ÁPRILIS 6-ÁN A JÖVŐNK A TÉT! SZAVAZZUNK A TÚLÉLÉSRE!

A korhatár alatti rokkantak megszenvedték az elmúlt éveket. Az ellátórendszerük átalakítása és a megromlott egészségügyi ellátás színvonala duplán sújtja őket.

A nem működő egészségügyi rehabilitációjuk azért súlyos probléma, mert a krónikus betegségekben szenvedők közül sokan képtelenek a csökkentett idejű munkavégzésre is. A gyógyulás reményét hátráltatják a maratoni várólisták. Ahhoz, hogy kiderülhessen mi is a bajunk, hosszú hónapokat kell várni a diagnosztikai vizsgálatokra és arra, hogy a szakorvos eldönthesse a javasolt terápiát. Egy diagnosztikai vizsgálatra (Ultrahang, MR, CT, stb.) kb. 5 hónapot kell várni. A szakorvoshoz történő bejutás újabb hónapok várakozása után lehetséges. Így, mire eldől a beteg sorsa, addigra eltelik legalább 6-10 hónap. Amennyiben műtétet javasolnak, újabb hónapok, vagy évek telnek el, miközben a beteg állapota egyre csak romlik.

Számtalan felmérésről számolt be a sajtó, hogy a betegek nagy része későn kapja meg a megfelelő ellátást, ami akár végzetes is lehet. A kormányprogram beteg emberektől várja el, hogy dolgozzanak. A rehabilitálásra ítélt rokkantakról előzetes egészségügyi rehabilitáció nélkül döntik el a NRSZH új komplex minősítésekor, hogy menjenek csak vissza a nem létező munka világába, vagy 1-3 évig még a segélyszerű pénzeken, kegyelemkenyéren élhetnek. A folyamatos visszaminősítésekkel az a cél, hogy majdcsak kipotyognak végre az ellátórendszerből az érintettek. A betegek közül, aki mégis azzal próbálkozik, hogy munkát találjon, az is csak ideig-óráig örülhet. Ugyanis, csak addig foglalkoztatják őket, amíg az akkreditációs munkahely a legnagyobb kedvezmény igénybevételét kihasználja utánuk. Közben, ha bértámogatást is igényel a munkáltató a rehabilitálható beteg után, vagy letelik az 1-3 éves „kegyelmi” időszak, a rehabilitálás ideje, akkor a betegek, ha munkavégzéssel próbálkoznak, akkor is vége szakad a rehabilitációs pénzellátásnak. Ugyanis, bebizonyították azt, ha csak rövid ideig is, de dolgozni is képesek? Ezt követően viszont, a nyílt munkaerőpiacon sehogyan sem tudnak az érintettek munkát találni.

Ez a legnagyobb probléma, amikkel szembesülni kellene nemcsak a rehabilitálható betegeknek, hanem a kormánynak is, végre. Úgy tanácsolják ezeknek a betegeknek a rehabilitációt, hogy annak feltételei nem is működnek. Sem az egészségügyi, sem a foglalkoztatási rehabilitáció. A betegek esélyt sem kapnak a valódi rehabilitációkra. Az alulfinanszírozott egészségügyi ellátásban a megváltozott munkaképességű személyek a várólisták végén kullognak, mert a segélyszerű pénzellátásaikból képtelenek megfizetni a soronkívüliséget. A magánrendelésekre sem tudnak eljutni annak reményében, hátha hamarabb javulhatna az állapotuk. A pénzhiányuk mindennek gátat szab.

A kormány nem akar szembenézni ezekkel a valós problémákkal. Sőt, úton-útfélen siker propagandaként hangoztatja, hogy minden csodálatosan működik. Ami itt egyáltalán valamit segít az, az Európai Unió támogatásának köszönhető. Azokból a pénzforrásokból korszerűsítenek az egészségügyben is. A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását szintén az uniós pénzforrásokkal segítenék. Az Európai Unió 29,5 milliárd forintnak megfelelő támogatása segíti a rehabilitálható rokkantak foglalkoztatását, miközben a kormány úgy tesz, mintha az, a magyar költségvetésből származna kizárólag? Mostanában túl sok a sikerekről szóló propaganda, miközben az érintettek elkeserítő tapasztalatokról számolnak be naponta és tucatszám a civil érdekképviseleteknek arról, hogy: „Hogyan, és milyen körülmények között kell dolgozniuk, vagy, ha beteget mernek jelenteni, akkor elbocsájtásokkal lecserélik őket, mert sorban állás van a munkáért? Kiváló munkaerőt tűrnek csak meg az érintetteket foglalkoztató munkáltatók, melyek maximálisan ki szeretnék használni a lehetőségeiket a beteg embereknek foglalkoztatásával. Tehát, nem a rehabilitálható betegeket segíti a foglalkoztatási program sem, hanem, az extraprofitra törekedő cégeket, akik az érintetteket foglalkoztatják. Arról is sokan panaszkodnak, megpróbálkoztak a munkavégzéssel, de az nem ment. Mire felocsúdtak, se munka, se rehabilitációs pénzellátás nem volt. A következő felülvizsgálatkor kikerültek az ellátásból az érintettek” - ezekkel a gondolatokkal kell szembesülniük.

Nézzük csak a 2014.04.01.-én a FN 24 hírportálon megjelent cikket, hogy mit mond erről a kormány? Szerintük, több leszázalékolt dolgozik, mint az előző kormány idején:

„40 százalékkal csökkent a megváltozott munkaképességű álláskeresők száma az elmúlt években - jelentette be büszkén a szakminiszter.

A legfrissebb adatok szerint 17 ezerrel több megváltozott munkaképességű ember dolgozik, mint a kormányváltás előtt - mondta Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális és családügyért felelős államtitkára kedden Csurgón, az ötven megváltozott munkaképességű embernek munkát adó Kézmű Nonprofit Kft. lámpa-összeszerelő üzemének avatásán”- olvashatjuk a cikkben.

http://fn.hir24.hu/gazdasag/2014/04/01/tobb-leszazalekolt-dolgozik%281%29

Miért akarják mindenáron elhitetni az emberekkel, hogy itt minden a legnagyobb rendben van? Lényegében, csak a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató cégek járnak jól a sok-sok támogatás igénybevételének a lehetőségével. Akiket segíteni kellene a programmal, a megváltozott munkaképességű személyeket, azok meg forognak a mókuskerékben. Ugyanis, az a vége ennek a csodás programnak: „Se munka, se pénzellátás”- ezt vallják az érintettek. Akkor most kinek is higgyünk?

Naponta kapkodjuk a fejünket, az elkeseredett sorsú betegek történeteit olvasva. A pénztelenségük miatt embertelen körülmények közé sodródnak, és reménytelen élethelyzetük azonnali megoldásokért kiáltana. Ezek az emberek nemhogy újabb 4 évet, de közülük sokan már egy évet sem fognak kibírni. Rengetegen vannak olyan helyzetben, hogy azonnali segítség kellene, de nincs! Hiába fordulnak az önkormányzatokhoz, a karitatív szervezetekhez, bárhová, senkit sem érdekel, hogy nem a maguk hibájából jutattak ebbe a szörnyű, és kilátástalan helyzetbe. Számukra a jelenlegi kormány okozza a kiszolgáltatottságot, a humánkatasztrófát, amit a keresztényi hitvallásukra büszke kormánypárti politikusaink, „egy Istenért sem ismernének el”! Ez elkeserítő az miatt is, mert a kormányprogramjuk mindössze „egyszavas”. Mindössze annyi: ”Folytatjuk”! Amennyiben ezt folytatják, itt a következő 4 évben, ha ők kormányozhatnak tovább, akkor még jobban felhatalmazva érzik majd magukat a „szavazók által”, hogy folytathatják a korhatár alatti rokkantak elleni programot? Ne engedjük, hogy így legyen! Bármelyik párt szerez kormányzati többséget, a rokkantak ügyét a jövőben felelősen kell kezelni, nem pedig hatalmi arroganciával.

Kedves Sorstársunk!

Most a legfontosabb az, hogy menjünk el szavazni, mert csak 4 évenként dönthetünk a sorsunkról, a jövőnkről! Éljünk ezzel a lehetőséggel!

„MSZF „Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért” csoport

Látogatottság

2463353
Mai napon
Tegnap
Ezen a héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
140
928
4350
2454006
12287
22657
2463353

Your IP: 44.197.197.23
2021-09-20 04:31