EGY  ROKKANT ÖZVEGY NYÍLT LEVELE A KORMÁNYHOZ

Még tavaly nyáron kereste meg először a Magyar Szociális Fórumot panaszával egy rokkant asszony. Az utolsó 5 évben nem rendelkezett az 1095 nap biztosítási idővel, így rokkantsági ellátásra nem vált jogosulttá. Több mint 10 évig ápolási díjat vett igénybe. Utána, dolgozni képtelen volt már a sok betegsége miatt. Lebénult az egyik karja is az édesanyja ápolása közben.

A súlyos beteg asszony 2012.év őszén elvesztette a férjét is, akinek a nyugdíjából éltek szerényen. Az asszony a férje nyugdíja miatt nem kapott segélyt sem. Tavaly tavasszal, az új komplex felülvizsgálaton 40% mértékűre véleményezték az össz- szervezeti károsodását, majd ezt követen, a fellebbezés kapcsán 50% mértékűre módosították a minősítését. Sajnos, ezzel sem kaphatott semmilyen pénzellátást, mert nem rendelkezett az utolsó 5 éven belüli 1095 nap biztosítási jogviszonnyal.

A kormány némi „enyhítést” ígért 2014.01.01.-től a megváltozott munkaképességűek számára azzal, hogy az utolsó 10 évben 2555 nap biztosítási idővel, vagy az utolsó 15 évben 3650 nap biztosítási idővel kell rendelkezniük az érintetteknek, hogy pénzellátásra jogosultak lehessenek. Ez azonban a panaszos betegeken nem segít, és nem is enyhítés, mint ahogyan a kormány azt kommunikálja.

Az arányok ugyanis hasonlóak, mert továbbra is, 60-70% a biztosítási idő követelmény:

5 éven belül 1095 nap esetén = 60%, 10 éven belül 2555 nap = 70%, 15 éven belül 67% arányban biztosított kell, hogy legyen az érintett, mindegy hogyan variálnak az évekkel. Ekkora munkanélküliségben az 50-60 éves egészséges emberek sem kapnak munkát. Ők is potenciálisan veszélyeztetettek emiatt, mert, ha megrokkannak, nem lesznek jogosultak pénzellátásra.

A rokkant asszony férje, a rendkívül rossz egészségügyi ellátórendszer áldozata lett. Egy pénteki napon került kórházba. Otthonukban összeesett, a mentő kórházba szállította, de ott senki sem törődött vele. A kétségbeesett asszony hiába jajveszékelt a személyzetnek, hogy vegyék már észre, hogy nagy a baj. A férjének, már megszólalni sem volt ereje, annyira elesett állapotba került. Azonban nem törődtek vele, és csak a hétfői napon kezdték volna vizsgálgatni, amikor már késő volt. A rokkant asszony férje elhunyt a kórházban.

A teljesen magára maradt özvegyasszony nyílt levélben tiltakozik a kormány rokkantpolitikája ellen.

Íme, a levél:

„Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Magyar Kormány!

Rendkívül szomorú, hogy a férjemet a hiányos egészségügyi ellátás miatt vesztettem el 2012. év őszén.  Ezt követően ideiglenes özvegyi nyugdíjban részesültem egy évig.  Már 2013. augusztusban jeleztem a NYUFIG felé az állandó özvegyi nyugdíj iránti igényem, hogy a hozzátartozói ellátásom folyamatos legyen. Meg kellett ezt tennem azért, hogy legalább a hozzátartozó jogán az állandó özvegyi nyugdíjamat megkaphassam 50% mértékű egészségkárosodott özvegyként, mivel saját jogú pénzellátásra nem vagyok jogosult. A saját jogomon az 50% mértékű össz- szervezeti károsodás ellenére sem vagyok jogosult pénzellátásra, mert az utolsó 5 évben nem rendelkeztem 1095 nap biztosítási jogviszonnyal.

Hosszú évekig ápoltam a magatehetetlen édesanyámat, melybe magam is belerokkantam. Azonban, az 1095 napos biztosítási jogviszonyba nem számít be az ápolási díj folyósításának időtartama. Ez által a saját jogomon az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséig egyetlen fillér pénzellátást sem kaphatok az új rokkant-törvény szerint. Számomra emiatt létkérdés lett volna az, hogy legalább a hozzátartozó jogán járó, állandó özvegyi nyugdíjat megkaphassam a férjem után, időben.

A férjem 63 éves korában hunyt el. Én 59. évesen lettem özvegy. A kettőnk szolgálati ideje összesen 79 év volt. Ennek ellenére, jelenleg, egyetlen fillér pénzellátást sem kapok, sem a saját jogomon, sem az elhunyt férjem jogán, mint özvegy. A sok telefonos érdeklődésemre, a Nyugdíjfolyósító Főigazgatóság végig arról tájékoztatott, hogy legyek türelemmel, december elején biztosan megkapom már az özvegyi nyugdíjamat. Ez viszont, a mai napig sem történt meg. Most, 2013.12.16.-án kiderült, hogy az ügyemet átirányították a Kormányhivatal Somogy-megyei Regionális Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságához azzal a céllal, hogy rendeljék el, mint megváltozott munkaképességű özvegy a felülvizsgálatomat.

Én 2012. év folyamán kétszer is részt vettem NRSZH új komplex minősítő felülvizsgálaton a saját jogú ellátásom céljából, I. és II. fokon is. A másodfokú véleményezés alapján (2012. július hóban) 50% mértékű egészségkárosodást állapítottak meg azzal a megjegyzéssel, hogy további felülvizsgálatom nem szükséges. Erről a felülvizsgálatról a határozatot 6 hónap múlva kaptam kézhez 2013. január 3-án. Ha erre a sima határozatra 6 hónapot kellett várnom, akkor vajon most, az állandó özvegyi nyugdíjam elbírálásához szükséges felülvizsgálatra mennyi ideig kell még várnom? Ugyanis, a hozzám hasonló, megváltozott munkaképességű özvegyek elmondása szerint, a felülvizsgálatra történő berendelés és a határozat kézhezvétele kb. egy egész esztendőt vesz igénybe. Elmondták azt is a sortársaim, hogy általános gyakorlat az, hogy a megváltozott munkaképességű özvegyeket a NRSZH új komplex minősítés során 30-40% körüli össz- szervezeti károsodás mértékűre minősítik vissza I. fokon, és a jogorvoslatuk kb. 2-3 évet vesz igénybe, mire a munkaügyi bírósági per lezárul.

Kérdem én: Ha rám is hasonló jogorvoslati út vár, hogyan maradok életben egyetlen fillér pénzellátás nélkül még évekig? Munka-alkalmassági igazolást nem kaphatok a szakorvosok szerint, így a 30 napos közmunka programot sem tudom teljesíteni a segély folyósítási feltételeként. Kérem, mondják meg, miből fogok élni az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséig, ha egy esetleges NRSZH felülvizsgálati visszaminősítés esetén, nem leszek jogosult az állandó özvegyi nyugdíjra sem? Rettegek! Önök halálosan kimerítettek minket, a kiszolgáltatott betegeket, az embertelen törvényeikkel.

Kérdem én: „Önök szerint, már élni sincs jogom”?

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Magyar Kormány!

Végig gondolták Önök tiszta lelkiismerettel, hogy a 2011.évi CXCI.(XII.29.) törvény és a hozzákapcsolt 7/2012.II.14. NEFMI rendelet megalkotásakor, hogy mire kényszerítik a végrehajtókat a korhatár alatti rokkantakkal és a rokkant özvegyekkel szemben? Végiggondolták a következményeit annak, hogy mi lesz azokkal a betegekkel, akik hozzám hasonlóan járnak? Én és a férjem együtt 79 éven át megfizettük a járulékokat. A férjem 63 évesen elhunyt, mert nem látták el a kórházban.  Én pedig egyetlen fillért sem kapok saját jogú ellátásként, pedig, csaknem 40 év szolgálati időt teljesítettem. Ezen felül még harcoljak félholtan az özvegyi nyugdíjamért is? Kinek fizettük be a sok járulékot, ha a férjem semmit se élvezett a nyugdíjas évekből, én meg el sem érem élve a nyugdíjkorhatárt, ha Önök éhhalálra ítélnek, mint rokkant özvegyet, és ellátatlanul hagynak?

Milyen Karácsonyi Ünnepeket szánnak Önök nekem, és a hozzám hasonló rokkantaknak, akik egyetlen fillér nélkül kénytelenek élni az Önök jóvoltából, egy élet munkája után?

Tisztelettel kérem Önöket, hogy vizsgálják felül az új rokkant-törvényt és a hozzá kapcsolódó új komplex minősítő rendszert, mert azok kivégzik a korhatár alatti rokkantakat”!

Tisztelettel:

Vörös Pálné

VÉGSZÓ:

Tisztelettel megkérjük Magyarország keresztényi hitvallására oly büszke kormányát, hogy tartsa tiszteletben a korhatár alatti rokkantak alapvető emberi jogait! Az Önökhöz, nyílt levéllel forduló megváltozott munkaképességű özvegyasszonnyal szolidárisak vagyunk. A korhatár alatti rokkantakat humánkatasztrófába sodorják a kormány intézkedései. Gondoltak-e Önök az új rokkant-törvény megalkotásakor arra, hogy míg Önök önfeledten ünnepelnek a szeretet ünnepén a családjaik körében, addig vajon hány rokkant éhezik és szenved el fagyhalált? Szégyen, hogy így kell várni az Önök jóvoltából a kiszolgáltatott betegeknek már második éve a megrokkant karácsonyi ünnepeket.

MSZF „Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért”csoport