Tisztelt Barátaink és Harcostársaink!

A Magyar Szociális Fórum október 23-án 13.00 órától transzparensével jelen lesz a Szolidaritás mozgalom "A hazáért és a demokráciáért" jelszóval meghirdetett tüntetésén a Clark Ádám tér fölötti bástyán,

Október 23. - Magyar Szociális Fórum

Budapest, 2012. október 20. szombat

Az 1956-os magyar forradalom üzenete elevenen él 56 évvel a forradalom vérbefojtása után is, mert a társadalmi célok, amelyeket a zászlajára tűzött, mindmáig nem valósultak meg, vagy csak nagyon kis mértékben teljesültek. 1956 szelleme ellentétes a leigázással, az elnyomással, a kizsákmányolással. A proletariátus nevében gyakorolt diktatúrával éppúgy, mint a tőkének a demokrácia nevében gyakorolt uralmával. Nem lehet arra kárhoztatni a világot, hogy csak a létezett szocializmus és a létező kapitalizmus között választhasson. 1956-ban a magyar nép nem csak a szovjet mintára megvalósult szocializmussal fordult szembe, hanem a kapitalizmus visszatérését is tagadta azzal, hogy kimondta: gyárat vissza nem adunk – áll a Magyar Szociális Fórum október 23. alkalmából kiadott szombati közleményében. 1956-ban a Munkástanácsok világra szóló lépést tettek a gazdasági demokrácia megteremtése felé azzal, hogy ellenőrzésük alá vonták az üzemeket, és a vállalatok tulajdonosaiként léptek fel. Ezzel irányt mutattak egy másfajta jövő felé, a képviseleti és a közvetlen részvételi demokrácia ötvözésén alapuló sokrétű demokratikus rendszer felé. A Magyar Szociális Fórum a magáénak vallja 1956 szabadság eszméjét.

„Az MSZF célja a tulajdonformák sokféleségén, és egyenrangúságán nyugvó valóság megteremtése a monopoltőke korlátlanná vált hatalmával szemben, a közösségi tulajdon megerősítésével. A szabadságjog nem csak a magántulajdon tagadásával sérülhet, hanem – mint tapasztalhatjuk 22 éve - a magántulajdon elhatalmasodásával is a társadalmi tulajdon felett. Súlyosnak tartjuk, hogy a rendszerváltás óta eltelt 22 év kormányai kivétel nélkül a rendszergazda pénzügyi körök érdekeit szolgálták, kiárusították a közösségi tulajdont, most pedig még jogainkat is korlátozzák. Bizonyíték rá a munkához való jog kiiktatása az új alaptörvényből, az élethez való alapjog folyamatos sérülése a kilakoltatások, a tömeges fagyhalál, és az öngyilkosságok révén, valamint az általános választójog korlátozása az előzetes regisztrálással”– áll az elvi nyilatkozatban.

A Magyar Szociális Fórum tíz éve azért küzd következetesen hol ezzel, hol azzal a kormánnyal szemben, hogy érvényt szerezzen a „Munkát – Békét - Biztos megélhetést” össztársadalmi követelményének.

Első lépésben azt szeretnénk elérni, hogy átcsoportosítsák a tőkéből származó jövedelmek kellő részét a megélhetési válságba taszított négy millió dolgozó, alkotó és rászoruló ember javára. Munkához, megélhetéshez szükséges bérekhez juttassák a nélkülözőket, gondoskodjanak az egészségükről, gyermekeik szellemi gyarapodásáról. Véget érjen a jóléti rendszerek-, és az állami felelősségvállalás leépülése.

Társadalompolitikai tervét a Magyar Szociális Fórum – tíz éves gyakorlatához hűen – széles demokratikus-nemzeti összefogással akarja érvényre juttatni, szövetségben minden olyan erővel, amely le akar számolni a neoliberális politikával a bérből és fizetésből élő, a nyugdíjas és a rászoruló társadalmi többség érdekében.+++

(„Az 1956 értékei az igazságosabb és emberibb új társadalmi rend felépítéséhez” c. nemzetközi konferencia anyaga egyik anyaga itt alább, a konferencia teljes anyaga pedig a partfuggetlen.hu honlapon olvasható.)

Simó Endre zárszava „Az 1956 értékei az igazságosabb és emberibb új társadalmi rend felépítéséhez” c. nemzetközi konferencián
(Budapest, 2007. október 27.)

Tisztelt Tanácskozás!
A Magyar Szociális Fórum Kerekasztala, melyet ezen a tanácskozáson képviselek, azzal a szándékkal kezdeményezte ezt a konferenciát, hogy előmozdítsa egy olyan új társadalmi valóság kiérlelését, amelyben az emberi és a szociális jogok demokráciában és szabadságban érvényesülhetnek. Összefogásra törekszünk mindenkivel, aki a szabadságjogokat nem korlátozni és beszűkíteni akarja, hanem kiteljesíteni, mert az emberi emancipáció, az önmegvalósítás, a társadalmi haladás nélkülözhetetlen feltételének tekinti. Az 1956-os magyar forradalom üzenete azért nem homályosul el több mint fél évszázaddal a forradalom vérbefojtása után sem, mert azok a társadalmi célok, amelyeket a zászlajára tűzött, mindmáig nem valósultak meg, vagy csak nagyon kis mértékben teljesültek. Az a jövőkép, amely a szemünk előtt lebeg, ellentétes a leigázás, az elnyomás, a kizsákmányolás minden formájával. A proletariátus nevében gyakorolt diktatúrával éppúgy, mint a tőkének a demokrácia nevében gyakorolt uralmával. Nem lehet arra kárhoztatni a világot, hogy csak a létezett szocializmus és a létező kapitalizmus között választhasson. 1956-ban a magyar nép nem csak a szovjet mintára megvalósult szocializmussal fordult szembe, hanem a kapitalizmus visszatérését is tagadta azzal, hogy kimondta: gyárat vissza nem adunk. Nagy Imre kormánya nem azért akarta felmondani a Varsói Szerződést, hogy Magyarország belépjen a NATO-ba. 1956 világra szóló értékét abban látom, hogy irányt mutatott egy másfajta lehetséges jövő felé.
Ezt a történelmi útkeresést Nagy Balázs kimondatlanul, Stefan Sjöberg pedig kimondottan is „harmadik útnak” minősítette. Nagy Balázs azt írta, hogy 1956 olyan újat akart alkotni, ami gyökeresen különbözött volna mind a sztálinista hamis proféták elferdített, torz, csalárd és hazug világától, mind pedig a manapság mégis győztes torát ünneplő régi rend kapitalista berendezkedésétől. Stefan Sjöberg pedig leszögezte: Budapest 1956-ban, Prága pedig 1968-ban a felé vett irányt, hogy különböző tulajdonformákat kombináljon demokratikusan szervezett struktúrákban”.
Szemünk előtt tehát egy olyan társadalom képe lebeg, amely demokratizálja a tulajdonviszonyokat: elismeri a tulajdonformák sokféleségét, és egyenrangúságát. Hiszen a szabadságjog nem csak a magántulajdon tagadásával sérülhet, hanem – mint tapasztalhatjuk 17 éve - a magántulajdon elhatalmasodásával is a társadalmi tulajdon felett. 1956-ban a Munkástanácsok világra szóló lépést tettek a gazdasági demokrácia megteremtése felé azzal, hogy ellenőrzésük alá vonták az üzemeket és a vállalatok tulajdonosaiként léptek fel. A forradalom leverésében az a legszörnyűbb, hogy a szocializmus nevében egy olyan folyamatnak vetettek véget, amely pontosan arra irányult, hogy visszaadják a szocializmus lényegét: a demokráciát és a szabadságot a szó gazdasági, politikai és társadalmi értelmében. Magam a jövő társadalmának, ahogyan Antonio Gramsci nevezte, a Jövő Városának (Cittá Futura) gazdasági alapjait vegyes gazdálkodási rendszerben, a tulajdonformák sokféleségében és egyenrangúságában látom, felépítményét pedig a képviseleti demokrácia és a közvetlen részvételi demokrácia ötvözött intézményesítésében. Az emberekre bízva, mit tartanak előnyösnek a szükséglet-kielégítés és a fejlesztés szempontjából, helyileg és össztársadalmilag. Hierarchizálástól mentesen, az érdekegyeztetés sokrétű rendszerével. Hiszen a termelőeszközök tulajdonlásának közös célja az egyéni és a társadalmi szükségletek sokféleségének, és a történelmi fejlődés során minden bizonnyal tovább differenciálódó sokaságának kielégítése volna. Az így keletkezett profit pedig a műszaki-tudományos fejlődést szolgálná, hogy azután az új szükségletek is kielégítést nyerhessenek. Citius, altius, fortius: gyorsabban, magasabbra, erősebben. Az ég felé, amit ugyan sohasem érhetünk el, de mind közelebb kerülhetünk hozzá. Egy ilyen társadalom nem elégedhet meg azzal, hogy demokratikus, hatékonynak is kell lennie. Szintézist kell teremtenie társadalmi igazságosság és gazdasági hatékonyság között. Tagadjuk ugyan a létezett szocializmust a szabadság és a demokrácia hiánya miatt, a kapitalizmust pedig a társadalmi igazságosság hiánya miatt, de élnünk kell mindkettő értékeivel is, azzal, ami előre vitte az emberiséget mindkettőben: a létezett szocializmus teremtette létbiztonsággal és szociális biztonsággal, és a tőke képességével a hatékony gazdálkodásra. Nem nélkülözheti a kettő szintézisét az a társadalom, amely fejlődni akar. Márpedig mi olyan társadalmat szeretnénk, amely gyorsan és kiegyensúlyozottan fejlődik, mert a fejlődés útjából elhárulnak a fejlődést gátló érdekek.
Hogyan tehát?
A társadalmat csak a társadalommal együtt lehet átalakítani. A dolgozó, alkotó emberekkel, a demokratikus fejlődésben érdekelt erőkkel. Ennek érdekében a baloldalnak meg kell szabadulnia a szektásság koloncától. Képessé kell válnia arra, hogy másokkal összefogva szerezzen érvényt a társadalmi céloknak. 1956 tapasztalata arra int, hogy kudarcra van ítélve minden olyan kísérlet és hajlam, hogy a nép helyett „csináljanak” társadalmi forradalmat. Ha valaki szembefordul a demokráciával és a közös érdekekkel, akkor óhatatlanul a szabadságjogok tagadásánál köt ki. Egy igazságosabb és emberibb új társadalmi rend eléréséhez nélkülözhetetlen ugyan a baloldali egység, de nem elegendő. Széles demokratikus összefogásra, társadalmi összefogásra van szükség, különösen azokkal a politikai erőkkel, szakszervezetekkel, társadalmi és szakmai szervezetekkel, hívő közösségekkel, amelyek mögött tömegek állnak. Lépésről-lépésre, konkrét társadalmi kérdésekben kell megteremteni az akcióegységet, hogy előbbre juthassunk a társadalmi viszonyok átfogó megváltoztatása felé. (Hogy erre mód van, mi sem bizonyítja jobban, mint napjaink demokratikus összefogása az egészségügyi és a társadalombiztosítási jogok védelmében.) Nincs forradalmi helyzet. Evolúciós helyzet van, átmenetekben kell gondolkodnunk. A Jövő Városa, a tulajdonviszonyok átalakítása odébb van, most az elosztási viszonyok megváltoztatása a cél. A rendszer kiigazításával, a társadalompolitika felülvizsgálásával át kell csoportosítani a tőkéből származó jövedelmek egy részét a dolgozó és a rászoruló rétegek javára. Véget kell vetni annak az állapotnak, hogy a lakosság egyharmada szegénységben éljen a létminimum alatt. Munkához, megélhetéshez kell juttatni a nélkülözőket, gondoskodni kell egészségükről, gyermekeik szellemi gyarapodásáról. Fel kell tartóztatni a jóléti rendszerek leépítését, az állami felelősség csökkentését a társadalommal szemben. Ez ma a feladat. És ha jól végezzük, előbbre jutunk azon a bizonyos „harmadik úton” is.
Köszönöm Balázs, hogy megélt személyes tapasztalataidat megosztottad velünk egy szebb jövő reményében! Köszönöm Stefan Sjöberg barátunknak, hogy nagyszerű elméleti munkájával segített kikövezni egy új utat. Köszönöm felkért hozzászólóink, Kuti Gábor, Rózsa András, Sipos József, Szabó Lajos Mátyás, Tamás Gáspár Miklós hozzájárulását a közös gondolkodás gazdagításához. Köszönöm a Reformkörök Alapítványnak, hogy vállalta ennek a konferenciának a megrendezését, Szekeres Imre úrnak pedig, hogy anyagilag is támogatta. Örülünk,
hogy konferenciánkat megtisztelte jelenlétével Goják János atya, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Iustitia et Pax Bizottságának főtitkára és Broczky Beáta, a Bizottság Irodavezetője.
Önöknek köszönöm, hogy eljöttek, és segítenek tovább lépni azon a kitaposatlan úton, amelyen az 1956-os magyar forradalom tette meg az első lépéseket.
-.-