A ROKKANTELLÁTÁS REFORMJA: SIKERTÖRTÉNET, VAGY KUDARC?

A korhatár alatti rokkantak azt mondják, még újabb 4 évet nem bírnak már ki. Április 6.-a után változás kell, bármilyen kormánya is lesz az országnak. A rokkantkérdést meg kell oldani. A megváltozott munkaképességű személyek ellátórendszerének a reformja nem más, mint arculcsapása a felülvizsgálandóknak. Miközben az érintettekről már nem akar gondoskodni a kormány, az elvárt megtakarítás sem realizálható a rosszul megszervezett átalakítások miatt.

Így látják ezt az érintettek:

A Széll Kálmán tervben megálmodott „Összefogás az adósság ellen”című program részeként a kormány elrendelte a rokkantsági ellátórendszer megújítását. Az új rokkant-törvény 2012.01.01.-i bevezetése és annak alkalmazása átmenet nélküli volt. Az új rendszert a leköszönő és a helyére lépő ombudsman is bírálta.

Az átgondolatlansággal hibák sorozatát követték el. Az előre meghatározott 217 milliárd forintos költségvetési megtakarítási célszámhoz akarták igazítani az érintett betegek eltávolítását az ellátórendszerből 2013.12.31.-i határidő megjelöléssel. Ez rendkívül súlyos hiba volt. Egy másik baklövés a rehabilitálható rokkantak számára elrendelt foglalkoztatási tilalom volt. Hogyan lehetett volna kipróbálni azt, hogy képes-e majd dolgozni az érintett beteg, vagy sem, ha megtiltják számára a munkavégzést? Az Alkotmánybíróság döntése alapján 2013.01.01.-i hatállyal megtörtént a munkavégzési tilalom feloldása. Az érintettek közül sokan panaszkodnak, hogy csak addig tart a foglalkoztatásuk, amíg utánuk a munkáltató a legnagyobb támogatást igényelheti. Az érintettek helyett az őket foglalkoztató cégeket segíti a program.

Sajnos, úgy kerülnek visszaminősítésre a betegek, hogy nincs megoldva az egészségügyi rehabilitációjuk sem. Betegen a munkavégzésük eleve nem hatékony, így hamar eltanácsolják őket a munkahelyekről. A megváltozott munkaképességű személyek ellátásával kapcsolatban pedig jövedelempótló ellátásokról beszélnek, miközben a betegek nagy részének nincs is semmiféle jövedelme. Akik napi 4, vagy heti 20 órát dolgozhatnak, azok kb. 30-40 ezer Ft/hó bért kapnak, de általában, a következő felülvizsgálatkor meg is szűnik a rehabilitációs ellátásuk. Mivel a rehabilitációs munkaprogram is csak 1-3 éves lehet, utána az érintettek mindenhonnan kiesnek. A nyílt munkaerőpiacon pedig esélyük sincs az elhelyezkedésre.  Akiket az ellátórendszerből eltávolítanak, azokról többnyire a családjuknak kell gondoskodni. Még a 60 év feletti rokkant özvegyeket is képesek visszaminősíteni kb. 30%-ra azért, hogy II. fokon is csak kb. 40%-ot kapjanak? Esetleg, majd a bíróságon az igazukat keresve visszakapják az 50 %, vagy afeletti össz- szervezeti károsodás mértéket, ami az állandó özvegyi nyugdíjjogosultságuk feltétele?

A rendkívül lassú és bürokratikus ügymenetet is jogosan bírálják az érintettek. Az Európai Unió 9,8 milliárd forintos támogatást adott az informatika és infrastruktúra-fejlesztésre. A betegek mégis arról panaszkodnak, hogy hónapokat kell várni, mire az igényüket elbírálják, vagy a felülvizsgálatok után határozatot kapnak. Nincs kiépítve a gyorsabb adatszolgáltatáshoz az informatikai rendszer a nyugdíjintézetek és a rehabilitációs szakigazgatási szervek között. Ezt kifogásolta az ombudsmani vizsgálat is.

Az egészségügyi rehabilitáció hiánya meghiúsítja a sikeres foglalkoztatási rehabilitációját is a betegeknek. A cégek rehabilitációs hozzájárulásából befolyt összeg évente több mint 60 milliárd forint, melyhez hazánk 29,5 milliárd forintos EU támogatású pénzforrást is kapott. Tavaly 44 milliárd forintot szántak a rehabilitálható személyek foglalkoztatására, mindössze kb. a felét a befolyt összegeknek. Ennek kapcsán, az akkreditációval rendelkező munkáltatók 34 milliárd forint lekötött forrásból kaptak bér és költségtámogatást. Bértámogatást kb. 30 ezer főre kaptak, 8 ezer fő szociális foglalkoztatását segítették, és 19 ezer fő használt rehabilitációs kártyát a 2013. évi adatok szerint. Hiába nevezi sikertörténetnek ezt a kormány, a rokkantak foglalkoztatási aránya továbbra is 10%, mint az előző kormányzati ciklus idején is volt. Ezt több foglalkoztatási szakértő is nyilatkozta a sajtónak. Tehát, nem történt foglalkoztatás bővítés a megváltozott munkaképességűek körében az elmúlt 4 évben sem, csak a statisztikákat kozmetikázták, és a pénzt költötték el?

A megváltozott munkaképességű személyek ellátórendszerében egyre csökkenő tendenciát mutat az új igénylők száma. A soros felülvizsgálatra kötelezettek kb. felétől igyekszik mihamarabb megszabadulni az ellátórendszer. A rendszerből végleg eltávolítottak mellett az 1-3 éves rehabilitáció időszakában igyekeznek megszabadulni a betegektől a gyakori felülvizsgálatok alkalmával úgy, hogy folyamatosan visszaminősítik őket. A betegek valós egészségi állapotának nincs is köze ehhez, hiszen ebben a láncolatban az ember, csupán egy költségvetési megtakarítási tétel. A legszomorúbb az, hogy valójában nincs is megtakarítás a pazarló és gyakori felülvizsgálatok miatt. Eközben az érintettek pénzét a visszaminősítésekkel felezik, harmadolják, negyedelik, vagy teljesen elveszik. A rokkantellátás reformja egy óriási kudarc, ami bukás mindenki számára. Elgáncsolták vele a betegeket, a döntéshozók és a végrehajtók meg elégtelenre vizsgáztak az erőltetett végrehajtással.

Az elmúlt 4 évet sikertörténetként hirdette a kormány, hogy ”Magyarország jobban teljesít”! A rokkant-ellátórendszer reformja bebizonyította, hogy a kormányprogram ezen a téren nem más, mint „sok hűhó semmiért”, és a kormány ezt akarják folytatni? Ugyanis, a mostani választási programjuk mindössze egyszavasra sikeredett, amiben azt hirdetik:” Folytatjuk”! Amennyiben azt folytatják, amit elkezdtek, az humánkatasztrófához vezet. Újabb 4 évet, sok korhatár alatti rokkant már nem fog túlélni, a mélyszegénységi küszöb alá bezuhanva!

Kedves Sorstársak!

Április 6.-án felelős döntést kellene hozni! Menjetek el szavazni! A jövőtökre voksoltok, ami létkérdés! Élet, vagy halál kérdése ez!

„Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért”csoport