Elhangzásuk sorrendjében alább közzétesszük azokat a beszédeket, amelyek a Rokkantak és az elesettek emberi jogaiért 2012. május 25-én megtartott tüntetésen hangzottak el

 

 

 

Güthné György Katalin főszervező, (Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért):

Szabadon beszéltem. Mindenkit üdvözöltem, és megköszöntem, hogy eljöttek. És elmondtam, hogy sokan jöttek volna, de nem volt lehetőségük. Vagy, mert nem tudnak mozogni, vagy, mert nincsen már pénze gyógyszerre se, nem még utazásra. Elmondtam, hogy áldozatai vannak a kormány embertelen politikájának, és ha nem vonják vissza a törvényt, és a komplex minősítő rendszert, még több áldozata lesz ennek az embertelenségnek.
Átadtam a szót a többieknek.
A végén újra megköszöntem. És azt mondtam, hogy nem csak magunkért voltunk ott, hanem mindenkiért, nem adjuk fel. Újra, és újra kiállunk magunkért, és mindenki másért, mert fél perc alatt bárki belekerülhet a mi helyzetünkbe.

 

Demeter Éva, az Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoport képviselője:

Köszöntök Minden Kedves Megjelentet!

Röviden egy pár gondolatot szeretnék megosztani veletek, miért is jöttünk ma össze és arról, hogy „mennyit ér az életed, ha rokkant vagy”?

Köszönöm minden elszegényedő társadalmi réteg nevében a megjelenést és a szolidaritást! Az alapvető emberi jogok tiszteletben tartásáért jöttünk ma el, tüntetni mindannyian. Az összefogás szellemében utcára szorultunk, mi rokkantak. Akik súlyos betegen otthon figyelik az eseményeket, azokhoz is szólni kívánunk. Még itt vagyunk, még nem búcsúztunk el! Még, csak most kezdődött el, amiért összefogni kell! Egymásba kapaszkodva, szolidárisan! Még semmit sem szabad kudarcként megélni! Menni kell előre, elérni a célt, amitől sosem félsz!

Beteg a Nemzet is, mely morálisan omlott össze! Képtelen, az együttérzést felvállalni, az ország-építő munkában megrokkant emberekért, sőt üldözi azokat. Itt a vészcsengő, de, senki sem akarja meghallani. Kihez szólunk? Mindenkihez, bárkihez, akárkihez, aki megrokkant és elszegényedett! A rokkantság, nem életkorfüggő állapot. Vannak közöttünk civil betegek, vagy rendőrök, katonák, tűzoltók és bányászok. Emlékezzünk ma mindenkiért, a még élőkért és az áldozatokért! Mi lesz, az itt maradt özvegyekkel és az árvákkal? Vajon, nekik milyen juttatás jár, ha az áldozat, régen megrokkant már? Nekik, még ellátás sem jár? Tenni kell ellene, összefogás kell! Az életnek tovább kell mennie! Nem adhatjuk fel! Nem akarom, hogy elveszítsétek a reményt! Akarom, hogy vegyétek kezetekbe a sorsotokat! Összefogás = Remény = Élet! Tedd Te is magadban össze ezt a képet!

Mennyit ér az életed, ha rokkant vagy? Mi lesz a jövő télen, ha jön a fagy? A rokkantak, majd jégemberré válnak, és a Mennyekbe szállnak? Mi fog várni rátok? Nyomor, otthonvesztés, megtévesztés és kirekesztés? Ezek a gondok, a társadalom legkiszolgáltatottabb rétegévé süllyesztik le a rokkantakat. Teszi velük mindezt a törvénykezés úgy, hogy a költségvetési megtakarítási cél az elsődleges. Ez, a mozgatórugója az „új komplex felülvizsgálati rendszernek” is, mely súlyos betegeket taszít ki az ellátórendszerből. Van kitaszítás, de nincs befogadás.

A széles társadalmi rétegeket megcélzó, média hírverés áldozatai vagyunk mi rokkantak. A kormány az ellátórendszer fenntarthatatlanságáról beszél, miközben a valóság, az aktív munkaképes korúak, mindössze 5%-át mutatja ki korhatár alatti rokkantként! Ez alacsonyabb, vagy hasonló, mint az uniós átlag, a hivatalos statisztikák szerint. Ma, hazánkban, mindössze 300 ezer fő korhatár alatti „volt rokkantnyugdíjasról” beszélhetünk. Közülük fele, már az öregségi korhatár eléréséhez 5 éven belülinek számít! Ezért, a számháborúval a kormánynak sürgősen fel kellene hagynia, mert a rokkantak nagyon jól ismerik a valós számokat. Fel kell hagyni, a rokkantak jó hírnevének a megsértésével! Tisztességtelen játszma ez, a gyengékkel elbánva! Az emberi méltóság tiszteletben tartása, nekünk is kijárna!

Elfogadhatatlan az életkor szerint kialakított diszkriminatív kasztrendszer!

Súlyos veszteség a nyugdíjjogosultság jogfolytonosságának magszakítása! Emiatt, a régóta megrokkantak életük végéig segélyen tengődnek? Ők sohasem lesznek öregségi nyugdíjasok? Elfogadhatatlan! A felülvizsgálatok rohamtempóban zajlanak. Ez meghiúsítja a betegek objektív felülvizsgálatát. Miért a költségvetési megtakarítási kényszer határozza meg a rendszerben maradók számát? Ezt nem tagadhatják le a törvényhozók, mivel 190 milliárd Ft az előirányzott elvonás, a rokkantak ellátására fordítható pénzekből. Ez a szám arról árulkodik, hogy itt bizony, kőkemény felülvizsgálati megszorítással kell kipenderíteni a betegeket az ellátórendszerből!

Hazánkban, még soha egyetlen nyugdíjasnak sem kellett annyit küzdenie a saját jogú nyugdíjáért, mint a korhatár alatti rokkantaknak. A társadalombiztosítási jogrend szerint, azonban, megilletné őket a nyugellátás! Hazánk ezzel a nyugdíj jogfosztással, elsőként jeleskedett az Európai Unió tagállamai közül. Mindenütt van rokkantnyugdíj, csak minket fosztottak meg attól!  Az átlag 30 évig járulékfizető, 50 évesen megrokkantak átlagéletkora 63 év az orvosi szakirodalom szerint! Kinek fizették be 30 éven keresztül a járulékot, ha ők sohasem lehetnek élvezői a nyugdíjuknak? Életük utolsó éveiben, miért nem élhetnek emberhez méltó életet? A nyugdíj helyetti segélyszerű ellátás sok beteget humánkatasztrófába sodor. Elfogadhatatlan!

Magyarország kormánya, adjon nekünk választ! Bűnös, vagy áldozat a rokkant? Miért tette ezt, becsületes, ország építő, járulékfizető betegekkel? Követeljük, a 2011.évi CXCI. törvény visszavonását, és az új komplex minősítő rendszer felfüggesztését, mert ezek, ellentétesek az Európai Emberjogi, Betegjogi és Szociális Chartában foglaltakkal!

Ondreákné Illés Piroska

Tisztelt Sorstársaim! Tisztelt Egybegyűltek!

Köszönet a Szolidaritásnak! Segítségük nélkül nem lehetnénk ma itt!

Én sem állhatnék előttetek, hogy elmondjam a történetemet, amellyel erőt és kitartást szeretnék közvetíteni nektek!

Hét éve leszázalékoltak, egy év múlva az első felülvizsgálaton teljes mértékben munkaképesnek nyilvánítottak.
A betegségem gyógyíthatatlan, a tünetek olyan természetűek melyek miatt nem vagyok képes munkába járni.
Megfellebbeztem a határozatot, II fokon újra elutasították!

Én nem adtam fel!! Következett a Munkaügyi Bíróság.
Minden elképzelhetetlen akadállyal szembesültem!

De én nem adtam fel!

Ekkor már igazságügyi orvos szakértő ügyvédet kellett fogadnom,hogy az ügyben eljárjon, a képességeimet ez már meghaladta! Mindannyian tudjátok ennek anyagi vonzata van, őszinte leszek nem is kevés! Pénzünk nem volt!

De én nem adtam fel!

Kerestem lehetőséget ennek megoldására és találtam!!!
Mindenki számára elérhető, van segítség ez ügyben is!

Ne adjátok fel!

Három évig folyt a per, az ügyem a legmagasabb fórumhoz az Egészségügyi Tudományos Tanácshoz került.

De én nem adtam fel!

Megszületett a döntés, visszakaptam a rokkantnyugdíjamat.

Nem adtam fel! És megérte!!!

Most újra harcolnom kell,mint minden sorstársamnak, akinek jogerős bírósági végzését tették semmissé a törvénnyel elrendelt önkéntes felülvizsgálattal.

De én nem adom fel!
Ti sem adhatjátok fel!
Tekintsétek követendő példának az én esetemet! És soha

Ne adjátok fel!!

Kívánok mindenkinek erőt és kitartást!!!

A jelszónk: NEM ADJUK FEL!

Szántó György, a vidéki rokkantak nevében:

Sziasztok Sorstársak!!

Először is, egy gyors felmérést szeretnék készíteni!

Tegye fel a kezét az, aki csaló!!!! Nem látok kezet.

Tegye fel a kezét aki léhűtő!!

Nem látok kezet.

Tegye fel a kezét aki ingyenélő!!! Most sem látok kezet.

 

Mi van a kormány nem küldött senkit? Még mindig komolytalannak, hisztisnek tartanak

bennünket, annak ellenére, milyen szép számmal összegyűltünk? Vagy nem merik felvállalni

magukat? Itt sem játszanak sportszerűen? Akkor itt az ideje, hogy kiálljanak a sorainkból,

nincs helyük közöttünk!!! Sorstársaim, nyilvánítsuk ki együtt véleményünket, a focirajongó

csatlósainak!

EKKOR JÖHETNE A PIROS LAPOK FELMUTATÁSA!

Félre téve az ironizálást, Szántó György vagyok. 41 éves, 2 éves korom óta vagyok súlyos asztmás, 8

éve lettem rokkantnyugdíjas, 67.5%-os a rokkantságom. Vidéken élek, tehát tudom mit jelent vidéken

rokkant nyugdíjasnak lenni. Utólagos engedelemmel a vidéki sorstársaim nevében szeretnék pár

szót mondani. Azok nevében, aki vagy betegségük okán, vagy már a súlyos anyagi helyzetük miatt

nem tudnak itt velünk lenni, pedig szerettek volna. Nem tudom, a kormány mennyire tette tudatosan,

mennyire látott előre a jövőbe azzal a lépésével, hogy elvette tőlünk az utazási kedvezményeket, és így

próbálja még nehezebbé tenni az ehhez hasonló megmozdulásokon, tüntetéseken való részvételünket,

mégis sok vidéki sorstársunk megjelent itt ma! Feláldozva kevéske pénzét, utolsó forintját is, azzal a

céllal, hogy igen is megmutassa, van még összetartás az emberekben, van még tenni akarás az elnyomás,

ellehetetlenítés ellen, vagy csak egyszerűen azért, hogy megmutassa, ország-világ előtt, hogy akár

csonkolt karral-lábbal, akár kerekesszékben ülve, akár siketen, vagy vakon, belerokkanva 20- 30 év

munkájába, amit a hazájáért dolgozott, de ő is EMBER!

Tapsoljuk meg Őket, megérdemlik!!!!

Köszönjük, hogy eljöttetek közénk, hogy itt vagytok velünk!!

Visszatérnék az elvett utazási kedvezményre. Nem az a fő gond, tisztelt kormány, hogy nem tudunk

megjelenni ilyen rendezvényeken, sokkal nagyobb gond, hogy vidéken nem minden faluba, községbe

van szakorvos, és bizony utaznunk kell, és sokszor nem is keveset. A kevéske pénzünkből, nem tudunk

eljutni a nagyobb városokba, ahol a szakorvosok vannak, nem tudunk eljutni a kezelésekre, nem tudunk

hozzájutni a megfelelő ellátásunkhoz. Ezen elgondolkodtak? Hogy ismét olyanon akarnak spórolni,

ami hosszú távon végül ráfizetéssé válik? Miért mondom ezt? Teljesen egyszerű. Miután a rokkant

emberek nem fognak eljutni a szakorvosukhoz, nem lesz gyógyszerük, nem kapnak megfelelő ellátást,

kezeléseket, amitől jobban lehetnének, stabilizálják az állapotukat, mi következik?. Állapotromlás.

Egyik lehetőség. Kórház. Ahol kinek a pénzén gyógyulunk, kapjuk meg az ellátást, kapjuk az ételt?

Az államén! Előbb-utóbb eljutunk majd az elszegényedés miatt egy olyan szintre, hogy nem 10-20

emberről beszélünk, hanem több ezer sorstársunkról. Ezen elgondolkodtak? A másik lehetőség, itt még

mindig az állapotromlásról beszélek. Aki eddig mondjuk 52%-os rokkant volt, lesz 65%-os rokkant,

mert nem jutott hozzá a megfelelő kezeléshez, gyógyszerhez.

Vagy erre is van már megoldásuk? Nem akarok tippeket adni, de ezeket az embereket majd azért lökik

ki a rendszerből, mert önhibájukon kívül nem működtek együtt a sikeres gyógyulásért? Igazuk van, ez is

egy megoldás.

A másik fő probléma, ami, sajnos az egész országra igaz, a munkalehetőség. Én most a vidékiek

problémájára hívnám fel a figyelmet. Székely Ildikó azt nyilatkozta, 3 fő szempontból vizsgálják

a beteg-rokkant rehabilitálhatóságát. Az egyik szempont a beteg egészségi állapota, a másik a

szociális helyzete, a harmadik, tudnak-e munkát biztosítani számára, amit egy szakértő dönt

el, aki ismeri a régió munkaerő piaci helyzetét. „Hol és mikor hozott létre, vagy alakított ki a

kormány olyan munkahelyeket, ahol az általuk mondott majd 100 ezer embert, vissza akarja

helyezi a munka világába, vagy az életbe? Tudniillik ha ezt eddig nem tette meg, akkor tudatosan

az utcára és nyomorba taszítja őket?

Ha most ismét megkérném hogy kézfeltartással jelezze az, akit úgy tettek rehabilitálhatóvá, hogy nem

kapott munkát, nem biztosítottak számára munkahelyet, szerintem több kezet látnánk mint a beszédem

elején. Vidéken még kilátástalanabb a munkalehetőség. De, vegyünk egy példát, mondjuk engem. Úgy

ítéltek meg, rehabos lettem, ezért jár havonta, ameddig nem állok munkába, havi 27500Ft. Találok

munkát a legközelebbi városba, Kecskeméten, ahol négy órába tudnak foglalkoztatni. Jelen állás szerint,

ezért kapok 46500Ft-ot, bruttóba, lejön az adó, a járulékok, marad kb. 30-31 ezer forint tisztán. Mivel be

kell járnom valahogy busszal, ezért bérletet kell vennem, ami most olyan 30000 Ft, igaz, ennek a 80%-

át fizeti a cég, így nekem csak 6000Ft ba kerül a bérlet. Ha levonom a nettó 30-31 ezer Ft-ból a bérlet

árát, akkor marad 24-25 ezer Ft, tisztán. Ezért dolgoztam, bejártam minden nap, felkeltem hajnalba,

elkészítettem a kajámat, stb… .Ha nem megyek el dolgozni, akkor 2500-3500 Ft-al többet kerestem

abba a hónapba! Ezek normálisak? Szerintetek?

Ezzel a nyilatkozattal szemben állítva a valóságot, a tényeket, ismét csak azt bizonyították, hogy egy

íróasztal mögött kitalált, a kormány nyomása miatt elkapkodott, eszement ötlet miatt, emberek tízezreit

tehetik-tették tönkre, lökték a kilátástalanságba. És sajnos mind tudjuk, halottuk, olyanok is voltak

közöttünk, akik nem bírták tovább elviselni ezt és önmaguk vetettek véget az életüknek.

Most emlékezzünk némán egy percben rájuk.

Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket!

 

Szami Radics Béla beszéde

Tudják rólunk cigányokról mondják ma a legtöbben a társadalmi, politikai közbeszédben, médiában, parlamentben, hogy köztünk romák között van a a legtöbb rokkantnyugdíj-csaló, a munkakerülő, az élősködő.

Szóval köztünk van a legtöbb rokkant. Átlagosan kb. 15 évvel előbb halunk meg, mint más népcsoportok az országban! Halálozási arányban mi vezetünk ebben az országban írják tudós kutatók! De már hallom is a sok bigott embert, „ biztos ebben is csalunk, valahogy kifundáltuk magunknak egy stratégiát arra nézve, hogyan pusztuljunk ki előbb, mint más emberek, népcsoportok” Micsoda egy csaló nép vagyunk mi!!!!!

Nos had meséljem el önöknek az én történetemet, ami talán választ ad arra miért is több a beteg, a rokkant, a mi népcsoportunkban, a saját történetem, de vehetik általánosságban is, mert több százezer roma honfitársamnak hasonlóra sikeredett sora, és az élete.

Nagy szegénységből jötten így nem volt lehetőségem tovább tanulni. Az általános iskola befejezése után 15- éves koromban kezdtem dolgozni. Egy fővárosi építőipari vállalatnál kezdtem, mint segédmunkás! Alultáplált 45 kilós gyerek voltam, a cementes zsák meg 50 kilós volt 5 kilóval nehezebb mint én! De én cipeltem, cipeltem a két teli malteros vödröt, a betont a téglát. 3-4 kőművest is kiszolgáltam. Napi 10 órán keresztül hosszú évekig. Építettünk házakat, építettünk utakat, ástunk csatornákat, Ha esetleg valaki kételkedik e munka nehézségeiről, annak ajánlanám próbálja ki egyszer 35-40 fokos kánikulában aszfaltot feltörni, csákánnyal, és Samu kalapáccsal! Ez csinálja 10 órán keresztül! Aztán jöjjön, és mondja el mi a véleménye!

De dolgoztam gyárakban, például a régi Taurus gumigyárban. Ott egy műszak alatt lenyeltünk naponta 20-30 gramm vegyszerekkel teli kormot, jutott a tüdőnkbe is-itt egy futószalagot raktam 3 és fél percenként 280 kilót kellett felpakolni puszta kézzel a földről az adagoló futószalagra, 8 órán keresztül 3 műszakban szintén hosszú évekig! Tonnákat mozgattunk meg! Ez a kémiai szerekkel teli korom, úgy beszívta magát a bőrünkbe, hogy külön speciális mosószerrel, és speciális gumival súroltuk magunkat egy órán keresztül a munka végeztével a zuhanyzóban, hogy lejöjjön rólunk, ez a mérgező korom. De dolgoztam 1200 fokon égő kemence mellett, képzeljék el milyen ez a nyári kánikulában! Kint 35-40 fok, és egy méterre tőlem egy 1200 fokon égő kemence! Képzeljék el, amikor önök elmennek a szaunába beülnek, és max10 percen belül ki kell jönniük, hogy meg ne fulladjanak! Nos én évekig napi 16 órában dolgoztam ilyen kemence mellett! S, amíg ebben az országban volt a cigányok számára is munka, addig addig mi a romák 80%, ilyen, és ehhez hasonló munkákat végeztünk!

Ki az az aljas gazember, aki csalónak nevez minket, aki azt meri állítani, hogy 10-20-30 év ilyen fajta munkavégzés után nem rokkanhat meg az ember?

Nincs ma olyan középület, út, vagy csatorna, ahol nem lenne ott roma emberek százezreinek a keze munkája! Hosszú évszázadokig együtt építettük ezt az országot! Úgy látszik a mai magyar fiatal generáció, és a mai politikai elit ezt már elfelejtette, vagy nem is tudnak róla, esetleg nem akarnak tudni róla?

Több mint 20 évig végeztem ilyen, és ehhez hasonló munkákat, belerokkantam, vastagbél, magsavérnyomás, gerincbetegség, cukor, szívinfarktus nem is sorolom tovább sok van még.

Tudják tegnap épp gyógyvizet mentem magamnak venni, jött velem szemben 3 kopasz taknyos suhanc, és amikor elmentek mellettem rám kiabáltak „Mocskos élősködő zsidó,román cigány”. Nap mint nap érnek ilyen inzultusok! A Parlamentben is vannak olyan taknyos suhancok, akik élősködőnek neveznek engem, engem, aki a munkába rokkant bele, ők neveznek engem így, akik életükben egy kapavágást nem tettek! Halvány gőzük sincs mi az igazi munka!

A Fő probléma viszont az, hogy nemzeti kormányunk, és vezetőjük Dr. Orbán Viktor nemzetestvérünk, is ugyanilyen retorikák használ, azt mondja hasra ütés szerűen, hogy kB 200 ezer rokkant, az csaló szimuláns. Szívesen megkérdezném tőle, hogy hogyan lehet ma egy tüdőrákot, egy agydaganatot, vagy egy szívinfarktus szimulálni, mert manapság felső nyomásra az orvosok, ilyen betegségű embereket nyilvánítanak munkaképessé! Azt is megkérdezném tőle hány munkahelyeet teremtett ezen embereknek, s kik fogják őket alkalmazni? Azt is mondja Dr Orbán Viktor nemzetestvérünk, hogy a mi járandóságainkat, vagy meg kell szüntetni, vagy a negyedére kell csökkenteni!

Na kérem szépen én meg erre azt mondom, hogy ez az élősködés, sőt egyenesen lopás, rablás! Mert mi 20-30 évig fizettünk mindenféle adót, fizettem többek között adót azért is, hogyha netán megbetegszem, akkor kapjak megfelelő ellátást, ezt ígérték nekem, nekünk, hogy kapni fogjuk! Én nem könyöradományt követelek, hanem a jogos jussomat , megdolgoztam érte, és megfizettem az árát! Hol a pénzem?? Kinek épült belőle villa Budán, ki vett rajta luxusautót????

Tudják a mindenkori kormányok, de főleg a jelenlegi azt sugallja a társadalom tudatába, hogy ezek a szociális juttatások mint pl. a rokkant nyugdíj is ez csak olyan könyöradományféle, amit pl. csak jóindulatból adnak nekünk! Nem kérem nagy tévedés, ezért mi megfizettünk, és megdolgoztunk, ez a mi jogos jussunk!

Azt mondják válság van, és ők válságot kezelnek, ezért szükségesek a megszorítások! Dr. Orbán Viktor nemzettestvérünk elégedett is a jelen válságkezelésükkel! Milyen érdekes, hogyha ebben az országban válság van annak mindig a legnyomultabb, legszegényebb rétegek isszák meg a levét fizetik meg az árát. Munkanélküliek, rokkantak hajléktalanok, nyugdíjasok..stb. A Gazdagabb társadalmi réteg pedig mindig több, és több javadalmat kap a közösből, még a legnagyobb válságok közepette is!

Azt mondják válság van, válságot kell kezelni! Nem kérem, nincs válság! El ne higgyék már! Milyen válság, és válságkezelés az, melyben az egyik társadalmi rétegnek, több százezer forinttal több jövedelmet biztosítunk, mondjuk adóreform útján, míg egy másik társadalmi réteget szinte teljesen kivégzünk anyagilag. Milyen válságkezelés ez kérem??? Tudják ez valami olyasmi dolog, mint amikor van két gyermekem, s az egyiknek veszek márkás cipőt 50 ezer forintért, a másik gyerekemnek meg azt mondom hogy ne haragudj de válságban van a családi kassza ezért majd elmegyek a lomtalanításba, és guberálok neked egy cipőt! Na így kezel válságot az országunkban jelen kormányunk!

Tudják

Nem csak fegyverekkel lehet egy népet, társadalmi csoportokat, vagy tömegeket kiirtani meggyilkolni! Lehet azt úgy is csinálni, hogy a tisztelt képviselő urak a parlamentben megnyomják a szavazógombokat, amikor olyan intézkedéseket rendeleteket hoznak mely intézkedések, teljes mértekben megvonják egyes társadalmi csoportoktól az alapvető életszükségleteket! Egy ember alapvető életszükséglete a levegő, víz, evés, és alvás! Tehát ennünk innunk, és laknunk kell! Tudósok bizonyították, hogyha ezekből az alapvető életszükségletekből hiányzik valami, akkor az ember rohamosan elkezd leépülni mentálisan, és fizikálisan is, és a halál hosszabb, vagy rövidebb időn belül, de mindenképpen előbb következik a kelleténél!

Nézzük ismét a saját esetemet, rehabilitációs járadékon vagyok, a jövőhónapban lejár, s ha tüdőrákosokat munkaképeseknek minősítenek, akkor bizony engem is simád kidobnak majd, közben egy idegsebészeti műtét előtt állok, aminek hosszú hónapok a gyógyulási ideje! Vagy teljesen megvonják a járandóságomat, vagy a negyedére csökkentik, de közben emelik az árakat, a lakbért a gyógyszerek árát..stb. Mivel dolgozni nem fogok tudni annak okán, hogy egészséges embereknek nincs munkahely az országban, s annak okán, hogy műtét előtt állok, így nem lesz jövedelmem. Nem fogom tudni fizetni a hónaponként emelkedő rezsimet lakásbérletemet, az élelmezésemet, s nem fogom tudni kiváltani a gyógyszereimet! Mivel nem tudom majd fizetni a lakásrezsit keményen kifognak lakoltatni, Hajléktalan leszek! Hajléktalan, akiket kitiltottak a város közterületeiről, de még az erdőkből is! Betegen gyógyszer, élelem, és hajlék nélkül vajon meddig fogok élni, és a hozzám hasonló helyzetben élő sok százezer ember?

Tisztelet képviselő urak, miniszterek, ha már ennyire megakarnak szabadulni ettől a társadalmi csoportól, akik a kegyetlen munkába, és az ország építésébe belerokkantak! ha ez a tervük velünk a lassú kínhalál, akkor kérem pusztán emberségből lövessenek inkább, minket a Dunába, gyorsabb, és szenvedés mentesebb halál! Maguk ezt is megtehetik a kétharmadukkal!

 

Kalmár Szilárd, a Szolidaritás mozgalom képviseletében:

 

Kedves Barátaim, bajban lévő embertársaim!

Az előző beszédeket meghallgattátok, nem ismétlem  el, hogy miért is vagyunk itt. Én csupán röviden összefoglalom mondandónkat, azt, hogy mit üzenünk a fideszes politikusoknak:
Azt üzenjük nekik, hogy: SZÉGYELJÉTEK MAGATOKAT!
Szégyeljétek magatokat, mert belerúgtok apátokba, belerúgtok anyátokba és nyomorba kényszerítitek azokat a gyereketeket, akik valamilyen fogyatékossággal születnek.
Nem lehet benneteket kivakarni a templomokból, Isten szent nevére hivatkoztok reggel, délben meg este, de szégyenteljes, embertelen és istentelen szörnyűségeket hajtotok végre minden nap!
Hol van az leírva az általatok oly nagyon tisztelt Bibliában, hogy vedd el a szegény pénzét és add a gazdagoknak? Hol van a szentírásban az, hogy rúgjatok bele a nyomorultba? Ne keressétek fideszes polgártársak, nincs leírva ott sehol.
Orbán Viktor…
2008-ban népszavazási cirkuszt rendezett azért, hogy megvédje szociális jogainkat.
Ugyanez az ember 2010-ben hatalomra kerülve szociális ámokfutásba kezdett. Először elvette a korkedvezményes nyugdíjat azoktól, akiket azért küldtek el, mert nem volt pénz a munkájukra, pedig dolgozni akartak. A lépések szép sorjában jöttek és jönnek folyamatosan. A munkavállalók többsége hátrányos helyzetbe került, gyermekeinknek esélye sincs bejutni egyetemekre, főiskolákra vagy munkát szerezni.
Idén tavasszal elért a szociális szőnyegbombázás egy újabb társadalmi csoportot a rokkantakat. Védtelen, szerencsétlen sorsú emberek az újabb áldozatok, akiknek azt mondják, hogy menjenek vissza dolgozni. Szándékosan azt a látszatot keltik, hogy a rokkantak többsége hazug csaló. Nem, Ti nem vagytok hazug csalók. Az a hazug csaló, aki 2008-ban népszavazást tartott a szociális jogaink védelméről és aztán 2010-től százezreket taszított a totális létbizonytalanágba.
Azt mondják, hogy nem akartok dolgozni. Ez is egy szemenszedett hazugság. Ti is várjátok az egymillió új munkahelyet. Hol van az egymillió munkahely? Hol van a több tízezer rehabilitációs munkahely? Megmondom barátaim, hogy hol van! Matolcsy úr álomvilágában van.
Amit ma a Fidesz tesz európai értelemben is párját ritkítja. A válságot ezen a kontinensen úgy próbálják kezelni, hogy több áldozatot kérnek a vagyonosoktól és abból segítik a rászorulókat. Csak nálunk természetes, hogy reménytelenségbe taszítják a szegényeket, a rokkantakat, a fiatalokat. Ahol volt ilyen jellegű próbálkozás, ott kiderült, hogy elhanyagolható az álrokkantak aránya. Minden ilyen kampány kevesebbet hozott a költségvetésnek, mint amit a felülvizsgálatokra és egyéb mizériákra költöttek. Egyszerűbb volna elvenni pár milliárdot a Közgéptől vagy attól a Századvégtől, amely éppen tegnap írt arról, hogy a társadalom többsége támogatja a rokkantak elleni háborút.
Ma százezrek életével játszanak. Volt sorstársatok, aki az eljáró hivatalban szúrta szíven magát. Érdekes, hogy róla nem akar senki filmet csinálni „Szíven szúrt ország kettő” címmel.
Egy dolog mellett nem mehetek el szó nélkül. Sokan szinte kárörvendenek akkor, amikor a rokkantaktól elveszik a járandóságot. Két éve látjuk, hogy mennyi igazság van a „dögöljön meg a szomszéd tehene” viccben. Üzenjünk hadat ennek a mentalitásnak. Amíg a tömegek így gondolkoznak, addig mindenkinek rosszabb lesz. Nem a rokkantak vagy a nyugdíjasok kapnak sok pénzt, hanem a dolgozók szemét szúrják ki irgalmatlanul kevéssel. Amíg önként aláírjuk a saját halálos ítéletünket, amíg örvendezünk mások szerencsétlenségén, addig mindig rosszabb lesz. Nagyon nehéz időket élünk és még nehezebb idők jönnek. Most össze kell fogni és meg kell védeni magunkat.
Mi a legfontosabb feladat? Az, hogy változás legyen. Ehhez nem kell más, csak hinni kell abban, hogy lehet változtatni. A közöny, az apátia a széthúzás az ő szövetségesük.
Országos választások 2014-ben lesznek. Ha addig nem kapják össze magukat a változást akaró erők, akkor újabb négy év jön. Ezt akarjuk? Persze, hogy nem ezt akarjuk. Mi egy demokratikus, szociálisan igazságos Magyarországot akarunk. Olyan országot, ahol egy rokkant ember minden szempontból érezheti a társadalom megbecsülését!
Köszönöm!

 

A 2012. május 25-i tüntetés teljes hanganyaga az alábbi videofelvételen látható és meghallgatható:

http://www.youtube.com/watch?v=LnoGVYxYrvU

és

http://www.youtube.com/watch?v=fzV6kt7aStc