A korlátolt korlátlan láthatás joga

Egy bontóper központi kérése, hogy a különélő szülő hogyan és milyen rendszerességgel találkozhat a házasság befejeződését követően a közös gyermekével, gyermekeivel. A legtöbb szülő ragaszkodik a korlátlan kapcsolattartás jogához. Ez a jogi lehetőség azonban a leglehetetlenebb helyzeteket produkálja a gyakorlati alkalmazása során.

A korlátlan kapcsolattartás lehetősége mindaddig a lehető legjobb megoldásnak bizonyul, amíg a szülői felügyeleti jogot gyakorló szülő együttműködik a különélő szülővel. Ám abban a pillanatban, amint a gyermekkel együtt élő szülő zsarolási céljaira használja fel a saját gyermekét, és nem engedi a gyermek és másik szülője találkozását, a korlátlan kapcsolattartás gyakorlati alkalmazásának jogi akadályai azonnal előtűnnek.

Abban az esetben, ugyanis, ha a különélő szülőnek a bontóperben a bíróság megítéli az iskolaidőn kívüli korlátlan kapcsolattartási jogot, ám a gyermekkel együtt élő szülő ezt ellehetetleníti, és minden lehetséges eszközzel megakadályozza, a különélő szülő tehetetlen, az esetre vonatkozó hiányos jogi szabályozás következtében. A különélő szülő a rendőrségtől nem tud segítséget kérni ahhoz, hogy kapcsolattartási jogát érvényesíthesse, mivel a kapcsolattartási joga korlátlan, így nem meghatározható, hogy konkrétan mely kapcsolattartási időpontokat nem biztosította a gyermekkel együtt élő szülő a gyermek és a külön élő szülő számára. Ennek okán a rendőrségnek nincs jogi felhatalmazása arra, hogy a gyermekkel együtt élő szülővel szemben a kapcsolattartás elmaradása kapcsán a szükséges, vonatkozó szabálysértési eljárást megindítsa.

A gyámügyi hivatalok szintén ugyanezen az állásponton vannak, ha a külön élő szülő bepanaszolja, hogy nem gyakorolhatja a korlátlan kapcsolattartásra vonatkozó, bíróság által biztosított jogát. Mivel a kapcsolattartási jog korlátlanként került meghatározásra, nem segíthetnek biztosítani azt, csak abban az esetben, ha a kapcsolattartás dátumai konkrétan megjelölésre és jogi szabályozásra kerültek. Egy korlátlannak minősített jog esetén ilyenről pedig nem beszélhetünk.

A különélő szülőnek két lehetősége marad ebben az esetben: vagy kéri a nagyszülői kapcsolattartást (mert a gyermeknek nemcsak a különélő szülővel, de annak családjával is joga van kapcsolatot tartani), vagy bírósági eljárást kezdeményez, kérve a kapcsolattartás újraszabályozását. Amennyiben a nagyszülői kapcsolattartás elmaradását panaszolja be, úgy a rendőrség, mint a gyámügyi hivatalok válasza az: mivel nincs a bontóperi, gyermekelhelyezés kérdésében meghozott ítéletben szabályozva, illetve megemlítve a nagyszülők kapcsolattartási joga, így azt betartatni sem tudják. (Itt azonnal felmerül az ügyvédi mulasztás ténye, hiszen egy bontóperben mindkét felet általában ügyvéd képviseli).

Amennyiben a különélő szülő bírósági eljárást indít, a kapcsolattartás újraszabályozásában, úgy a bíróságnak a vonatkozó jogi szabályozás szerint nem kötelessége azonnal végzéssel elrendelni a kapcsolattartás akadályozásának befejezését a gyermekkel együtt élő szülőtől. Nem kötelessége az sem, hogy abban az esetben, ha helyt ad egy ilyen irányú kereseti kérelemnek, akkor a szükséges és vonatkozó szabálysértési eljárást hivatalból megindítsa a gyermekkel együtt élő szülővel szemben. Az sem kötelessége, hogy határozati formában megállapítsa a gyermekkel együtt élő szülő nevelésre való alkalmatlanságát, tekintettel arra, hogy szülőként, a saját céljai elérése érdekében korlátozza, illetve megvonja a saját gyermeke másik szülőjéhez, illetve családjához való kapcsolattartási jogát, fel-, illetve kihasználva ehhez a törekvéséhez a saját gyermekét. …

Nem szabad közben figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem: Magyarországon a bírósági eljárások évekig elhúzódnak, ami azt eredményezi, hogy a különélő szülő, korlátlan kapcsolattartási joggal felvértezve sok esetben éveken keresztül nem találkozhat a gyermekével, a bontóperi, kapcsolattartásra vonatkozó, jogerős bírósági végzés ellenére sem, mert nincs olyan közigazgatási hatósági szerv, aki segíthetne neki e korlátlan jogot érvényesíteni.

Mivel gyermekkel való kapcsolattartásról beszélünk, ez azt jelenti, hogy a gyermek, ha éveken keresztül nem találkozik a különélő szülőjével és annak családjával, teljes mértékben elhidegül tőle, és elfelejti őt. „Szerencsés” esetben. Akkor, ha még mindezek tetejében, ráadásként nem neveli kifejezetten a különélő szülő ellen a gyermeket a vele együtt élő szülő, mert akkor nemcsak elhidegül, hanem meg is gyűlöli őt. Mondhatni, a több, mint egy évig elhúzódó bírósági eljárás ahelyett, hogy a gyermek mindenek felett álló érdekét nézné, pontosan a gyermek érdekeivel ellentétesen cselekszik. Ugyanez mondható el a gyámügyi hivatalokról is, akiknek elméletileg a gyermekek mindenekfelett álló érdekét kellene védelmeznie, és jogaikat biztosítani, ehelyett csak a paragrafusok útvesztőjében botorkálva hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyermeknek egyszerre több joga is sérelmet szenvedjen, ezzel jogfosztottá váljon.

A gyermeknek joga van a különélő szülőjével, és annak családjával való kapcsolattartáshoz. A gyermeknek joga van a saját döntéshez, és a véleménynyilvánítás szabadságához. A különélő szülőnek – ha szülői felügyeleti jogát nem vonták meg – joga van beleszólni gyermeke nevelésébe, előmenetelébe, iskola/óvoda választásába, ezzel együtt joga van a gyermekével kapcsolatot tartani.

Ezeket a jogokat – sem a gyermek, sem a különélő szülő számára – a korlátlan kapcsolattartás akadályozása esetén egyetlen közigazgatási hatóság sem biztosítja. Mint ahogyan egyik közigazgatási hatóság sem állapítja meg a gyermekkel együtt élő szülő által elkövetett, a gyermeke jogainak csorbítására alkalmas cselekményét, és ezzel együtt nem vizsgálja a gyermekkel együtt élő szülő nevelésre való alkalmasságát. Nem teszik, mert ehhez hiányzik a szükséges, vonatkozó jogszabályi/törvényi rendelkezés.

A kérdés ugyanis adott: alkalmas-e az a szülő gyermeknevelésre, aki saját gyermekét, önző és több esetben saját haszonleső céljaira használja fel, nem érdekelve az, milyen lelki fájdalmat okoz ezzel gyermekének? Alkalmas-e az a szülő gyermeknevelésre, aki zsarolási céllal használja fel, illetve ki a gyermekét? Mit tanít saját példájával az ilyen szülő a gyermekének?

2013. 06. 18.

Dudás Anna