Noha Magyarországon sem a gazdasági, sem a politikai hatalom nem foglalkozik a garantált alapjövedelem bevezetésével, hanem – ellenkezőleg – utópiának tartják, a konferencia előadói és résztvevői lényegében egyhangúlag szükségesnek ítélték egy olyan alapösszeg alanyi jogon való juttatását, amelyből meg lehet élni. „Senkinek sincs joga megtagadni az embertől a megélhetést” – mondta Karl Widerquist, a Georgetown Egyetem katari karának professzora. Szentpéteri Györgyi, az Első Magyar Feltétel Nélküli Alapjövedelemért Egyesület elnöke pedig úgy vélte, hogy a garantált minimum emberi körülményeket teremthet, és segíthet a nagyobb tudás megszerzésében. Bizonyítottnak tartotta, hogy a rendszer finanszírozható.

Barb Jacobson, a londoni Európai Alapjövedelem Szövetség elnöke elmondta, hogy az Egyesült Államok 2001 óta 1,7 billió dollárt költött háborús célra. Ebből az összegből fejenként havi 1800 dollárt lehetett volna biztosítani a háborúval sújtott területek lakosainak. „Érdekes, hogy háborúra mindig van pénz, de a minimális megélhetés biztosítására nincs” – hangzott el. Jacobson szerint a háborúk befejezésével felszabaduló, továbbá a Tobin adó bevezetéséből származó összegből globális méretekben 10 ezer dollár juthatna minden embernek évente.

Noha mind Karl Widerquist, mind Pogátsa Zoltán közgazdász, szociológus olykor éles szavakkal is, bírálta a kapitalizmust, egyikük sem tartotta szükségesnek, hogy változtassanak a tulajdonviszonyokon a méltó megélhetés biztosításáért mindenki számára, illetve a társadalmi egyenlőtlenség kiküszöböléséért. „Nem a tulajdonjog a gond … , a társadalmi igazságosságnak az adózással kell érvényt szerezni, adóval kell kompenzálni azokat, akiknek nincs tulajdonuk” – mondta Widerquist. Pogátsa szerint pedig „a kapitalizmuson belül kell választani”, hiszen – mint mondta - a tőkés rendszernek „vannak olyan dicséretes formái, mint amilyen a skandináv”.

Kérdésként merült fel, vajon a garantált minimum nem lustaságra és tétlenségre ösztönöz-e. Pogátsa Zoltán erre azzal válaszolt, hogy a munka nem vállalására sokkal inkább az alacsony bérek ösztönöznek, a normális megélhetést biztosító magasabb bérekkel az ellenkezőjét érhetnék el. Az alacsony bérek a fejlesztést is akadályozzák.  – Nem annak a dolgozónak az arcába kellene vágni, hogy „aki nem dolgozik, ne is egyen!”, aki képtelen emberhez méltóan megélni az alacsony bérből, sokkal inkább annak a tulajdonosnak kellene szegezni a kérdést, aki valóban semmittevésből gazdagszik, és szelvényvagdosással tölti az idejét – fűzte hozzá Widerquist. „Tulajdon nélküli nincstelen emberek milliárdjai élnek szerte a világon, és nem mondhatnak nemet a megalázó bérekre. Miért kellene lustaságot feltételeznünk róluk? Miért nem a tulajdonosok által fizetett alacsony béreket kellene számon kérnünk?” – tette fel a kérdést a katari egyetem professzora, majd így válaszolt rá: „Lehetőséget kell adni a tisztességes bér melletti munkavégzésre. De ezt egy alapjövedelemből kiindulva kell elérni. A tulajdonos kárpótlással tartozik nekünk azért, hogy tiszteletben tartjuk tulajdonjogát, melyből kizár minket”.

Pogátsa Zoltán elmondta még, hogy a kelet-európai bérek részaránya a bruttó nemzeti termékben (GDP) 10 százalékkal alacsonyabb a nyugat-európaiakénál, és semmi jel sem utal arra, hogy a különbség csökkenne. A Magyar Szociális Fórum képviselőjének kérdésére elismerte ugyan, hogy hiú ábránd jóindulatot remélni a pénzvilágtól a bérek emelése és a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetése terén, mégis annak a véleményének adott hangot, hogy csak az elosztási viszonyokon kell változtatni, a tulajdonviszonyokon viszont nem. Pogátsa visszautasította a választ a szocializmusban tapasztalt szociális biztonságra és teljes foglalkoztatásra vonatkozó kérdésre.

A budapesti tanácskozást – ellentmondásossága dacára – azért tartotta üdvözlendőnek a Magyar Szociális Fórum, mert rávilágított 4-4,5 millió létminimum alatt élő magyar ember, s több milliárd földlakó elemi megélhetési gondjára, a megoldás elkerülhetetlenségére, és rendszerbéli összefüggéseire.

Az előadók egy része, köztük Pogátsa és Widerquist sajnálatosan kitért az MSZF azzal kapcsolatos kérdésének megválaszolása elől, hogy lát-e összefüggést a nyugati civilizáció mind gyakrabban emlegetett alkonya és a megélhetési problémák szaporodása között, és lát-e feltárulni új társadalmi alternatívát a keleti civilizáció felemelkedésével, nevezetesen az orosz-kínai-indiai, tágabban pedig a BRICS (brazil, orosz, indiai, kínai, dél-afrikai) erőpólus megjelenésével.+++