OLVADÓ SZÁMOK: ELFOGYNAK A ROKKANTAK

Komoly átrendeződés várható a jövőben a korhatár alatti rokkantak létszámát illetően. Pár éven belül már alig találkozhatunk velük a statisztikákban. Ennek számos oka van. A hazai munkaképes lakossághoz viszonyítottan, az aktív korú rokkantak mindössze 5-6% aránya nem több mint az EU 5,2 % átlaga. Az összes lakoshoz viszonyított 3,5 % aránya a korhatár alatti rokkantak létszámát illetően teljesen átlagos szinten vagyunk a környező országok arányaival.

Magyarország 9,8 millió lakosához viszonyítva a jelenleg kb. 340 ezer fő aktív életkorú rokkant 3,4%, az semmivel sem mutat rosszabb arányt, mint az 5,5 millió lakosú Szlovákia 239 ezer fő korhatár alatti rokkant 4,3%, vagy a 40 millió lakosú Lengyelország 1,1 millió aktív korú rokkantjainak a 2,7% aránya. Mi a középátlagunkkal, egyáltalán nem lógunk ki a sorból. Ezekkel a hivatalos statisztikai számokkal meg is cáfolhatók a hamis kormány-kommunikációs adatok. Szerintük, azért kellene drasztikusan még tovább csökkenteni bármi áron is a hazai korhatár alatti rokkantak létszámát, mert az, a kormány szerint 2-2,5-szer nagyobb, mint a környező országoké. A beszédes számok önmagukért szólnak, hogy ez nem így van.

Évek óta jelentősen csökken, már 10 éve folyamatosan, az egyre szigorodó felülvizsgálati rendszer miatt a korhatár alatti rokkantak létszáma. Míg 1990-2000. évek között kb. évi 60 ezer fővel gyarapodott a létszámuk, mára ez már 1/3-ra zsugorodott. A 2013.januári ONYF Statisztika szerint a 76.782 fő új jelentkező közül, mindössze 23.861 fő kapott kézhez teljesítő határozatot arról, hogy a megváltozott munkaképességű személyek ellátását igénybe veheti rövidebb-hosszabb időre. Attól függően, hogy rehabilitációs, vagy rokkantellátásra való jogosultságot véleményeztek számára.

A rokkantlétszámok átrendeződésének fő okai az alábbiak lesznek következő években:

1./ Az életkorfa szerint, a korhatár alatti rokkantak kb. 60% aránya éri el 5 éven belül az öregségi nyugdíjkorhatárt. Így, nagy részük, kb. 200 ezer fő átsorolttá válik öregségi nyugdíjassá. Évente minimum, kb. 40 ezer fő válik véglegesen nyugdíjassá.

2./ A halálozási statisztika szerint a rendszerből távozó elhunytak létszáma kb. 24 ezer fő korhatár alatti évente. Ez a létszám nagyjából megegyezik, a rendkívül szűk mezsgyén az ellátórendszerbe bebocsájtásért folyamodók létszámával. Így velük létszámilag nem kell számolni.

3./ A NRSZH felülvizsgálatok alkalmával, a betegek fele 1-3 éven belül kiesik az ellátórendszerből. Van, aki mindjárt a komplex minősítést követően a végleges eltávolítással, vagy a rendszerből később távozva a rehabilitációs időszak elteltével.

4./ A munkaerő piaci helyzetkép mutatja, hogy a csak 10% arányú foglalkoztatás mellett, a rokkantak helyzete kétségbeejtő. Az utolsó 5 éven belüli 1095 nap biztosítási jogviszony hiánya miatt kiesetteket nem részesítik semmiféle pénzellátásban. Az ő helyzetük kilátástalan.

Ők is végleg távoznak az ellátórendszerből. Itt, ezeknél az eseteknél is sántíthat a statisztikai adat. Ugyanis a NRSZH komplex minősítő statisztikákban ők szerepelnek, mint megváltozott munkaképességű személyek, a 40-99% mértékű össz- szervezeti károsodásuk alapján. Ugyanakkor, a pénzbeli ellátásban részesülők arányában már nem tartják őket nyilván, amikor azt vizsgálják, hogy hányan kaptak rehabilitációs pénzellátást, és ki kapott rokkant pénzellátást? Így a statisztikai elemzések során is akadnak eltérések. Nem tudhatjuk az ő pontos létszámadatukat, mert publikus nyilvántartást nem láthatunk róluk. A betegpanaszként, pedig naponta hallani erről a rendkívül komoly problémáról, hogy ezeknek „az 1095 napos betegeknek” a sorsa kritikus. Vajon mennyien lehetnek? Erről is beszélni kellene, mert ők potenciálisan veszélyeztetettek.

VÉGSZÓ:

Világosan láthatjuk, hogy drasztikusan fogy a korhatár alatti rokkantak száma. A rendszerből eltávolítottak, vagy „az 1095 napos”betegek, vagy az öregségi nyugdíjassá átsoroltak létszámát tekintve, itt 5 éven belül már elfogy a korhatár alatti rokkantak nagy része. A rendszerben alig marad beteg. A számok tükrében, ez már csak kb. 50-100 ezer fő lehet majd. A pontos létszámot ma még senki sem tudja megjósolni, mert a rendszerben maradók számát az is befolyásolhatja, hogy: hány embertől vesznek búcsút a rendkívül megszigorított komplex felülvizsgálatok miatt, hányan lépnek be újként a rendszerbe, hányan távoznak az élők sorából, hányan válnak az „1095 nap áldozatává” egy fillér ellátás nélkül, és pontosan hányan lesznek átsorolva öregségi nyugdíjassá?

A költséghatékonyság vezérelte megtakarítási cél, a Széll Kálmán terv szerinti 217 milliárd Ft megtakarítás (eredetileg 2013.12.31.-ig) a rokkantakon, viszont nem látszik teljesülni. Így, most annak érdekében, hogy minél többet „megfogjanak” a rokkantak amúgy is szűkös pénzellátásain, felgyorsítani kívánják a tempót. Ennek érdekében, kiemelt bérezéssel, uniós pénzforrások igénybevételével, még plusz 100 fő szerződéses orvost vetnek be a betegek ellen, ettől hangos a sajtó. Feleslegesen agyon felülvizsgált betegeket, az öregségi nyugdíj előtt pár évvel, óriási kiadásokkal kényszersegélyre ítélnek csak azért is, hogy az erőfitogtatása látványos legyen a kormánynak a gyengékkel szemben? Milyen esélyekkel küzdjön ebben a méltatlan harcban egy félholt 57 év alatti, vagy az a pár ezer peches 57. év feletti, akinek a soros felülvizsgálati időpontja „átcsúszott” a 2012.01.01.-én bevezetésre kerülő új rokkant-törvény hatálya alá? Ezek a betegek rettegve várják a végítéletet. Azonos társadalmi csoporton belül agyon vannak diszkriminálva a törvény által az új komplex minősítésre kötelezettként is. Hajmeresztő betegeseteket olvashatunk naponta a sajtóban. A médiában, a felelős szakemberek, és a szakpolitikusok nyilatkozatai is arról tanúskodnak, hogy ettől az eszement ámokfutásos tervtől nem hátrál vissza a kormány. Akkor sem, ha a beteg már 20-szor felül volt vizsgálva, és gyógyíthatatlan. Akkor sem, ha ez a spórolás helyett többletkiadással jár. Ez a történet már csak az erőpozícióról szól semmi másról! Ebben a játékban egymásnak feszíti a kormány a hippokratészi esküjüket félredobó, a végrehajtó orvosokat, és a teljes kiszolgáltatottságban, rettegve várakozó betegeket.

A „ketrecharc” gladiátori küzdelme nem lehet kétséges. Az ütközetnek legjobb esetben is 2-3 év múlva lesz leghamarabb vége, amikor a munkaügyi bírósági ítélet, időnként „megkegyelmez”egy-egy hősiesen küzdő rokkantnak! Addigra viszont már aláássa a beteg maradék egészségét a pszichikai küzdelem és az éhenhalás veszélye, egy fillér ellátás nélkül? Lehet, hogy már, csak posztumusz kapja meg az igazságszolgáltatási elégtételt, hogy ő valóban rokkant volt. A rokkantak létszáma egyéb módon is rohamosan fogy. A költségvetésnek alig kerülne pénzébe, ha visszaállítaná a rokkantsági nyugdíjrendszert. Csupán a stadion-mániáról kellene lemondani, hogy megmentsük az emberéleteket. A kormány azonban hajthatatlan, pedig a kormány rokkant-politikája is megrokkant. A túlélők számára nem lesz már soha happy and!

MSZF „Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért”csoport

 

 

 

Látogatottság

2023575
Mai napon
Tegnap
Ezen a héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
542
1039
5190
2009593
6516
44357
2023575

Your IP: 3.228.11.9
2020-08-08 21:20