SOKKOLÓ TÖRTÉNET! -  NYERNI IS, CSAK VESZTESKÉNT LEHET?

Kedélyborzoló levelet kaptunk egy elkeseredett betegtől.

Az 56 éves férfi, a megrokkanása előtt vezető beosztásban, főrevizorként dolgozott egy állami intézménynél. A diploma megszerzése után azonnal munkába állt, majd a munka melletti folyamatos továbbképzésekkel és a kitartó szorgalmával haladt előre a ranglétrán. Már fiatal korában megbecsült munkaerő volt és az 1996. évben bekövetkezett megrokkanásakor vezető beosztásból távozva rokkantsági nyugdíjassá vált. Mivel az akkori törvények szerint a munkaképesség csökkenésének a mértéke elérte a 67%-ot, így III. csoportbeli rokkant besorolást kapott az orvos-szakértői szakvélemény szerint. Még felsorolni is sok a rengeteg betegséget, amikről ír. Közülük, a legkomolyabbakat említenénk csak, mint: súlyos cukorbetegség, annak szinte minden szövődményével, a napi 5-szöri inzulinadagolás mellett, trombózissal, tüdőembóliával, szív és érrendszeri problémával, magas vérnyomással, ízületi és mozgás szervi betegségek, stb. küszködik. Súlyos depresszióval is kezelik, a reménytelen élethelyzet okán kialakult állandó szorongással, alvászavarral, stb. küzd, a kilátástalan szociális helyzete miatt is.

A 2012. 01.01.-től hatályos CXCI. (XII.29.) „új” rokkant-törvény sokkoló hatással volt rá, mint a többi korhatár alatti agyon-felülvizsgált betegre is. Addig, minden felülvizsgálaton azt véleményezték róla 1996-tól folyamatosan, hogy súlyos az össz- szervezeti károsodásának a mértéke. A 2008.01.01.-től bevezetésre kerülő rehabilitációs járadék néven elhíresült ellátási forma, azonban nem kegyelmezett neki sem, mint oly sok más beteg életét is megkeserítette. A 2009. évi soros felülvizsgálat alkalmával ő is rehabilitációs járulék ellátásról kapott határozatot 2012. évi soros felülvizsgálati időpont megjelöléssel. Az első hidegzuhany a 2012.év tavaszán érte, amikor az NRSZH I. fokú Szakhatósági véleménye 36% össz-szervezeti károsodás mértéket állapított meg nála. Így, nem számított már a „papírforma szerint”megváltozott munkaképességűnek, tehát, nem is volt rokkant?

Akkor, egy tollvonással levették a 67%-ról 36%-ra az NRSZH orvos szakértői vélemény alapján az össz-szervezeti károsodásának a mértékét. Megfellebbezte, de másodfokon is csak 46%-ot kapott, a filléres 37.200,- Ft/hó rehabilitációs ellátással. Munkaügyi bírósághoz fordult jogorvoslatért. A bírósági eljárás során az orvos-szakértők egybehangzó véleménye alapján rokkantsági ellátott, és nem rehabilitálhatónak ítélt státust állapítottak meg részére, mely szerint annyira beteg, hogy, csak állapotrosszabbodás esetén kell kérnie az NRSZH orvos szakértői felülvizsgálatot. A 2013. év áprilisban született munkaügyi bírósági végzés ellen pedig, az ítéletben foglaltak szerint fellebbezéssel élni nem lehet.

Az egy éves huzavona véget ért a levélíró számára. Megnyerte az egészségi állapotára vonatkozóan a munkaügyi pert, hogy ő igen is rokkant, és nem rehabilitálható az állapota. Ez azonban kevés vigasz az ő számára, és annak a kb. 24-25 ezer főnek a számára sem lehet az, akik a régi típusú rehabilitációs járadékot kapták eddig. Ők, ugyanis anyagilag nagyon rosszul járnak. A panaszos levélíró rehabilitációs járadéka kb. 174 ezer Ft/ hó összegű volt. A munkaügyi bírósági végzésben hiába kapott az új rokkant-törvény szerint C2-es fokozatú rokkantellátást, ha az anyagi veszteségét nem tudja a bíróság sem helyreállítani. Ugyanis, a 93.000.-Ft/hó összegű minimálbér 60%-a járt a C2-es fokozatú ellátottak számára, ami = 55.800,- Ft/hó ellátásként szerepel a munkaügyi bírói végzésben a 2012. évre vonatkozóan. Ez az összeg lett a munkaügyi bírói végzésben a panaszos részére megállapítva. A több mint 100 ezer Ft/hó veszteséget el kell szenvednie ennek a súlyos betegnek. Diplomásként, magas beosztással, megfizette a magas összegű társadalombiztosítási és a nyugdíj-járulékot. A lakhatás a megélhetés és a magas gyógyszerköltségek mellett az eredeti 174 ezer Ft/hó rehabilitációs járulékából is, éppen csak létezni tudtak az egyetemista fiával, akit egyedülállóként nevel.

Az anyagi vesztesége elképesztően sok. Több mint 100 ezer Ft/hó.

Ez az összeg, amit a kormány elvett a panaszos levélírótól - az éves elmaradt nyugdíjemelés vonzatát is számítva – ezért a kár együtt minimum 15-20 millió Ft lenne, mire a 65 éves nyugdíj korhatárt betöltené. A kára ennél azonban jóval több, hiszen a kieső rokkantévek nyugdíj jogfolytonosságát is elvették tőle, így öregségi nyugdíjra már nem is lesz jogosult.  Ez a történet megdöbbentő, és egyben élő példája annak, hogyan bánt el a kereszténydemokrata értékrendet valló kormány a korhatár alatti rokkantakkal. Közülük is ezzel, a jobb sorsra érdemes megrokkant apával, aki kormánytisztviselői jogállású vezetőként becsülettel helytállt a munkában. Állami alkalmazottként, az utolsó forint után is megfizette a járulékot, amíg dolgozni tudott. Ez annál is szomorúbb, mert nem becsülik semmire a diplomás rokkantakat sem. Ők ugyanannyi pénzellátást kapnak rengeteg járulékbefizetésért, mint egy analfabéta, vagy aluliskolázott segédmunkás, aki mindössze pár évet dolgozott a megrokkanása előtt.

Ebből a történetből is kitűnik, túl a törvénykezők közönyén és emberségének a hiányán, hogy a rendkívül rossz tartalommal megtöltött 2011. évi CXCI. (XII.29.) törvény megalkotása elhamarkodott, és teljes mértékben átgondolatlanul fogalmazódott meg a törvénykezők agyában. Még most sem lenne késő a törvény teljes felülvizsgálatára és visszavonására. A betegek jogorvoslati útja akadályokkal tűzdelt. Itt az élő példa, hogy a panaszos levélíró ugyan megnyerte a bírósági pert az egészségi állapotára tekintettel, de, az eredeti 174 ezer Ft/hó pénzbeli ellátása, az jogi úton nem szerezhető vissza, mert maga a törvény, az nem perelhető a munkaügyi bíróságon.  A kiszolgáltatott helyzetben lévő betegek felét jogtalanul és rohamtempóban távolítják el az ellátórendszerből. A másik fele is rosszul jár, azok a felülvizsgálandók, akik rokkantsági ellátottak az új törvény szerint. Nekik is oly mértékben lecsökkentik a minimálbér töredékére az ellátásukat, hogy a gyógyszereiket sem képesek kiváltani belőle. A lakhatásra, élelemre és egyébre, már szinte semmi sem marad. Nem működik sem az egészségügyi, sem a foglalkoztatási rehabilitáció. A kormány egyetlen célja, megszabadulni mihamarabb, minél kisebb költségvetési kiadással a korhatár alatti rokkantaktól. Meg kellene akadályozni a kisemmizett rokkantakra leselkedő humánkatasztrófát.

MSZF „Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért”csoport