Simó Endre előadása a Varsói Egyetemen „Válság és ellenállás Közép- és Kelet-Európában címmel 2014. november 22-23. között tartott konferencián

(Az eredeti angol nyelvű szöveg hiteles magyar fordítása)

Jó napot kívánok! Üdvözlöm Önöket a Közép- és Kelet-Európa geopolitikai helyzetével foglalkozó műhelyben! Köszönöm a meghívásomat, melyet magyarországi politikai tevékenységünk iránti érdeklődésüknek tulajdonítok.

Átmeneti történelmi korszakban élünk. A nyugati civilizáció, és globalizált kapitalizmusa veszít súlyából és erejéből, Keleten viszont új hatalmi erőpólus tűnik fel. Nagyon nehéz volna megmondani, milyen hosszú lesz az átmenet, és milyen eredménnyel jár majd: gyökeres civilizációs változást idéz-e elő, mint amilyent a történelemben megismerhettünk, vagy különböző gazdasági, etikai és társadalmi értékek szintézisével teremti meg az együttélés új formáit. Szemünk láttára veszít erejéből a régi rend, és mutatja, mennyire nem tudja már úgy uralni a világot, mint azelőtt. A nyugati civilizáció minden tőle telhetőt megtesz, hogy gátat vessen az átmenetnek, és meghosszabbítsa fennmaradását. Van még ereje, hogy új területi hódításba kezdjen, de a Kelet megálljt parancsol neki. A jövőért vívott harc erősödő kölcsönös gazdasági függőség, és mélyülő egymásra utaltság közepette zajlik, még akkor is, ha katonai formát ölt. Ilyen feltételek között szembesülnek Közép- és Kelet-Európa NATO- és az EU taggá lett egykori szocialista országai a dilemmával, mitévők legyenek az európai katonai konfrontáció által előidézett új helyzetben, mely bizonyítja, hogy a történelem nem ért véget.

Az ukrajnai polgárháború és az Ukrajnáért folyó konfliktus Kelet és Nyugat között mélyen megosztotta a nyugati szövetségi rendszert, beleértve keleti tagjait is. Egyesek közülük az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság sulykolta konfrontációs politika mellé szegődtek, mások viszont elutasították, hogy idegen NATO csapatok állomásozzanak felségterületükön. Magyarország, ahonnan származom, óvatosan politizál Oroszországgal szemben, Lengyelország és a balti államok ezzel szemben azt a benyomást keltik, mintha megfeledkeznének a kelet-európai óriáshoz fűződő jó viszony fontosságáról, és annak ellenére is a magukévá tennék a transz-atlanti instrukciókat, hogy Nyugat-Európa nem tesz eleget nekik. Az elbizonytalanodásra és a lavírozó politikára mi sem jellemzőbb, mint a magyar miniszterelnök kijelentése a legutóbbi walesi NATO-csúcs után: „katonai-védelmi téren héják, gazdasági vonatkozásban galambok leszünk” - mondta a Kelettel kapcsolatban.

A Magyar Békekört szervező Magyar Szociális Fórum, melyet ezen a tanácskozáson képviselek, elfogadhatatlannak minősítette és visszautasította ezt a logikát. Választ kértünk Orbán Viktor úrtól, miért gondolja, hogy idegen NATO-erők esetleges telepítése Magyarországra, hátország biztosítása egy Oroszország elleni felvonuláshoz, vagy fegyverszállítás Kijevnek, gazdasági következmények nélkül maradna, Magyarország gázzal történő ellátására nézve is. Jellemző erre a kétarcú politikára, hogy miközben állítja, hogy „A szankciópolitika nem jelent megoldást az ukrán konfliktusra”, megszavazta a NATO összes szankcióját Oroszország ellen, viselve következményét, a magyar agrártermékekre kivetett orosz behozatali tilalmat.

Szeretném megismertetni Önökkel a Magyar Szociális Fórum álláspontját a vázolt helyzetben. Valljuk, hogy

1. Magyarországnak nemzeti érdeke a béke és a népek szabadsága

2. Nemzeti érdekünk a kormány „keleti nyitás” politikájának folytatása, a NATO és az EU felelős tagjaként

3. Ahelyett, hogy elszigetelnék Oroszországot, teljes jogú tagként be kell vonni az európai gazdasági együttműködésbe. (Ezzel kapcsolatban hadd tájékoztassam Önöket arról, hogy a magyar miniszterelnök az Európai Néppárt albufeirai /Portugália/ tanácskozásán, június 16-án kezdeményezte egy pán-európai konferencia összehívását Oroszország részvételével azért, hogy együttélési megállapodást kössenek Oroszországgal a következő 20-25 évre. Úgy gondolom, támogatnunk kell a békére és a békés együttélésre irányuló minden kezdeményezést. Érdekünkben áll, hogy megkönnyítsük azt a történelmi átmenetet, amelyet előadásom elején vázoltam.)

4. Nemzeti érdekünknek tartjuk egy Oroszországot is magában foglaló európai kollektív biztonsági rendszer kialakítását, a NATO Oroszországgal szemben követett konfrontációs politikája helyett.

5. Nemzeti érdekünknek tartjuk, hogy elhárítsuk az akadályt az együttműködés útjából a Keleten születő új erőpólussal, mely felöleli az eurázsiai vámuniót (Oroszország, Fehéroroszország, Kazahsztán és Örményország), a Sanghaji Együttműködési Szervezetet (Oroszország, Kína, Kazahsztán, továbbá India, Irán, Mongólia, Pakisztán potenciális tagként. Itt csak utalok az új nemzetközi pénzügyi rendszerre, mely a BRICS keretében születik.)

6. Végül azt mondtuk, hogy a nyugati szövetségnek felül kell vizsgálnia orosz- és Kelet-ellenes stratégiáját.

Ami az Ukrajnában dúló polgárháborút illeti, átfogó békés megoldást javasoltunk, és társadalmi tartalmat adtunk a békének. A február 21-i megállapodásból indultunk ki, melyet a konfliktusban érintett valamennyi ukrán fél aláírt, és azt mondtuk, hogy ezt az egyezményt tiszteletben kell tartani és végre kell hajtani. Mint tudják, ennek a dokumentumnak az aláírói kifejezték szándékukat, hogy koalíciót hoznak létre, nemzeti egységkormányt, és utat nyitnak a központi hatalmat kiegyensúlyozó alkotmányreform előtt.  Abban is megállapodtak, hogy a hatóságok nem rendelnek el szükségállapotot és nem alkalmaznak erőszakot az ellenzékkel szemben. Végül megállapodás született az élet normális mederbe tereléséről a városokban és a falvakban.  A február 21-i megállapodásból kiindulva a Magyar Békekör azt javasolta, hogy Ukrajnát alakítsák át föderációvá, és olyan alkotmány szülessék, amely egyenlő jogokat, szabadságot és autonómiát biztosít az Ukrajnát alkotó népeknek, az elszakadáshoz való jogig, azaz az önrendelkezésig bezárólag.

Saját érdekünkben is javasoljuk, hogy Ukrajna legyen semleges. Azt szeretnénk, ha Ukrajna jó viszonyban élne Kelettel és Nyugattal egyaránt. Ugyanezt kívánjuk saját magunknak is. Nekünk, magyaroknak, valamint Közép- és Kelet-Európa többi népének el kell kerülnünk, hogy két tűz közé kerüljünk. Mi magyarok nem akarunk többé áldozatok lenni, mint oly sokszor történt történelmünkben. A szabadság és a népek önrendelkezésének elve értékes érdekközösséget teremtett Magyarország és Oroszország között, továbbá az Ukrajnában élő orosz és magyar kisebbség között. A „Magyarok a békéért” címmel Budapesten szeptember 21-én megtartott nemzetközi konferenciánkon, melyen képviseltette magát a nemzeti határainkon kívül élő valamennyi magyar kisebbség, így az Ukrajna kárpátaljai térségében élő, az Erdélyben, Szerbiában, Horvátországban és Szlovákiában élő kisebbség, megerősítettük azt az elvet, amely szerint „Nem lehet szabad az a nép, amely másokat elnyom”. Következésképpen Ukrajna akkor lehet majd szabad, és formálhat jogot az önrendelkezésre, amikor majd tiszteletben fogja tartani az országot alkotó népek, nemzetiségek, nemzeti kisebbségek szabadságát. Nem lehet igazságos és tartós az olyan béke, amely a népek fegyveres elnyomásán és leigázásán nyugszik. Véleményünk szerint a jelenlegi kijevi hatalmi csoport katonai erőt vetett be saját népe ellen, és rá akarja kényszeríteni saját akaratát a Kelet-Ukrajnában élő orosz népre.  Kijev ágyútöltelékként használja a magyar és más nemzetiségű fiatalokat, pedig nekik semmi közük ehhez a háborúhoz. Sok kárpátaljai magyar és más nemzetiségű fiatalt vezényeltek a keleti frontra, s hoztak haza koporsóban. A NATO katonai, pénzügyi és média-propaganda segítséget nyújt Kijevnek. Lehullott az álarc azokról, akik emberi jogokról és szabadságjogokról papolnak, s közben megtagadják ugyanezeket a jogokat hét és fél millió orosztól, kb. 200 ezer magyartól és még vagy ötven további nemzeti kisebbségtől Ukrajnában. A NATO azért támogatja Kijev oroszellenes politikáját, mert meg akarja kaparintani Ukrajnát, és ki akarja terjeszteni befolyási övezetét egészen az orosz határig. A NATO megszegte Jaltát és Máltát. Petro Porosenko személyében olyan emberre találtak, aki kész szembesülni az oroszokkal, már csak azért is, mert nagyvállalkozóként inkább a profitszerzésben érdekelt, mint a népek szabadságában. A NATO a legsötétebb ukrán szélsőjobboldali erőkkel fog össze az oroszok ellen. Leáldozóban a Nap a liberális szabadságeszme fölött. Különösen fontos volt budapesti nemzetközi tanácskozásunkon a kárpátaljai küldött tanúvallomása: „Kijev ukrán nemzetállamot akar, ezért erőszakos asszimilációs politikát folytat. Ennek a fasiszta-stílusú politikának a keretében felfüggesztették a kisebbségi nyelvek szabad használatának jogát biztosító törvény hatályát, bezárják azokat a kisebbségi anyanyelvű iskolákat, amelyek olyan településeken működnek, ahol a kisebbség nem éri el az 50 százalékot, megtiltották az autonóm jogok gyakorlását a magyaroknak és a többi kisebbségnek, és fegyvereket vetnek be azok ellen, akik nem akarnak ilyen fasiszta államban élni” – mondta.

Előadásom végén szeretnék Önökkel megosztani egy igen értékes tapasztalatot, melyre nem csak a szociális és az emberi jogokért folytatott harcunkban tettünk szert, hanem a békéért vívott küzdelmünkben is: tapasztalatunk szerint lehetséges és szükséges is együtt cselekedni különböző világnézetű és politikai beállítottságú emberekkel, ha készek harcba szállni a békéért és a népek szabadságáért. A budapesti tanácskozás például szolgált arra, hogyan vállalkozhat a civil társadalom összeurópai békekezdeményezésre különböző világnézetű és orientációjú emberek összefogásával. Szerintem összeurópai szinten meg kell erősítenünk a civil diplomáciát az egész világra kiható fokozódó európai feszültség közepette. Ezért javasoljuk, hogy rendezzünk egy európai civil békekonferenciát, és adjunk hangot népeink közös akaratának. Mi, békeszerető emberek, vessük latba erkölcsi erőnket, mozgósító képességünket azért, hogy tárgyalóasztalhoz ültessük a szemben álló feleket, új utakat és keretet tárjunk fel a párbeszéd és a békés együttműködés előtt, és ezzel elkerüljük a katonai konfrontációt Európában. Forduljon az európai civil társadalom felhívással az államokhoz, mondja meg nekik, hogy az emberek politikai megoldást és szociális perspektívát akarnak. A múlt század hetvenes éveiben Magyarország kezdeményezésére indult el a Helsinki folyamat, melynek keretében tárgyalóasztalhoz ült Kelet és Nyugat, hogy közös biztonsági rendszert teremtsen, új gazdasági és kulturális együttműködést hozzon létre, és érvényre juttassa az emberi jogokat. A Magyar Szociális Fórum és a Magyar Békekör itt, Varsóban most javasolja, hogy elevenítsük fel e nemes hagyományt, és forduljunk felhívással az európai civil társadalomhoz, minden békeszerető emberhez és politikai erőhöz, és érjük el egy ilyen kelet-nyugati konferenciának a megtartását. Álljunk ennek a folyamatnak az élére mostani konferenciánkból kiindulva! Javasoljuk, hogy a történelmi jelentőségű összejövetelt Budapesten vagy Varsóban tartsuk, és mi magunk, civilek váljunk egy olyan Helsinki jellegű páneurópai biztonsági és együttműködési konferencia erjesztőivé, amely új horizontot tárna fel.

-.-