A gyermek nem az áldozata a családon belüli erőszaknak?

A civil szervezetek, és magánszemélyek is, évek óta küzdenek azért, hogy a családon belüli erőszak cselekménye, mint önálló büntető jogi kategória szigorúbb szankcionálással, önálló törvényi tényelemként szabályozásra kerüljön. E héten újra napirendre tűzték a törvénytervezet vitáját. tették mindezt úgy, hogy a civil szervezetek észrevételeit, javaslatait, véleményeit és helyzettanulmányait figyelmen kívül hagyták. Jó hír viszont, hogy e büntetőjogi cselekmény nem magánvádra indítható, hanem közvádra induló cselekménnyé válik.

Eközben egyre többször látnak napvilágot olyan esetek, ahol a családon belüli erőszak elkövetője olyan ember, aki maga is részt vesz a Parlament munkájában, lévén honatya, így joga van szavazni arról, aminek ő – tulajdonképpen – az elkövetője. Képesek-e, tudnak-e objektív szankcionáló szabályozást hozni úgy, hogy ők maguk is érintettek, és a saját sorsukat is megpecsételik ezzel? A civilek fel vannak háborodva az újabb jogalkotói hiányosságokon.

A tervezet valójában nem felel meg a nemzetközi elvárásoknak és gyakorlati tapasztalatokon alapuló szabályozási igényeknek. Azok szerint ugyanis az áldozatok legszélesebb körének és a cselekmények legszélesebb körével szemben kell védelmet nyújtani, melyhez az együttélést nem lehet feltételül szabni. A tervezet kizárja a védelemből a nem házas vagy nem élettárs partnereket és a valaha együtt nem élőket. A büntetendő cselekményeket pedig önkényesen válogatta ki: vannak benne olyanok, melyek kapcsán szinte soha nem indul eljárás, míg kimaradnak olyanok, melyeket gyakran elkövetnek, mint például a gazdasági ellehetetlenítés vagy az elszigetelés.” – jelzi a tervezet egyik fő problémáját Sproncz Júlia, a PATENT Jogvédő Egyesület képviseletében, majd így folytatja: „Továbbra is hiányoljuk a komplex állami fellépést: a jogalkotás mellett a szakemberek átfogó képzését, az áldozatoknak szóló szolgáltatások fejlesztését és a távoltartás reformját. Kérjük, hogy a kormány a beígért társadalmi vitát folytassa le, s ezúttal a civilek véleményét ne csak meghallgassa, de vegye is figyelembe!”

A tervezet elfogadásáról szóló vitanap vonatkozásában figyelmet érdemel a képviselők hozzáállása a családon belüli erőszak cselekményéhez kiemelt figyelmet érdemel. A hozzászólások a napnál világosabban bizonyítják, ki milyen embernek minősíthető – ugyanez elmondható azokról is, akik némán ülték végig (illetve nem jelnetek meg e vitanapon).

A törvénytervezetet Répássy Róbert igazságügyi államtitkár terjesztette elő, elmondva, hogy a cselekmény megállapításának feltétele az együttélés, az elkövetés szempontjából azonban lényegtelen, hogy az elkövetéskor, vagy korábban élt-e együtt a sértett a bántalmazójával. A tervezet 1-5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetné azt a személyt, aki hozzátartozóját bántalmazza. Az új szabályozás július 01-étől lépne életbe.

Bárándy Gergely (MSZP) nyíltan képviselőtársai szemébe mondta, hogy a kormány intézkedése a családon belüli erőszak cselekményének szigorúbb szankcionálása érdekében nem más, mint látszat. Ennek okán szorgalmazta, hogy a kormány mindenképpen szorosan működjön együtt a civil szervezetekkel, a részletesebb szabályozás érdemi kialakítása érdekében. Javasolta azt is: minősítsék kiemelt esetként azt, ha valaki a gazdasági helyzetét felhasználva lehetetleníti el a hozzátartozóját, és családtagját anyagi függőségben tartva, úgymond elköveti a modernkori rabszolgatartás cselekményt is.

Lendvai Ildikó (MSZP) kiemelte, hogy e cselekményen belül nem lehet teljes kizárólagossággal kijelenteni azt, hogy a családon belüli erőszakot csak és kizárólagosan ugyanazon sértett sérelmére lehet elkövetni, javasolta, hogy ugyanolyan szigorú szankcionálással legyen sújtva az az elkövető is, aki ugyanazon a családon belül más és más sértett terhére, de folytatólagosan követi el a cselekményeit.

Ertsey Katalin (Független) sérelmezte, hogy a családon belüli erőszak törvényi tényállásának elemei közül a lelki erőszak és annak aspektusai teljes mértékben hiányoznak. Felhívta képviselőtársai figyelmét arra az igen gyakori jelenségre, amikor az elkövető csak annyira bántalmazza a sértettet, hogy annak nyoma ne maradjon, így a látlelet vételének lehetősége nem adott a sértett számára. A képviselő asszony hangsúlyozta: ez a javaslat túl későn született, nem elégséges, nem gátolja meg a módszeres uralom-építést, a hozzátartozók kizsákmányolását, gazdasági elnyomását és elszigetelését. Emellett ugyanolyan fontosnak tartja, hogy e kategórián belül kerülhessen sor az intézményekben élők bántalmazásának szankcionálására is.

Szabó Tímea (Független) kertelés nélkül közölte a kormánnyal, hogy szégyellje magát azért, mert nyolc hónap előkészület után „ezzel” tudott előállni, és kijelentette, hogy ő, személy szerint ezt a javaslatot még csak gesztusnak sem tudja tekinteni, tekintettel arra, hogy e javaslat azt jelenti, a kormány végleg lemondott arról, hogy ezt a problémát mélységeiben kezelje. Mindezek alapján kifejezetten azt kérte politikustársaitól, vonják vissza a beterjesztett jogszabályt.

Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik) hozzászólásában szintén kiemelte, hogy a tervezet nem foglalkozik a megfelelő mértékben a verbális bántalmazással, és az anyagi függőségben tartással. Egyenesen azt jelentette ki: „Vak komondorok ülnek a jelzőrendszerben.” Staudt Gábor (Jobbik) kifogásolta azt, hogy a tervezet csak a gyermekek és nők elleni erőszakot tekinti családon belüli erőszaknak, két férfi együttélése esetén e törvényi tényállási elem nem valósul meg. Gyüre Csaba (Jobbik) osztotta Ertsey Katalin véleményét, és szorgalmazta, hogy a pszichikai bántalmazás, mint a cselekmény megvalósítási eleme kerüljön bele a vonatkozó törvény szövegébe.

A gyermekáldozatok a családon belüli erőszak törvénytervezetének vitanapján - mint a fentiekből kitűnik -, nem érdemeltek a képviselőktől különösebb, kiemelt figyelmet. Nem büntetik szigorúbban azt az elkövetőt, aki gyermeket bántalmaz, családon belül, mint azt az elkövetőt, aki felnőttet bántalmaz. Pedig egy gyermek bántalmazása esetében indokolt volna a jóval szigorúbb szankcionálás, tekintettel arra, hogy ebben az esetben a feltétel nélküli bizalmával élnek vissza, a folytatólagos elkövetéstől pedig nagyon könnyen, felnőttként, szociopatává válhat. Már, abban az esetben, ha egyáltalán túléli a folytatólagos bántalmazást. Az a gyermek éli túl ugyanis a családon belüli terrort, akit „csak” az egyik szülője bántalmaz, a másik a védelmére kel. Annak a gyermeknek, akit mindkét szülője, vagy az egyik szülője a másik szülő passzív hallgatása által rendszeresen bántalmaz, az esetek többségében belehal a bántalmazásokba. Ezekben az esetekben ugyanis szoros tényállási elem az elhanyagolás, az alultápláltság is, mint a megvalósítás tényállási eleme. Ezt viszont nem szabályozták.

A felnőtt hozzátartozó anyagi függőségben tartásának büntetése kiemeltebb jelentőséget kapott, mint egy gyermek elhanyagolásának, és bántalmazásának részletesebb, mindenre kiterjedő szabályozása. A statisztikák szerint Magyarországon a hozzátartozója erőszakos magatartása következtében átlagosan minden harmadik napon meghal valaki, a családon belüli erőszak gyermekáldozatainak száma pedig havonta legalább egy. Európa 11 országában szigorúan tilos a gyerekek mindenfajta testi fenyítése. Nálunk nem. Magyarországon évente 20-40 gyermek hal meg bántalmazás következtében. Azoknak a számát pedig felbecsülni sem lehet, akiknek életre szóló sérülést okoz a fizikai és lelki bántalmazás.

A KSH adatai szerint 2011-ben közel 6 400, hozzátartozók sérelmére elkövetett erőszakos bűncselekményt regisztráltak. Az esetek több mint 40 százalékában testi sértés történt, 23 százalékban zaklatás, a kiskorú veszélyeztetése pedig 12 százalék. A kényszerítés és a becsületsértés nagyjából egy-egy százaléknyi aránnyal az utolsó helyen áll. Az esetek felét volt vagy jelenlegi házastárs, illetve élettárs sérelmére követték el. Minden harmadik esetben a szülő, a nagyszülő, illetve a gyermek vagy az unoka volt a sértett. A hozzátartozók sérelmére elkövetett erőszakos bűncselekmények áldozatai között 70 százalék volt a nők aránya. A párkapcsolati erőszakos bűncselekményeknél még magasabb, tízszeres a női áldozatok aránya.

A családon belüli erőszak vonatkozásában a közhiedelemben elterjedő tévhiteket tényekkel cáfolja a NANE Egyesület a honlapján.

Dudás Anna

2013. május 17.

Látogatottság

2057266
Mai napon
Tegnap
Ezen a héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
247
530
4598
2046570
15372
24835
2057266

Your IP: 3.231.167.166
2020-09-21 09:23