ÚJABB  ROKKANT-TANÚVALLOMÁSOK A VISSZAMINŐSÍTÉSI ESETEKRŐL

1. eset: Jelenleg rokkantsági ellátásban részesülő, 55 éves nő vagyok. Az új komplex felülvizsgálat alapján annak minősítettek! Míg az egészségem engedte, dolgoztam. A 32 éves munkaviszonyomat az egyik legnagyobb bankunk munkatársaként szereztem. Munkám mellett nagyon sok fizikai munkát is végeztem, hogy két gyermekemet normál emberi körülmények között tudjam felnevelni. Egyedül álló szülőként sem kértem soha támogatást, segítséget senkitől, inkább erőmön felül dolgoztam! Sajnos ennek meglett az eredménye, hisz különböző betegségekből kifolyólag öt műtétem volt, melyekhez egyéb más betegségek társultak. Gerincbetegségem miatt az ülőmunkát nem bírtam tovább, és 2007-ben 67 % rokkantsági nyugdíjat elfogadva felmondtam munkahelyemen! Akkor felszólítottak, hogy a magánnyugdíj pénztáramban lévő összeget utaltassam vissza a TB-nek, egyébként a 67 % kevesebb lesz! Én ezt megtettem, és számomra nagy összeget /milliós nagyságrend/ átutaltattam, felmondva magánnyugdíj pénzári tagságomat! A kapott nyugdíjból minden évben kezeltetni tudtam Magam, hogy betegségemet megfelelő szinten tartsam, ne romoljon rohamosan az állapotom!

2009. februárban soros felülvizsgálatkor ismét rokkantsági nyugdíjat kaptam, 50 % és ugyancsak két évre!

2011. februári felülvizsgálaton 6 hónapra kaptam meg az 50%-ot, rokkantsági nyugdíjam tovább folyósításával úgy, hogy áprilisban volt egy 3 hónapos gyógyulást igénybe vevő lábműtétem, tehát alig épültem fel a műtétből, augusztusban újra felülvizsgáltak! A felülvizsgálat során 45%- csökkentették a százalékot, melyet megfellebbeztem.

2011. szeptemberében a másodfokú jóváhagyta az első fokú döntést. Novemberben kaptam meg a határozatot, addig folyósították a nyugdíjamat, de mivel elutasítottak, ezért két hónapot visszakövetelt a nyugdíjfolyósító.

Ezt a döntést fellebbeztem meg bíróságon, amire csak 2012. február 6-án került sor. A Munkaügyi

Bíróság a kombinált táblázat alapján 45%-os össz. szervezeti károsodást állapított meg! Mivel voltak függőben levő orvosi papírjaim, vizsgálataim sürgősen be kellett nyújtanom a komplex felülvizsgálatra a papírjaimat, vagyis elölről kellett kezdenem az egészet.

Így került sor április 26-án az újabb felülvizsgálatra. A szakértői szerv szakhatósági állásfoglalása szerint egészségi állapotom mértéke 54 %, (betegség 46 %) foglalkozási rehabilitációja nem javasolt, ezért rokkantsági ellátásra jogosult.

Felfoghatatlan, hogyan lehet az, minél idősebb, minél betegebb leszek, annál egészségesebbnek nyilvánítanak. Ezzel párhuzamosan drasztikusan lecsökkentik az ellátásom!

A jogosultság megállapítását megelőzően nem rendelkeztem legalább 180 nap jövedelemmel, ezért a minimálbért veszik alapul! Úgy döntöttek, hogy 37.200 Ft lesz ezen túl az ellátásom!

Hol a 32 évem? Tényleg nem dolgoztam közvetlen a felülvizsgálat előtt, mert rokkant voltam! Miért kezelnek új igénylőként, mikor csak papíron voltam egészségesebb néhány hónapig?

Méltatlannak és megalázónak tartom, hogy ennyi munkaviszony után, egy szinten minősítenek azokkal, akik minden hónapban megkapják, az ugyanennyi segélyt úgy, hogy életükben nem dolgoztak! Fellebbezzem meg? Addig megint nem adnak egy fillért sem! Itt, ebben az országban dolgoztam szakadásig, és ennyi idősen nem tudom hogyan tovább? Valóban a halálba akarják kergetni a hozzám hasonló embereket? Valóban ennyit érek ennek az országnak? Én becsülettel nagyon sok járulékot fizettem, mert jól kerestem és a magánynyugdíjam! Mi lenne, ha nagyjaink egyszer a saját zsebükben turkálnának és nem a kisembereket döntenék a nyomorba! Csalásokról, orvosok lefizetésérő - ha volt ilyen - nem Én tehetek! Levelemet minden fórumhoz, nyilvánossághoz eljuttatom, hogy mindenki lássa, hol élünk, mit érünk ennek az országnak! Ha a gyesen lévő kismama visszamehet a munkahelyére, hozzanak olyan törvényt, hogy a rokkantnyugdíjas is mehessen vissza, ha megvonják a nyugdíját, és ne kelljen koldulnia 55 évesen!

2. eset: 2005-ben derült ki, mellrákom van. Műtét után kaptam a szokásos kezeléseket. Mire a kemoterápia kezelés lejárt, 42 évesen 67 %-os rokkantsági nyugdíjas lettem.

Következő felülvizsgálat 2008-ban volt, és ekkor 50 %-ot kaptam, de az ellátásom nem lett kevesebb.

Közben folytatódtak a kezelések, vizsgálatok. Voltak problémáim: egy petefészek ciszta alakult ki, amit el kellett távolítani. Beteg lett a májam, sokszor hánytam.  Magas lett a koleszterinem és a cukrom.

Közben kaptam egy értesítést, hogy Székesfehérvárra kell mennem 2010. április 08-án felülvizsgálatra.  Volt sok vizsgálati eredményem, és kész lett a háziorvosi beutaló is, és mindent kitöltöttem, amit kellett.

(A nőgyógyászati műtétre április 21-re voltam előjegyezve.)

A papírokat bekérték, de vizsgálat nélkül jöttem ki. Az orvos közölte, Ő még kér vizsgálatokat: pszichológiai, diabétesz, érsebészet, Onkológia, gasztroenterológia. Ismét háziorvoshoz beutalókért, időpontkérés. Mire mindennel végeztem már augusztus volt. A leletekről fénymásolatot készíttettem, még a kézzel írt pszichológiai leletről is (rossz volt a számítógép).

A következő felülvizsgálati időpontom 2010. október 13-ra szólt.

Papírjaim bekérése után 30 percre hívtak be. Az első kérdés, mennyit iszik hölgyem? És a hangnem!

Durván közölte az orvos, hogy maga nem volt képes elvégeztetni a vizsgálatokat, rendetlen nőszemély! A pszichológusi papírt bárki írhatta, még maga is! Na menjen, és keresse meg a papírokat, és jöjjön vissza, ha megtalálja. Nem voltam bent talán 5 percet sem, de vizsgálat nem volt, és még vérnyomásmérés sem.

Már bánom, hogy nem vittem el a fénymásolatokat, mert akkor talán be tudtam volna bizonyítani, nincs igaza az Orvosnak.

Még azt vágta hozzám, 40 % és ha nem tetszik, lehet fellebbezni. Kiborultam, mert áprilisban ez az orvos mézes-mázas volt velem most meg porig alázott.

Nem voltam rest, a főnökének mindent megírtam, és az orvosnak adtak igazat. Ez nem volt meglepetés. Közben megjött a határozat is, 31 % és ebben is az szerepelt, agresszívan viselkedtem. Ez aztán nem jellemző rám.

Fellebbezés, és sajnos az ideggondozóba kötöttem ki, mert napokig csak sírtam. Ott elmondtam mi bánt annyira, és kaptam nyugtatót. Szükséges volt. A kézzel írt szakvéleményt is átírták. A következő időpontom 2010. december 16-ra szólt. Papírok bekérése után 30 perc múlva hívtak, vetkőzés, mert vizsgálat is lesz.

Nem ért meglepetés, hisz tisztán és rendesen mentem oda. Vérnyomásmérés, és a többi, és az orvosi szakvélemények mind rendben voltak. De volt egy kérdés, amire őszintén feleltem: miért kell most pszichológushoz járnom? A válaszom: kérdezze meg a kollégáját, miért vágott haza idegileg?

És melyik műtét volt megrázóbb? A második, mert az ultrahangnál nem vették észre, nem a hólyagban van kevés folyadék, hanem ott más nőtt. Nőtt, és fájdalmaim voltak tőle.

Öltözhet, végeztünk. Kint tessék várni, mert más is szeretne beszélni magával.

Én 2011. március 07-én kaptam kézhez a határozatot, melyben 45 % lett egészségkárosodásként megállapítva. Továbbra is 27.000.- Ft, amit kapok. Nekem ez jutott, a semminél több. Munkahely nincs, és még remény sem, pedig az hal meg utoljára.

Amikor már azt hiszi az ember, nem éri meglepetés, kap egy levelet, és közlik vele: vissza is kell fizetni, mert jogtalanul vettem fel a nyugdíjamat. Hát kicsit meredek volt, de majd megoldjuk. Levelezés, mert csak részletre megy a dolog, és így is nehéz. A férjemnek van munkahelye, de a sok fizetni való, alig marad valami itthon. Ha már egyszer odáig jutok, hogy a gyógyszert nem tudom kiváltani, mert kell kenyérre, akkor kenyeret veszek.

3. eset: Mint érintett, mélységesen felháborít Orbán Viktor Mottója! "Nem hagyunk senkit az út szélén". Ehhez képest az út félre, sőt a sírba, taszítja a legkiszolgáltatottabb helyzetben levő beteg, magatehetetlen embereket. Brutálisan, emberi méltóságukban megalázva, orvosi diagnózisokat meghamisítva, figyelmen kívül hagyva! Másodfokú határozatokat semmibe véve! Dobnak beteg embereket az utcára!

Nők Lapjában megjelent cikket elolvashatja! 2000 októberében Címe: Idegenként itthon. Cikket írta: Váci András. Akit, a cikk megjelenése után kirúgtak a Nők Lapjától, mert megmerte írni a cikket, és benne volt, hogy hány idegen állampolgár kapott 2000-ben bevándorlási engedélyt: 3.135 ukrán, 30.693 román, 9.199 jugoszláv, 5.331 német, 2.380 cseh, 3.135 orosz, 2.626 kínai. Kínai összesen: 76.052! Ennyi külföldi élt 2000 első félévében bevándorlási engedéllyel Magyarországon. Én Magyarként nem kaptam meg a bevándorlási, tartózkodási engedélyt! Soha nem múlik el ez a fájdalom!
Nekem 24 éve Colitis ulcerosa betegségem van. Ez egy közismerten gyógyíthatatlan, komoly bélbetegség, amivel meg kell tanulni együtt élni. Nem mellékesen 20 évig gyakori szteroid infúziós kezelések, teljesen tönkreteszik az ember életét! Azóta, lett még Asztma, Scoliosis, Rhinitis allergica, Pericarditis, St p inf vir.Postviralis defatigatio sy.Pharyngitis chr. Agorafobia. Pánik syndroma.

2008. 07. 10-én a debreceni I fok: Bizottság ezeket a diagnózisokat, figyelmen kívül hagyva, leminősített 67 %-ról 40 % -ra, mondván teljesen meggyógyultam! Mindezt, ránézésre 3 perc 34 másod perc alatt! 2008.10.09-én egy igen komoly belgyógyász szaktekintély a II fokon felülvizsgált. Összességében, állapotában lényegi változás nem véleményezhető, ÖEK az I. fokú OB véleményétől, lényegesen eltérően 54 % össz-szervezeti egészségkárosodást állapít meg, mivel már 67 % nem adható, az új számítások szerint! Jött a következő felülvizsgálat, ahol egy másik orvos, 2012.04.23-án, aki 2008.10.09.-én másodfokon hozott határozatot, és diagnózisokat semmibe vette. Illetve leminősítve, mintha azok, soha nem is lettek volna: Ránézésre 4 perc 18 másodperc alatt, eldönti. Össz-szervezeti egészségkárosodás 15 %. Most ezek után, én mit is mondjak! Járok újra infúzióra, mert idegileg ezt a megalázó helyzetet nem bírom elviselni, újra kiütött a betegség rajtam, amit elég hosszú ideje, otthon körülmények között tudtam kezelni! Velem, így bántak el!

4. eset Én nem kívánok neki semmi rosszat, csak élje át azokat a fájdalmas pillanatokat, amit számtalan rokkant sorstársunk átél. Én például 1989-től vagyok Bechterew-beteg, ami a gerincem teljes elcsontosodásához vezetett. Ezért le is véglegesítettek a felülvizsgálaton. És most januárban én is megkaptam, hogy megszüntették a rokkantsági nyugdíjam és csak rehabilitációs ellátásra vagyok jogosult, amíg felül nem vizsgálnak. Én ez év januárban 21-én töltöttem be 56. életévemet, és ez miatt kiestem az 57 évüket betöltőket megillető „kedvezményből”, mivel a Miniszterelnök Úr 57-éves korban határozta meg, hogy a betegeget hány éves kora előtt lehet még visszazavarni a „sehol sincs” munkaerőpiacra. Én nem kívánom, de adja a Jó Isten, hogy az igazi fájdalmat átélt betegtársaim fájdalmát élje meg ez a szívtelen antiszociális, anti empatikus ember, a kancsi miniszterével együtt. Én mindemellett nem lóbáltam a lábam, és 92-től gázkészülék szervizes vállalkozással próbálok segíteni családomon, hiszen öt gyermekem és három unokám van. Megpróbáltam nem éreztetni a családommal, bénult gerincem állapotát, és igyekeztem amennyire lehetett titkolni fájdalmamat előttük. De sajnos 95-ben, egy Angina pectoris a földhöz csapott, de a jó Isten segítségével ismét sikerült talpra állnom. Már reménykedtem, hogy ennél több baj nem érhet, és 2008-ban, amikor a három hónapos kisfiam ringattam babakocsijába, egy perc alatt kaptam olyan gyomorvérzést - szerintem a sok gyógyszerek mellékhatásaként - hogy családom elmondása alapján, a mentősök háromszor élesztettek újra mire elindulhattak velem a debreceni klinikára. És sikerült megmenteniük. De hogy ne legyen teljes a családom öröme, ultrahangon találtak a jobb vesémen egy rosszindulatú tumort, melyet megint csak a gyógyszerek mellékhatásának tudok be. Én megfogadtam az orvosok szavát, el is olvastam a gyógyszerekhez mellékelt utasítást, és mégis bekövetkezett a baj. Most már nem bízom az orvosokban, sem a gyógyszereikben! 2008-ól egy Tibeti gomba kefirt iszom, melyet a feleségem minden reggel leszűr nekem, és így élek! Elnézést kérek, senkit nem akartam a bajommal terhelni, de úgy éreztem, hogy ideje megosztani az emberekkel, mert sokan vannak nap, mint nap, fájdalmak közepette. És én teljes szívből együtt érzek velük, nem úgy, mint ez a semmire való hazug Miniszterelnökünk, aki életében nem dolgozott egy órát sem! Csak a szájával, hogy fogjuk meg és vigyétek. De bízom benne, hogy a Jó Isten meghallgatja a sorstársaim jajkiáltásait, és méltó büntetésbe részesíti az ilyen embertelen és szívtelen Jogalkotókat!

5. eset: Szeretném leírni 20 éves, sérülten született gyermekem, Dávid felülvizsgálatát.
Előzmény: A gyermeket egyedül nevelem, mert férjem 8 éve elhunyt, és én is rokkantnyugdíjas vagyok.
Másfél évvel ezelőtt, mikor 18 éves lett a fiam, az árvaellátás tovább folyósítása miatt kellett mennünk az OORSZI vizsgálatára.

Első fokon 71 % egészségkárosodást állapítottak meg, 3 évre.

Mivel Dávid munkát nem fog tudni találni, 2012. év elején kértem a rokkantsági járadék megállapítását részére, melyhez nem kell munkaviszonyt igazolni, feltétele, hogy 80 %-ot elérje az egészségkárosodása, és ez 25 éves kor előtt legyen megállapítva. Az ellátás havi összege: 33.600.- Ft.

Az orvosi igazolások alapján állapota nem javult, sőt rosszabb IQ- val a "BIZOTTSÁG" most 51 %-ot állapított meg részére.

Közben kiderült, hogy Dávid, ha meg is kapta volna a szükséges 80 %-ot, akkor sem kaphatná az árvaellátást és a rokkantsági járadékot is. A Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságon többszöri érdeklődésünkre mindig szorgalmazták a rokkantsági járadék megállapítását, és határozottan állították, hogy mindkettő ellátást kaphatja. Azóta kiderült, hogy mégsem.

Csalódottságomban, már a kinyomtatott fellebbezést összetéptem, de azóta sem tudok megnyugodni.
Amit nem értek, az orvosi vizsgálatnál: NEFMI 7/2012 rendelet alapján kell a %-ot megállapítani betegségek szerint.

Dávidnál megállapított IQ: 49 - a rendeletben ehhez 51-69 %-ot lehet megállapítani. A gyermekem az orvos szerint erre 35 %-ot kapott.

Felháborító, hogy egy orvos, látva, hogy milyen kiszolgáltatott egy ilyen fiatal, képes lelketlenül így dönteni. Én elhiszem, hogy az ország gazdasági helyzete miatt most csökkenteni kell a rokkant nyugdíjasok számát, de miért ezekkel a gyerekekkel kell szórakozni. Nagyon remélem, hogy nem azt feltételezik, hogy ezek a gyerekek is csalók és nem akarnak dolgozni.

Az 51% amit megállapítottak arra elég, hogy Dávid kapja az árvaellátást továbbra is, és reménykedjen, hogy egyszer talán, majd talál magának munkahelyet, amit én nem tudok elképzelni.
Nem hiszem, hogy akkor is így döntene, ha az Ő családjában lenne egy ilyen gyermek.
Azért egy 50 körüli IQ-val rendelkező gyermek elég nagy gond, és persze ehhez még van egyéb betegségük is.

Azért írtam le a helyzetünket, mert kilátástalannak látszik ezeknek a gyerekeknek a jövőjük.
A mi helyzetünkön most nem változtat, hogy 51, vagy 80 %-ot kaptunk, mivel a két ellátást nem folyósítják együtt, de van az ismeretségi körünkben olyan fiatal, aki 50 alatti IQ-val semmilyen ellátásra nem lesz jogosult. Megkapta az 50 %-ot, de munkát nem tud végezni, munkaviszonyt nem tud igazolni, ezért részére nem jár semmi.

Nem tudom elképzelni, hogy ezeknek az orvosoknak van lelkiismeretük? A csalókkal, nem betegekkel legyenek kemények, de az olyan fiatalokról, akik nem tehetnek arról, hogy ilyen helyzetben vannak, talán tanult emberként nem szabadna így dönteni. Ezek a gyerekek így születtek, fel sem tudják fogni csökkent értelmi képességeik miatt a helyzetüket, nem tudják megvédeni magukat, többségük nem véletlenül gondnokság alatt áll, és rajtuk kell spórolni?

Mi lesz velük, ha szülők már nem védik őket? SZOMORÚ!

6. eset: A fiam genetikai betegségben szenved, szervezete nem építi be a B vitamint. Sok műtét van mögötte, legsúlyosabb fokozatú csontritkulása van. Most 28 éves, 10 éve 100 %-os rokkant volt. Megalázó vizsgálat után idén csak 46 %-ot kapott, I. és II. fokú vizsgálaton is. Alapbetegsége miatt egyre több baja van, érintett a veséje, pajzsmirigye is.

Beadjuk a keresetet a Munkaügyi Bíróságra is, mert sajnos így elesünk a közgyógy ellátástól is, és rengeteg gyógyszert kell szednie, és nagyon drágákat.

A felülvizsgálatnál nem volt olyan testrésze, amit ki ne tekertek volna. Hiába mondta, hogy a két csontkorrekciós műtét óta nem hajlik a térde, az orvos azért csak nyomta, hogy próbálja. Két nap feküdt a vizsgálat után, és mindene fájt.

Megkérdezték a fiamat, hogy véleménye szerint 10 kg-ot elbír e, mire azt válaszolta, hogy nem tudja. A záróba az került, 10 kg-ot elbír. Soha életében egy kis bevásárlást (1 kg kenyér, meg egy tej) még nem tehetett, alig bír járni, örülünk, ha rövidtávon elgyalogol. A csontjai hamar törnek, több törése volt. Bár ezek a kérdések és kérdésre írt válaszok nem befolyásolják a betegségét, csak az látszik, hogy a beteg nem ember, mindegy mit mond, az ellátást el kell venni tőle.

A fiam értelmes, okos és boldog vagyok, hogy dolgozhat, de igenis segítségre szorul. (Jelenleg számítógép kezelőként dolgozik, de a munkahelyre a négy családtag közül valaki mindig elviszi.)

Húsz évig voltam otthon vele, mert járni sem tudott. Hat nagyműtétje volt, némelyikkel 8 hónapig teljes testét fedő gipszben volt, szóval teljes kiszolgálásra szorult.

7. eset: Egészen 2010. novemberig rokkantsági nyugdíjas voltam. Hosszú évek óta naponta 4-szer inzulinozom magam. Ez a terhesség alatt kezdődött, és így maradt.(A fiam most fog végezni a jogi egyetemen). Ehhez még jöttek egyéb komoly problémák: vizelet- és széklettartási gondok, illetve rendszeres pszichiátriai kezelés alatt is állok, 3 hétig voltam nemrég az osztályon bent fekvő beteg súlyos depresszió miatt.

Állandóan fenyeget a bekómálás veszélye, többször volt, hogy nem tudtam magamról.

Szóval 2010-ben 50 %-os rehabilitációs járadékos lettem. A rehabilitálhatóságot nem fogadtam el, fellebbeztem. Végül ügyvédet bíztam meg, és munkaügyi pert indítottunk.

Bírósági tárgyalás: 2012. június 21. Jelen van az NRSZH képviselője, és közli, hogy nem fogadja el a szakértői véleményt.

A bíró arra próbált rábeszélni, hogy mondjak le a per további folytatásáról, mert, ha nyernék is (amire az ügyvédem szerint nagy esély van) akkor sem járok jól anyagilag. Sőt még rosszabbul, mintha lemondanék a folytatásról.

Ugyanis az NRSZH elmondta neki: pernyerés esetén vissza kell fizetnem a 2012-ben felvett rehabilitációs járadék teljes összegét, mert ha visszakapom a rokkantsági nyugdíjas minősítést, és az ahhoz rendelt rokkantsági nyugdíjat, akkor az csak 2011. decemberig jár, mivel utána ilyen ellátás nem állapítható meg.

Mivel 2010. novembertől 2012. júniusig rehabilitációs járadékban részesültem, erre pernyerés esetén 2012-ben nem lennék jogosult, mert ilyen ellátás sincs ez évben, ezért a teljes rehabilitációs járadék összeget vissza kellene fizetnem. Helyette kaphatnám új igénylőként a nagyon alacsony összegű rehabilitációs ellátást. De miért új igénylőként? Folyamatosan beteg voltam, egy napot sem voltam jobb állapotban!

Még jó kedélyűen felvilágosított az NRSZH fiatal jogásza: csak akkor lenne más a helyzet, ha beadtam volna a március 31-ig az „önkéntes kötelező” felülvizsgálati kérelmet. Nekem ilyet nem küldtek, sőt telefonos érdeklődésére közölték, hogy nekem ezzel nem kell foglalkoznia, mert rehabilitációs járadékos vagyok.

Honnan is tudtam volna, hogy nekem ezt az önkéntes kérelmet kellett volna kierőszakolnia a NYUFIG-tól, amikor még ügyvédem is a tárgyaláson szembesült, az NRSZH jogértelmezési trükkjével.

Na így lehet úgy pert nyerni, hogy anyagilag vesztes lesz a beteg. Az egész folytatása így értelmét veszti, mert ugyan folytathatom a pert, és erkölcsi elégtételt szerezhetek, de az a győzelem majd félmillió forintomba kerülne.

Felfoghatatlan fordulatokkal rukkolt elő ebben az ügyben is az NRSZH, kb. így néz ki a hozzáállása: Megvédted az igazadat? Nesze neked, anyagilag akkor is tönkreteszlek!

Végszó:

Hát, ezekre és az ezekhez hasonló estekre mondják azt, az NRSZH munkatársai a médiában elhangzóan, hogy: „nem igazak a vádak, mi fogjuk a betegek kezét”? A hozzánk forduló betegek bátrak, hogy jelentkeztek és elmerték mondani az eseteiket. A valóságban, hány és hány elkeseredett beteg azt sem tudja, hogy panaszával hová fordulhat? A beteg csak ül és néz maga elé, nem érti, hogy hogyan történhet meg vele is hasonló eset, hogy egy - két felülvizsgálat után, már a rendszerből is kirekesztve, visszaminősítik? Ők csak azt érzik, nagyon fáradtak, nagyon betegek, és már erejük sincs ehhez az ádáz küzdelemhez, amit a köztudatban úgy hívnak, hogy embertelenség! A törvényhozók és a végrehajtók szerint, a gyengéket el kell pusztítani, ugye?

Magyarország, 2012. június 26.

Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoport