Szeged, Budapest, 2012. június 15. péntek

A kormány költségvetési felügyelők mozgósításával akar érvényt szerezni annak a céljának, hogy 190 milliárd forintot takarítson meg a rokkantakon. A költségvetési felügyelő tanács komisszárjai azt a feladatot kapták, hogy a pénzügyi elvárásoknak megfelelő irányba tereljék a korhatár alatti rokkantak állapotának felülvizsgálását, és ellenőrizzék a felülvizsgálás anyagi hatékonyságát, nevezetesen a költségvetési kiadások tervezett csökkentését – tudatta a Magyar Szociális Fórum pénteken az Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoport tájékoztatása alapján.

Az „új komplex minősítő rendszer” néven elhíresült felülvizsgálatok követelményeinek kormánytisztviselői jogviszonyban lévő bizottsági főorvosok alkalmazásával is eleget akarnak tenni.

Az adminisztratív rendelkezések célja, hogy leépítsék a fenntarthatatlannak és pazarlónak ítélt rokkant ellátó rendszert, és visszatereljék a munka világába a munkára fogható nyugdíjkorhatár alatti rokkantakat. Az érdekvédelmi csoport konkrét esetekkel, rokkant betegek tanúvallomásaival mutatta ki, hogy a kormány új felülvizsgálati rendszere csak emberéletek árán, százezrek puszta fizikai létének kockáztatásával vihető keresztül, hiszen az érintettektől megvonják a rokkantnyugdíjat, vagy még a járadékot is. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az 62 évnél fiatalabb rokkant akkor sem kapja vissza rokkantnyugdíját, ha rehabilitációja sikertelennek bizonyul. Ha kiesik az ellátórendszerből, nincs visszaútja, és korábbi juttatásának legfeljebb egy töredékére számíthat. Ezzel a költségvetési szempont az élethez és a megélhetéshez való emberi jog rovására érvényesül. A korhatár alatti rokkantak alattomos politikai eszköznek tartják, hogy célját a kormány úgy próbálja elfogadtatni a társadalommal, hogy a közszolgálati médiával lecsalóztatja a rokkantakat, és ingyenélőknek tünteti fel őket, mintha szándékosan ki akarnák vonni magukat a munka alól.

Hogyan lehetne kötelezni egy 62 év feletti, öregségi korhatárt betöltött rokkantat munkavégzésre? Miért veszik bele az ő létszámukat is az aktív, munkaképes korú rokkantak létszámába, amikor 724-960 ezer főt említenek? Miért tévesztik meg szándékosan az embereket? – teszik fel a kérdést a korhatár alatti rokkantak képviselői. A hivatalos adatok szerint 300 ezer korhatár alatti, azaz 62 év alatti rokkantnyugdíjas, 20 ezer rehabilitációs járulékos, és 80 ezer átmeneti és szociális járadékos él az országban. Tehát összesen 400 ezer korhatár alatti megváltozott munkaképességű személyről van szó.  Ezek az emberek nem csalók, hanem sokukat már végleges státusú beteggé nyilvánították. A 62 év feletti rokkantak között lehetnek ugyan, és bizonyára vannak is olyanok, akik kétes jogviszonnyal szedték össze a nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt, esetleg makkegészségesen, de ők már rég betöltötték az öregségi korhatárt, és védett státusú öregségi nyugdíjasokká lettek. Miért az 57 év alattiakat akarják megfosztani jogos ellátásuktól? Miért az életkor szerinti diszkrimináció? – kérdezik.

Az Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoport a törvényalkotók szégyenének tartja a rokkantak ellátásáról szóló 2011. december 29-i  CXCI. törvényt, és Schmitt Pál volt köztársasági elnök személyes felelősségének, hogy aláírta. „Az ellátásuktól megfosztott rokkantak humánkatasztrófa felé sodródnak. Nem ingyenélők, hanem betegek vagyunk. Nem akarunk éhen halni” – szögezik le nyilatkozatukban, melyet a Magyar Szociális Fórum hozott nyilvánosságra.+++

Alább közzétesszük az Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoport nyilatkozatának teljes szövegét:

ELÉG  VOLT  A CSALÓZÁSBÓL!

A rokkantak végképp megelégelték azt, hogy a kormány kommunikációja „lecsalózza” őket és „számháborúzik” velük, több mint egy éve. Fenntarthatatlannak és pazarlónak tartja a kormány a rokkantak ellátórendszerét. A rokkantnyugdíjasok aránya 5,1% a munkaképes korúakhoz viszonyítva az Európai Unióban. Ez a szám, szinte megegyező, a hazai munkaképes korúak és a korhatár alatti rokkantak 5%-os arányával. Svédországban ez az arány 9,6%-os, a rokkantak és a munkaképes korú lakossághoz viszonyított adatokat figyelembe véve. A sokat emlegetett Szlovákiában is ez az arány magasabb, ott 7%-os. A kormány kommunikációja, mindig az

Uniós és a Szlovák alacsony rokkant-lészámokat emlegette. Ez a példálózás, csak azt szolgálta, hogy mindenáron teljesülhessen a 190 milliárdos költségvetési megtakarítási cél, a korhatár alatti rokkantak ellátórendszerén. Ennek érdekében, a rokkantak ellen kellett hangolni a széles társadalmi közvéleményt. Ehhez, kiváló teret biztosított a média és a kormánykommunikáció pszichikai hadviselése. A széles társadalmi rétegeket bombázták a rokkantak megbélyegzésével, alaptalan rágalmazásokkal. A „számháború” a kormánykommunikáció és a rokkantak között abból adódik, hogy a kormány folyamatosan hatalmas számokat emleget. Minden szám előfordult már a „hatásvadászat” kapcsán, a létszámskála 724 - 960 ezer fő között mozgott, a média hírforrásokban. A rokkantak viszont a hiteles ONYF és KSH adatokat idézik, mely szerint a korhatár alatti „volt rokkantnyugdíjasok” száma 300 ezer fő. Még 20 ezer fő rehabilitációs járadékos, meg 80 ezer fő átmeneti és szociális járadékost említ a hivatalos statisztika. Így, az összes korhatár alatti megváltozott munkaképességű személy kb. 400 ezer főt említ. Arról a létszámról, amiről a kormánykommunikáció beszél, abban a létszámban, a 62.év feletti korbetöltött, már öregségi nyugdíjasnak számító rokkantak is benne vannak! Kérdezzük: Hogyan lehetne kötelezni egy 62.év feletti öregségi korhatárt betöltött rokkantat munkavégzésre? Miért veszik bele ezt a létszámot, az aktív, munkaképes korú rokkantak létszámába? Miért teszi ilyen hiteltelenné magát az egész ország előtt a kormánykommunikáció? Miért téveszti meg szándékosan az embereket? Kinek jó ez? Mi ez a számháború? Felelős politikusok, hogyan nyilatkozhatnak ennyire hiteltelenül?

A 2011.évi CXCI.(XII.29.) törvénnyel és az „új komplex minősítő rendszerrel”, a felülvizsgálandó 195 ezer fő rokkant, szinte mindegyikét ki lehet penderíteni az ellátórendszerből. Ezeket a betegeket másfél év alatt kellene rohamtempóban felülvizsgálni 2013.12.31.-ig. A kormány a felülvizsgálatokhoz Költségvetési Felügyelő Tanács bevonását alkalmazza, mely a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) hatékony működését fogja ellenőrizni a kirendelt Költségvetési Felügyelőkkel. A felülvizsgálatok hatékonyságát orvos létszám növelésével célozzák meg. Kormánytisztviselői jogviszonyban lévő bizottsági főorvosokat alkalmaznak határozatlan időre az intézmények élére. Ez viszont, lényeges többlet költségekkel jár. Egyik helyen megspórolják az ellátórendszerből kipenderített rokkantakon a sok százmilliókat, akik éhen fognak halni, míg a másik helyen orvosokat alkalmaznak arra, hogy ezt végrehajtsák, a hippokratészi esküjükkel szembemenve? Milyen lelkiismerettel kell ezt megtennie egy orvosnak? Ugyanolyan nyugodt lelkiismerettel, mint ahogyan a T/5000.törvény-tervezetet 2011.12.20.-án éjjel a Parlament falai között megszavazták? Megszavazták ezt a törvényt úgy, hogy észre sem vették a szavazógomb megnyomásakor, hogy szembemennek az Országgyűlési képviselői esküjükkel? Ugyanolyan lelkiismerettel, mint ahogyan ezt a törvényt Schmitt Pál, volt Köztársasági elnök aláírta és 2011.12.29-én kihirdették? Mindenkinek tiszta a lelkiismerete, amikor az ellátásuktól megfosztott rokkantak a humán katasztrófa felé sodródnak a törvénykezés által? Mi rokkantak viszont azt kérjük, hogy a törvényhozók és végrehajtók számoljanak el a saját lelkiismeretükkel! Annál is inkább, mert a törvény megalkotói többszörösen és súlyosan diszkriminálták az életkor szerinti rokkantakat egy kasztrendszerben beprogramozva! A rokkantság ugyanis nem életkorfüggő állapot! A törvényhozók ezt, mégis figyelmen kívül hagyták!

Elfogadhatatlan az alábbi kasztrendszer kiépítése törvényekkel:

1./  A 62.év feletti kor betöltött rokkant, a rendszerváltás küszöbén, a munkanélküliségi statisztika megszépítése céljából, 2 tanúval bizonyítottan, mindenféle kétes szolgálati jogviszonnyal szedte össze hajdanán, a nyugdíjához szükséges szolgálati időt. Tette ezt úgy, hogy ezt, még megspékelte, egy pár rokkant évvel, makkegészségesen is, hogy 1997.12.31.-ig a szükséges, mindössze 10 év szolgálati időt valahogyan, akárhogyan megszerezze, az öregségi nyugdíjjogosultsághoz! Ők, már betöltötték régen az öregségi korhatárt. Védett státusú öregségi nyugdíjasok. Róluk senki sem feltételezi, nem is állítja, hogy csalók?

2./ Bezzeg csaló lehet, az 57 év feletti soros felülvizsgálat előtt álló rokkant, átlag 30 évnyi járulékfizetés mellett is, ugye?

Nekik sem jár automatikusan az öregségi nyugdíj. Amikor, a saláta törvényekben elrejtve van a turmix, akkor ők sem lehetnek biztonságban! A folyton emelkedő, sírig tartó nyugdíjkorhatár, ki tudja, milyen meglepetéseket tartogat számukra még?

3./ Az 57 év alattiak élete, a törvény hatályba lépése óta, maga a rémálom! Mit tehetnek ők arról, hogy mikor születtek, és arról, hogy megrokkantak? Őket a törvény vasszigorral bünteti. Senki sem érti, hogy miért?

Képtelen ötlet az, hogyan létezhet „önkéntes-kötelező” felülvizsgálat elrendelése, egy végleges állapotú beteg számára? Ennek az elrendelésével tudják csak a törvényhozók a végleges státusúakat is megfosztani a jogos ellátásuktól.

Érthetetlen a rokkantak számára ez a kasztrendszeres, életkor szerinti súlyos diszkrimináció.

Végszóként:

Megfejthetetlen rejtély, a korhatár alatti rokkantak számára, hogy a folyamatos felülvizsgálati szigor ellenére, miért köztük keresik a csalókat a törvényalkotók és végrehajtók? Arra, miért nem gondoltak, hogy a csalók, már réges-régen betöltötték az öregségi korhatárt, hiszen ők a rendszerváltás kezdetén a munkanélküliség elől menekültek be – a mindenkori kormányok segítségével- a rokkantnyugdíj-rendszerbe! Tehát, nem mi vagyunk a hunyók! Nem mi vagyunk a csalók! Mi vétlen betegek, nem felelhetünk mások bűneiért! Mi átlag 30 évig becsületes járulékfizetők voltunk. Miért nem kaphatjuk meg betegen – ha, csak 63 év az átlagéletkorunk – a rokkantnyugdíjunkat? Kinek fizettük be a saját járulékunkat, ha nem magunknak? Hazánkban, még soha senkinek nem kellett ennyit küzdeni a saját jogú nyugdíjáért, mint a korhatár alatti rokkantaknak! Ez a törvényalkotók szégyene!

El a kezekkel a nyugdíjunktól, amiért megdolgoztunk!

Nem ingyenélők, csak betegek vagyunk! Nem akarunk éhen halni!

Magyarország, 2012.06.13.

Az MSZF Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoportja