Budapest, 2011. november 10. csütörtök

Magyarországnak nem az adósságállomány minden áron való törlesztésére kellene törekednie, hanem ki kellene használnia minden rendelkezésére álló nemzetközi forrást ahhoz, hogy növelje a foglalkoztatást, gyarapítsa a lakosság tudását és felkészültségét, növelje gazdasági és társadalmi teljesítőképességét. A nemzetközi intézményekkel jó kapcsolatban kell maradni, nem pedig úgy viselkedni velük szemben, mintha nem volnánk a tagjaik – mondta Simai Mihály akadémikus csütörtökön Budapesten.

A magyar tudomány ünnepe alkalmából a Világgazdasági Kutatóintézetében „A világgazdaság új erőközpontjai és Magyarország lehetőségei” címmel tartott rendezvényen Simai Mihály elsősorban a Nemzetközi Valutaalappal kapcsolatos kormány-magatartást kifogásolta, és úgy vélekedett, hogy a politikai vezetés nem használja ki a rendelkezésre álló anyagi lehetőségeket az ország teljesítőképességének javítására. Pedig a hazai felhalmozás nem képes fejlődést biztosítani, hiszen a belső piac nem elegendő hozzá. Ezért a fejlesztéshez hiteleket kell felvenni. Az akadémikus kifogásolta, hogy a politikai vezetés nem tart igényt a tudományos érvekre, és a szakszerűségre, sőt még az olyan intézmények létjogosultságát is kétségbe vonja, mint amilyen a Világgazdasági Intézeté. Simai szűklátókörűségről és hozzá nem értésről beszélt, majd leszögezte: Magyarországnak alkalmazkodnia kell a világhoz, tisztában kell lennie lehetőségeivel, és fel kell ismernie korlátait. Erre csak bölcs politika képes.

Inotai András, az Intézet igazgatója „12 éve folyó népbutításról” tett említést, és ezt nemzetközi síkra is kiterjesztette. „Megmondtuk, hogy nem szabad szétverni a jóléti rendszert. Most viszont azt tapasztaljuk, hogy koncentrációs táborba zárják a nem versenyképes munkaerőt”.

Előadásában Simai Mihály arról beszélt, hogy átalakulóban vannak az erőviszonyok a világban. Az Egyesült Államok még mindig uralja a mezőnyt katonai és kutatási-fejlesztési téren, de mind többen zárkóznak föl, és a világ több pólusúvá kezd válni. Új pólusként említette Kínát, Németországot és Oroszországot. A világgazdaságban óriási szerkezeti változások mennek végbe. Az Egyesült Államoknak meg kell értenie, hogy nem tudja a régi módon gyakorolni világhatalmi szerepét, az Európai Uniónak alkalmazkodnia kell az új viszonyokhoz, és definiálnia jövőképét, Kínának pedig be kell kapcsolódnia a világ kormányzásába – mondta.

Inota András Kína látványos fejlődéséről beszélt. Kevés ország mondhatja el magáról, hogy 30 éven át átlagosan 9 százalékos növekedést produkált – mondta. A kínai gazdaságnak évente 20 millió új munkaerőt kell felszívnia, ehhez legalább 8 százalékos növekedésre van szükség. Óriási jövedelmi különbségek vannak – folytatta -, de az biztos, hogy 200 millió embert emeltek ki a szegénységből, ez pedig komoly érv azokkal szemben, akik az „emberi jogokat” kérik számon a népi Kínától – vélte. Kína bruttó nemzeti termékének 35 százaléka exportból származik, 2009 óta a világ legnagyobb exportőre, devizatartaléka 3300 milliárd dollárra rúg, az amerikai államkötvények legfőbb vásárlója. Peking ahhoz a feltételhez köti a kínai valuta árfolyamának felszabadítását, hogy az Egyesült Államok oldja fel a high-tech tilalmát. Kína az első helyen áll az EU importjában, és a második helyen az EU kivitelében. Ötszáz millió kínai internettel rendelkezik. Rendkívül szoros vállalatközi, oktatási, tudományos és egyéb kapcsolatok alakultak ki Kína és Németország között. Az EU 2012-ben várhatóan megadja Kínának a piacgazdasági státust. Kína erős Európát akar, nem tesz különbséget az egyes EU-államok között, hanem egységes euró zónában érdekelt. Kész volna az euró megerősítésében is segíteni, ha az „EU rendbe hozná a háztáját”. Peking szívesen venne euro kötvényt, ha bevezetnék. Inotai szerint Kína és Tajvan kapcsolata is látványosan fejlődik. Erre utal az is, hogy naponta több száz légi járat köti össze a két országot.

Rácz Margit, kutatási igazgató az adósságválságról és a német érdekekről tartott előadásában azt mondta, hogy a pénzügyi válság reálgazdasági válságba torkollott, és elhúzódik. Németország azért ragaszkodik az euróhoz, mert nemzetközi pénzügyi és hatalmi szerepet biztosít neki. Ugyanakkor a gyengébbek, köztük Görögország, Olaszország és Portugália csak megszorításokkal tudja stabilizálni az államháztartás folyó mérlegét. Olaszország gondja magát az eurót fenyegeti. „Az olasz államadósságon múlik az euró. Az olasz probléma csak most kezdődik” – mondta. Rácz Margit úgy vélte, hogy Görögországnak ki kellene lépnie az euró zónából, és „kívülről kellene alkalmaznia az eurót”. Ugyanakkor elismerte, hogy nem csak görög kérdésről van szó, hiszen az EU egészének adósságállománya az integráció GDP-jének 82 százalékát teszi ki, és 20 százalékkal nőtt az elmúlt két év alatt. A kutató szerint az eurót csak az adórendszerek integrálásával lehetne megmenteni, az oda nem valóknak pedig ki kell kerülniük az euró övezetből.

A vitában megállapították: tartós pangás várható a világgazdaságban. Nincsenek rövid távú megoldások. A tőke értékesülést keres, de nem csak a reálgazdaságban, hanem pénzügyi téren is mind több akadályba ütközik. Nincs érdemi válasz a pénzügyi szféra jövőbeni működésére. A világgazdaság mai termelési volumenét a jelenleg foglalkoztatott munkaerő egyharmadával elő lehetne állítani. Emiatt felmerül a modellváltás, egy új gazdasági modell szükségessége. Hosszú távú közös megoldásokra van szükség demokratikus alapokon.+++