Alább közzétesszük az Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoport dokumentumát, amelyet a kormány megbízottjával folytatott 2012. május 2-i tárgyaláson átadtak Dávid Istvánnak, a nemzeti erőforrás minisztériuma főosztályvezetőjének. Felhívjuk figyelmüket arra, hogy a nevezett összefogáshoz a dokumentum alján található e-mail címen lehet csatlakozni, illetve kapcsolatba lépni vele

BŰNÖS  VAGY  ÁLDOZAT  A  ROKKANT ?
(A kérdésre a választ Magyarország kormányától várjuk)

A megváltozott munkaképességű személyek ellátásáról szóló 2011.évi CXCI. törvény és az „új komplex minősítő” felülvizsgálati rendszer visszavonásának szükségessége nem kétséges.

A rendszerváltás utáni húsz évben az ország egyre jobban eladósodott. A mindenkori kormányok hibás társadalompolitikai döntéseinek következménye a nyugdíjrendszer finanszírozhatatlansága. A kormány bűnbakokat keresett ahhoz, hogyan csökkenthetné a nyugdíjkiadásokat. Meg is találta a legsebezhetőbb, legkiszolgáltatottabb réteget. A korhatár alatti rokkantnyugdíjasokat emelte ki a nyugdíj ellátórendszerből. A folyamatos kormány kommunikáció a mai napig kb. 900 ezer fő rokkantat emleget. Valójában, ebből a létszámból, kb. 500 ezer fő 62 év feletti. A korhatár alatti „volt rokkantnyugdíjasok” száma kb. 300 ezer fő. A „volt rehabilitációs járadékosok”, szociális és átmeneti járadékosok pedig együttesen kb.100 ezren vannak. A kb. 300 ezer fő korhatár alatti „volt rokkantnyugdíjast” azzal büntették, hogy a nyugdíjas státusukat megszüntették. Nyugdíjukat szociális segélyszerű pénzbeli ellátásra változtatták. Érthetetlen, hogy miért büntették a törvényhozók ezeket az embereket, amikor ők átlag 30 évig dolgoztak, progresszív járulékokat fizettek, átlag 50 évesen rokkantak meg, de az átlagéletkoruk, csak 63 év.

A 2012.01.01.-től bekövetkező nyugdíjas státusuk elvesztése számos joghátránnyal, rendkívüli anyagi veszteségekkel jár:

1./ A legnagyobb veszteségforrást a rokkantsági évek nyugdíjjogosító idejének elvesztése jelenti. A rokkantévek nem számítanak be az öregségi nyugdíjhoz, így a fiatalabb korban megrokkant személy nem lesz jogosult soha öregségi nyugdíjra? A rokkantévek nyugdíjjogosultsági idő beszámításának visszaállítását kérjük.

2/ Az előző probléma – tovább gyűrűzve – kihat a rokkantat gondosan ápoló, eltartó házastársra is. Ugyanis, a rokkant személy halála esetén, a túlélő házastársat is tovább bünteti a törvény azzal, hogy nem kap az elhunyt rokkant házastárs után özvegyi nyugdíjat, ha annak kevés volt a szolgálati ideje.

3./ A rokkantévek miatt a kevés szolgálati időnek további kihatása lehet, a rokkant szülő halála esetén az árvaellátásra is, mivel annak összege, az elhunyt szülő nyugdíjának a 30%-a.

4./ Komoly problémát okoz a felülvizsgálaton visszaminősített beteg szempontjából, ha a munkaképesség változásának mértéke nem éri el az 50%-ot, mert azt a személyt nem illeti meg az állandó özvegyi nyugdíjjogosultság.

5./ A 40% egészségkárosodási mértéket el nem érők kiesnek az ellátórendszerből.

6./Az új Alaptörvény (Alkotmány) tovább bünteti a rokkantak családját, arra kötelezve őket, hogy a tartós beteg családtagról gondoskodniuk kell. Sok családban, csak minimálbérből, vagy segélyből élnek, gyermekeket nevelnek. Így, a beteg szülőt sem anyagilag, sem más egyéb módon nem tudják segíteni.

7./ A 2011.évi CXCI. törvény 18.§.(2.) alapján a jogorvoslati lehetőség csorbul. A fellebbezés idejére ellátás nem jár. A perek évekig elhúzódóak. A megélhetést biztosító ellátás megvonása a per véghezvitelét akadályozza, ellehetetleníti. Évekig ellátatlan marad a beteg. Az új típusú rehabilitációs ellátás nagyon alacsony összege, sem elfogadható. Az sem ésszerű, ha a beteg újra kéri a rokkantság megállapítását, a rendszerbe nem tud visszakerülni, ugyanis, az előző 5 évben nem lesz 3 éves (1095 nap) biztosítási jogviszonya. Ennek hiányában nem lesz jogosult az ellátásra. A megváltozott munkaképességű beteg állapota változhat. Amennyiben egészségi állapota súlyosbodik, akkor sem fogadja őt vissza az ellátórendszer. Ez a rokkantak számára elfogadhatatlan. A rendszert folyamatosan átjárhatóvá kell tenni úgy, hogy onnan ne csak kikerülni lehessen, hanem vissza is juthasson a beteg, ha állapota súlyosbodik.

8./ A 2008.01.01.-től bevezetésre kerülő rehabilitációs járadékkal nagyon megszigorodott a felülvizsgálati rendszer. A rehabilitációs ellátórendszer ilyen munkaerő piaci és demográfiai problémákkal nem hoz megoldást az 50 év felettiek számára. 2012.07.01.-től tervezik, hogy a táppénz alatt is felmondhat a munkáltató a munkavállalónak. A rehabilitáció után, egy egészségkárosodott személy gyakrabban megbetegszik, mint egy egészséges munkavállaló. Azt a személyt szabadna kizárólag rehabilitálni, akinek az egészségi állapota valóban rehabilitálható és a munkaerő piacon őt tartós foglalkoztatási lehetőség várná. A rendkívül alacsony rehabilitációs ellátás melletti tiltott munkavégzés, nem érthető. A napi 4 órás csökkentett idejű foglakoztatással azt a célt lehetne szolgálni, hogy a beteg fel tudjon készülni a rehabilitációs idő alatt a későbbi munkavégzésre. Lehetne tesztelni, hogyan bírja egészségileg is a munkavégzést. Miközben, a felnőttképzésbe integrálva, szakképzésben is rész vehetne. Közben, a rendkívül alacsony rehabilitációs ellátás összegét a napi 4 órás munkavégzés után járó csekély összegű keresete kiegészíthetné. Kérjük ennek a javaslatunknak a figyelembevételét.

9./ Komoly problémát okoz az életkor szerinti diszkrimináció azonos társadalmi csoporton belül is a rokkantak és rokkantak között. Elfogadhatatlan a törvényhozók által kiépített kasztrendszer, miszerint:

A./  A 62.év feletti rokkantak a nyugdíjrendszer minden privilégiumát kiélvezhetik. Közülük sokan, mindössze 10 év szolgálati időt szereztek a rokkantévekkel együtt a nyugdíjhoz.

B./ Az 57.év feletti rokkantak ellátásának összegét ugyan meghagyták, de az öregségi nyugdíj nem jár nekik automatikusan, azt meg kell igényelniük. Közülük, aki fiatalabb korban rokkant meg, az majd nem lesz jogosult nyugdíjra. A korhatár egyre növekszik, az induló nyugdíjak összege egyre csökken, a rokkantévek pedig nem számítanak be a nyugdíjjogosultsági időhöz. Így az 57.év felettiek jövőképe is teljesen bizonytalan.

C./ Az 57.év alattiak már most is óriási anyagi veszteségeket szenvednek el. Akár rokkantellátásra, akár rehabilitációs ellátásra jogosultak, ellátásaik összege jelentősen csökkent a 2011.évi CXCI. törvény miatt. Utóbbiak a törvény legnagyobb kárvallottjai. A rokkantság nem életkorfüggő állapot. Így, ez a súlyos diszkrimináció elfogadhatatlan. Az 57. év alattiakat, kb.150 ezer főt érint a kedvezményes utazási lehetőségek megvonása. A beteg a pénzhiány miatt orvoshoz sem jut el, nem tud elutazni.

10./ A nyugdíjas státus megszűnésével a rokkantak a pénzintézeti hitelképességüket is elvesztették. A régebben felvett hiteleiket sem tudják törleszteni, a drasztikusan lecsökkentett ellátásaikból. A másik probléma, ami a volt rokkantnyugdíjasok kedélyét borzolja, az a különböző nyugdíj megtakarítási számlákon elhelyezett pénzeikhez való hozzáférés megvonása, korlátozása. Önkéntes magánnyugdíj pénztári megtakarítás után, akár 43% is lehet az elvonás mértéke, mivel a 27% egészségügyi hozzájárulás és 16% SZJA megfizetésre kötelezett a nem nyugdíjcélú megtakarításnak minősülő pénz felvétele. A NYESZ-R számlán elhelyezett összeg felvétele esetén 16% SZJA fizetési kötelezettség van. Az adójóváírás igénybevételénél 20% büntető kamattal növelten kell visszafizetni az adókedvezményt. A 2011.évi CXCI.(XII.29.) törvény kihirdetése és 2012.01.01. hatályba lépése között csupán egy-két nap állt rendelkezésre a rokkantnyugdíjasok számára, hogy az ilyen jellegű megtakarításaikhoz hozzájuthassanak. Így, nem állt rendelkezésre megfelelő felkészülési idő számukra a megtakarításaik pénzintézeti felvételéhez. Számukra lehetővé kellene tenni, a pénzintézetnél elhelyezett nyugdíj megtakarítási befektetéseik elvonások nélküli hozzáférhetőségét.

11./ Az új komplex minősítő rendszer a betegek számára elfogadhatatlan. A 2011.évi CXCI. törvény előírásai szerint, a 2012.01.31.-ig kiküldött Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság általi tájékoztatóban foglaltak, a betegeknek 2012.03.31.-ig kötelező nyilatkozattétellel, önkéntes felülvizsgálatra való jelentkezést írtak elő. Aki ennek nem tett eleget, azt a törvény csalónak vélelmezi és 2012.04.30. után megszűnteti az ellátását. Az I. és II. fokú szakhatóság határozata, valamint a munkaügyi bíróság jogerős végzése alapján a végleges állapotú 57 év alattiak is kötelezettekké váltak a nyilatkozatuk alapján az önkéntes felülvizsgálatra történő jelentkezésre. Ez azért sérelmes, mert az ő állapotukban javulás nem vélelmezhető.

12./ Az új komplex minősítő rendszer megalkotásával a nemzetközi és hazai standardra hivatkoznak. A beteg, csak a postai úton kézhez vett szakhatósági határozat alapján szembesülhet a felülvizsgálati dokumentáció adataival. Gyakran előfordul, hogy a betegségek felsorolása hiányos, így az egészségi állapotra vonatkozó orvos szakértői vélemény megkérdőjelezhető. A beteg számára nem áll rendelkezésre semmilyen információ arról, hogy az orvos szakértők mi alapján állapították meg az ösz – szervezeti károsodás mértékét? Az új komplex minősítő felülvizsgálatokat rohamtempóban kell elvégezni ahhoz, hogy azokkal 2013.12.31. határidőig végezzenek. A 195 ezer fő megváltozott munkaképességű személy objektív felülvizsgálata emiatt kétséges lehet. Mindezek okán számítani lehet arra, hogy az új komplex minősítő rendszer kilök az ellátórendszerből súlyos betegeket is. A felülvizsgálat rendkívüli megszigorítása már a hippokratészi esküszegésre való buzdítást is feltételezheti.

Felvetődik a kérdés: ha az orvos szakértők téves, vagy szándékos megítélése miatt kerül ki a beteg az ellátórendszerből és a visszaminősítés okozta életminőség romlás, anyagi ellehetetlenülés miatt veszíti életét, akkor kit terhel a felelősség? A nyílt munkaerő piaci elhelyezkedésnél kötelező munka alkalmassági vizsgálaton kell megjelenni. Előfordul, hogy a komplex minősítő felülvizsgálaton visszaminősített beteg kiesik az ellátórendszerből, ugyanakkor a munka alkalmassági vizsgálaton „nem alkalmas” minősítést kap. Hogyan lehet értelmezni ezt az ellentétet?

13./ Az új komplex minősítésre vonatkozó szabályozás extrém, a valóságos munkaképességnek nem megfelelő eredményeket produkál. Lásd: Mellékletben, a komplex minősítő rendszer táblázataiban szereplő néhány példát, a betegségek össz-szervezeti károsodásának megállapítására:

A./ Veleszületett, halmozott trombózishajlam, ismétlődő trombózissal: 31-40% funkciókárosodás.

B./ Több porckorongsérv esetén is, csak: 7-14% funkciókárosodás.

C./ Csípőprotézis: 10-30% funkciókárosodás.

D./ Alsóvégtag, combközép amputáció: 36% funkciókárosodás.

E./ Agyvérzés után, domináns végtag közepes bénulása: 30-39%-os funkciókárosodás.

F./ Rendszeresen dokumentált, malignus szívritmus zavarok, pacemaker mellett is, rendszeres napi panaszok a szokásos napi tevékenység során: 30-49% funkciókárosodás.

G./ Vastagbél tumor műtét, vendégnyílással:20-39% funkciókárosodás.

Ezek a példák azt mutatják, hogy ezekkel a betegségekkel, az új komplex minősítő rendszer szerint a betegek munkaképesek, egészségesnek számítanak, nem pedig megváltozott munkaképességűeknek. Miközben az ismétlődő agyvérzéssel és trombózissal, vagy a malignus szívritmus zavarral bármikor meghalhatnak. Az orvosi szakirodalom szerint, ezek mind, rokkantsági kórképet mutató betegségek. Ezek a példák is mutatják, hogy súlyos betegektől meg akar szabadulni az ellátórendszer. Kérjük, a túlzottan szigorú, „új komplex” minősítő rendszer visszavonását és a 2011.12.31.-i állapotú komplex minősítő rendszer visszaállítását.

Az ONYF statisztikák folyamatos beteg visszaminősítési adatokat mutatnak. A rendszerben bent lévőket igyekeznek kiszorítani. A rendszerbe újonnan belépők nagyon keskeny folyosón juthatnak csak be. Az általunk megfogalmazott kifogások valós tényeken alapuló, rendkívül súlyos hátrányokat idéznek elő a korhatár alatti megváltozott munkaképességű személyek számára. A költségvetési megtakarítási kényszer, nem lehet a felülvizsgálatok motorja úgy, hogy a megtakarítási cél határozza meg az ellátórendszerben maradók számát.

Az ország nehéz gazdasági helyzetét nem mi idéztük elő. A nyugdíjrendszer finanszírozhatatlanságának sem mi vagyunk az okai. Becsülettel dolgoztunk, járulékot fizettünk a megrokkanásunkig. Arról sem tehetünk, hogy mikor születtünk és arról sem, hogy mikor rokkantunk meg. Hazánkban, még soha senkinek nem kellett ennyit küzdeni a saját jogú nyugdíjáért, mint a korhatár alatti rokkantaknak. Ők, a rövid átlagéletkoruk miatt meg sem érik a folyton emelkedő öregségi nyugdíjkorhatárt. Nem értjük, hogy miért a társadalom legkiszolgáltatottabb rétegű, súlyos betegeit bünteti a kormány?  Kérjük, szíveskedjenek figyelembe venni, ha átlag 50 évesen rokkan meg a beteg, de már 63 évesen meghal, akkor életében miért nem juthat rokkantnyugdíjhoz, ha a társadalombiztosítás elve alapján jogosult lenne nyugdíjra? A nyugdíj helyett, a segélyszerű ellátásból az életmentő gyógyszereire sem futja a betegnek. Humánkatasztrófa fogja sújtani a betegek tömegeit. Éhhalál, fagyhalál, hajléktalanság, öngyilkosság. Bűnös, vagy áldozat a rokkant? A válasz nem lehet kétséges.

Kérjük, szíveskedjenek figyelembe venni, hogy a 2011.évi CXCI. törvény és az „új komplex” minősítő rendszer ellentétes az Európai Emberjogi, a Szociális és Betegjogi Chartában foglaltakkal, ezért azok újragondolását kérjük. Amennyiben erre a kormány nem hajlandó, úgy a törvényes eszközeinkkel igénybe fogunk venni minden jogorvoslati fórumot.

Magyarország, 2012.04.29.

„Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért” csoport:

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.