Budapest, 2012. április 12. Csütörtök

A rokkantak nyugdíjas státusát megvonó 2011. évi CXCI. törvény tragédiák sorát fogja elindítani, éhhalál, fagyhalál, hajléktalanság, és öngyilkosság fogja megtizedelni a megváltozott munkaképességű emberek sorait. Megnyugtató megoldást a törvény visszavonása és az új komplex minősítő rendszer felfüggesztése hozhat – tartalmazza az Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoport nyilatkozata, melyet a Magyar Szociális Fórum tett közzé csütörtökön.

Az érdekvédő csoport szerint az új törvény figyelmen kívül hagyja a megváltozott munkaképességű személyek emberjogi és betegjogi szempontjait, és ellentétes az Európai Emberjogi, Szociális és Betegjogi Chartában foglaltakkal. A kereszténydemokrata értékrendre hivatkozó kormány intézkedései miatt anyagi és erkölcsi kárt szenved a 300 ezer fő korhatár alatti „volt rokkantnyugdíjas”, a 20 ezer főre tehető „volt rehabilitációs” járadékos és a 80 ezer főnyi szociális és átmeneti járadékos. Ezért a törvény visszavonását követelik.

A legnagyobb veszteség azáltal éri őket, hogy elvesztik a rokkant évek alatti, a nyugdíjhoz eddig beszámító szolgálati időt. Emiatt rendkívül alacsony lesz a fiatalabb korban megrokkantak nyugdíja, és az is megtörténhet, hogy a rokkant személy egész életében csak segélyt kap, mert nem lesz jogosult öregségi nyugdíjra – áll „A megváltozott munkaképességűek ellátásáról szóló 2011. évi CXCI. törvény morális szégyene Magyarországnak” című nyilatkozatukban.

Az anyagban kitérnek az új komplex felülvizsgálati rendszer embertelenségére. Véleményük szerint a felülvizsgálati rendszer rendkívüli megszigorítása a hippokráteszi eskü megszegésére ösztönözheti az orvost. Kitérnek a státust felülvizsgáló, valamint a tényleges munkaalkalmasságot vizsgáló orvos egymásnak ellentmondó megítéléséből fakadó következményekre is megélhetésükre és fennmaradásukra nézve.

Konkrét eseteket idéznek a folyamatos és módszeres visszaminősítések eddigi következményeiről. Megemlítik annak az 55 éves zirci rokkantnyugdíjasnak az esetét, aki önkezűleg vetett véget az életének, mert megvonták tőle 90 Forintos nyugdíját, az önkormányzattól pedig csak akkora segélyt kapott volna, amennyiből csak gyógyszerre futotta volna, táplálkozásra, és rezsire azonban már nem.

Az Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoport a súlyos diszkriminációk és jogsértések nélküli életet tartja céljának. Azért hirdetett harcot, hogy érvényre juttassa a korhatár alatti rokkantak jogát a nyugdíjhoz, a szociális biztonsághoz, a kiszámíthatósághoz, a megélhetéshez és a lakhatáshoz, a testi és lelki egészséghez, a gyógyuláshoz, az emberi méltósághoz. Követelik, hogy tiltsák meg a velük szemben alkalmazott életkor szerinti diszkriminációt.+++

Az Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoport dokumentumának teljes szövege itt alább olvasható.

 

A MEGVÁLTOZOTT  MUNKAKÉPESSÉGŰEK  ELLÁTÁSÁRÓL  SZÓLÓ  2011. ÉVI  CXCI. TÖRVÉNY  MORÁLIS  SZÉGYENE  MAGYARORSZÁGNAK.

 

A keresztény-demokrata értékrendekre hivatkozó kormány intézkedései miatt egyre nagyobb anyagi és erkölcsi károkat szenved el a kb. 300 ezer fő korhatár alatti „volt rokkantnyugdíjas”, a kb. 20 ezer fő „volt rehabilitációs járadékos”, a kb. 80 ezer fő szociális és átmeneti járadékos személy. A kétharmados többségű kormány tagjai, az országgyűlési képviselői esküjükkel szembemenve, nem az állampolgárok boldogulásáért, hanem azok ellehetetlenítéséért dolgoznak. Egészen biztos, hogy nem erre kaptak felhatalmazást a szavazóktól.

A megváltozott munkaképességű személyek, a társadalombiztosítási jogrenden alapuló, jóhiszeműen megszerzett rokkantnyugdíj ellátásaikra, átlag 30 évnyi munkavégzéssel és járulékfizetéssel szereztek jogosultságot, súlyos egészségkárosodásuk bekövetkezésekor.

Mindezek okán, a rokkantak nem csalással szerezték ellátásaikat, mint ahogyan azt a kormány állítja. A rokkantnyugdíj jogosultságot megszerezve, nem könyöradomány, nem alamizsna illetné meg az egészségkárosodott személyeket, hanem tisztességes nyugdíj. Ők sokkal kiszolgáltatottabbak anyagilag is, a magas gyógyszer és ápolási költségek miatt, mint az egészséges nyugdíjasok. A 2011.12.31.-én átlag 70 ezer Ft/fő/ hó „volt rokkantnyugdíjak” összegét, szociális, segélyszerű pénzbeli ellátásokra változtatták. A 2012.01.01-én hatályba lépő 2011.évi CXCI. törvénnyel anyagilag lemeztelenítette a rokkantak többségét a kormány.

 

 

I. FEJEZET

 

A ROKKANTNYUGDÍJAS”  STÁTUSZ  ELVESZTÉSÉNEK  JOGHÁTRÁNYAI  ÉS  SÚLYOS  ANYAGI CSAPDÁI.

 

A 2012.01.01-én bekövetkező nyugdíjas státusz elvesztése számos joghátránnyal, rendkívüli anyagi veszteségekkel jár. A megváltozott munkaképességű emberek életét kilátástalanná, embertelenné teszi. A legnagyobb veszteségforrást, a rokkantévek alatti, a nyugdíjhoz eddig beszámító, szolgálati idők elvesztése jelenti. A rokkantévek, ha nem számítanak be az öregségi nyugdíjhoz, akkor rendkívül alacsony lesz a fiatalabb korban megrokkantak nyugdíja. Sőt, ebből az is következhet, hogy egész életében a rokkant személy, csak segélyt kap, mert nem lesz jogosult soha öregségi nyugdíjra? Ez elfogadhatatlan a megváltozott munkaképességű személyek számára. Elfogadhatatlan a nyugdíjas státusaik elvesztése.

 

Ez a probléma még tovább gyűrűzve kihat, a rokkantat gondosan ápoló és a részben eltartó házastársra is. Ugyanis, a rokkant házastárs halála után, a túlélő házastársat is, még tovább bünteti a törvény azzal, hogy az elhunytnak a rokkantévei kiesnek a nyugdíj beszámításánál. Így, az őt túlélő házastárs nem kap özvegyi nyugdíjat, vagy, csak minimális összegű pár ezer Ft-ot?

 

Komoly problémát okoz, a felülvizsgálaton visszaminősített beteg ellátása szempontjából az is, hogy az a megváltozott munkaképességű személy, akinek az egészségkárosodási mértéke 50% alatti, azt nem illeti meg az állandó özvegyi nyugdíjjogosultság a házastárs elvesztésével.

Azok a visszaminősített betegek, akiknek egészségkárosodása 40% mérték alatti, azok kiesnek az ellátórendszerből. Ezek nagyon komoly anyagi veszteségforrások.

Az új Alkotmány bünteti a rokkantak családját, mert arra kötelezi őket, hogy az idős és a beteg családtagokról nekik kötelességük gondoskodni. Ez kivitelezhetetlen, mert a fiataloknak dolgozni kell a 65 éves nyugdíjkorhatárig. Sok családban, csak minimálbért keresnek a dolgozók, akik ebből a kevés jövedelemből gyermekeket is nevelnek. Ők nem tudják sem anyagilag, sem egyéb módon támogatni a rokkant szülőket. A mai munkaerő piaci és jövedelmi viszonyok között ez, a kb. 400 ezer fő megváltozott munkaképességű személy családjának is nagy gondot okoz. Ez a probléma így, több mint 1 millió embert érint közvetve.

 

A 2008.01.01.-től bevezetett rehabilitációs járadékkal nagyon megszigorodott a felülvizsgálati rendszer. Így, a komoly betegséggel küszködők, akik hosszú évek óta rokkantnyugdíjasok voltak, ezzel az „új”ellátási formával az ellátatlanság felé sodródnak. A rehabilitációs ellátórendszer ugyanis, ilyen munkaerő piaci és demográfiai problémák miatt, nem hoz semmilyen megoldást, a megváltozott munkaképességű 50 éves korosztály számára. A rehabilitációs ellátás rövid időtartamú, munkavégzési tilalommal. Át kellene gondolni ennek az ellátórendszernek a célját. Azt a személyt szabadna csak rehabilitálni, akinek az egészségi állapota valóban rehabilitálható és a munkaerőpiacon őt, biztos munkahely várná, tartós foglalkoztatással. A rehabilitációs ellátás folyósításának időtartamára a munkavégzési tilalom feloldására lenne szükség. Ennek többes célja is lenne. A segélyszerű, megalázóan alacsony ellátásban részesülő a rehabilitálás alá eső személy számára felkészülési időt biztosítana. A felkészülési idő alatt, biztosítani kellene a szakmai fejlődést, a különböző felnőttképzésekbe történő integrálását a betegeknek. Közben, biztosítani kellene a csökkentett munkaidőben történő foglakoztatását a betegnek úgy, hogy meg is tudjon élni a rehabilitációs ellátásból és a 4 órás munkabérből. Vissza szoktatni a munkához úgy, hogy később 6, esetleg 8 órás munkavégzésre is képes legyen, egy stabil és biztos munkahelyen, ha egészségi állapota is megengedné azt. Utóbbi elgondolás azonban, még a szakemberek szerint is kétséges.

 

Az utazási kedvezmények és a nyugdíjas bérletek elvonása, a megváltozott munkaképességű személyek közül 150 ezer fő számára, ez megosztó és diszkriminatív. Orvoshoz minden betegnek el kell jutni. A betegek közül sokuknak a rendszeres orvosi kezelések miatt létkérdés ez. Nem tudják a segélyszerű ellátásaikból előre megfizetni ezeket az utazásokat.

 

Azonos társadalmi csoporton belül, rokkantak és rokkantak között elfogadhatatlan és súlyosan diszkriminatív a „kasztrendszer kiépítése” az alábbiak szerint:

 

1./ a 62.év feletti rokkantak a nyugdíjrendszer minden privilégiumát is kiélvezhetik Közülük sokan, mindössze 10 év szolgálati időt szereztek a rokkantévekkel együtt a nyugdíjhoz.

2./ 57.év feletti rokkantak ellátásának összegét meghagyták Az öregségi nyugdíj azonban, nekik nem jár automatikusan, csak, ha azt, majd megigénylik. Közülük, aki fiatalabb korban rokkant meg, az majd a készülő „új nyugdíjtörvény” miatt elveszítheti a nyugdíját? A korhatár egyre növekszik, az induló nyugdíjak összege egyre csökken, a rokkantévek pedig nem számítanak a nyugdíjhoz. Így, az 57.év felettiek jövőképe is bizonytalan.

3./ 57.év alattiak már most is, óriási anyagi veszteségeket szenvednek el. Akár rokkantellátásra, akár rehabilitációs ellátásra jogosultak, ellátásaik összege jelentősen csökken a 2011.évi CXCI. törvény miatt. Utóbbiak a törvény legnagyobb kárvallottjai. A rokkantság nem életkorfüggő állapot. Életkor szerint ez a súlyos diszkrimináció elfogadhatatlan. Óriási anyagi és erkölcsi károkat okoz a kormány diszkriminatív „kasztrendszere” a rokkantak és rokkantak között!

 

 

II. FEJEZET

 

A  PÉNZINTÉZETKNÉL  FELVETT  HITELEK  ÉS  NYUGDÍJMEGTAKARÍTÁSI  FORMÁK  VESZTESÉGEIT  ELSZENVEDŐ ROKKANTAK.

 

A korhatár alatti „volt rokkantnyugdíjasok” hatalmas anyagi károkat kénytelenek elszenvedni a 2011.évi törvény rendelkezései miatt. Az őket ért, rendkívül nagy anyagi hátrányok és veszteségek miatt, még a szándékos károkozás kérdése is felmerülhet.

A megváltozott munkaképességű személyek nyugdíjas státusuk elvesztésével a pénzintézeti hitelképességüket is elvesztették. 2012.01.01.-től semmilyen hitel felvételére nem jogosultak, mert a rokkantnyugdíjuk helyett, csak segélyszerű szociális ellátást kapnak. Óriási probléma, hogy a régebben felvett hiteleiket, a kiszámítható nyugdíjaik helyett, a drasztikusan lecsökkentett szociális ellátásaikból képtelenek törleszteni, fizetni. Szó szerint, hajléktalanokká válhatnak.

 

Egy másik komoly probléma, ami a volt rokkantnyugdíjasok kedélyét borzolja, az a különböző nyugdíj megtakarítási számlákon elhelyezett pénzeikhez való hozzáférési lehetőségek megvonása. Mindezek, a rendkívüli anyagi károk abból fakadnak, hogy 2012.01.01.-től megszűnt a nyugdíjas státusuk. Az Önkéntes Nyugdíjpénztárak szabályzatai tartalmaztak olyan rendelkezéseket, melyek az öregségi korhatár elérésekor folyósításra kerülő magán nyugdíjpénztári kifizetésekhez hasonló, vagy azzal azonos kifizetési feltételeket állapítottak meg abban az esetben, ha a tag számára rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg.

Tekintettel arra, hogy 2012.01.01.napjától rokkantsági nyugdíj nem állapítható meg, így ezek a kedvező feltételek nem alkalmazhatók még abban az esetben sem, ha a rokkant és rehabilitációs ellátásban részesülő személy jövedelme oly mértékben lecsökkent, hogy az már a létét veszélyezteti. Nem juthat hozzá a saját megtakarításához, csak komoly anyagi veszteségek árán. Ugyanis, bizonyos nyugdíj előtakarékoskodó megtakarítási formák SZJA és EHO kötelesek, amennyiben a megtakarított összegeket az öregségi nyugdíjkorhatár előtt az öngondoskodó személy nem nyugdíjasként kívánja felhasználni saját céljaira.

 

Súlyos diszkriminációnak tekinthető, hogy – a volt rokkantnyugdíjasok kivételével – minden korhatár alatti ellátásban részesülő személy ugyanolyan feltételekkel hozzájuthat a saját megtakarításához, mint az öregségi nyugdíjasok. Sőt, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben részesülők is megkaphatják.

Önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások esetén a várakozási idő (belépéstől számított 10 év) letelte után bármikor hozzá lehet férni a megtakarításhoz, attól függetlenül, hogy a pénztártag még nem érte el a nyugdíjkorhatárt. Ide tartoznak a volt rokkantnyugdíjasok is. Ez esetben a kifizetés az SZJA törvény 28.§(1) e.) pontja szerint adóköteles, így az elszámolás során az adóelőleggel csökkentett összeget utalják át. A kifizetett adóköteles összeg után 27%-os egészségügyi hozzájárulást köteles fizetni a takarékoskodó, ezt SZJA bevallásban kell dokumentálni, és az előírt határidőig meg kell fizetnie.

Felfoghatatlan, hogy a saját befizetéseik után, akár 43% elvonás sújt 2012.01.01.-től egy „volt rokkantnyugdíjast” csak azért, mert megfosztotta őt a 2011.évi CXCI. törvény a rokkantnyugdíjas státusától.

 

A NYESZ-R számlán elhelyezett nyugdíj-előtakarékosságnál a rokkantnak a felvett összeg után 16% SZJA fizetési kötelezettsége van. Az esetlegesen igénybevett adójóváírásokat 20 % büntető kamattal növelten kell visszafizetni.

A NYESZ-R számla egyenlegéhez hozzá lehet jutni, ha az alábbi feltételeknek együttesen fennállnak:

- Legalább a NYESZ-R számla megnyitását követő harmadik adóév van.

- A NYESZ-R számla tulajdonosa igazolni tudja, hogy jogosult jogszabályban meghatározott nyugdíjra.

 

A 2011.évi CXCI.(XII.29.) törvény kihirdetése és 2012.01.01.-én történő hatályba lépése között csupán egy-két nap állt rendelkezésre a „volt rokkantnyugdíjasok” számára, hogy az ilyen jellegű megtakarításaikhoz részben, vagy egészben, hozzájuthassanak, így nem állt rendelkezésre megfelelő felkészülési idő ahhoz, hogy döntésképes pozícióba juthassanak. Sokan a rokkantnyugdíjasok közül olyan lelkiállapotban voltak, hogy a törvény értelmezése is komoly gondot okozott nekik. Ez a törvény anyagilag minden tekintetben kisemmizte a rokkantakat.

A jóhiszeműen nyugdíj-előtakarékossági összegek kifizetését azonos módon kellene teljesíteni, mint ahogyan a befizetések idejében fennálltak. Befizetések alkalmával még nem lehetett előre látni, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár elérése előtt egészségük oly mértékben megromlik, hogy képtelenek a munkavégzésre. Fontos, hogy a rokkantsági- illetve a rehabilitációs ellátásban részesülők is levonások nélkül jussanak hozzá a megtakarításaikhoz!

 

 

III. FEJEZET

 

AZ  ÚJ  KOMPLEX   FELÜLVIZSGÁLATOK   EMBERTELEN  ARCA

 

Az Új komplex minősítő felülvizsgálati rendszer a betegek számára elfogadhatatlan, mind a rendkívüli szigor, mind pedig az önkéntes felülvizsgálat kezdeményezése miatt. Már csak azért is, mert vannak betegek, akik végleges státussal rendelkezők voltak, de számukra is kötelező az önkéntes felülvizsgálat kérése. Ezeknek a betegeknek az állapotában nem vélelmezhető javulás. A felülvizsgálati rendszer rendkívüli megszigorítása, már a hippokratészi esküszegésre való buzdítást is feltételezheti. Felvetődik a kérdés, ha az orvos téves, vagy szándékos megítélése miatt kerül ki a beteg az ellátórendszerből, vagy a visszaminősítés okozta életminőség romlás és az anyagi ellehetetlenülés miatt veszíti életét, akkor ki vállalja a felelősséget? A nyílt munkaerő piaci elhelyezkedésnél, mindenkinek kötelező foglalkozástan orvosi, munka-alkalmassági vizsgálaton megjelenni. A háziorvosok többsége azt mondja, hogy egy visszaminősített, megváltozott munkaképességű személynek az egészségkárosodása miatt, csak nehézségek árán szerezhető be az orvosi igazolás a munka-alkalmasságáról. A komplex felülvizsgálat szerint munkára alkalmas a beteg, a foglalkozástan orvos szerint nem. Hogyan lehet értelmezni ezt az ellentétet?

 

A betegek tisztességes és a valós állapotuknak megfelelő komplex vizsgálatot követelnek.

A jelenlegi komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályozás extrém, a valóságos munkaképességnek nem megfelelő eredményeket produkál.

Néhány példa a komplex minősítő táblázatból, mely alapján lényegében munkaképtelen betegeket lehet munkaképessé nyilvánítani:

1./ Idegrendszeri betegség okozta károsodások megítélése (gyöki tünetek, fájdalom szindrómák): típusos tünet együttes, több gyök érintettsége utaló egyoldali érintettség jelei (érzészavar, reflexkiesés, izomgyengeség)………. funkciókárosodás mértéke:  7-10%

típusos deréktáji, csípőtájra, alsóvégtagba kisugárzó féloldali fájdalom, zsibbadással, vizsgálatkor több gyöki érintettség jeleivel (érzészavar, reflexkiesés, izomgyengeség, vegetatív zavarral………. funkció károsodás mértéke: 11-15%

 

Ez, már csak azért sem hihető, mert szaktekintélynek számítók, professzorok nyilatkoztak a Tv adásokban, hogy a gerincsérvek komoly betegségeknek számító, rokkantsággal járó kórképek még akkor is, ha a páciens műtéten esett át, akkor sem gyógyul meg soha rendesen.

Ezek a betegek a komplex minősítők szerint mégis, egészségesnek számítanak.

 

2./ Alsó végtag amputációja combközépen………. funkció károsodás mértéke: 36%, vagyis ez a személy sem számít megváltozott munkaképességűnek. Sőt, mivel 40% alatti a funkciókárosodása, így semmilyen ellátásra sem jogosult.

 

3./ Szívritmuszavarok: rendszeresen jelentkező, dokumentált ritmuszavarok, a betegnek a kezelések ellenére is panaszai vannak, a napi tevékenységet akadályozza………. funkció károsodás mértéke: 30-49% Ez azt jelenti, hogy akár életveszélyes állapotú szívritmuszavaros beteget is munkaképessé nyilvánítanak.

 

4./ Veleszületett, halmozott, mindkét ágon beöröklött trombózishajlam, ismétlődő trombózisokkal……….funkciókárosodás mértéke 31-40%

Ennek ellenére a betegnek csak enyhe fokú haematológiai károsodást írnak 10 % mértékű károsodást a szakvéleményre!

Ugyanennek a betegnek vénás elégtelenség okozta érkárosodás, bőrelváltozás, ismétlődő trombózis miatt súlyos, posztrombotikus szindróma miatt..........funkció károsodás mértéke: 11-25% mértékű. Ennek ellenére a betegnek erre is csak enyhe fokú 10%-os mértékű egészségkárosodást írnak! Ezzel a betegséggel, se ülő, se álló munka nem ajánlott, mégis munkaképes?

 

5./ Emésztőrendszer: gyakori, mérsékelt, alkalomszerű súlyos tünetekkel járó felső GI betegséggel……….funkció károsodás mértéke: 16-30%

Műtéti korrekció, vagy komplett szerveltávolítás szükséges, műtét után is perzisztáló súlyos panaszok………. funkció károsodás mértéke: 31-50%

Műtéti vendégnyílás..……..31-50%

 

A minősítő táblázatok, bár nemzetközi rendszerre hivatkoznak, nem látjuk, hogy mihez viszonyítva dolgozták ki. A szakirodalom szerint, ezek súlyos rokkantsági kórképet mutató betegségek. Akkor hogyan lehetséges, hogy munkaképessé nyilvánítják a betegeket ilyen kórképekkel?

 

Számítani lehet arra, hogy az új komplex minősítő rendszer kilöki az ellátórendszerből a súlyos betegeket is. Ez már megkérdőjelezi az orvosok hippokratészi esküjét is. Ami ezután következik, ahhoz nem kell sem varázslat, sem jóstehetség. Az ellátatlan betegek tömegével veszítik el otthonaikat, megfagynak, éhen halnak, önkezükkel vetnek véget életüknek. Beindul a humánkatasztrófák sorozata, amiért majd az orvostársadalmat is felelősség terheli. Ne kérdezzék, hogy miért!

 

A következő példák a folyamatos és módszeres visszaminősítésekről önmagukért beszélnek:

 

1./Az 55. éves zirci rokkantnyugdíjast az ellátórendszerből visszaminősítéssel kitették. Az addigi 90 ezer Ft/hó rokkantnyugdíja helyett, segélyt igényelhetett volna csak az önkormányzattól. Abból, csak a havi gyógyszereire futotta volna, semmi másra. Miből fizette volna a rezsit, mit evett volna. „Szíven szúrt önbecsülés” címmel olvashattunk a sajtóban az esetről, öngyilkos lett.

 

2./ Másik példa a beteg visszaminősítésére: (rokkantfórumon nyilatkozó): „Engem 82% egészségkárosodással az utóbbi 2 évben 52%-ra minősítettek vissza, hogy meg tudják vonni a nyugdíjamat, holott még 2 műtétre várok. Egy cső lóg ki a hasamból, az epémből van kivezetve. Az írták a szakvéleményemre, hogy nappali munkára alkalmas vagyok. Most várom, hogy mikor műtenek megint”.

 

3./ Rokkantfórumon nyilatkozó):„58.éves vagyok, nincs munkahelyem. A papírjaim szerint, minimum a 40%-ot meg kellett volna kapnom, de csak 35%-ot kaptam. Már egészséges vagyok? 5 évvel ezelőtt 67%, utána 50%-ot kaptam. Mára meg szerintük meg is gyógyultam, miközben egyre idősebb, egyre betegebb lettem. Úgy tűnik, fordítottan arányosak a betegségeim a korom előre haladásával. Senkit sem érdekelt, hogy miből fogok élni”?

 

4./ A sajtó is cikkezett róla, mint a „szenzációs gyógyulásáról”. Egy műthetetlen agydaganatos hölgy, aki már az egyik szemére csaknem megvakult emiatt, szédül, nehézkes a járása, stb. A felülvizsgáló orvosok szerint, viszont, a „műtét után az állapota megjavult” és munkaképes lett? Ez a történet azért érdekes, mert a beteg nem tudott az operációról, állapota nem javult és a „papíron”, mégis gyógyulttá nyilvánították.

 

A betegek agresszív visszaminősítése a 2008.01.01-én bevezetésre kerülő rehabilitációs járadék bevezetésével elkezdődött. Azóta megállás nélkül folytatódik és kb. 20-30% -a kirostálásra került eddig is. Az új komplex minősítő felülvizsgálati rendszerrel ez a folyamat felgyorsult, megállíthatatlanul halad előre, kormányzati utasításra, orvosi segédlettel! A betegek kirostálásában a foglalkoztatási és a szociális szakértők is segítenek, hisz a felülvizsgálat során alkalmazható szabályaik szubjektív megítélésre adnak lehetőséget.

A költségvetési hiánycél megvalósítása, nem lehet a komplex felülvizsgálatok motorja. Nem szabad, hogy ez határozza meg az ellátórendszerben maradók számát!

 

A törvény a felülvizsgálatok eredményével szembeni jogorvoslati jogot nagymértékben korlátozza azzal, hogy a fellebbezés idejére ellátás nem jár. Korábban, az elsőfokú ellátást megszüntető határozat ellen benyújtott fellebbezésnek halasztó hatálya volt a végrehajtásra, a jogerős végzés meghozataláig, hisz a rokkantnyugdíjas mindenképpen kapta az ellátását. Sikeres fellebbezés esetén folyamatos maradt az ellátása. Sőt, a jogerős határozatot bírósági úton megtámadó kérhette a bíróságtól, hogy a jogerős határozat végrehajtását a per jogerős befejezéséig függessze fel. (Ez más közigazgatási perekben is fennálló lehetőség.) Az ellátás folyósítása éppen az ilyen alapvető megélhetést biztosító ellátások megszüntetése ellen folyó perekben döntő jelentőségű, hiszen a perek akár évekig is elhúzódnak. A megélhetést biztosító ellátás megvonása a per véghezvitelét akadályozza, vagy lehetetleníti el. Választható lehetőség: elfogadja a beteg, hogy az új típusú, minimális összegű rehabilitációs ellátást kapja, és nem kér jogorvoslatot, vagy fellebbez, és esetleg évekig ellátatlan marad.

Az sem megoldás, ha később ismételten kérné a rokkantság megállapítását, új belépőként már nem feltétlenül lesz jogosult, még akkor sem, ha gyógyíthatatlan beteg. Új belépő akkor jogosult ellátásra, ha az előző 5 évből legalább 3 évet dolgozott. Ezt nem sok beteg tudná teljesíteni.

 

 

IV. FEJEZET

 

CÉL:  A  SÚLYOS DISZKRIMINÁCIÓK  ÉS  JOGSÉRTÉSEK  NÉLKÜLI  ÉLET.

 

A 2011.évi CXCI. törvény megalkotói és megszavazói, az egész magyar rokkanttársadalom szégyenteljes kasztrendszerét építették ki. A betegek nyomorúságát tovább fokozták az életkor szerinti diszkriminációval. Az 57. év alatti rokkantak teljes anyagi kisemmizését tűzték ki célul, ami jogállamban megengedhetetlen. A 2011. évi törvény megalkotói és megszavazói súlyos diszkriminációt alkalmaznak az 57. év alatti megváltozott munkaképességű személyekkel szemben. Mindent, erre a rétegre raktak rá teherként úgy, mintha köztörvényes csalók, vagy bűnözők lennének, akiknek bűnhődniük kell. Az 57 év alatti betegek, a törvényalkotók szemében talán nem is emberek? Mi a bűnük, a törvényhozók előtt ezeknek a betegeknek? Érthetetlen ugyanis, hogy tőlük, szinte mindent elvettek. Az ellátásaik összegét úgy csökkentették, hogy abból megélni, sehogyan sem lehet. Az utazásért, hogy az orvosi kezelésekre, kórházakba eljuthassanak, vagy gyógyszertárba, a bevásárláshoz, nekik teljes áru bérletet, utazási jegyet kell váltaniuk.

 

A korhatár alatti rokkantak olyan alapvető emberi és betegjogai sérülnek a 2011.évi CXCI. törvénnyel, mint: (a felsorolás nem teljes körű)

 

A tulajdonjog, mint jóhiszeműen megszerzett nyugdíj,

Életkor szerinti diszkrimináció tilalma,

Szociális biztonsághoz való jog,

Kiszámíthatósághoz való jog,

Megélhetéshez, lakhatáshoz való jog,

Testi és lelki egészséghez való jog,

A gyógyuláshoz való jog,

Az emberi méltósághoz való jog.

A megváltozott munkaképességűek számára megoldást, csak a 2011.évi törvény visszavonása és az új komplex minősítő rendszer felfüggesztése jelenthet. Kérjük a 2011.12.31.-i állapot visszaállítását az ellátórendszer és a komplex minősítő felülvizsgálatok tekintetében.

A rokkantak jelenlegi helyzete, a humánkatasztrófák sorozatának elindítását fogja magával hozni. Éhhalál, fagyhalál, hontalanság, öngyilkosság fogja a megkeseredett betegeket elpusztítani. A hatályos törvény a megváltozott munkaképességű személyek emberjogi és betegjogi szempontjait figyelmen kívül hagyja. Ez a 2011.évi CXCI. törvény, ellentétes az Európai Emberjogi, Szociális és Betegjogi Chartában foglaltakkal, ezért a törvény visszavonását kérjük.

 

Magyarország, 2012.04.09.

 

„Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért” csoport:  Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.