SÜRGŐS SEGÍTSÉGKÉRÉS: 150 EZER FORINTOT ÉR AZ ÉLETEM?

Egy 60.éves combközéptől amputált lábú férfi kétségbeesett levelére hívjuk fel olvasóink figyelmét.

A hozzánk érkezett levelet teljes terjedelemben közzétesszük:

 

„Batonay Sándor vagyok, 60. éves, és rokkant. Először 10 évvel ezelőtt ért egy csúnya motorbaleset, melyben az alsó lábszáram megroncsolódott a boka környékén, de akkor még a hosszú rehabilitációval a lábam megmenthető volt. Mivel más egészségügyi problémáim is voltak, így akkor, rokkantsági nyugdíjas lettem. A rokkantsági nyugdíjam összege kb. 56 ezer Ft/hó volt 2011.év végén. Ezt az összeget kaptam végleges rokkantként, egészen egy következő motorbalesetig, amikor elvesztettem a bal lábamat amputáció következtében 2012. évben, és ezt követően hivatalból vizsgálták az állapot-rosszabbodásomat.

A baleset 2012. év augusztusban történt. Ezt követően nem gyógyult a lábam, így azt 2012.11.21.-én amputálni kellett. A lábadozás időszaka alatt sok minden történt. Kiderült, hogy agyvérzést is kaptam, és addigra már 2 szívinfarktuson voltam túl. A 3 főérből már kettő nem működött a szívemnél. Az orvosok szerint a szívemnek kb. negyed része működik már csak. Ráadásul kiderült, hogy cukorbeteg lettem. Naponta 5 inzulin adagra vagyok beállítva. A lábamputáció utáni kötelező rehabilitációt a Budakeszi Rehabilitációs Kórházban végezték, ahová mentővel szállítottak át. Itt. Kb. 3 hónapos rehabilitáció várt rám. A rehabilitációs időszak alatti első héten a betegágyamnál megjelent egy szociális szakértő segítő, aki elmondta, hogy a hivatalos papírok kitöltésével szeretnék segíteni, hogy megemeljék a pénzellátásaimat. Kapni fogok fogyatékossági támogatást is a Magyar Államkincstártól, és a NRSZH is figyelembe veszi majd az állapot-rosszabbodásomat.

A sok trauma után jólesett számomra a gondoskodás reménye. Kétszer 4 oldalas űrlapok kitöltésére emlékszem vissza. Az egyiket a MÁK-hoz kellett beadni, a másikat meg a NRSZH-hoz az állapotrosszabbodás miatt, hivatalból kötelezően, ezt mondta az ügyintéző, aki a kórházban felkeresett. Jólesett, hogy az elesett állapotomban nem éreztem magamat elhagyatottnak. A meglepetés azután ért, amikor hazavittek a rehabilitációs kórházból. A 2013. január hóban, az átutalási számlára érkezett összeg nagyon kevés volt. A még 2012.évben 56 ezer Ft/hó rokkantsági pénzem helyett, mindössze 29.500, - Ft /hó rokkantsági ellátást kaptam. Elájultam, amikor, csak ennyi pénzt találtam utalva a számlámon, és telefonon azonnal érdeklődni kezdtem, miért vették le az addigi rokkantsági pénzellátásomat, amikor sokkal rosszabb állapotba kerültem? A betegágyamnál a szociális ügyintéző is azt mondta azért jött, hogy segítsen, hiszen járóképtelenként nem tudom az állapot-rosszabbodásomat intézni, amit hivatalból kötelező benyújtanom. Arról is beszélt, hogy emelkedni fog a pénzem, hiszen betegebb lettem. A telefonos érdeklődésemre viszont megnyugtatásomra azt közölték, hogy a jogszabályok megváltoztak közben, és nyugodjak bele, hogy nekem ennyi pénz jár, és ez így is fog maradni mindaddig, amíg el nem érem az öregségi korhatárt! Mivel nem ismertem az idevonatkozó jogszabályokat, és a váratlan baleset után felfogni sem tudtam mi történik körülöttem, így csak mostanra szembesültem vele, hogy alaposan kitolt velem a rokkant-törvény, és ez a hivatalból elindított NRSZH felülvizsgálat. Hiszen én, már végleges rokkant voltam, és nem is kellett volna tavaly 59. évesen már mennem semmiféle felülvizsgálatra, ha nem jön közbe ez a baleset, én végig az 56 ezer Ft/hó nyugdíjamat kaptam volna meg, a mindenkori januári emeléssel, és öregségi nyugdíjasként is, ez így emelkedett volna a januári emelésekkel tovább. Azt viszont nem értem, hogy, ha sokkal jobban romlott az állapotom, miért csökkentették le a felére a pénzemet? Erről nekem semmiféle hivatalos határozatot nem küldtek, semmilyen írásbeli értesítést! Hiába érdeklődtem mi az oka, ha sokkal betegebb vagyok, és végleges állapotú rokkant voltam, miért vették a le felére 59. évesen a lábamputáció után a pénzellátásomat. Hogyan éljek ennyire kevés pénzből? Így az állapot-rosszabbodása után, hiába kaptam kiegészítésként meg a MÁK-tól a fogyatékossági támogatást is, ami jelenleg 19.500,- Ft/hó összegű, de együtt, a lecsökkentett fele pénzellátásommal, ami 29.500,- Ft/hó, így, csak összesen 49.000,- Ft/hó a kettőnek az összege. Nekem pedig a végleges rokkantsági ellátásom a lábamputáció előtt 56.000,- Ft/hó összegű volt. Azt sem értem, hogy lehet úgy valamit lecsökkenteni, ha nem kapok róla írásbeli határozatot?  Hivatalosan semmilyen értesítést sem kaptam erről, csak telefonon közölték, hogy jogszabályváltozás miatt ennyi, és kész! Nyugodjak ebbe bele! Ez nagyon furcsa, pláne, ha sokkal rosszabb az állapotom az óta.

A sokkot, hogy elvesztettem a bal lábamat, még ki sem hevertem, amikor az élettársam, akivel 10 éve már együtt éltem, a kórházból történő hazakerülésem után pár hónappal bejelentette, hogy most már így, láb nélkül, nem kellek neki. Egyre jobban éreztette velem, hogy nyűg vagyok csak számára, és felszólított, hogy költözzem el tőle. A baj csupán az, hogy nincs hová. Illetve lenne hová, ráadásul azt a kis lakást egy mozgássérült ismerősöm saját magának már kialakította, és ide is adná nekem használatra, mert ő elkötözött onnan, csak az a baj, hogy azon a lakáson 150 ezer Ft közműtartozás volt, és ki vannak kapcsolva a közművek is. A visszakacsolásuk, és a közműtartozás 150 ezer Ft-os költsége, minden problémámat megoldaná. Végre tudnék hol lakni, nyugodtan. Nagyon szeretném, ha valaki sürgősen segítene. Akár kölcsön formájában is úgy, hogy havi 5-10 ezer Ft/hó kölcsöntörlesztéssel visszafizethessem neki a segítséget!

Mindenhová fordultam már a problémámmal, de sehol sem segítettek. Jártam a Máltai Szeretetszolgálatnál, a Kézen fogva Alapítványnál, a Baptista Szeretetszolgálatnál, és a MEOSZ-nál is, de sehol sem kaptam segítséget.

Mindössze, 150 ezer Ft-ról lenne szó, ami az életet jelentené nekem. A probléma az, hogy 2013. 08. 31.-ig volt határidő a kiköltözésre, és nincs hová mennem! Elfogyott az idő, és fogy tovább vészesen! Nem lesznek könyörületesek velem, el kell hagynom a lakást! Naponta felszólít erre a volt élettársam.

Kérem, aki tud, az segítsen rajtam, hogy megoldódhasson a lakhatási problémám.

Nem tudok hová menni, ha nem jön össze a pénz, amivel kikerülhetnék a lehetetlen helyzetemből. Magánszemélyektől, alapítványoktól, bárkitől várom, hogy segítsenek. A gyógyszereim is több mint havi 10 ezer Ft-ba kerülnek, lakni és élni is kellene a havi 49 ezer forintból. Ha nem kapok segítséget, akkor a csillagos ég alatt kell álomra hajtani a fejem. Nem tudom, hogy meddig bírnám elviselni azt, hogy hajléktalan legyek.

Adományukat hálásan megköszönöm, és várom az életmentő segítségüket a 06-1-200-3001 telefonszámon (Batonay Sándor)”.

MSZF „Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért” csoport

Látogatottság

2023529
Mai napon
Tegnap
Ezen a héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
496
1039
5144
2009593
6470
44357
2023529

Your IP: 3.228.11.9
2020-08-08 20:29