R OK K A N T – M E N Ü :  Ü R E S  T Á N Y É R O N   K E S E R Ű  P I R U L A !

A kormány a korhatár alatti rokkantak ellen hozott kegyetlen törvénykezéssel, az előző vezetést akarja kikiáltani fő gonosznak. Visszafelé mutogatással próbálja „megetetni” a széles társadalmi rétegeket.  A rokkantak torkán pedig egészben szeretnék lenyomni a gombócokat, „utolsó vacsoraként"? Az ellátórendszerből kipenderített, vagy a rehabilitációra ítélt betegek meg sem tudják „kóstolni” a munkát, mert számukra munka, az nincs. Mégis úgy van ez a törvény „kicsomagolva és felszolgálva”, mintha a rokkantak közönséges csalók, naplopók, munkakerülők lennének. Nekik az üres tányérokon egy-egy keserű pirulát szolgálnak fel? Ennél, még egy köztörvényes bűnöző élete is jobb sorsot takar, mint a volt rokkantnyugdíjasoké. Utóbbiak, a segélyes havi ellátásaikból, nem tudnak naponta 3-szor étkezni, nincs fűtött „cellájuk”, mint a raboknak. A reményvesztett rokkantak még a lakásaikat is elveszítik, hajléktalanok lesznek hamarosan! Mi lesz, ha jön a tél? A rokkantak jégemberré válnak, és a Mennyekbe szállnak? A rokkantak úgy vannak bemutatva a kormánypropaganda által, mint akik, az adófizetők forintjain élősködnek, akikkel alaposan el kell bánni, meg kell büntetni őket,”mert megérdemlik”? Miféle gonosz szemlélet ez? Hogyan lehet ekkora hazugságokat bárkivel „megetetni”? Senki sem veszi észre, hogy itt a „hazugság van főmenüként tálalva”?

Súlyosbodó tendenciát mutat a megélhetési válság Magyarországon – állítja a Magyar Szociális Fórum pénteken nyilvánosságra hozott közleményében. Az emberi és társadalmi jogokért küzdő mozgalom szerint ugrásszerűen megnőtt, és közel 3 millióra emelkedett az abszolút fizetésképtelenné vált személyek száma. Abszolút fizetésképtelenségen a Fórum azt érti, hogy ha valaki nem tud eleget tenni köztartozásainak, és csak akkora jövedelemmel rendelkezik, amelyikből puszta létfenntartására futja, arra is szűkösen.

Az MSZF lakossági tanúvallomásokat tett közzé a kialakult állapotokról:

Szeged-Budapest, 2012. szeptember 20. csütörtök

Szolidaritásáról biztosítja a rokkantak szeptember 24-i budapesti tüntetését a Magyar Szociális Fórum Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoportja. Csütörtökön kiadott nyilatkozatukban üdvözlik, hogy folytatódik a május 25-én kezdődött tüntetés-sorozat az elveszett szociális biztonság visszaállításának igényével.

MIÉRT PONT ÉN LETTEM KISZOLGÁLTATOTT?

Özönlenek hozzánk a levelek, a betegpanaszok. Egyik beteg esete kedélyborzolóbb, mint a másiké.

Mindegyik betegsors ugyanarról árulkodik: A betegek kiszolgáltatottságáról, a méltatlan emberi sorsokról. Folytatásos regényt lehetne írni belőlük, vagy dokumentumfilmet készíteni azért, hogy fennmaradhassanak az utókor számára is ezek a rémtörténetek. Ezek az esetek, örök mementónak maradhatnak fent arról árulkodva, hogyan tűnik el egy társadalmi csoport, a korhatár alatti rokkantak kb. 400 ezer fős tömege, a kegyetlen törvénykezés áldozataként a XXI. Században, egy EU tagállamában, Magyarországon úgy, hogy észre sem akarja venni senki az eltűnteket? Hol van a társadalmi felelősség? Hol van a társadalmi összefogás? Hol vannak az emberek, akik megakadályozhatnák azt, ami ezekre a betegekre vár? Most, csupán néhány szolidabb példa arra, hogyan élik meg a velük történteket a kisemmizett, súlyos betegek. A súlyos betegek nem értik, miért pont ők lettek kiszolgáltatottak? A betegeken kívül, az egész társadalom hallgat. Miért hallgat a társadalom? Ekkora a közöny az elesettek sorsa iránt? Ha ez így van, akkor beteg a nemzet is. Egy beteg nemzet, az „gyógyulásra szorul”. Ha nem gyógyítjuk meg, akkor elpusztulunk mindannyian! Ezt akarjátok? A hallgatás bűn, bűn a nemzet ellen, vagy bűn egy társadalmi csoport ellen, mint a rokkantak ellen, mert mi rokkantak is a társadalom része vagyunk!  Még élünk, még itt vagyunk! Íme, azok az emberi sorsok, melyek önmagukért beszélnek: