Alább közreadjuk az Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoport képviselőjének el nem hangzott beszédét a július 1-i tüntetésen. Beszéde azért nem hangzott el, mert a tüntetés szervezői nem engedték meg, hogy elmondja.

HOVÁ  LETT  A  ROKKANTAK  NYUGDÍJGARANCIÁJA?

A jelenlegi kormány még ellenzékben, 2010. januárban, minden nyugdíjas számára garancia levelet küldött. A rokkantnyugdíjasok számára is.

A garancia levélben vállalták azt, hogy megvédik a nyugdíjakat és megőrzik azok reálértékét. Ma, már tudjuk, ez a garancia számunkra, a rokkantak számára, sohasem létezett. Ez, csak mesebeszéd volt.

Sikerült viszont 2012.01.01.-re a 120 éves társadalombiztosítást garantáltan szétverniük. Még az Alaptörvényből is törölték ezt a fogalmat. Úgy gondolták, nem kell itt garancia, sem a nyugdíjakra, sem az egészségügyre. Ugyanezen a napon, kitörölték a szótárból a rokkantsági nyugdíj fogalmát is. A súlyos betegekről való gondoskodást a családok nyakába varrták, melyet az Alaptörvényben is rögzítettek. Ezzel a betegeket megalázták, és a családokat ellehetetlenítették. A 2012. január 01-től hatályos – megváltozott munkaképességűekről szóló – törvény, keserű pirula a rokkantak számára. A rokkantsági nyugdíj megszüntetése élethosszig kihat rájuk. Aki régóta megrokkant már, az még öregségi nyugdíjra sem lehet jogosult. Ezek a betegek életük végéig, csak szociális ellátást kaphatnak.

A rokkantakat igyekeznek mindenből kirekeszteni, szándékosan ellehetetleníteni. Túlságosan megszigorították az új komplex minősítő rendszert is. Az orvos szakértői felülvizsgálat gyakran visszaminősítéssel végződik. Sokszor előfordul, hogy a beteg 10-12 féle betegsége közül, pusztán, csak 3-5 betegség alapján írják le a szakvéleményt. Ez nem a valós állapotot tükrözi.

A foglalkoztatási rehabilitáció figyelembevételénél fontos szempont, a foglalkoztatási előzmény. A beteg, ha a megrokkanását megelőzően sokat dolgozott, szakképzett munkaerő volt, akkor nagy valószínűséggel rehabilitálhatónak nyilvánítják.

A szociális szempontnál fontos, és az kerül előnyösebb helyzetbe, aki semmittevő életet él. Aki viszont takarékoskodott, vagy rendezett körülmények között él, az hátrányt szenved el, az előbbi igénylővel szemben. Mi köze van, a betegségi állapotnak ehhez?

Fellebbezés estén, ha a munkaügyi per hozhat csak döntést, akkor váratlan látogatóként betoppan a rokkanthoz, a szociális szakértő. Széles skálán tudakozódva kérdezősködik a család vagyoni helyzetéről. Mi ez, a nagyfokú érdeklődés a szociális helyzet iránt? A rokkant, gyakran évenként kötelezett a soros felülvizsgálatra úgy, mint egy tartós táppénzes beteg, aki akár 365 napig is betegállományban van. A táppénzes betegnél, nem történik szociális körülményre vonatkozó vagyonvizsgálat. A rokkantnál, miért történik ez?

Érthetetlen, hogy az átlag 30 évig járulékot fizető rokkantnál, miért kutakodnak a szociális körülmények iránt? Ezt, egyetlen más állampolgárnál sem vizsgálják, mint a munkavállalók, a tartós táppénzben részesülők, kor betöltött rokkantsági, vagy öregségi nyugdíjasok esetében. Ez, a korhatár alatti rokkantakra nézve, rendkívül súlyos, diszkriminatív rendelkezés! Mi köze van a rokkantak esetében, az egészségkárosodási mértéknek, a szociális helyzetű felméréshez, vagy a vagyonvizsgálathoz? Ha ilyen eljárás alá, más állampolgárt nem vetnek, a rokkantakat miért vizsgálják ebből a szempontból? Ők, még több szolgálati időt szereztek, az átlag 30 évnyi járulékfizetéssel, mint egyes kor betöltött rokkantsági, vagy öregségi nyugdíjasok, akik, mindössze 10 évet kapartak össze az öregségi nyugdíjhoz. Mégis, a rokkantakat akarja az állam öngondoskodóvá tenni, 30 évnyi munka után?

A rokkantakat, drámaian érintette a nyugdíjuk elvétele. A járulékot azért fizették be, hogy nyugdíjat kapjanak. Az Európai Unió minden tagállamában van rokkant-nyugdíj. Hazánk elsőként jeleskedett abban, hogy ezt eltöröljék. Emellett a rokkantak naponta vannak kitéve megalázásnak, rágalmazásnak. Éhezésre vannak kényszerítve, a törvények által. A társadalom legkiszolgáltatottabb, legelesettebb rétegű súlyos betegeinek, mindennapi életveszéllyel kell szembenézniük!

A folyamatosan emelkedő nyugdíjkorhatár, a megélhetési válság, az óriásira duzzadó gyógyszerárak, a segélyszerű ellátásaikból nem fedezhetők. A törvények miatt, éhhalál, fagyhalál, hajléktalanság, öngyilkosság vár rájuk. Kit terhel a felelősség? Vizsgálni kellene ezt is! Nem szabadna visszaélni azzal, hogy a rokkantak érdekérvényesítő képessége gyenge. Gyenge, mint, maga a beteg, aki ekkora túlerővel szemben harcképtelen!

Az emberéletek felett a törvényhozók ne rendelkezzenek! Pláne akkor ne, ha valaki 30 éven keresztül járulékfizetőként, ország építőként, becsülettel szolgálta a hazáját! Cserébe, amikor megrokkan, sorsára hagyják, hogy pusztuljon el? Miniszterelnökünk azt mondta: „Senkit sem hagyunk az út szélén”. Igen, ott nem hagynak minket, hanem belöknek egy mély árokba, ahonnan többé, már kimenekülni sem bírunk. A „nyugdíjgarancia” ellenére, nemhogy a nyugdíjunkra nem kaptunk garanciát, hanem az életben maradásunkhoz sem! Most kérjük, amíg nem késő! Vonják vissza a rokkantak ellen hozott törvényeket, mert azok, megsemmisítésre ítélik őket!

Magyarország, 2012.06.30.

MSZF  Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoport