Megint hátba rúgták a kisgyermekes szülőket

Magyarország egyre nagyobb árat fizet az IMF megállapodásért. Még tavaly szeptemberben a következőket kérték a gazdasági tárcától, ahhoz, hogy a megállapodás megköttethessen: nyugdíjcsökkentés, nyugdíjkorhatár-emelés, családi pótlék-csökkentés, személyijövedelemadó-emelés, privatizáció, utazási kedvezmények csökkentése, bürokrácialeépítés, általános, értékalapú ingatlanadó, az önkormányzatok kiadásainak csökkentése, a bankadó eltörlése, pénzjuttatás a bankszférának. Egyszerűbb megfogalmazásban: vegyünk el a szegényektől, adjunk a gazdagoknak. E kifacsart logikát megérteni nem lehet, e kikötések következménye azonban már itt van. Az asthmás- és laktózérzékenységben szenvedő gyermekek szüleitől megvonták az emelt összegű családi pótlék lehetőségét.

Mindezzel együtt kiemelt figyelmet érdemel, hogy mindkét betegség gyógyszerrel való kezelése és egyéb terápiái bizony nem olcsók, és nem a minimálbérrel (illetve munkanélküli segéllyel, vagy közmunka bérrel) körülhatárolt jövedelemhez mérhető. Ezzel együtt szükséges megemlíteni azt is: bármiféle étel összetevőre érzékeny betegség esetén a gyermeknek speciális diétára van szüksége, mely követelménynek csak nagyon ritkán tudnak megfelelni az oktatási intézmények. Sok esetben a speciális étkezésre szoruló gyermeket ennek okán fel sem veszik ezekbe az intézményekbe. A menüztetési rendszer hiányosságait több helyen úgy pótolják, hogy a speciális étkezésre szoruló gyermek 50%-os étkezési kedvezménybe részesül. Tegyük hozzá: abból a menüből, amelyet eleve nem tud megenni.

Érdekességként, az 5/2003. (II.19.) ESZCSM rendelet II. részének 7. pontja szerint az emésztőrendszer betegségei közül a K.52.2 minősítéssel ellátott összes betegség jogosít a magasabb családi pótlékra, abban az esetben, ha az ételallergia 2 éves koron túli fennállását enimilációt követő terheléssel is igazoltak. Ebben az esetben azt is kiemeli a rendelet, hogy az allergia az alapvető élelmiszerre, tejre, tojásra, vagy búzára vonatkozik, ezzel együtt, többszörös allergia esetén a szóját és az olajos magvakat is érinti.

Mivel az emelt támogatás megvonásáról nem látnak napvilágot részletek, egyáltalán nem érthető, hogy az egészségügyi rendeletben meghatározott élelmiszer allergiák közül mely indokkal emelték ki a tejérzékenységet, mint nem támogatható betegség formát. Csak találgatni lehet tehát: a tej már nem minősül alapvető élelmiszernek; a tejre való érzékenység, mint betegség megszűnt létezni; a tejallergiához szükséges speciális alapvető élelmiszerek költségeit az állam 100%-ban átvállalja, stb.

A fent említett egészségügyi rendelet II. részének 11. pontja szintén azt állítja, hogy többek között a klinikai tünetekben megnyilvánuló légzészavar, a krónikus csökkent terhelhetőség, a visszatérő apnoék, valamint a gyermekkori asthma bronchiale súlyos formái jogosítanak emelt összegű családi pótlékra. Mégis elvették.

Indoklás a kormányzat részéről, csakúgy, mint a tejallergia esetében, nincs.

A híradásokból csak azt tudhatjuk, hogy az orvosok szerint minden asthmás gyermek vagy meggyógyult, vagy eljátssza azt, hogy beteg. Felmerül a kérdés: milyen minősítéssel lehet ellátni azt az orvostudományt, illetve azt a kezelőorvost, aki a gyermek betegségének diagnosztizálásakor nem veszi észre, hogy a gyermek esetleg szimulál? Ha pedig a diagnosztizálásakor úgy döntött, mint e terület speciális szakorvosa, hogy a gyermek igenis, súlyos, krónikus betegségben szenved, akkor konzílium összehívása és felülvizsgálat nélkül hogyan írhatja felül a kormány (ahol nem szakorvosok ülnek) a szakorvos diagnózisát?

Tovább megyek: ha ezek a krónikus betegségben szenvedő gyermekek tényleg szimulálnak, és a szakorvos ezt nem veszi észre, csak utólag, kormányzati utasításra, akkor elköveti-e a kiskorú veszélyeztetésének cselekményét azzal, hogy egy nem beteg gyermekkel évekig speciális betegségekre vonatkozó gyógyszereket szedet, ezzel esetleg folyamatosan mérgezve őt?

Ezek után már csak egy kérdésem maradt: ha a szakorvos olyan tudatlan és járatlan a saját szakterületén, hogy nem képes a megfelelő diagnosztizálásra, és nem veszi észre a speciális vizsgálatok elvégzésekor, hogy a gyermek szimulál, akkor a szülő ezek szerint hallucinál? Hiszen ő rohan az orvoshoz a gyermekével, amikor az befullad, éjjel nem kap levegőt, vagy éppen a tejallergia miatti hányások és hasmenések (esetleg fulladás) folytán kiszárad. Tehát, mindezekben az esetekben valószínűsíthetően a szülő csak beképzeli, hogy gyermeke beteg, mert most megmondták nekik, hogy tulajdonképpen nem az.

Dudás Anna

2013. május 14.