Nem halt ki a szeretet!
Tisztelt Magyar Szociális Fórum!
Ezúton szeretném Önök felé a köszönetemet kifejezni, hogy a 2019. december 16-án megjelent „Védett korból védtelenbe léptem” című írásukban közzétették az Önökhöz írt levelemet:
A cikkben a Magyar Szociális Fórum a kiszolgáltatott helyzetemre hívta fel a társadalom figyelmét. Bízva a nyilvánosság erejében reméltem, hogy az emberek felfigyelnek a problémámra, mely rajtam kívül, még akár több százezer nyugdíj előtt álló embernek is gondot okoz, hogy a munkaerőpiac már feleslegesnek tart minket, időseket, de a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségét viszont eltörölte a kormány. Kivételt ez alól, csak a nők 40 éves jogviszonyát teljesítők képeznek. A cikkben az RTL KLUB (2010. december 10.-i) „Házon kívül” adásában velem készült riportra is történt utalás. A kiszolgáltatottságom azonban nem hatotta meg a hivatalokat. A merev jogszabályokra hivatkoztak, hogy 2020. januártól már szociális segélyt sem kaphatok. Még 4 évet kellene türelemmel várnom az öregségi nyugdíjam megigényléséhez, hogy a ledolgozott éveimet végre nyugdíjra válthassam.
Köszönöm a lehetőséget a Magyar Szociális Fórumnak és az RTL KLUB „Házon kívül” műsor Szerkesztőségének is, hogy elsők között segíteni próbáltak abban, hogy társadalmi szolidaritás kaphassak. A segíteni szándékozók között jelentkezett még a „Mi Nők Országos Szervezete” is, melynek Elnök Asszonya is azt ígérte, hogy próbálnának valamilyen formában segíteni majd nekem. Számomra az is megható volt, hogy mennyire szolidárisak velem a már nyugdíjban lévő emberek is. Ugyanis, egy nyugdíjas házaspár és egy nyugdíjas özvegyasszony is küldött már részemre adományt. Volt, aki némi tűzrevalót hozott, de volt, aki csomagot küldött, volt, aki pénzadománnyal próbálta enyhíteni a kiszolgáltatottságomat. Tartós élelmiszert, meleg takarót is kaptam, hogy ne fázzak, és ne éhezzek. Többen is jelentkeztek, hogy szeretnének segíteni, mert tudják, hogy a nyugdíjigénylésre várakozva 4 éven keresztül a levegővételből nem lehet ilyen hosszú időt túlélni.
Az eddigi adományokat ezúton szeretném „Minden Kedves Segítőnek megköszönni”. Engem nagyon meghatott az emberek jósága. Az eddigi segítőimmel gondolatban együtt ünnepelek majd. Elképzeltem, hogy nemcsak egyedül ülök majd a karácsonyi asztalnál, hanem azok is gondolnak majd rám, akik ételt varázsoltak az asztalomra. Egy verssel szeretném megköszönni az emberségüket, és Boldog Karácsonyt szeretnék ezúton kívánni nekik.
AZ EMBEREKBŐL NEM FOGYOTT MÉG EL A SZERETET
Az emberekből nem fogyott még el a szeretet,
Karácsonyra küldtek nekem meleget, tűzrevalót eleget,
Asztalomra virágot, szalámit, szaloncukrot és kalácsot,
Hogy szebbnek lássam a világot, ha segítségért kiáltok.
Az emberekből nem fogyott még el a szeretet,
Meleg pokróc is érkezett, ami a hidegtől megvédhet,
Jött a segítség gyorsan, nem nélkülözök már mostan.
Köszönő sorokat írok majd nekik, egymás után sorban.
Az emberekből nem fogyott még el a szeretet,
Jó szívvel és emberséggel adakoztak eleget,
Mások szívét melengetve, a kezüket nem elengedve,
Csodaszép érzés az öröm, a messzeségbe elmerengve.
Az emberekből nem fogyott még el a szeretet,
A messziről jött kedves szavak, a jótékony emberek,
Adtak nekem reményt, hogy túléljem a nehézségeket,
Bizakodva várjak, hogy megérjem a nyugdíjas éveket.
Egyúttal Boldog Karácsonyt, Reményteli és Sikeres Újesztendőt kívánok Mindenkinek ezzel a csodaszép zenés jókívánsággal:
https://www.youtube.com/watch?v=FeExcM-3B6c
Köszönettel és tisztelettel:
Horváth Éva