BONCASZTALRA MAGYAR! CSAK ENNYIT ÉRSZ, HA ROKKANT VAGY!
Késve jut a betegek nagy többsége az egészségügyi ellátáshoz. Na, nem azért mert hanyag és nem törődik az egészségével, hanem azért, mert a teljesítmény volumenkorlát szab határt ennek. Ezáltal, sajnos egyre nő az elhalálozások száma. Hazánkban, EU viszonylatban is rendkívül magasak a megbetegedési és halálozási mutatók. Ennek egyik legfőbb oka a gyatra egészségügyi ellátás. A sok-sok kezelési lépcsőn keresztülvergődő beteg nagy része nem jut a megfelelő terápiához. Így eleve nő a súlyos szövődmények előfordulása. Ez rontja az életesélyeit a krónikus betegségekkel küszködőknek. A cukorbetegek, a vesebetegek, vagy az onkológiai betegek gyakran panaszkodnak arról, hogy átütemezik a kezeléseiket, vagy időnként el is maradnak a beígért terápiák, különböző kifogásokra hivatkozással. Azonban, még a laikus beteg számára is kezd világossá válni, hogy a gyógyulási esélyt gyakran a volumenkorlát hátráltatja.
A gyógyszerkassza forráshiánya is sok beteg életét megnehezíti. Azonos hatóanyagú gyógyszereknél sem ártana az óvatosság, ugyanis a szervátültetett betegek szervezete is rendkívül érzékenyen reagál a gyógyszeres terápiákra. A pénztárcájuk is gátat szab a sikeres gyógyulásuknak. A rokkantak a segélyszerű pénzbeli ellátásaikból gyakran, még az azonos hatóanyagú gyógyszerek közül a legolcsóbbat sem bírják kiváltani. Krónikus betegként előfordul, hogy egy tucat orvosságot is szednie kell napi rendszerességgel a rokkantaknak.
A megváltozott munkaképességű személyek a saját bőrükön érzik, hogy milyen kegyetlen rokkant-törvényt alkalmaznak velük szemben. A rehabilitálható betegek sokszor hosszú hónapokig ellátatlanok maradnak. A felülvizsgálatra való behívásukat, vagy a felülvizsgálat utáni szakhatósági határozat elkészítését és a beteg erről szóló értesítését húzzák-halasztják. Egy-egy beteg felülvizsgálatára rövid idő jut. Ennyi idő alatt nem lehet megítélni egy beteg valós állapotát. Az orvos szakértők arra hivatkoznak, ha a beteg panasszal él, hogy az orvosi dokumentációkból minden látható és vélelmezhető. A felülvizsgáló orvosnak, a túlzottan szigorú, új komplex minősítő rendszer alapján vannak meghatározva a felülvizsgálati kritériumok. Kifogyhatatlan tárháza van annak, hogy a beteg ellátását lenullázzák, felezzék, vagy harmadolják.
Ezeket látszanak igazolni az alábbi betegesetek:
1./ beteg: „Nekem a 40 évi kemény munka-szolgálat után havi nulla Ft jár”?
Én 2009. 01. 01. napjától semmilyen ellátásra nem vagyok jogosult. Több, min 40 év szolgálati időm van, de az utolsó 15 év ebből, ápolási díj volt. El szerettem volna menni nyugdíjba a nők 40 éves munkaviszonya utáni kedvezménnyel. Az ápolási díj miatt ez nem volt lehetséges, mert az ápolási díjas idő nem számítható be, csak az öregségi nyugdíjnál vehetik figyelembe, hiszen az ápolási díj nem kereső tevékenység. Összesen 6 alkalommal voltam felülvizsgálaton, ahol mindig 40% egészség károsodási mértéket állapítottak meg. Az utolsó másodfokú vizsgálatom 2012. 07. 16-án volt, de én, még semmilyen határozatot és pénzbeli ellátást sem kaptam. Telefonos érdeklődésemre megmondták, hogy nem is kaphatok semmilyen ellátást, mert az utolsó 5 évben nem volt legalább 3 év (1095 nap) biztosítási jogviszonyom.
Dolgoztam 40 évet, beteg vagyok, nem bírok már dolgozni, mégsem kaphatok semmit? Hogyan létezik ez? Meglehet ezt csinálni egy emberrel? A 40 év szolgálati időmre pedig azért nem kapok semmit, mert még nem értem el az öregségi nyugdíjkorhatárt. Ki tudja, hogy hány év van még addig hátra, hisz a nyugdíjkorhatárt folyamatosan emelik? Ha még 10-15 évig nem kaphatok semmit, akkor miből fogok megélni? Ilyen betegen el sem érem az öregségi nyugdíjkorhatárt! Kinek és miért fizettem én a nyugdíjjárulékot? Jelenleg nem azért nem dolgozok, mert nem akarok, hanem azért, mert beteg vagyok. Nem számít, mennyit dolgozott valaki, az sem számít mennyire beteg, csak az számít, hogy a legnagyobb munkanélküliség idején tudott-e munkát kapni, vagy találni? Miért teszik ezt, a szerencsétlen beteg emberekkel? Senki sem tehet arról, hogy mikor rokkan meg. Végig gondolta ennek a következményeit egyáltalán valaki?
A férjem nyugdíjából élünk. Ő is cukorbeteg, neki meg kell venni a gyógyszereit, elő kell teremteni a szigorú diétás, drága ételeket. Magamnak a gyógyszerek egy részét 3 havonta tudom csak kiváltani. Be kell osztanom a szívre és a vérnyomásra való gyógyszereket, és az erős fájdalomcsillapítót is, mert nincs miből kiváltani. Belenyomorodtam, a beteg édesanyám ápolásába. Napi 24 órában kellett készenlétben állni, a súlyos beteg ágyánál. Most 58 éves vagyok. Ennyi betegséggel nem is tudnék dolgozni. A jobb kezemmel semmit nem tudok megfogni, egyedül képtelen vagyok felöltözni, ahhoz is segítség kell. Pánikbetegségem miatt tömegközlekedési eszközzel sem bírok utazni. Leírták, hogy semmilyen munkára nem vagyok alkalmas, és nem vagyok rehabilitálható. Ez egyáltalán nem számít? Kegyetlen ez a világ és benne az emberek. Sokkal rosszabbak, mint az állatok. Ennél, még egy állatnak is több jogot biztosít a törvény.
2./ beteg: „Inzulinos cukorbetegnek 10 féle betegséggel havi 29 ezerből kell megélni”?
Megérkezett a határozatom. A 67.000,- Ft rehabilitációs járadékomat lecsökkentették 32.500,- Ft-ra, és ebből még levonnak 10% nyugdíjjárulékot is, mert a rehabilitációs ellátás nyugdíjjárulék köteles. Így, marad nettó kb. 29.000,- Ft. Ez a rehabilitálhatóság a rokkantság „rákfenéje”, mert előtte III. csoportos rokkant voltam. Az állapotom még rosszabb lett, mint előtte volt, mégis most hirtelen munkaképes lettem? Sokféle betegséggel akarnak visszaterelni a munka világába? Semmilyen munkakörre sem adná meg egyetlen orvos sem a munka-alkalmassági igazolást, mert egyik sem vállalná érte a felelősséget. Egy másik orvos, aki a felülvizsgálatomat végezte, miért teheti meg, hogy rehabilitálhatónak ítél, mikor napról napra gyengébb és betegebb vagyok. Közel 40 éves munkaviszonyom lenne, ha nem vették volna el a rokkantsági nyugdíjamat. A rengeteg életerős fiatal is szeretne dolgozni, családot alapítani, de nem tud, mert nincs munka. Nem lenne célszerűbb a fiatal, hatékony munkaerővel a munkát elvégeztetni? A felülvizsgáló orvosok is nagyon jól tudják, hogy nincs munkalehetőség a már idősödő rokkantaknak. A költségvetési megtakarítási célt rajtunk akarják elérni.
Mindent elvesznek tőlünk. Először a nyugdíjunkat, majd a segélyes ellátásunkat, végül az otthonunkat. Kinek vétettünk? Hogy lehet az, hogy ennyi évtizednyi munka után kiszúrják a szemünket 29.000,- Ft-tal? A 67.000 Ft-ból is nagyon nehéz volt megélni. Hogyan osszam be ezt a pici összeget, ami egy élet munkája után, csak segély? A felülvizsgálat után 4 hónapig egy fillért sem kaptam, még előleget sem. Pénz nélkül hagytak, kölcsönökből kellett kiváltani a gyógyszereimet is. Ha nem váltom ki a gyógyszereimet, azóta már nem is élnék. Nagyon embertelen intézkedés ez. Kíváncsi lennék, mit szólnának a döntéshozók, ha valaki azzal büntetné őket, hogy „cseréljünk”, cseréljünk pénztárcát és egészséget is! Vajon, akkor ők nem tiltakoznának?
Még egy ilyen ország nincs Európában, ahol a rokkantakat, a legelesettebb társadalmi réteget ennyire kizsigerelnék, ahelyett, hogy segítenék! Nem elég a betegségekkel megküzdeni, a törvénytelenségeket is el kell tűrni? Arról már nem is beszélve, hogy akik ellenünk vétkeznek, azok neveznek minket csalónak? Az meg végképp kiveri a biztosítékot a rokkantaknál, hogy alázzák és gyalázzák őket úton-útfélen.
3. beteg: „Csonkolt tüdővel és egy tucat betegséggel, egyetlen fillért sem kapok”?
Ma megkaptam a halálos ítéletemet! Igen, ez szó szerint értendő. Megszüntették a 27.000,- Ft/hó rehabilitációs járadékomat. Ezt is sokallták, pedig majdnem mind elment a havi gyógyszeradagomra. Meggyógyultam? Nem, csak papíron, de csakis papíron! Törvénytelennek tartom az egész „villám” felülvizsgálatot. Nem vették figyelembe se tavaly, se az idén a pszichológus véleményét, úgy látszik az nem fontos. Akkor nem tudom, miért is kell hozzá járnom? Sajnos, nagyon sok betegségem van. Hosszú lenne felsorolni. A legsúlyosabb betegségem, azért mégis megemlítem: 2006-ban tüdőrákkal operáltak, jobb tüdő felső lebenyét el kellett távolítani. Hál’ Istenek a rák még nem tért vissza, de nagyon rossz a légzésem, három fajta spray-it is használok a fulladás ellen. Ködös időben és időváltozáskor nagyon rosszul vagyok, a nagy melegben pedig rettenetesen fulladok. Sajnos, a családomban mindenki rákban hunyt el. A felülvizsgáló orvos hetykén legyintett, mert szerinte meggyógyultam. Csoda történt?
Mehetek a nem létező munka világába, kőkeményen robotolni. Egy ilyen beteg 50 éves munkaerő kinek kell? Kérdem én, ilyen rossz, csonkolt tüdővel, folyton levegő után kapkodva és 10 fajta gyógyszer szedésével, hová fognak felvenni, dolgozni? Ki tudna így ajánlani munkahelyet számomra? Amíg nem lesz munkám, miből veszem meg a gyógyszereimet társadalombiztosítási támogatás nélkül? Azt hiszem, számomra nincs kiút. Sokszor, már az öngyilkosság gondolata foglalkoztat. A férjem minimálbért kap, a gyermekeim úgy szintén. Segíteni se tudnak. Hol itt a kiút? Ezek után milyen támogatást kérhetek, bárhonnan is? Jön a tél, még fűtésre is kellene pénz, mert a beteg tüdőm, ha átfázik, akkor is végem. El vagyok keseredve, nem tudom mi lesz tovább? Lehet, elküldenek közmunkába árkot takarítani, így hamarabb végem lesz?
VÉGSZÓ:
Ez, csak egy pár eset a rengeteg közül, mellyel elárasztanak naponta minket. Már képtelenek vagyunk a rengeteg rémtörténetet feldolgozni, amit a betegtársak ránk zúdítanak. Kétségbeesetten keresnek minket, az utolsó segélykiáltásaikkal, hogy elfogyott a remény, feladják! Öngyilkosjelöltek tucatjaiba próbálunk lelket önteni, hogy még csak egy kicsit tartsanak ki. Egy kicsit? Ez, sajnos kegyes hazugság, mert nincs megoldás az ő bajaikra. Egy éve már, hogy megszületett a törvényhozók agyában a gyilkos törvény-tervezet. Azóta rengeteg tiltakozást indítottunk útjára, de mindhiába! A hazai törvénykezés legembertelenebb, legkegyetlenebb rokkant-törvényét nyugodt lelkiismerettel megszavazták a döntéshozó országgyűlési képviselők, a volt köztársasági elnök, pedig gondolkodás nélkül aláírta? A végítélet végrehajtása pedig, már 10 hónapja rendületlenül zajlik. Nincs ebben az országban senki, aki megálljt parancsolna ennek a népirtó törvénynek?
A rokkantak napjai meg vannak számlálva. A kormány lemondott a rokkantakról, a hajléktalanakról, az idős, beteg emberekről. Nincs ránk keret a költségvetésben, ezért hagynak meghalni bennünket. Azonban, az egészben az a legszörnyűbb, hogy megbélyegzett, csalóknak titulálnak védtelen, kiszolgáltatott, ártatlan és súlyos betegeket, akik egy élet munkájába rokkantak bele, azokkal művelik ezt. Nem törődve már a gyógyításukkal sem, kimondták a halálos ítéletet rájuk. A hatalmas várólistákkal egy krónikus beteg, aki rokkant, nem tud sokáig a műtétre várni. Hamarabb kerülnek a rokkantak a „boncasztalra”, mint a műtőasztalra?
A tél sem lesz kegyes a rokkantakhoz. Ez lesz az első tél, amikor a lefelezett, a leharmadolt ellátásaik segélyes összegéből nem fognak tudni fűteni. A megrázó pár eset az ékes bizonyítéka annak, hogy ezek az emberek már halálra vannak ítéve! Pedig, semmilyen bűnt nem követtek el, csak betegek mertek lenni.
Az utolsó szó jogán tiltakozunk! A rokkantak helyzete tarthatatlan! Azonnali intézkedést kérünk! A 2011. évi CXCI. törvény, és az új komplex minősítő rendszer azonnali visszavonását követeljük!
Magyarország, 2012. 10. 28.
MSZF Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoport