Arisztokráciát akarunk?

Elhívottakról és arisztokratákról szólt Balog Zoltán miniszter az aradi vértanúk emléknapján, 2012. október 6-án. Azt mondta róluk, hogy ma is „kötelességük a szolgálat komolyan vétele”. Eszembe jutott Emma néni, a mindkét lábára amputált nagymama és unokája, akit az elhivatott FIDESZ-KDNP XV. kerületi polgármestere és országgyűlési képviselője júliusban kilakoltatott, és a nyolc gyermekes Csiky család, melyet most készül kilakoltatni. Azután arra a közmunkásra gondoltam, akinek 47 ezret fizetnek napi nyolc óráért. A tanárokra gondoltam, akik az elhivatottak újabb megszorító intézkedései miatt nem számíthatnak többé fizetésük még oly kismértékű kiigazítására sem. Az adós rabszolgaságba került devizahitel károsultak is eszembe jutottak. Feltettem magamban, vajon tényleg elhiszik-e Balognak, hogy az arisztokráciától remélhetik polgárjogaik helyreállítását. Már csak halovány emlékként fordult meg a fejemben az elhivatottak ígérete egy millió munkahelyről, ellenben annál világosabbá kezdett válni bennem az új földtörvény valódi célja: az arisztokrácia anyagi megalapozása a nagybirtokrendszer restaurálásával. Kezdtem megérteni, miért akarják kiszorítani a választásra jogosultak köréből a nép egy részét. Hisz’ miért volna szükség a voksunkra, ha mást akarunk, mint az arisztokrácia szolgálatának komolyan vételét? Küszöbhöz érkezünk. Lehet, hogy tényleg nem marad más hátra, mint megvédeni a demokráciát az elhivatottak uralmától, és olyanokra bízni sorsunkat, akik nem tartják magukat felsőbbrendűeknek, hanem egyszerűen csak embernek!

Simó Endre

2012. október 7.