TÜNTETŐ BESZÉDEK

Az „Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért” csoport tagjai közül sajnos kevesen élnek Budapesten. A megrokkant betegek az ország minden szegletében elszórtan, szanaszét élnek. Tudja ezt a kormány is, hogy a súlyos egészségkárosodásuk, a mozgáskorlátozottságuk, és az 57 év alattiaktól elvont utazási kedvezmények miatt a rokkantak kevesen tudnak elmenni egy tüntetésre. Gyenge az érdekérvényesítő képességük ezen okok miatt is. Ezért is gondolta azt a kormány azt, hogy ezekkel a megrokkant betegekkel könnyű lesz „kibabrálni”, majd fél kézzel és egy legyintéssel elbánnak velünk?

Sajnos, gyengék vagyunk ahhoz, hogy több száz km-t utazva, vagy az utazási kedvezmények hiányában súlyos ezreket, vagy tízezer Ft-ot fizessünk azért, hogy a fővárosba utazhassunk tüntetni. Az utazási kedvezmények elvonásával „szobafogságra vannak sokan ítélve”. Annyira kevés a segélyszerű havi ellátásunk, hogy abból, ha ki sem lépünk a lakásból, akkor is nagy kiadásunk, magas a rezsi költség. Ez a segélyes ellátás még arra sem elég! Hol vannak még ezen felül, a tetemes gyógyszer és megélhetési költségek? Hol van a nagykorú gyermekeinknek akkora fizetése, hogy még minket is ők tartsanak el, amikor a saját és a gyermekeik megélhetésére is nagy kihívást jelent számukra? A kormány ugyanis, a fiatalokat arra kényszeríti az Alaptörvényben, hogy a beteg szülőről kötelesek gondoskodni, eltartani. Miközben, a megrokkant szülő átlag 30 évig adó és járulékfizető volt a megrokkanása előtt! Miért is kellene őt bárkinek eltartani? Hiszen ő, saját magát tartja el a befizetett progresszív járulékai után!

Azok a megrokkant betegek, akik nem tudnak eljutni a tüntetésre, nekik is van mondandójuk, nem kevés. Hallgassuk meg őket is, akik nem tudnak részt venni a tüntetésen, de meg akarnak szólalni!

Íme, néhány beteg beszéde, akinek, ha lett volna lehetősége, ezt a beszédet mondta volna el ott a Kossuth téren, a 2012.09.24.-én 15:00-kor kezdődő „Nagy demonstráció”egyik résztvevőjeként:

KISEMMIZETT ROKKANTAK

 

A fejlett országok arra törekszenek, hogy gazdagítsák állampolgáraikat, hiszen azzal magát az országot is gazdagítják. Ennek merőben ellentmond a magyar törekvés. Nálunk az a cél, hogy minél több mélyszegénységbe süllyedt rabszolga legyen, akiket a gazdagok éhbérért akarnak dolgoztatni. Kapzsi módon gyarapítva a már eddig is hatalmasra duzzadt vagyonukat. Ez a szemlélet a rokkantakat is sújtja, hisz betegségük, fogyatékosságuk miatt eddig is hátrányos helyzetben voltak. A kormányzati propaganda elhitette a közvéleménnyel, hogy a nyugdíjrendszer a rokkantak miatt forráshiányos és fenntarthatatlan. Ez évtől egységesen, minden korhatár alatti rokkantat megfosztottak a rokkantsági nyugdíjától. Súlyos diszkriminációk sorozatát zúdították rájuk. Az 57 év alattiakkal különös kegyetlenséggel elbántak.

 

A hamis kormány kommunikáció megalapozatlan frázisokat puffogtat, hogy a rokkantak szinte mind csalók. A rokkantak nem tudták magukat orvosok nélkül leszázalékoltatni. Az állítólagos csaláshoz, ők maguk, kevesek voltak. Ahhoz, hogy a csalás megvalósuljon, az orvosoknak is aktív résztvevőnek kellett lenni abban. A hatóságok találtak is néhány korrupt orvost, de azok büntetését elsimogatták. Az a néhány orvos, akit elkaptak, nem tudott volna rengeteg embert pénzért leszázalékolni, hiszen a betegek az ország minden részén, szétszórtan élnek. Csaló orvost, csak egy-két megyében fogtak. Így érthetetlen, miért hangoztatja a kormány azt, hogy rokkantak nagy része csaló? Hol vannak azok az orvosok, akik őket leszázalékolták? Tessék őket felsorakoztatni, az ellátórendszerből eltávolított súlyos betegek mellé! Nézzük csak meg, hogy így, ki a csaló?  Mi a valóságalapja a kormány állításának? Amennyiben valóságalapja nincs az állításuknak, akkor azonnal kérjen a kormány bocsánatot a meghurcolt rokkantaktól, teljes kártalanítás mellett!

 

Az 1990-es évek legelején rengeteg munkahely megszűnt. A munkanélküli statisztikák megszépítésére az akkori kormányok, az idősebb munkanélkülieket valóban a rokkantsági nyugdíj ellátórendszer felé terelgették. Azonban, azok a rokkantak, már régen elérték az öregségi nyugdíjkorhatárt, ma legalább 70-80 évesek! A korhatár alatti rokkantakat, nem büntetheti mások bűneiért a kormány! Pedig az új rokkanttörvénnyel és az új komplex minősítő rendszerrel az ártatlanokon csattan az ostor! A kegyetlen, 2011. évi CXCI törvény mellé, még sikerült a rendkívül betegellenes új komplex minősítő rendszert is létrehozni. Ezzel az új komplex felülvizsgálattal elérhető, hogy a súlyosabb betegek ideglegesen, vagy véglegesen kikerüljenek az ellátórendszerből, a kevésbé betegek viszont végleg ellátottak maradjanak? Ezzel elérhető, hogy a munkanélküliség elől menekültek rokkantsági ellátottak maradnak, a betegek meg mehetnek az örök vadászmezőkre.

 

Hogyan lehetséges ez?

 

A képlet egyszerű. A szigorú orvosi felülvizsgálat nem objektív és nem is tükrözi a valóságot. Eleve a 4 % egészségkárosodást okozó betegségek egyike sem szerepel az egészségkárosodás mértékének meghatározásánál, pedig egyes betegeknél lehet ilyen betegségekből egyszerre több is. A betegségek felsorolásánál a % meghatározásához tág határok vannak, mely szubjektív megítélésre ad lehetőséget. Nagy előszeretettel a legalacsonyabb % mértékkel határozzák meg a beteg állapotát. A többi szemponttal is baj van. Nem kicsit, nagyon! A foglalkoztatási- és a szociális szakértő, akik még az orvos véleményét is felülbírálhatják, az ő szempontjaikkal is komoly diszkriminálás lehetséges. Ugyanis, ha az orvos úgy ítéli meg, hogy egészségileg nem rehabilitálható, de a foglalkoztatási szakértő talál olyan munkakört, ami a beteg megmaradt egészségével szerinte ellátható, akkor foglalkoztatási szempontból egyből rehabilitálható lesz a beteg, mehet munkát keresni. Igaz, legfeljebb 3 évig kap már csak alamizsnát, ami esetleg a gyógyszereire sem elég. Ha véletlen talál munkát, akkor ezt, a csekély összeget is elveszik tőle.

 

A foglalkoztatási szakértők, kimondottan azokat célozzák meg, akik sokat tanultak, dolgoztak, szakképzettséggel rendelkeznek, tehát részükre könnyebben találhatnak betölthető munkakört. A betegség mértéke nem számít! Az sem számít, hogy 50 év felett senkinek sem kell egy ilyen beteg a munkaerőpiacon. Az sem számít, hogy havonta 5-6 alkalommal orvosi kontrollokra kell járnia. Az sem számít, hogy a munka-alkalmassági orvosi vizsgálaton megbukik. Egy dolog fontos, teljesíteni kell a költségvetésben előírt tervszámokat 2013.12.31.-ig. Teljesíteni kell a kb. 200 milliárd Ft megtakarítást, abból a 330 milliárdból, amit a korhatár alatti rokkantnyugdíjak költségvetési tétele volt 2011.12.31.-ig, átlag 70 ezer Ft/fő/hó rokkantsági nyugdíj összeggel. Nem kell fejszámolónak sem lenni, hogy lássa a közvélemény, mennyi marad fejenként egy-egy rokkant számára? Mindössze 1/3 összeg marad, pont annyi, mint az önkormányzati segélyek havi összege személyenként!

 

Igazán, csak egy nemzeti kisebbséghez tartozó, szűk csoport a nyertese ennek az új komplex felülvizsgálati rendszernek, mert őket tilos kitenni a rendszerből, még ha csekély mértékű az egészségkárosodásuk, akkor is. A szociális szakértő, a nemzeti kisebbséghez tartozáshoz behúzott X-e, így mindent eldönt. Ez pedig, már nem a betegségről szól. Ezeknek a feltételeknek a szociális ellátórendszerben kellene szerepelni. Teljes mértékben szét kell választani a kettőt. Az egészségkárosodottak kapjanak rokkantsági nyugdíjat, a szociális helyzete miatt rászorulók pedig, szociális segélyt! A kettőt nem szabad ötvözni!

 

Kik az új rendszer legnagyobb vesztesei?

 

Egyértelműen az 57 év alatti egészségkárosodottak:

Tőlük nem csak a nyugdíjukat vették el, de a majdani öregségi nyugdíjlehetőséget is. Ők, öregségi nyugdíjra sem lesznek jogosultak, ha régen megrokkantak. Nyugdíj helyett ők, csak segélyszerű ellátásra számíthatnak. Miért kell tovább büntetni életkor szerint azokat, akiket már a sors úgyis büntet a betegség, vagy fogyatékosság miatt?

Közöttük vannak, a többszörösen „büntetendő” rokkantak. Ők azok, akik nem a betegségük mértéke miatt, hanem fiatalabb koruk miatt kapnak rehabilitációs járadékot. Ők, ha a járadék folyósításának határideje lejár, „új igénylőként” kaphatnak rokkantsági, vagy rehabilitációs ellátást, természetesen, csak az előző ellátásuk összegének a felét, vagy a harmadát. Ez érthetetlen. Ez felfoghatatlan. Mitől lesz új belépő valaki ebben a rendszerben, ha már 20 éve folyamatosan rokkant volt eddig is? Egy ilyen beteg, már legalább 5-6 alkalommal részt vett a felülvizsgálatokon és minden alkalommal rokkantnak minősítették.

A rendszer hatalmas és legigazságtalanabb hibája az, ha a megrokkanás előtti 5 éven belül a beteg nem rendelkezik 3 évnyi biztosítási jogviszonnyal, akkor teljes ellátatlan marad! Ekkor ugyanis, egyetlen Ft pénzbeli ellátásra sem válik jogosulttá, még akkor sem, ha előtte 30 - 40 évet robotolt. A problémákat, amik a rokkantakat sújtják, a végtelenségig sorolhatnák. Azok lennének a bizonyítékok arra, hogy a rendszer megálmodóinak, fogalmuk sem volt az általuk megalkotott törvények következményeiről! Az ő céljuk továbbra is az, hogy a rokkantaktól mindenáron, bármi áron el kell venni az ellátásukat, vagy legalább is le kell csökkenteni annyira, hogy abból már megélni se lehessen?

 

Az eddig is nehéz helyzetben lévő betegeket ezzel még reménytelenebb, kilátástalanabb helyzet elé állították. Szó szerint a falhoz állították! A régebben megbetegedett rokkantnak nincs már tartaléka, mind felélte. Mérlegelni kell mire telik: gyógyszer, élelem, lakhatás? Mindháromra biztos nem. Bármelyik kiesik, a végeredmény ugyanaz.

 

Megdöbbentő, felháborító és elfogadhatatlan, hogy az ember végigdolgozza az életét, majd élete utolsó éveiben rokkantan, mindenétől megfosztva, a nyomorba kell, hogy belehaljon!

 

 

Magyarország, 2012.09.22.

 

„Egy diplomás rokkant felszólalása a rokkant-törvény ellen, aki belső-ellenőrként dolgozott”.

 

 

S E G É L Y K I Á L T Á S!

Őszinte tiszteletemet és köszönetemet szeretném kifejezni mindazoknak, akik segélykiáltásomat meghallgatják, elolvassák, és talán még tesznek is valamit annak érdekében, hogy elérje a célját.

Én egy 52 éves, elvált rokkant nő vagyok, a mai divatos kifejezéssel élve: „megváltozott munkaképességű", akit ez a kormány „hálából" - mert 21 évig dolgoztam közalkalmazottként - azzal „jutalmazott meg", hogy most súlyos betegen 27 ezer forintból kell megélnem! Mielőtt még azzal vádolna meg bárki, hogy lusta vagyok, mint ahogy ezt már a rokkantak megkapták, sőt mi több aljas módon csalóknak is ki lettek kiáltva, elmondom, hogy a betegségem mellett, amikor csak állapotom engedte, illetve amikor lehetőségem volt rá, mindig dolgoztam részmunkaidőben, mert többre nem is lettem volna képes. Legutóbb egy akkreditált munkahelyen 4 évig, napi négy órában húztam az igát 2012. június 30-ig. Itt kerestem még a 27 ezer forint mellé kb. 30 ezer forintot. A kettő együtt sem volt sok, de nagyon nagy odafigyeléssel, nagyon nehezen, de be tudtam osztani úgy, hogy sokszor alig ettem. Becsületes akarok maradni, rettegnék, ha közműtartozásom lenne. Eddig, ki tudtam váltani a gyógyszereimet, tudtam fizetni a lakbér és rezsi rám eső részét. Július elsejétől a munkámat elvesztettem, mivel rehabilitációs ellátás mellett már dolgozni sem lehet, a munkáltató nem kap támogatást, így a munkáltató nem kötött velem új szerződést. A kormány ezzel az embertelen törvénnyel minden hónapban 30 ezer forintot vesz ki a zsebemből, pont azt a 30 ezer forintot, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy meg ne fagyjak, vagy éhen ne haljak!

Nagyon el vagyok keseredve! Mi lesz velem? A gyógyszereimet nem tudom kiváltani, a cukorbeteg diétámat nem tudom betartani, a lakbért és rezsit nem tudom kifizetni. Jön a tél, hajléktalan leszek, meg fogok fagyni? Kire támaszkodhatok? Az alaptörvény szerint arra a nagykorú gyerekemre, aki saját magát sem, a saját gyerekeit sem tudja eltartani a havi 47 ezer forintból! Legyek én még egy kolonc a nyakán? Nem! Nem! Nem! Sokszor mondogatom magamnak: Inkább a halál! Azután feleszmélek! Egy törvény miatt kellene meghalnom? Hol vannak az emberek, akik ezt látnák? Mindenki becsukja a szemét addig, amíg ő maga is meg nem rokkan? Hol a kormány lelkiismerete? A népnyúzó törvénykezők miatt dobjam el az életem? Azért, hogy tapsoljanak? Azért, hogy elmondhassák, milyen sikeres a népirtó program, hogy már egyre kevesebben vagyunk? Nem! Nem! Nem! Erre nemet mondok! Ezzel a tettel, nem szerzek nekik örömet!

Ez a kormány nyomorba, kilátástalanságba, elkeseredettségbe sodort bennünket. Minket, nyomorék, beteg embereket akar visszavezetni a nem létező munka világába, amikor azzal van tele a média, hogy hetente több száz munkahely szűnik meg, és még kb. fél millió egészséges munkavállalónak sincs munkája? Rajtunk akar spórolni, amikor a 4 stadion felépítésére, illetve a felújítására, csak úgy röpködnek a tízmilliárdok! A közjogi méltóságoknak magán hadsereg jár az adófizetők pénzéből? Milliárdokba kerülnek a haszontalan konzultációk, az értelmetlen levelezések? Mindenre van itt pénz, amire ők szeretnék, csak a betegektől kellene villámgyorsan megszabadulni? Tőlünk megvonták még az utazási kedvezményt is, ezzel elszakítottak bennünket a több száz km-re lévő családunktól, mivel 27 ezer forintból nem tudjuk megvenni az esetenként 10 ezer forintos menetjegyet. Orvoshoz, messzi kórházakba nem tudunk eljutni, mert egy hónapra meg kellene előlegezni az útiköltséget, ezekből a segélyes ellátásokból, mert az OEP, csak utólag fizet! Mit akarnak még tőlünk? Teljesen kikészítenek bennünket anyagilag, erkölcsileg, idegileg! Nagyon kezd vékonyodni az a bizonyos cérna, és csak idő kérdése, hogy elszakadjon! Milyen keresztény kormány ez, hogy az „irgalmasság" jegyében jó nagyokat belerúg a szegény, beteg, kiszolgáltatott emberekbe, ahelyett hogy segítene rajtuk?

Esetem sajnos nem egyedi, ezeket a sorokat több tízezer sorstársam is írhatta volna, akik nevében is felemelem a hangom! Ezt érdemeljük 20-30 becsületesen ledolgozott év után, meg azt, hogy a mostani törvény szerint soha nem leszünk jogosultak öregségi nyugdíjra? Mi lesz velünk, ha letelik a 3 év rehabilitáció? Mi lesz, ha nem lesz munka? Gyarapítjuk majd a közmunkások táborát? A kijelölt munkát hogyan bírjuk elvégezni súlyos betegen? Bírjuk-e majd betegen és nyomorékon az árokásást és csatornatisztítást, amire oly büszke a kormány? A munkafelügyelő meg a halálba hajszol?

Én nem erre szavaztam! Be lettem csapva, át lettem vágva, meg lettem vezetve és sorolhatnám! Velem együtt a többi „fülkeforradalmár” is. Ebből a kormányból én nem kérek többet, elegem van belőlük. A kegyetlen „módszerük” megfeküdte a gyomromat. Ezt a békát már végképp nem tudom lenyelni, megakadt a torkomon. Követelem rokkant sortársaim nevében is, hogy ezt az embertelen törvényt azonnali hatállyal vonják vissza!

Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy embereknek azért kell meghalni, mert nem bírják elviselni a kormány embertelen megalázását!

"Nos, mit is csináljunk? Bármit, csak ne tétlenkedjünk! Ha elrontottuk, kezdjük újra, próbáljuk másképp! Ne várjunk arra, hogy biztosra mehessünk, mert túl késő lesz!" (Lee Lacocca)

Magyarország, 2012.09.22.

 

„Egy értelmiségi rokkant, aki már az életén kívül, szinte mindent elveszített”.

 

HOL  VAN  AZ   IGAZSÁG?

Úgy kezdődött el a rokkantsági nyugdíjrendszer átalakítása, hogy elhitették a közvéleménnyel, hogy csak a sok csaló rokkantat akarják kiszűrni a rendszerből. El akarták hitetni azt is, hogy miattuk forráshiányos a nyugdíjkassza. El akarták hitetni az is, hogy fenntarthatatlan és átláthatatlan a nyugdíjrendszer a korhatár alatti rokkantak miatt? Ez egy arcátlan hazugság, mert akkor miért nem fordítják fel fenekestül az egész nyugdíjrendszert? Volna benne mit kitakarítani! Ha fenntarthatatlan, és ha a korhatár alatti rokkantaktól, a legkiszolgáltatottabbaktól elmerészelték venni a „volt” rokkantsági nyugdíjaikat, akkor miért hagyták meg azokét, akik úgy szereztek nyugdíjjogosultságot, hogy 1998-ig a mindössze 10 év szükséges szolgálati időket csalással szerezték meg! Össze-vissza hazudozva 2 tanú aláírásával bemondás alapján lehetett valaki TSZ munkaegység „nem létező” teljesítése mellett, vagy bemondás alapján 2 tanú aláírásával „háztartásbeli alkalmazottként”, meg egy „kis hátfájással megrokkant”, örök időkre öregségi nyugdíjas az „összecsalt” és sosem létezett szolgálati idejével? Vagy, sorolhatnám azokat a „nyugdíjprivilégiumokat” a végtelenségig, mint a sosem dolgozó, de főellátott 60%-os özvegyeket, akik még ma is 100 ezren élvezik a nyugdíjrendszer privilégiumát úgy, hogy szinte sohasem dolgoztak? A háború utáni újjáépítésnél pedig, már 2 keresős családmodell volt hazánkban. Ezek az özvegyek, akkor sem dolgoztak, ha lett volna rá lehetőségük! A rengeteg ajándékévvel nyugdíjba vonultatott korhatár alatti előnyugdíjas, a korengedményes, a korkedvezményes, akiket makkegészségesen, fiatalon lenyugdíjaztak, miközben a korhatár alatti rokkantaknak félholtan sem akarnak rokkantnyugdíjat adni, amikor meg sem éri a folyton emelkedő öregségi nyugdíjkorhatárt?

A kormány arra hivatkozott a korhatár alatti volt rokkantnyugdíjasok esetében, hogy miattuk forráshiányos a nyugdíjkassza? Ha a nyugdíjkassza forráshiányos, akkor miért akar 1,5 millió Ft/fő/hó özvegyi nyugdíjakat osztogatni a kiváltságos özvegyeknek, miközben a „volt”rokkantnyugdíjasokat megfosztotta az átlag 30 évi járulékfizetéssel megalapozott és társadalombiztosítási kockázatra épülő nyugdíjaiktól? Nem veszi észre a kormány, hogy ezeket az ellentmondásokat, már a vak is látja, a siket is hallja, amit össze-vissza hazudoznak a lakosságnak?

 

Mindeközben, álságos jótevőknek mutatkozott a kormány azzal, amiket hangoztatott:

1./ „Nem kell aggódni, csak a csalók kiszűrése a cél".

2./ "Az életerős emberek munkába állítása csak a célunk".

3./ "A kormány sohasem kényszerítene súlyos beteg embereket munkára".

4./ „A megváltozott munkaképességűek ellátása megmarad, csak a neve lesz más”.

5./ „Minden egyes betegnek fogjuk a kezét”.

6./ „Nem hagyunk senkit az út szélén”.

7./ „Akinek nem találunk megfelelő munkát, annak marad a rokkantsági ellátása”.

 

A felsorolás nem volt teljes körű. Ezen a pár felsoroláson is azonban már kellőképp felbosszantják a súlyos betegeket, mert ezek, mind, egytől egyig, szemen-szedett hazugságok!

 

Gyanús volt már az elején a kormányzati kommunikáció a „számháborúval”, hogy itt rengeteg a rokkant, miközben, ugyanannyi, mint az EU átlag, az aktív munkaképes lakosság mindössze 5-6 %-a. Egyértelmű, hogy a bűnbakkereséssel, a Széll Kálmán tervben megfogalmazott, kb. 200 milliárd Ft költségvetési megtakarítás a cél. Mindenáron, bármi áron! Az éjszaka leple alatt, a 2011.12.20.-án elfogadott 2011. évi CXCI törvény ezt a szándékot szentesítette. Először, csak szép csendben történtek tragédiák. Aztán, már az érintettek számára is nyilvánvalóvá vált: a kormány hadat üzent, a sok egyéb kiszolgáltatott réteg mellett a súlyos betegeknek is. Szinte kétségbe vonva: joguk van-e egyáltalán az élethez? Jöttek sorban az elképesztő esetek: 4 infarktus után, féloldali bénasággal munkára ítélt betegekről, végtaghiányos emberekről, akik nem számítanak megváltozott munkaképességű személyeknek. Az elképesztő cinizmusról, ami megtiltja a pár órás munkát is a rehabilitációs időszakban.

 

A többivel még ezután fognak szembesülni a betegek:

A folytonos nyugdíjjogosító idők visszamenőleges elvétele, a rokkantévek teljes időtartamának elvesztése, mely keményen érinti majd őket. Aki régóta megrokkant, az sohasem lehet öregségi nyugdíjas. Akinek az utolsó 5 éven belül nem volt 3 év biztosítási jogviszonya, az a „megrokkanás" esetén semmilyen ellátásra sem tarthat igényt, bármennyi is volt korábban a ledolgozott ideje.

 

A rokkantsági nyugdíj elvétele brutális jogsértés. Az átlag 30 évet ledolgozó, és addig járulékfizető, átlag 50 év körül megrokkant betegeket a teljes ellehetetlenülés felé taszítja azzal, hogy az ellátásukat szociális juttatássá degradálják. Az, aki megéli a törvény valódi következményeit, a hatásait, arra nézve a végeredmény egyértelmű és végzetes lehet. Ez egy halálos csapás a rokkantakra! Jön a tél, megfagynak majd a betegek, vagy éhen halnak!

Most tiltakozzunk ez ellen, amíg még megtehetjük, mert a halottak már nem fognak tiltakozni!

 

Magyarország, 2012.09.22.

 

„Egy pedagógus véleménye, aki súlyos orvosi műhiba következtében rokkant meg”.

TILTAKOZOM A ROKKANT-TÖRVÉNY ELLEN!

 

 

Tiltakozom, hogy eltörölték a rokkantsági nyugdíjat!

 

Visszamenőlegesen, egyetlen pillanat alatt, nem lehet lenullázni a szociális biztonságát a korhatár alatti rokkantaknak! Ha a törvény így marad, abba belehalnak a betegek! Ezért, valakiknek vállalni kell a felelősséget! Szó szerint éhezésre vannak ítélve a szerencsétlen, és ártatlan betegek! Ez kínzásnak számít! Még a köztörvényes bűnözőkkel sem bánnak el így, mint a korhatár alatti rokkantakkal! A bűnőzök a sokszorosát kapják napi ellátmányként, mint a rokkantak egy naptári napra jutó pénzbeli, segélyszerű ellátása.

Egyetlen korhatár alatti „volt öregségi nyugdíjasnak” sem csökkentették az ellátását, akiket előnyugdíjaztak, csak az egészségkárosodottaknak. Pedig az ő megélhetésük a legköltségesebb a betegségek miatt! Nekik sokat kell, kellene költeni gyógyszerre, gyógyászati segédeszközökre, kezelésekre, hogy életük, még valameddig fenntartható legyen. Miért kell megrövidíteni szándékosan az életüket politikai döntésekkel? Ettől, még a cián tabletták kiosztogatás is kíméletesebb lenne! Az egy gyors halálhoz vezetne, nem pedig a kegyetlen, kíméletlen lassú halálhoz.

 

Tiltakozom, amiért a nyugdíjjal együtt elvették tőlünk a nyugdíjhoz kapcsolódó egyéb juttatásokat!

 

Legfájóbb az utazási kedvezmények megvonása. A lecsökkentett, minimális segélyszerű ellátásból még arra sem telik, hogy megelőlegezzük a szakrendelések, és a kezelések eljutásához az utazás költségeket. Nem tudunk eljutni állásinterjúkra. Bezártak, bebörtönöztek minket a saját otthonunkba!

 

Tiltakozom a megváltozott munkaképességűek új törvénye ellen!

 

A törvényt arra alapozták, hogy minden beteg ember tud dolgozni, mert egészségileg is képes arra, és lehetősége is van rá, ezért csak a kieső jövedelem miatti keresetpótlás érdekében kell a törvényt megalkotni. De ez nem igaz! Az egészségkárosodottak legtöbb része önállóan még a munkahelyre sem tudna eljutni. A rokkantak nagy része egyáltalán nem bír dolgozni, még ha keze lába megvan, akkor sem. A betegség kegyetlen dolog. Nem csak a látványos, nemcsak a csonkolt végtagú beteg számít betegnek, hanem akinek súlyos belső szervi, vagy örökletes betegségei vannak az is. Sőt, a sok, sosem kártalanított műhiba miatti rokkant, vagy olyan vétlen baleseti rokkant, aki még kártérítést sem kap, mert olyan személy okoz neki balesetet, aki nem rendelkezett érvényes gépkocsi felelősségbiztosítással.

Akik nem rehabilitálhatóak, ők kapjanak rokkantsági nyugdíjat, ne pedig egy keresetpótló, segélyezési támogatást! Milyen keresetet egészít ki annak, aki nem tudott és nem tud dolgozni? Neki nincs keresete!

Tiltakozom a zsarolással előírt, „önkéntes kötelező” felülvizsgálat ellen!

 

Az 57 évét 2011. 12.31.-ig be nem töltőknek, kötelező jelleggel kellett az új komplex felülvizsgálatra jelentkezniük, azoknak is, akiknek az állapotában nem várható javulás, az állapotuk végleges státuszú volt. Kizárólag azért, hogy tőlük is elvegyék, vagy lecsökkentség az ellátásukat.

A betegség nem életkor függő! Fiatal is lehet súlyos, gyógyíthatatlan beteg!

Tiltakozom az embertelen, új komplex felülvizsgáló rendszer ellen!

 

A komplex minősítés során a betegség mértéke a legkevésbé fontos szempont. A felülvizsgáló orvos állapítja meg a megmaradt egészség mértékét, de a foglalkoztatási szakértő gondoskodik arról, hogy a súlyos betegnek is találjon olyan munkakört, amit szerinte a beteg még el tudna látni. Az új komplex szempontrendszere diszkriminatív, igazságtalan, és szubjektív megítélésre ad lehetőséget. Aki sokat dolgozott, szakképzett, őt rehabilitálhatónak tartják, míg az aluliskolázott, rokkantsága előtt alkalmi munkákból tengődőnek maradhat az ellátása. Sőt, aki a nemzeti kisebbséghez tarozik, ő is megkapja eddigi ellátását, nem lehet kitenni a rendszerből, még, ha jobb egészségnek örvend a kipaterolt betegtársánál. Ugyanilyen felfogásban készült el a szociális szempontrendszer is. A szociálisan rászorultnak marad az ellátása, aki hosszú éveken keresztül dolgozott, takarékoskodott, megbecsülte, beosztotta keresetét, most lehet, ezért lesz ellátatlan, míg az öregségi nyugdíjkorhatárt el nem éri. Ellátás nélkül, biztosan nem éri el! Egy rokkant ellátórendszert nem szabad így megalkotni és életbe léptetni!

Ez egy szociális rendszernél elfogadható. Válasszák külön a kettőt! Legyen külön szociális ellátórendszer és legyen külön, az egészségkárosodottak ellátórendszere! Ne pusztítsák el szándékosan a betegeket!

Tiltakozom egyes felülvizsgáló orvosok minősíthetetlen bánásmódja ellen!

 

Egyesek „meghamisítják” a leleteket, úgy, hogy a pozitív, és a jelentéktelen diagnózisokat veszik csak figyelembe, a súlyos problémákról tudomást sem vesznek. Kihagynak a rokkantság mértékét befolyásoló betegségeket. A komplex minősítő táblázatban rögzített funkciókárosodási % mértékek közül, mindig az alacsonyabbat alkalmazzák, az adott betegségben szenvedőknél. Így, pillanatok alatt „papíron” gyógyult lesz a beteg.

 

Tiltakozom, hogy az életben maradás feltételeinek biztosítása nélkül szórják ki a betegeket!

 

Nincs elegendő rehabilitációs munkahely, és ami van, az sem megfelelő! A betegek részére nem jövedelempótló ellátás kell, mert legtöbbjüknek nincs jövedelme, nem bír dolgozni. Az egészségkárosodottak részére továbbra is biztosítsák az élhető életet! A munkahelyek, ha a beteg ember táppénzre, kezelésre megy, kirúgják. Nincs esély a túlélésre, ha nem lesz változás!

 

Tiltakozom, hogy a beteg embereken akar spórolni a kormány, miközben maguknak béremelést szavaztak meg!

 

A beteg is ember! Emberhez méltóan éltünk, dolgoztunk, míg bírtunk.  Befizettük a járulékokat. Biztosítva volt a jövőnk betegség esetére is. Kiszámítható, emberi életet követelünk az életünk hátralévő részében is!

Magyarország, 2012. 09.22.

 

„Egy folyton tiltakozó rokkant, akinél a cérna már majdnem elszakadt”.

 

A  ROKKANTAK  ÁLMATLAN   ÉJSZAKÁI

A mai Magyarországon a Fideszes hatalom, a pénz bűvöletében mindent elkövet, hogy a gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek legyenek. Az ország gyenge gazdasági teljesítése, a pénzhiány, arra sarkalja a kormányt, hogy megnyomorítsa az embereket. A rokkantak, a munkanélküliek nem kapnak pénzt, inkább elvonnak tőlük mindent, amit csak lehet. Az Orbán kormány egyszemélyi vezetése, keveredik a jobboldali rasszista elemekkel. A mai társadalomban minden réteg rosszul jár, csak egy szűk, a gazdag réteg jár jól. Orbán miniszterelnök folyton mást mond, és mást cselekszik. Az emberek félnek a hatalom ilyen koncentrációja láttán, a jobboldali gárdisták vonulása, a mindenféle megszorító jogszabályok létrehozása, elszegényedett ország megzsarolása, visszaveti az országot. A gazdasági csőd, a mai mindennapok jelensége. Mindenki értékeli az országot, annak gazdasági teljesítményét, melynek a nép megnyomorítása lett az eredménye. A pártok értékelnek, az emberek meg szépen éhen halnak. Ez meg a társadalomnak a politikai csődje!

 

Aki megtehette, már külföldre menekült. Az otthon maradottak meg csendben tűrnek. Olyanok, mint a terelhető birkanyáj? Az emberi sorsok tragikusak, az elszegényesedés, az adósságok gyűlnek. A nép tűr, de meddig még? Az ország lakossága pedig majd felrobban mérgében. Nincs, akiben megbízhatna, hogy kivezeti a szegénységből az ország népét. Sőt, a mostani hatalom szándékosan, egyre nagyobb szegénységet generál. Egyre nagyobbra nyitva az ollót, mely a szegényeket és gazdagokat egyre jobban egymásnak feszíti? Gyávák vagyunk és erőtlenek, arra várunk, hogy más majd megoldja a problémáinkat. Én is közel 40 évet dolgoztam és azt kell látnom, hogy az ország, tönkremegy velem együtt. A Miniszter Elnök szerint szabadságharc folyik. Akkor legyen szabadságharc a belső hatalom ellen is, mert több az elégedetlenkedő, mint az elégedett. Megbomlott itt már nemcsak a gazdasági, de a politikai egyensúly is! Vele együtt a létbiztonsági tűrőképesség határai is túlfeszítettek.

 

Rendszeresen figyelem a napi politikai eseményeket, és nagyon gyakran elszomorodom. Az emberek problémái nem köszönnek vissza a nagypolitikában. A kicsinyesség lett úrrá a politikában. A hatalomhoz ragaszkodó Fidesz választói névjegyzék létrehozása, az ellenzék tehetetlensége, visszaveti az országot a 30-as évekbe. A rokkantakkal, a munkanélküliekkel, a nincstelenekkel, a hajléktalanokkal, az éhezőkkel, a fiatalokkal nem foglalkozik senki, csak esetleg a saját érdekvédelmi szervezeteik. A csoportom tagjai minden erejük megfeszítésével próbálnak segíteni az embereken. Úgy látom, csak magunkra számíthatunk. A történeteink közzétételével felhívjuk más emberek figyelmét is a tarthatatlan helyzetre. Nem tudom kiverni a gondolatot a fejemből, hogy jön a tél, az embereknek fűteni, enni kell. Hány ember fog megfagyni, éhen halni, öngyilkos lenni? Ki és hogyan fog segíteni rajtuk? Lesz egyáltalán valaki, aki segíteni próbál? A családok eladósodása, megsarcolása, a visszaminősítések formája olyan mérvű, hogy a félelmükben megbénulnak az emberek. A rokkantak, a jelenleg állástalanok 30-40-évi munka után, mit tudnak most felmutatni? Semmi mást, csak a nyomort, a mélyszegénységet. Miért nincs kiút?

 

Hónapok óta nem alszom. Álmatlanságban szenvedek. Végignézetem a TV műsorok politikai elemzéseit, az újságírók „mélyreható” kérdéseivel. A jelszó: ki, kivel, hogyan, szövetkezzen össze?

A rokkantakról, a szegényekről, hajléktalanokról, szó sem esik. A roma kérdés tabu az újságokban is. Nagygyűlésre való felhívás lát napvilágot. Eközben az éhségmenetben egyedül bandukol a kezdeményező. Nem csatlakozik senki sem. Ennyire jól megy egyeseknek, vagy félnek? Nem félnek, rettegnek a megfélemlített emberek! A rokkantak egymás között elmesélik történeteiket, melyek horrorisztikusak. Gondolkodom, mit lehetne tenni? Demokratikus tüntetéssekkel elzavarni a kormányt? Vagy forradalmi hangulatot kell kelteni? Egyre kevesebb lehetőség van a békés hatalomátvételre.

Mi lesz? Mit fogok tenni rokkantan? Éhen halok? Megfagyok a télen? Tüntetek az utcákon? Az állam közben ígérget, hogy majd elintéz mindent, persze csak jogszabályokkal? Megtiltják, hogy megfagyjunk? Vagy azt, hogy éhen haljunk?

Nem akarok, és nem tudok ezzel a kormánnyal megalkudni! Mert hazug, becstelen, az arcátlan kormányképviselőkkel együtt! Úgy cselekszenek, mintha azt élveznék, hogyan lehet szándékosan tönkretenni az országot? A megalkuvó orvos bizottságok pedig asszisztálnak a betegek ellehetetlenítéshez a felülvizsgálatokkal! Mi folyik itt? Népirtás? Ez ellen harcolni kell! Harcolni szavakkal, tettekkel, fél lábbal, félholtan is!

„Egy megrokkant sorstárs, aki a politikai összefüggéseket is észreveszi a sorok között”.

VÉGSZÓ:

Végtelen szomorúsággal tölt el minket, hogy nem lehetünk ott a 2012.09.24.-én 15:00-kor kezdődő „Nagy demonstráción”. Nem azért nem megyünk el, mert gyávák vagyunk, vagy megfutamodunk, hanem azért, mert sajnos nincs lehetőségünk rá, hogy személyesen megjelenjünk, az érdekeinket és minden korhatár alatti rokkant sorstársunk érdekeit képviseljük! Távol maradásunknak okai vannak. Kit a súlyos betegsége korlátoz, vagy mozgáskorlátozottsága, kit a rendkívül szűkös anyagi helyzete abban, hogy rész vehessen a rendezvényen. Az üzenetünk azonban egyértelmű.

Sürgősen cselekedni kell! Összefogni kell! Ki-ki a maga eszközeivel tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy a 2011.évi CXCI. törvény és az ahhoz kapcsolódó embertelen, új komplex minősítő rendszer azonnali visszavonása mihamarabb megtörténhessen!

Magyarország, 2012. 09.22.

MSZF Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoport