Simó Endre újságíró, a Magyar Szociális Fórum alapítószervezőjének előadása a Magyarok Világszövetsége VIII. kongresszusának Mindennapi kenyerünk című népjóléti konferenciáján.
(2012. augusztus 17.)
A szociális létbiztonságról
Nincs nemzet társadalom nélkül. Aki úgy beszél nemzetről, hogy nem szól társadalomról, figyelmen kívül hagyja a nemzet lényegét, az embert és társadalmi közösségét. Döbbenetes tapasztalni, hogy manapság vaskos kötetek jelennek meg a nemzetstratégiáról, anélkül, hogy foglalkoznának bennük legalapvetőbb társadalmi problémáinkkal: a súlyosbodó megélhetési gondokkal, a lakhatással, az egyenlőtlenséggel, a szociális igazságossággal.
1. Mindenekelőtt szeretném bemutatni Önöknek a magyar társadalmi állapotokat a megélhetés és a társadalmi igazságosság szempontjából.
Magyarországon egy millióan élnek mély szegénységben, napi 400-500 Forintból. Csaknem négy millióra tehető a létminimum alatt élők száma, azoké, akik havi 60.857 Forintnál kevesebből élnek. További két millióan valamelyest a létminimum feletti jövedelemmel rendelkeznek, de nem lényegesen többel. Ez azt jelenti, hogy hazánk lakosságának kb. 60 százaléka mindennapi megélhetési gondokkal találja szemben magát. A mély szegénységben élők, köztük gyerekek körében alultápláltság és éhezés tapasztalható. Óriásira nőtt az abszolút fizetésképtelenek száma, köztük azoké, akik nem csak hitel adósságaikat nem tudják többé törleszteni, hanem közüzemi díjszámláikat sem tudják rendezni. Oka a jövedelemhiányban keresendő, mindenekelőtt az alacsony bérekben és foglalkoztatásban. Magyarországon 54 százalékos a foglalkoztatási ráta, az egy millió új munkahely ígérete pedig nem teljesül. Ott tartunk, hogy az alkotmány helyébe lépett Alapszerződés még a munkához való jogot sem ismeri el, minden követelésünk ellenére nem iktatták bele a lakhatási jogot, viszont kiiktatták belőle a társadalombiztosítás jogát is. A deklasszálódás és az elszegényedés kísérő jelensége az otthonvesztés (csupán 2012. március 1, a kilakoltatási moratórium hatályon kívül helyezése óta több ezer családtól vették el az otthonát), az évről-évre ismétlődő fagyhalál (a mögöttünk álló télen több mint 330-an fagytak meg a szabad ég alatt és fűtetlen otthonukban, az előző télen pedig több mint 400-an), és a szaporodó öngyilkosságok. Sorsukra hagyott emberek kétségbeesésükben, kilátástalanságukban, reménytelenségükben az öngyilkosságban keresnek kiutat. Súlyos felelősség terheli az államot az életellenes tendenciák felerősödése miatt, mint amilyenre példa Stiaszni Éva esete, aki kiugrott óbudai lakásának 9-ik emeletéről, amikor kilakoltatói rendőri segédlettel rátörték az ajtót, és a mindkét lábára amputált 68 éves Emma néni esete, akit júliusban kilakoltattak XV. kerületi önkormányzati lakásából, és elválasztottak 15 éves unokájától, akit egyhetes kora óta gyámként nevelt. Hazánkban súlyosan sérülnek az emberi jogok, és emberellenes tendenciák ütötték fel a fejüket. A jövedelmek és a megélhetési költségek között feltűnő ellentmondás feszül. Mélyülő társadalmi egyenlőtlenség tapasztalható: hazánk állapota kezd hasonlítani az emberiség egyetemes állapotára, melyre az jellemző, hogy a világ leggazdagabbjainak 1 százaléka akkora jövedelemmel rendelkezik, mint a világnépesség 57 százaléka együttvéve.
2. Lássuk, milyen megoldás kínálkozik a súlyosbodó megélhetési válság leküzdésére!
A megoldás felé vezető első lépésnek a gazdaságpolitikai pályakorrekciót tartom. Célja a negatív folyamatok feltartóztatása, a piac mindenhatóságának és a tőkeérdek abszolút primátusának visszaszorítása a leszakadó rétegek életének védelmében, a szegények megélhetésének biztosításáért. Azonnali követeléseink között szerepel, hogy állítsák le azoknak az embereknek, családoknak a kilakoltatását, akiknek nincs hová menniük; fogjanak hozzá olyan intézkedések meghozatalához, amelyekkel megszüntethető, hogy Magyarországon évről-évre tömegesen fagyjanak meg a szabad ég alatt és fűtetlen otthonukban; követeljük a lakosság rohamos elszegényedésének feltartóztatását. Ennek érdekében csökkentsék a 27 százalékos áfát 9 százalékra az alapvető élelmiszerek, a mindennapos szükségleti cikkek, az életmentő gyógyszerek és az egészségügyi segédeszközök esetében; - a megélhetéshez és az életben maradáshoz szükséges szolgáltatások, így a földgáz, a víz, a csatorna és a villanyáram díját terhelő 27 százalékos áfát 12 százalékra csökkentsék; (Számításunk szerint ezzel az intézkedéssel a negyedével csökkenne a rezsiköltség, és több százezer családnak jelentene azonnali könnyebbséget.); az EU-átlagárat messze meghaladó ivóvízdíjat mérsékeljék az EU-átlagárára; a csatornaszolgáltatói árakat jelentősen mérsékeljék; a hatósági árakat az inflációval arányosan igazítsák ki, az inflációt meghaladó áremelés helyett; mérsékeljék az államigazgatási szolgáltatási díjakat; tegyék költségmentessé a devizahiteles kereseteket; ne vonjanak el forrásokat az önkormányzatoktól, mert ezzel a helyi adók növelésére kényszerítik őket és növelik a lakosság terheit; vonják vissza azt az előírást, amely arra kötelezi a jövedelem nélkülieket, hogy a tavalyi 5100 Forint helyett 6300 Forintot fizessenek egészségügyi járulékként, mindezt romló egészségügyi szolgáltatások és emelkedő gyógyszerárak mellett; adják meg a minimálbért a közmunkásoknak is, a napi 8 órában foglalkoztatott szakképzetlen közmunkások ennek megfelelően 60 ezer Forintot kapjanak kézhez a 47 ezer helyett, a szakképzettek pedig 71 ezer Forintot kapjanak, ne vonják meg tőlük a műszakpótlékot, és engedélyezzék nekik a túlórát; vonják vissza a megváltozott munkaképességű személyek ellátásáról szóló 2011. december 29-i (CXCI.) törvényt, és függesszék fel az „új komplex minősítő vizsgálatok” néven elhíresült intézkedést, mert a rokkantak létét veszélyeztetik velük; vezessék be Magyarországon a magáncsőd intézményét; az állam indítson közérdekű keresetet a bankok által megkárosított állampolgárok érdekében, és kényszerítse rá a hitelezőket a hitelezetteknek okozott kár megtérítésére a banki extraprofit terhére. Összességében: a kormány szerezzen érvényt az élethez való emberi jognak!
A megoldás felé vezető második lépés a rendszerkorrekció. Lényege a javak elosztásának módosítása a bérből és fizetésből élők, a nélkülözők javára. Az elosztási viszonyok módosítása érinti a tulajdonviszonyokat is. Ezért hozzá kell fogni a tulajdonviszonyok kiigazításához, hogy érvényesülhessen a különböző tulajdonformák egyenrangúsága, és megszűnjön a nagy trösztök mindent elsöprő uralma.
- Végül rendszerváltást kell végrehajtani a társadalmi igazságosság és egyenlőség követelménye szerint. Ennek a rendszerváltásnak a filozófiáját talán II. János Pál pápa fogalmazta meg a legérzékletesebben Centesimus Annus enciklikájában: „Isten a Földet az egész emberi nemnek adta, hogy valamennyi tagját éltesse, anélkül, hogy bárkit is kizárt volna belőle, vagy előnyben részesített volna. Ebben rejlik a földi javak egyetemes rendeltetésének a gyökere”. Egyidejűleg felmerül a politikai hatalom hovatartozásának kérdése, melynek lényegét Mark Malloch Brown, az ENSZ Fejlesztési Programjának volt igazgatója így fogalmazta meg: „Ahhoz, hogy csökkenjen a szegénység, igazságos fejlődést kell biztosítani, és politikai hatalomhoz kell juttatni a szegény embert. A társadalom minden szintjén ki kell építeni a demokratikus kormányzást. Lehetővé kell tenni, hogy a szegények részt vegyenek a társadalom ügyeinek intézésében, azaz hatalomhoz jussanak, és képessé váljanak megvédeni magukat kormányaik, a multinacionális vállalatok és más erők önkényeskedéseitől. Olyan mechanizmust kell kialakítani, amellyel elszámoltathatják tetteikért a politikai vezetőket, a nagyvállalatokat és a közélet más befolyásos szereplőit. Ki kell építeni a közvetlen demokrácia fórumait, hogy ezzel a demokratikus intézményrendszer jobban képviselhesse a népet”.
Kína, Brazília, Vietnam és Thaiföld példája bizonyítja, hogy ahol az államvezetés felvállalja a társadalmi gondok orvoslását, és felelősséget vállal a legelesettebb és legkiszolgáltatottabb rétegek iránt, sikeresen módosíthatják az elosztási viszonyokat és komoly eredményeket érhetnek el. Kína egyébként az egyetlen ország a világon, amely teljesítette az ENSZ millenniumi célját: a felére csökkentette a szegénységet. A magyar társadalom úgy tud érvényt szerezni élethez és megélhetéshez fűződő legelemibb jogának, ha olyanokat bíz meg az államapparátus irányításával, akik felelősséget vállalnak egy ilyen politika megvalósításáért.
3. Miért nem képes ez a rendszer megoldani a megélhetési problémát?
Az uralkodó rendszer nem a társadalmi gondok megoldásában érdekelt, hanem a profit gyarapításában. Ha akarná sem tudná megoldani a társadalmi gondokat, hiszen a nagy pénzügyi csoportok egymással is ádáz versenyt folytatnak a profitért és a hatalmi befolyásért, és ha valamelyikük a társadalmi érdeknek biztosítana elsőbbséget a haszonelvűséggel szemben, a rövidebbet húzná a farkasok világában. Ez a rendszer nem képes arra, hogy kiküszöbölje a társadalmi termelés és az egyéni kisajátítás ellentmondását. Képtelen arra, hogy emberhez méltó megélhetést biztosítson annak az egyre nagyobb tömegnek, amely a műszaki fejlődés, így az automatizálás eredményeként kiszorul a termelésből. A termelőeszközök gyors fejlődését elszegényedés kíséri, tömegek sodródnak a társadalom mezsgyéjére ahelyett, hogy a mindennapi robot alól felszabaduló ember méltóan megélhetne, alkotó dimenzióit kiteljesíthetné, kibontakoztathatná igazi képességeit. A világgazdaság, benne a magyar kulcsfontosságú gazdasági objektumainak magántulajdona ugyanis akadályozza a profit társadalmi rendeltetésű újraelosztását. Hazánkban, a globalizált tőkés rend kevésbé fejlett országában ezek a tulajdonviszonyok nem csak a normális növekedést és fejlődést hátráltatják, hanem – mint láthatjuk - a lakosság többségének puszta megélhetését is veszélybe sodorják.
4. A nemzeti fejlődés kérdése és a globalizáció.
Magyarországnak, a világ minden más országához hasonlóan, joga van a nemzeti fejlődéshez, a társadalmi felemelkedéshez, az ország gyarapodásához. Ez a jogunk nem érvényesül a globalizáció rendszerében, mert megfosztanak minket tőle. Ipari termelőeszközeink 60-65 százaléka külföldi tulajdonba került, mert a rendszerváltás utáni politikai vezetések külföldieknek adták el őket. A külföldi bankok és pénzintézetek aránya ennél is magasabb, 75 százalék körüli. Világhírű mezőgazdaságunk halvány árnyéka egykori önmagának a termelőszövetkezetek szétverése miatt, és Európai Uniós csatlakozásunk óta. Az ország növekedését és normális fejlődését megakadályozza a profit-, illetve az adósságszolgáltatás formájában történő forráskivonás. Hazánk mind emiatt alárendelt szerepet játszik a világtőke rendszerében, kiszolgáltatott a nagy nemzetközi korporációknak, és a nagy pénzügyi csoportoknak. Magyarország félgyarmati állapotba került. Társadalmi és nemzeti érdek, minden tisztességesen gondolkodó ember közös érdeke, hogy ezen változtassunk. Mindenekelőtt olyan politikát kell hatalomra juttatni, amely kész visszaszerezni a nemzeti fejlődéshez nélkülözhetetlen ipari termelőeszközöket, és termelő objektumokat. Nem magyar magántulajdonba, hanem magyar közösségi tulajdonba kell venni őket. Ezt azért kell hangsúlyoznunk, mert önmagában nem hozhat megnyugtató megoldást, ha a külföldi tulajdonba került vállalatok magyar magántulajdonba kerülnek. Példa rá, hogy a magyar tőke ugyanúgy kivonja magát a devizahitel-probléma megoldása alól, mint a külföldi, hasonlóképpen menekíti ki az országból a profitját, mint amaz, ugyanúgy vonakodik fejleszteni, mint az idegen. Tehát a magyar magántulajdonos érdeke ugyanúgy önös érdek, mint a külföldié, ugyanúgy nem a társadalmi szükségletek vezérlik, mint a külföldi magántulajdonosét sem. Ezért a tőkét társadalmasítani kell, ki kell építeni a vegyes vállalkozások és a szövetkezések rendszerét, hogy a fejlődés szolgálatába szegődjenek. Az említett félgyarmati sorból új gazdaságpolitikával kell keresni a felszabadulást. Együtt gondolkodva nemzetben és társadalomban. Hazánk félgyarmati állapotának felszámolásában értékes történelmi tanulsággal szolgálhat, és fontos szerepet játszhat az a fajta progresszív nacionalizmus, amelyet történelmileg megismerhettünk, és amelynek segítségével a világ népei felszabadulhattak a gyarmati uralom alól. Ez az út nem jelent autarchiát, sem sovinizmust, vagy idegengyűlöletet, hanem azt jelenti, hogy érvényt szerzünk jogunknak az emberhez méltó megélhetéshez, a társadalmi felemelkedéshez, a nemzet gyarapodásához.
5. Végkövetkeztetések:
- a nemzet iránti közös felelősség központi kérdése a társadalmi gondok megoldása;
- érvényre kell juttatni az emberi és a társadalmi jogokat;
- a hozzá vezető út a gazdaságpolitikai pályakorrekció, az elosztási viszonyok módosítása rendszerkorrekcióval, és a politikai hatalom átrendezése rendszerváltással az emberi jogok maradéktalan érvényesítéséért;
- a társadalmi átalakulást a demokratikus szabadságjogok tiszteletben tartásával kell megvalósítani, konszenzusra kell törekedni, hatósági erőszakot lehet alkalmazni az újonnan hozandó törvények megtartásáért, de a diktatúra, bármilyen előjelű legyen is, nem lehet cél, sem eszköz;
- tekintettel az uralkodó rendszer közös mivoltára, a magyar társadalmi átalakulást más nemzetek demokratikus, felszabadító erőivel összefogva kell végrehajtani, nehogy elszigetelődjünk és az igazságos harc megbukjon.
-.-