Harcostársak és Sorstársak, sanyargatott Honfitársaim, becsapott, kiszipolyozott, megalázott Emberek!

Hisztek-e még annak a szavaiban, aki azt állította, hogy meg vagytok mentve? Ki az, aki úgy érzi, hogy tiszteletben tartották az életét és a megélhetését? Legelemibb emberi jogainkat? Ki az, aki úgy érzi, hogy nem csapták be, és nem verték át, hanem emberségesen bántak vele? Hogy a kormány azt tette, amit megígért: legyen munkánk, kenyerünk, és hogy ne kelljen félelemben és rettegésben élnünk, hogy azt is elveszítjük, amink még megmaradt.

1. Napnál világosabb, hogy a devizahitel hibás termék. A hibás terméket vissza kell váltani, ill. ki kell javítani.
2. A Hitelkárosultak nem akarnak kibújni tartozásuk alól, hanem annyit akarnak visszafizetni, amennyit ténylegesen felvettek, kiegészítve a Magyar Nemzeti Bank mindenkori kamatával.
3. A keletkezett túlfizetést be kell számítani a tőketartozásba, csökkentve vele annak összegét.
4. Az is bizonyos, hogy a jogtalanul elvett javakért kártalanítani kell a megkárosított embereket, anyagi és erkölcsi kárpótlásban kell részesíteni azokat, akiktől elvették egyetlen, jogszerűen birtokolt otthonukat, és más javaikat, mert nem tudták fizetni a bank által egyoldalúan és önkényesen számlázott törlesztést.
5. Erkölcsi parancsolat kárpótolni azoknak a hozzátartozóit, akik belehaltak a banki önkénybe, és a végrehajtói meghurcoltatásba.
6. A bankok térítsék meg a Hiteleseknek okozott kárt, kártalanítsák és kárpótolják a megkárosított embereket.
7. A létesítendő magáncsőd intézmény keretében elsőbbséget kell biztosítani azoknak, akiket a bankok és végrehajtóik kisemmiztek mindenükből, és semmi reményük sincs arra, hogy állami segítség nélkül visszailleszkedhessenek a társadalomba.
8. Mivel a végrehajtás kriminalizálódik, azonnali leállítását követeljük. A bankok ne adhassák el követelésüket, és eredeti áron kötelesek legyenek visszavásárolni.

A devizahitelesekkel egyeztetett álláspontunk szerint a devizahitel-probléma átfogó megoldása politikai akaraton múlik.  Az államnak (kormánynak) közérdekű keresetet kell benyújtania a bankok ellen, a megkárosított állampolgárok védelmében. Az átfogó rendezés eléréséig meg kell tiltani az árverezéseket és a kilakoltatásokat.

Követeléseink világosak és érthetőek. Túl vagyunk a szavakon! Nem hiszünk többé a választási ígéreteknek! Sem ezekének, sem azokénak! Mindketten megmutatták igazi arcukat. Azt, hogy a finánctőke érdekeit szolgálják, legyen az idegen vagy magyar, nem pedig a dolgozó, alkotó, az egész életét tisztességesen ledolgozott emberét. Utcára tesznek nőket és gyerekeket, öregeket és betegeket, terhes anyát és mindkét lábára amputált 68 éves asszonyt. És még a betegellátásból is kizárják őt, mondván, nincs lakcíme…

Ez volna a magyar siker sztori, Orbán Úr? Ezt jelentené az „ország lendületben”, Gyurcsány és Bajnai Úr? Minél rosszabb, annál jobb?

Ezt választottuk volna, Barátaim, 23 évvel ezelőtt, ha tudtuk volna, mi vár ránk? Én biztosan nem!

Én azt szerettem volna, hogy szabadságban és félelem nélkül, biztonságban élhessek. Úr lehessek a hazámban, ne pedig mások cselédje.

Ismertek-e olyan kormányt, Barátaim, amelyik tényleg a miénké, a népé lett volna, nem pedig azoké, akik megélhetési válságba taszítottak 6 millió embert?! Köztük 2 millió Hitelest. Mert ha nem ismertek, ideje volna ilyenre bízni sorsunk irányítását! Igen! Politikai és rendszerváltás kell! Elég abból, ami van!

Lehet, hogy innen fogva különböznek a terveink, de – meggyőződésem szerint – sokkal több köt össze minket, mint ami elválaszt! Közös érdekünk az élet és az emberhez méltó megélhetés, az egészség, a társadalmi felemelkedés, a nemzeti fejlődés, a szabadság. Nem önjelölt vezérekre van szükségünk, akik majd megmondják, mi jó nekünk, hanem demokratikus együttgondolkodásra arról, hogy mi jó nekünk, és mit tegyünk közös erővel, hogy meg is valósuljon! Van-e nemesebb feladat, mint azt szolgálni, aki minden érték teremtője?

Akkor hát tegyük, amit a sors ránk sózott! Üljünk össze és lássuk, mit tudunk cselekedni azért, hogy az a bizonyos változás mielőbb eljöjjön!

A Magyar Szociális Fórum nevében áprilisra tanácskozásra hívom mindazoknak a szervezeteknek a képviselőit, amelyek hajlandók rá, és az a céljuk, hogy olyan képviselőket juttassanak a parlamentbe, akik kötelezik magukat választóik előtt, hogy bármikor visszahívhatják őket, ha a választók megbízása helyett pártokat szolgálnak. Aki egyetért ezzel, az jöjjön el! Aki nem, az ne beszéljen szabadabb és emberibb jövőről!

Bátran, Emberek! A jövő a miénké, nem pedig elnyomóinké! Ki kell harcolnunk, hogy a miénké legyen! Hajrá magyarok, hajrá Emberek!

-.-