„Védett korból védtelenbe léptem” – 61 éves asszony levele az MSZF-hez

 

A Magyar Szociális Fórum egy Észak-Magyarországi faluban élő, a 61. életévét most betöltött nő kiszolgáltatott helyzetére hívja fel a társadalom figyelmét. Elmondása szerint, minden igyekezete ellenére sem kap munkát életkora miatt, miközben kereskedelmi szakközépiskolai,- valamint idegenforgalmi és idegen vezetői végzettsége, sőt középfokú német nyelvvizsgája is van.

Tisztelt Magyar Szociális Fórum!

Tisztelettel kérem Önöket, hogy a nyilvánosság erejével próbáljanak segíteni nekem az alábbiak miatt:

 

„Közel 3 évtizeden keresztül dolgoztam már, amikor 2013. évben megszűnt a munkahelyem. Azóta számtalan álláslehetőséget megpályáztam, de munkát nem sikerült találnom. Közben édesapám egészségi állapota olyannyira megromlott, hogy ápolásra szoruló lett. Én gondoztam őt, mint közeli hozzátartozó, de sajnos az édesapám egy éven belül elhunyt. Végképp egyedül maradtam, mivel édesanyám már régebben elhunyt és gyermekem nincs, testvérem sincs.

 

Az igazi kálvária 2017. évben kezdődött, amikor rövid időre közmunkásként dolgozhattam, de ezt követően már, csak a 22.800,-Ft/hó összegű szociális segélyt kaptam. Ebből az összegből megélni képtelenség úgy, hogy egyedülállóként a megélhetési költségeket fedezni lehessen. 2018. évben „végre” ismét közmunkát végezhettem pár hónapig, aminek még annak ellenére is örültem, hogy három intézményben kellett takarítanom, még a WC-ket is. Örültem, mert a közmunka kb. dupla annyi volt, mint a segély. Viszont 2019. évre már minden anyagi tartalékomat feléltem és a közüzemi számlák kifizetése is egyre nagyobb gondot jelentett számomra. 

 

Bármennyire is próbáltam eleget tenni a fizetési kötelezettségemnek, a téli hónapok miatt felszaporodó gázszámlákat képtelen voltam kiegyenlíteni, ezért részletfizetés iránti kérelmet nyújtottam be a közműszolgáltatónál, amit engedélyeztek a nehéz szociális helyzetemre való tekintettel. Így viszont kb. 200 ezer Ft hátralékom keletkezett, ami azóta is itt ül a nyakamon, mert nincs miből kifizetni. Már mindent pénzzé tettem az ingóságok közül - amit csak bírtam azt eladtam - hogy a számlákat rendezni tudjam.

 

A kiszolgáltatott helyzetemből adódóan még nyugdíj előtti munkanélküli segélyre sem vagyok jogosult, mivel az utolsó 5 éven belül 480 napot kellene elismert szolgálati időként teljesítenem, de akaratom ellenére - önhibámon kívül - csak 270 napot bírtam szerezni ehhez a jogosultsághoz, ami ahhoz nem elég. Mivel 210 napom hiányzik még hozzá, emiatt esélyem sincs arra, hogy megkaphassam a nyugdíjig hátralévő 4 évre a nyugdíj előtti munkanélküli segélyt. 

 

A fentebb részletezett problémáim miatt szerettem volna bejutni az országgyűlési képviselőm fogadóórájára, de ez egy reményvesztett kísérletezés volt számomra az elmúlt fél évben, mert ott sohasem fogadtak, és a megkeresésemre sem válaszoltak. Miközben eszembe jutott az országgyűlési képviselők eskütételének szövege, miszerint ők a választópolgárok boldogulásának segítésére esküdtek fel a legjobb tudásukkal és akaratukkal. Vajon meddig? Kizárólag csak a voksok megszerzése érdekében addig, míg megválasztják őket? Utána - amikor a bársonyszéket elfoglalták - már a feledés homályába merülünk, mi szavazópolgárok? 

 

Az utolsó szó jogán még elmondanám, mielőtt akár éhen is halhatok a kormány rendelkezéseinek jóvoltából, hogy: Ez a kormány nem tiszteli az alapvető emberi jogokat. Megszűnt a „védett kor”, és már az 55 év felettiek álláskeresését sem támogatja a járulék-kedvezménnyel. Sérül a munkához és szociális biztonsághoz való jogom, ha életkorom szerinti diszkrimináció alapján engem nem foglalkoztatnak a munkáltatók, illetve a szociális biztonsághoz való jogom, ha 2020. január 1.-től szociális segélyt sem kaphatok. A kormány 2015. évtől fokozatosan fel kívánja számolni a szociális segélyezési rendszert úgy, hogy nekem és a hozzám hasonló korúak százezreinek még közmunkát sem akar biztosítani, és a közmunkavégzés hiányában már szociális segély sem jár. 

 

Itt állok kiszolgáltatottan, reményt vesztetten, munka, pénz és megélhetés nélkül. Számolom a napokat, mint egy leszerelésre váró katona a régmúltból, aki a centit vágva várta a reményt, hogy mikor jön el végre szabadsága pillanatának a napja. Én is várom a felszabadulást, hogy mikor jön el végre a nyugdíjazásom napja, amikor a 3 évtizedes munkában eltöltött időmet forintra válthatom, de a hátralévő 4 év túl hosszú időnek tűnik ehhez. Pénz nélkül esélyem sincs kivárni a hátralévő 1.444 napot. Mivel a kormány 2012. január 1-től megszüntette a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségét - kivétel ez alól a nők 40 éves jogviszonyú nyugdíjazása - így anyagi segítség nélkül esélyem sincs arra, hogy 1444 napon át pusztán levegővételből túléljem ezt a nehéz várakozás időszakát, mert „én a védett korból a védtelenbe léptem”.

 

A történetem hitelességét igazolja az RTL KLUB „Házon kívül” című műsorban is elhangzott riportfilm, melyet velem készítettek. Őszintén elmondtam, hogy „dolgozni már öregnek tartanak, de a nyugdíjhoz még túl fiatalnak”:

 

https://rtl.hu/rtlklub/hazonkivul/eva-dolgozni-tul-idos-a-nyugdijhoz-viszont-meg-tul-fiatal?fbclid=IwAR0wFGI0rLS86KpHUbHOdpJXs7zUreixGprBONs6z3T0ZLIzsKHNrDgH68A

Aki segíteni szeretne, hogy átvészeljem ezt a rám váró kemény 4 éves időszakot, mely elvezethetne az öregségi nyugdíjam megigényléséig, azoknak itt küldöm az elérhetőségemet:

 

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

 

Köszönöm a Magyar Szociális Fórum és a társadalom megtisztelő figyelmét,

 

Tisztelettel:

Horváth Éva        

 

Látogatottság

1798150
Mai napon
Tegnap
Ezen a héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
127
710
3546
1789248
18418
109947
1798150

Your IP: 3.214.184.250
2020-01-24 05:47