HA ROKKANT VAGY, NINCS KEGYELEM!

Mindegy, hogy 20 éves fiatal vagy, esetleg már 50 éven túli idősödő, vagy éppen középkorú, ha rokkant vagy, akkor megpecsételődött a sorsod. Ha rokkant vagy, számodra nincs kegyelem!

Íme, újabb példák, amik ezt az állítást igazolják, mennyire reménytelen ez a küzdelem, amit, a kiszolgáltatott betegeknek naponta meg kell vívniuk, hogy valamilyen pénzbeli ellátásban részesülhessenek?

1. beteg: Mit jelent fiatalon megváltozott munkaképességű személyként élni?

Veszíteni valóm nincs, elmondom hát mindenkinek, hogyan élem meg megváltozott munkaképességű fiatalként a sorsomat?

Betegségeim örökletesek és részben, fejlődési rendellenesség következményeiként alakultak ki. Már 3 éves koromban kiderült a súlyos egészségkárosodásom. Örökletes I. típusú cukorbeteg vagyok, napi 5-szöri inzulinterápiával és más egyéb emésztőrendszeri, felszívódási és anyagcsere-zavarral. Kórképeim között szerepel még számos betegség, mint fejlődési rendellenesség következtében kialakult Turner -syndroma. Sajnos, már fiatal korom ellenére szövődményes csontritkulással is szembe kell néznem. Az epilepszia is súlyosbítja a helyzetem. Az elmúlt években sokat romlott az egészségi állapotom, emiatt többször kórházba is kerültem. Gyakori rosszulléteim vannak most is.

A rengeteg egészségi probléma miatt sokat hiányoztam az iskolából az elmúlt évek alatt, így még 20 évesen is nappali tagozatos, középiskolás vagyok. Azért, hogy tartós betegként, a családi pótlék jogosultságom megmaradjon, így el kellett mennem komoly felülvizsgálatra, amit az NRSZH végzett el. Ennyi súlyos betegséggel, 2010.évben mindössze 32% ÖEK (összegészség károsodás) mértéket vélelmeztek nálam végleges állapottal. Az örökletes I. típusú (inzulinfüggő) cukorbetegségem, a felszívódási és az anyagcsere-zavar betegségeim, a fejlődési rendellenességi és egyéb komoly neurológiai betegségeim végig fogják kísérni az egész életemet. Természetesen megfellebbeztem a 32% ÖEK mértékű szakhatósági határozatot. A II. fokú szakhatósági határozat alapján az ÖEK mértékét 40%-ra vélelmezték, azonban 2014. január hónapban újra esedékes felülvizsgálattal. A gondom nem ebből adódna, hogy újra felül akarnak vizsgálni, bár az örökletes betegségeimből és a fejlődési rendellenességből nem fogok kigyógyulni, ezt laikus betegként is tudom. Furcsa ez a szakvélemény, hogy egyszer ennyi, egyszer meg annyi az ÖEK mérték? Az is furcsa, hogy egyik pillanatban az örökletes genetikai betegségem véglegesnek ismerik el, a másik pillanatban meg felülvizsgálnák, hogy tényleg beteg vagyok-e genetikailag, amikor ez minden orvosi leleten rajta van.

Most, hogy már a 20. életévemet is betöltöttem, beszüntették számomra, a törvényre hivatkozva a családi pótlékot. Én azonban, még mindig nappali tagozatos középiskolai tanuló vagyok a betegségeim miatt. Hiába kötött tanuláshoz a családi pótlék folyósítás feltétele, számomra az már nem jár azzal az indokkal, hogy elmúltam 20 éves. A szigorúan betartandó többféle diéta rendkívül költséges. Semmiféle ellátást nem kapok az egészségkárosodásom miatt. Az édesanyám is, csak segélyt kap. Miből éljek ilyen betegen? Milyen esélyeim vannak a továbbiakban a betegségem miatt? Mi lesz velem, ha nem tudok majd elhelyezkedni sem, vagy közmunkát végezni sem? Akkor segélyre sem leszek jogosult. Teljesen reménytelennek látom a jövőt. El sem tudom képzelni, hogyan fogom túlélni ezt a kilátástalan helyzetet? Ha dolgozni nem fogok tudni és sosem lesz munkaviszonyom, akkor hiába vagyok egészségkárosodott, nem fogok kapni semmilyen ellátást. Úgy érzem a 22-es csapdájába kerültem.

2. beteg: Az sem számít, ha magas beosztásban dolgoztál, mert rokkantként, csak filléreket kapsz!

1996 óta III. csoportú rokkant nyugdíjas vagyok, tüdőembólia, vérző gyomorfekély és még számos, komoly betegséggel. Azóta kilencszer vizsgáltak felül, mindig a III. csoportos rokkant minősítést kaptam. Sok olyan betegségem van, ami az évek folyamán csak rosszabbodást, állapot romlást eredményezett. Cukorbeteg vagyok, napi ötszöri inzulinnal, a cukorbetegség szövődményei az évek folyamán kialakultak nálam, érszűkület, látás romlása, idegkárosodás. Az állapotomban folyamatos romlás várható a szakorvosi vélemények szerint. Súlyos szív- és érrendszeri betegségeim is vannak, katétereztek már kétszer, stentet ültettek be (3db) az elzáródások helyére, hátsó fali infarktus után, 2012. júliusban. Mozgásszervi betegségeim is egyre rosszabbak, már a közlekedés is nehéz, járómankó használatát rendelték el. Immunológiai kezelésekre járok, szteroidot szedek.

Már 2009-ben a felülvizsgálaton félig-meddig megpecsételődött a további sorsom. Akkor, ugyanolyan egészségkárosodási mérték mellett, mint az előző % mértékeim voltak, átsoroltak rehabilitációs ellátásra. Ez az ellátás 2012. június 30-án járt le, ezért esedékessé vált az újbóli felülvizsgálatom, amit 2012.április 27-én végezték el. Ezt kérnem kellett, mert nem kaptam volna ellátást. Az orvos szakértői bizottság első fokon rehabilitálhatónak ítélt, egészség károsodásom 54 % mértékű. Ekkor, megvonták az előző, a rokkantsági nyugdíjamnak megfelelő összeget, és helyette bruttó 41 ezer Ft rehabilitációs járadékot ítéltek meg. A járulék levonása után, nettó 36 ezer Ft/hó összegből kell ilyen súlyos betegen élnem! A rengeteg gyógyszer költséget senki sem számolgatja?

Ebből a pénzből, ha egészséges az ember, akkor sem lehet megélni! Úgy érzem magam, mint egy halálraítélt! Súlyos betegségeim miatt sem tudok munkát vállalni, másrészt pedig semmilyen munka nincs számomra. Miért? Azért nincs, mert, ha az önéletrajzomba bekerül a valóság, hogy 1996 óta súlyos beteg, megváltozott munkaképességű személy vagyok, még egy állásinterjúra sem hívnának be. Már 50 éven túli, egészséges emberrel sem állnak szóba egyetlen munkahelyen sem. Az állandó, szigorú orvosi ellenőrzésre járót, pedig egyetlen munkahelyen nem tűrnének meg. Az orvosok szerint a munka-alkalmassági igazolást sem kapnám kézhez, így reménytelen lenne minden próbálkozásom. Egyetlen állásinterjúra jutottam el mindössze, de ott, amikor az üzemorvos megnézte a leleteimet, azonnal eltanácsolt. Meg is jegyezte: "Önt, így nem lehet foglalkoztatni. Ki küldte ide magát?"- kérdezte elképedve. Hát, ilyen égbekiáltó ellentétek vannak a NRSZH orvos szakértői vélemények és az üzemorvosi szakvélemények között a munka-alkalmassági orvosi elbírálások tekintetében? Ezt az ellentétet nem lehet feloldani? Miért nem foglalkozik ezzel a problémával senki? Hogyan lehet diplomás embereket ennyire hülyének nézni?

Egyetemista fiamat, 2 éves kora óta egyedül nevelem és a beteg, mozgáskorlátozott édesanyámmal élek együtt, aki már 77 éves lesz.

Nincs kire számítanom, nincs tartalékom, mert amink volt, azt a súlyos betegségeim, és az amúgy is nehéz családi körülményeink elvitték. Már a gázt és a villanyt is ki fogják kapcsolni, mert nem tudom fizetni a rezsit, a gyógyszereim nem tudom kiváltani, szabályosan, szó szerint éhezünk! A kötelező és költséges diétáimat, a nettó 36 ezer Ft/hó ellátási összegemből, a rengeteg gyógyszer mellett, ugyan miből is tudnám biztosítani?

Az EMMI Államtitkárságnak is írtam a problémámról, de nem segítenek. Semmitmondó válaszokat kapok, átirányítottak a Polgármesteri Hivatalhoz, ahol havi 2.700,- Ft lakhatási támogatást ítéltek meg! Mondja már meg valaki, hogy ez mire elég?

A felülvizsgálaton és a határozaton, mint új igénylő szerepelek. Már hogyan lennék én új igénylő, amikor 1996 óta egyfolytában, folyamatosan rokkant vagyok! Adjon már valaki erre választ nekem és a hasonló cipőben járó sorstársaknak, hogy miért kezelnek minket új igénylőként, új betegként az ellátórendszerbe? Azért, mert, csak így tudnak az ellátó rendszerből kitenni mihamarabb minket, vagy jó alaposan lecsökkenteni felére, harmadára, az amúgy is alacsony „volt rokkantnyugdíjainkat”?

Közel 60 ezer Ft-ot vettek el tőlem, a megállapított nyugdíjam nem adomány volt!
Magas beosztásban dolgoztam az APEH jogelődjeinél. Magas nyugdíjjárulékot fizettem, és a cég is fizetett jócskán utánam TB járulékot. A befizetett járulékok alapján lett a nyugdíjam kiszámolva. Mivel minden feltételnek megfeleltem: az életkoromra előírt szolgálati időt teljesítettem a megrokkanásomig, és a súlyos betegségeim is fennállnak, mire alapozták a nyugdíjjogfosztásomat? A nyugdíjamat kérem vissza, nem pedig filléres alamizsnát! A kialakult helyzettel, nagyon nagy a baj! Ez nem tűr éveket, addig a rokkantak éhen halnak! Félholtakat pedig ne hitegessenek a nem létező munka világával! Sőt, a távolabbi jövőképre gondolva, katasztrofális a helyzet! Aki ezek után még életben marad ennyi ellátásból, valamilyen családi segítséggel, annak a rokonai is belepusztulnak ebbe hosszabb távon. Ugyanis, a régóta megrokkant emberek, sohasem lesznek jogosultak - megfelelő szolgálati idő hiányában - öregségi nyugdíjra, mert visszamenőlegesen a rokkantévek időtartamának az öregségi nyugdíjhoz a jogfolytonos idejét is elvonták!   A fejemben az is megfordult már, hogy nem folytatom tovább, mert nincs értelme, feladom! Annyira el vagyok keseredve, hiszen, tönkretették az egész életünket, ebbe meg lehet bolondulni! Azonban, a többi, hasonló cipőben járó, elszánt sorstársam, ők erőt adtak nekem is. Így, a határozatot megfellebbeztem, már voltam II. fokon is. Most megvárom a II. fok eredményét, és utána a Strasbourgi Bírósághoz fogok fordulni. Ez mindennek a teteje, amit művelnek a kiszolgáltatott súlyos betegekkel, ezt nem szabad senkinek sem hagyni!

3. beteg: Az utolsó 5 éven belül, ha nincs meg a 3 év biztosítási időd, mindegy mi történik veled, mert egyetlen fillért sem kapsz!

Rövid leszek. Minek ragozzam a szót. Ha, egy balesetben ripityára törnek a csontjaid, vagy félholt maradsz, esetleg súlyos rákos leszel, akkor sem kapsz egy fillért sem, ha véletlen, önhibádon kívül munkanélküli lettél az utóbbi években! Az én ügyem még 2008-ban kezdődött. Autóbalesetet szenvedtem utasként. Többszörös medence csonttörés, más súlyos sérülés, stb. A hosszú kórházi és az otthoni lábadozás után, 2009.-ben, ideiglenesen 3 hónapra kaptam ellátást, 52% mértékű egészségkárosodást állapított meg a NRSZH orvos szakértői vélemény. Később, 2009.novemberben 40%-ra visszaminősítettek, ezt megfellebbeztem. Azonban ismét, csak 40% mértékű egészségkárosodást vélelmeztek. Egy független orvos szakértőt felkerestem, aki 56% mértékűre véleményezte az egészségkárosodásomat. A munkaügyi bíróság kiegészítő szakvéleményeket kért, melyek után 56% mértéket ítéltek meg. Ügyvédre nem volt pénzem. Állítólag azért vesztettem el a pert, mert amikor beadtam a keresetet, akkor csak 40% mértékű volt az egészségkárosodásom. A már új komplex minősítés alapján elvégzett 2012. évi felülvizsgálat alkalmával 43% mértékűre vélték az egészségkárosodásomat. Fellebbezést adtam be újra. Ugyanis újabb 4 műtétem volt. Cement nélküli csípőprotézis műtét után, miközben 2 hónapig nem lehetett lábra állnom, a munkaügyi központba kellett mennem, mint álláskeresőnek, mert ezen a jogcímen kaptam ellátást. Még közmunkára is küldtek volna, de orvosilag alkalmatlan voltam rá.

2012.májustól megvonták a 22.800,- Ft/hó bérpótló juttatást, mert nem teljesítettem – önhibámon kívül – a 30 napos munkát, mint a segély folyósításának feltételét. A Nyugdíjigazgatóságtól ugyan azt írták, hogy B1-es kategóriába tartozó 36 hónapi rehabilitációs ellátásra minősítettek az orvos szakértői vélemény szerint, de ellátást, azt nem kaphatok! Ellátást pedig azért nem kaphatok, mert nincs meg az elmúlt 5 éven belüli 3 éves = 1095 napos biztosítási jogviszonyom! Eddig 4 műtéttel, de valószínű, hogy várna még egy 5-ik műtét is rám, itt állok, vagy inkább ülök, 43 évesen teljesen kiszolgáltatott helyzetben a 2011.évi CXCI. törvény miatt ellátatlanul! Itt vagyok egyedül, iszonyú testi, lelki és anyagi teherrel, teljesen ellátatlanul, borzalmas körülmények között, reménytelen helyzetben! Itt vagyok még az élők között, de egy halálos ítéletet nyomtak a kezemben! Ezt, hogyan éljem túl?

V ÉG S Z Ó:

Tisztelt Törvénykezők!

Gondoltak Önök egyáltalán az általunk leírt esetekre, hogy mi lesz a fiatalon megrokkantakkal, vagy a nyugdíj nélküli megrokkantakkal, vagy, amikor az 5 éven belüli 3 éves = 1095 napos biztosítási jogviszony hiányában ellátás nélkülire ítélték a megrokkant embereket? Ha ugyanis „tiszta fejjel” alkották meg ezt a törvényt, akkor, ez több mint szégyenletes! Egy kereszténydemokrata értékrendekre hivatkozó kormány morális szégyene ez az egész, ez a 2011.évi CXCI. törvény. Erre a törvényre nincs bocsánat! Önök, halálos ítéleteket hoztak a megrokkant emberekre! Amit a törvény hatályba lépése óta, már 10 hónapja, a „gyakorlatban” végre is hajtanak!

Szégyenteljes hazánkra, de az egész Európai Unióra nézve is, hogy egy EU tagállamban a XXI. században ilyen törvények megszülethetnek, egy demokratikusnak nevezett országban! Ez a törvény ütközik az Európai Betegjogi, Emberjogi és Szociális Chartában foglaltakkal! Ezért sürgősen vissza kell vonnia 2011.évi CXCI. törvényt és a hozzá kapcsolódó új komplex minősítő rendszert is! Ez az egyetlen járható út, ha Önök, életben akarják hagyni az önhibájukon kívül megrokkantakat!

Magyarország, 2012.10.02.

MSZF Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoport