Simó Endre beszéde a Munkáspárt Nőtagozata által szervezett kilakoltatás elleni tüntetésen

(Budapest, József Attila szobor, 2011. április 16.)

Van egy rendszer, amely munkát nem ad, de elvárja, hogy az ember gondoskodjék magáról: fizessen villanyt, gázt, fűtést, vizet, enni adjon gyerekeinek, iskoláztassa őket, meleg ruhát adjon rájuk, közlekedési bérletet vegyen, szemétdíjat és ingatlanadót fizessen, és – persze – törlessze a felvett kölcsön égbeszökött kamatait is, ha nem akar az utcán kikötni. Van egy rendszer, mely elveszi az otthonát annak, aki nem tud eleget tenni fizetési kötelezettségének, mert nincs miből. Ez a rendszer szemrebbenés nélkül eltűrte, hogy a mögöttünk álló télen több mint 400 embertársunk szenvedjen fagyhalált. Ez a rendszer embertelensége miatt pusztulásra ítéltetett. De amíg nem lépünk túl ezen a rendszeren, még sokak életébe kerülhet. Nekünk hát itt és most az a dolgunk, hogy ezt ne hagyjuk, hanem idegen pályán is eredményt érjünk el a dolgozó ember érdekében. Az a dolgunk, hogy kiharcoljuk, alanyi jogon iktassák törvénybe a lakhatás jogát, és ennek a jognak átfogó szociális bérlakás-építési program beindításával szerezzenek érvényt! Az a dolgunk, hogy követeljük, senkit se lakoltassanak ki jogszerűen birtokolt egyetlen otthonából, ha önhibáján kívül fizetésképtelenné vált, pl. azért, mert elvesztette állását és nincs miből megélnie! Az állam kötelezze a bankokat, hogy vállalják magukra a fizetésképtelenné vált adós terheit, és a magáncsőd intézményesítésével töröljék tartozásait! Hogy a család feje fölött akkor is legyen fedél, ha a bíróság megfosztja lakásának tulajdonjogától! Munkát kell adni az embernek, hogy megélhessen, és tisztességes bért, hogy visszafizethesse, amit kölcsön kapott!

Barátaim, ne higgyétek, hogy pusztába kiáltott szó a miénk! A másik térfélen is vannak jóravaló, tisztességes emberek, akik őrlődnek a rendszer iránti pártfegyelem és a választók elvárásai között. Vannak még akkor is, ha sem az előző, sem a mostani kormány rendszer iránti elkötelezettségéhez nem férhet kétség. Fideszesek és kereszténydemokraták is szót emeltek azért, hogy a készülő alaptörvény tartalmazza a munkához és a létminimumhoz való jogot, és az élethez való jog részeként a lakhatást. Köztük is vannak olyanok, akik tisztában vannak, milyen súlyos következményekkel járhat, ha július 1-től megszűnik a moratórium, anélkül, hogy gazdaságilag orvosolnák hitelesek és közüzemi díjhátralékosok gondját. Segítsünk nekik, hogy legyen bátorságuk fellépni a hitelezőkkel és végrehajtóikkal, azaz rendszergazdáikkal szemben. A MSZF-SZK szervezőjeként tisztelettel köszöntöm innen a Keresztényszociális Műhelyt, Nemesszeghy Györgyöt, a Kereszténydemokrata Néppárt elnökségi tagját, Zlinszky János professzort, volt alkotmánybírót, és másokat, akik kiállnak a keresztényi értékek mellett a szegénység, a hajléktalanság, a lakhatás terén, és velünk együtt akarnak érvényt szerezni a munkához való jognak. Külön köszöntöm azokat, akik – ha kell – a szó fizikai értelmében is kiállnak másokért, és megvédik őket a kilakoltatástól. Engedjék meg, hogy név szerint is üdvözöljem Dabasi Tamást!

Lehet, hogy világnézetünk különbözik, de az otthonvédelemben egyek vagyunk. A szebb jövőt együtt kell építenünk, összefogva mindenkivel, aki olyan hazát akar, amelyben senki sem vonhatja kétségbe az ember jogát az élethez és a biztos megélhetéshez.

Köszönöm a Munkáspártnak és Nőtagozatának, hogy ebben a szellemben szervezte meg ezt a mai tüntetést!