MEGROKKANT KARÁCSONY

Rohanó világunkban, már semmi sem a régi, még a karácsonyok hangulata sem. Nem vesszük észre a más baját, gyakran nem is figyelünk egymásra. Olyanok lettünk mi emberek a túlpörgött fogyasztói társadalomban, mint egy gép, mely, ha elromlik, akkor eldobásra ítéltetett. Ennél sokkal jobb sorsra lennénk érdemesek. Az ember, nem egy gép, mely monoton zakatol, vagy nem egy motor, mely folyton berreg. Az embernek tudata és érző lelke van, bármi is történik körülötte. Számára mindent az őt körülvevő világ határoz meg, azt is, hogy hová született. A karácsony családi ünnep, az összetartozásé és a szereteté. A családok, a társadalmat alkotó részecskék. Így, mi együtt vagyunk egy népes család, mindannyian. Szomorú, hogy úgy élünk egymás mellett az évnek szinte minden napján, hogy idegenként tekintünk az elesettekre, és közömbösen a bajbajutott embertársainkra. A karácsonyi jótékony adakozás nemes cselekedet. Azonban sokan elfelejtik, hogy a szükséget szenvedőknek nem a karácsonyi ételosztás, vagy egy cipős doboznyi ajándék jelenti a túlélést. Ugyanis egy esztendő 365 napból áll.

A hétköznapok rohanó világában egyre kevesebben adakoznak a rászorulóknak. Akik megtehetnék, gyakran közömbösek maradnak. Sajnos hazánkban soha nem látott szegénység tombol. Már csaknem 4 millióan élnek a létminimum alatt, és közel fele ezeknek az embereknek napi filléres megélhetési gondokkal küszködik. Eközben, nemhogy enyhülést hozna a kormányzati intézkedések sorozata, hanem egyre mélyebbre taszítja a lejtőn az elesetteket. Egyre növekszik a munkanélküliség. Ezt a tényt, a közmunkaprogrammal csak megkozmetikázzák. A rokkantaknak már az elmúlt karácsony is sokkoló volt, amikor 2011.12.20-án az éj leple alatt megszavazták a XXI. századi Európa legsötétebb rokkant-törvényét. Az újesztendő éjszakáján, amikor éjfélt ütött az óra a korhatár alatti rokkantak sorsa megpecsételődött! Egyetlen másodperc alatt új időszámítás következett be az ő életükben! Nyugdíj jogfosztottak lettek. Visszamenőleges hatállyal elvették a nyugdíj-jogfolytonosságukat is. A visszaszámlálás ideje kezdődött el, mely az életben maradás reményét is szertefoszlatta. Míg mások boldogan ünnepeltek és várták, hogy éjfélt mutasson az óra, a rokkantak előtt az elmúlás rémképe lebegett. Számukra elkezdődött a pokoljárás.

A kétségbeesett pillanatok mindennapos vendégek maradtak a rokkantak életében.

Az elmúlt egy esztendő bebizonyította, hogy mennyire meggondolatlan cselekedet volt a kormány részéről, az „új rokkant-törvény” és a hozzákapcsolódó „új komplex minősítő” rendszer bevezetése. Az önbecsülésükben porig rombolt, és a pszichikai hadviseléssel megtépázott rokkantak egy részét jogtalanul távolították el az ellátórendszerből. Akik a felülvizsgálat után maximum 3 évre még kegyelmet kaptak, azokat is csak szociális segélyszerű pénzbeli ellátásra ítélték. Jogtalanságok sorozatával büntették a legkiszolgáltatottabb nyugdíjas réteget, a korhatár alatti rokkantakat. Azokat az embereket, akik hajdani ország építőként becsülettel ledogoztak átlag 30 évet, kb. 50 évesen megrokkanva, akiknek az átlagéletkoruk mindössze 62 év. Akik meg sem érik élve a folyton emelkedő öregségi nyugdíjkorhatárt. Erőltetett menetben kényszerítenék őket a nem létező munkaerőpiacon történő foglalkoztatásra. Mivel ott fogadókészség nem várja őket, így az üres pusztába vannak szétkergetve az ellátórendszerből eltávolítottak. Nem számít, ki mennyit dolgozott. Dolgozhatott akár 30-40 évet is, de, ha nem rendelkezik az utolsó 5 éven belül 1095 nap biztosítási idővel, akkor le is út, fel is út. Ez esetben egyetlen forint sem jár, ha az érintett félholt, akkor sem. A rosszul megalkotott törvényt év közben úgy módosítgatták, hogy az egyre kevesebb pénzbeli ellátást nyújtson. Ez a törvénykezés szégyene. Egész Európa eltátja a száját azon, hogyan bántak el ilyen kegyetlenül, a magyar korhatár alatti rokkantakkal. Amit tett a keresztény értékrendekre hivatkozó kormányunk a rokkant-törvény megalkotásával, az megbocsájthatatlan bűn a korhatár alatti rokkantak ellen. És ahogyan tette, az még elképesztőbb! Ugyanis a szigorúan, és agyon felülvizsgált korhatár alatti rokkantakat tette meg bűnbaknak a korhatár felettiekkel szemben, akik annak idején 20-25 évvel ezelőtt a munkanélküliség elől menekültek be a rokkantsági nyugdíjrendszerbe, akik már réges-régen 62 év felettiek. Megdöbbentő az is, hogy diszkriminációk sorozatát vetették be a korhatár alatti rokkantak ellen. Ennél gyalázatosabb büntetést elképzelni sem lehet! Miért a korhatár alattiaknak kell felelni mások bűneiért? Milyen erkölcsi értékrendje van a kormánynak? Micsoda szégyen ez a nagy társadalmi közöny is az elesettek iránt.

A korhatár alatti rokkantak belerokkantak az ország építő munkába. Ha nem tudnak dogozni már, mint a zakatoló gépek, akkor számukra szűnjön meg az élet? Ellátatlanul, vagy segélyszerű pénzbeli ellátásokból tengődve, az óriási gyógyszer költségekkel mit remélhetnek? Elveszítették az egészségüket és most elveszítették egy élet munkája után a minimális anyagi biztonságukat is. Öngondoskodásra vannak kényszerítve. Mi vár így rájuk súlyos betegen? Ők is tudják, hogy éhezés, otthonvesztés és fagyhalál. Vajon milyen lesz a karácsonyuk? Milyen lesz a karácsonya egy szív és érrendszeri, vagy egy mozgáskorlátozott betegnek a fűtetlen lakásban? Vajon jut-e egy szelet kenyér az asztalára? Vajon ki tudja-e váltani az életmentő gyógyszereit? Vajon jut-e egy pohár víz neki, vagy már a vizet is kikapcsolták? Vajon van-e még nála áram, vagy már csak a petróleumlámpa sápadt lángja pislákol? Vajon jégvirágos-e már az ablaka a faluszéli kicsiny háznak? Ott, ahol jégemberré válhat egy súlyos beteg, akire csak úgy fog emlékezni az utókor, hogy: „itt, ebben a házikóban fagyott halálra egy korhatár alatti rokkant”? Sok rokkant így fogja, emberhez méltatlanul bevégezni az életét, kormányprogramra. Sok rokkant élete nagyon szomorú lesz, ha ezt a karácsonyt még túléli, akkor is, mert a nyomor lesz a lakótársa. „A rokkantak karácsonya is megrokkant már”- mondják sokan a betegek közül. Hazánkban súlyosan beteg a társadalmi szemlélet is, így elmondhatjuk azt, hogy: „a mi országunk egy megrokkant ország, melyben már a karácsony is megrokkant”.

Tisztelt Honfitársaink!

Ne feledjétek, hogy egy év az 365 napból áll. Az lehet, csak mindenki számára emberi élet, ha minden napra jut a szegények asztalára is étel, az elesetteknek pedig jó szó és segítő kéz nyújt kapaszkodót. A zord téli hidegben minden házban duruzsoljon a szobában a kályha, és karácsonyra is jusson tűzrevaló! Ha már áram sincs, mert kikapcsolták, akkor is jusson el a fény a rászorulókhoz! A gyertya lángja, legyen a hit, a remény, a szeretet és a béke lángja, mely nem alszik ki soha!

Szent Karácsony Ünnepén ragyogjon be minden otthont a fény! Legyetek boldogok és reménykedve várjátok a holnapot! Szép és boldog Ünnepeket kívánunk minden Honfitársunknak!

http://www.youtube.com/watch?v=OoU-SE0ad1M

MSZF Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoport