Kampány az eltűnt gyermekekért

Várom, nem jön haza. … Pedig csak átugrott kis barátjához. Veszekedtünk, megharagudott? Én üldöztem el? Búcsúlevél. … Hol keressem, hová ment, mit csinál? Mit rontottam el? Miért nem vettem észre, hogy már ennyi ideje nem jár iskolába? – Ezek és hasonló kérdések kavarognak azon szülők fejében, akik egy napon arra eszmélnek, gyermekük ismeretlen helyre távozott, nem érkezik haza, eltűnt.

A hiányos jogalkotás folytán sérülnek a gyermekjogok

Azt már régóta – sajnos - nagy magabiztossággal kijelenthetjük: Magyarországon a gyermekjogok érvényesülése gyermekcipőben jár, azt egyetlen hatósági eljárásban sem hajlandóak figyelembe venni. Na de egy gyermekvédelmi eljárásban sem veszik figyelembe, sem a hatósági eljárás jogszabályoknak való megfelelését, sem a gyermekjogi képviselő bevonását a hatósági eljárásba? Az ombudsman elkészítette Jelentését, megállapítva, hogy a közigazgatási eljárásokról szóló törvény és a gyermekek védelméről szóló törvény több rendelkezése is szembe megy egymással.

A szememnek, vagy a fülemnek higgyek?

Minden családban előfordulnak háztartási balesetek. Van, akiknél gyakrabban, mint a sokévi átlag. Ezek nyomait jól látjuk, és gyanítjuk, hogy ez már más, több is lehet. Az áldozattól azonban nem ezt halljuk. A szemünknek, vagy a fülünknek higgyünk-e ezekben az esetekben? A háztartási baleseteket elszenvedők általában és többségében nők. Az ő TAJ számukat a baleseti sebészet és a sürgősségi betegellátó osztály munkatársai már kívülről ismerik, általában egy-két hetente történik velük „baleset” az otthonukban. Eleinte. Azután már akár naponta, vagy naponta többször is képesek megvágni magukat egy porolás közben eltörött váza üvegcserepeivel, vagy fennakadni a drótkerítésen, miközben gyomlálnak/ültetnek és hirtelen megszédülnek.

A bántalmazott gyermek

A családon belüli erőszak nem csupán a nőket érinti, hanem a gyermekeket is. Sőt, nem átallom azt mondani: több gyermeket érint, mint nőt. A férjeik által bántalmazott nők ugyanis, áldozati jellemüknél fogva a gyermek háta mögé menekülnek. Nem azért teszik ezt, mert szívtelenek volnának, hanem azért, mert önmagukat is képtelenek megvédeni, ennek okán a gyermeküket sem tudják. Ezzel együtt meg kell említeni azokat a szülőket is, akik a veréssel nevelés elvét vallják, közösen, egyetértésben, nagy magabiztossággal magukénak. A verésnek pedig nincs más célja, csak az, hogy megtörjék a másik ember személyiségét, kiverjék belőle az önálló véleményt, és akaratot, leigázzák az önértékelését. A legtöbb esetben sikerrel járnak. Most a családon belüli erőszak áldozatainak kapcsán az azt elszenvedő gyermekáldozatok pici lelkéről és az ezt az időszakot követő felnőtt életéről szeretnék szót ejteni.