Alább közreadjuk Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum alapítószervezője Hitelkárosultaknak címzett levelét.

Tisztelt Sorstársak!

Elérkeztünk egy olyan ponthoz, amelyen tisztáznunk kell, hogyan tovább?! Választ kell adnunk arra, hogy mit akarunk, és mit tudunk tenni, hogyan tudjuk elérni célunkat! Szeretnék ezzel kapcsolatban megosztani Önökkel néhány gondolatot és javaslatot!

1. A cél változatlan: azt akarjuk, hogy a Hitelkárosultak egyéni gondja, és az egyéni gondok sokaságából keletkezett társadalmi probléma megoldást nyerjen! A Magyar Szociális Fórum - Szociális Kerekasztal ezt vállalta fel 2011. június 9-én hozott határozatában, és erről a továbbiakban sem kíván lemondani. Az eddigi elért eredmények arra utalnak, hogy Társadalmi Összefogásunk megkerülhetetlenné vált, mert reális emberi és társadalmi gond alapján szerveződik, és küzd céljáért. Társadalmi összefogásuk miatt a politika többé nem tudta a szőnyeg alá söpörni a devizahitel alapú hitelezés problémáját, mert ellenállásba ütközött. Álláspontom szerint továbbra is két síkon kell folytatni a harcot: jogi síkon az egyéni jogorvoslatért, és társadalmi összefogással, kiállással a 3 millió sorstársunkat sújtó közös gond megoldásáért. A Magyar Szociális Fórum – Szociális Kerekasztal mindkét tekintetben segített Önöknek, és a továbbiakban is segíteni igyekszik. Az egyéni jogorvoslás terén szabad felhasználásra jogi mankókat, köztük alapvető fontosságú munkaanyagot bocsátott mindenki rendelkezésére, hogy saját helyzetére alkalmazhassa, és élhessen az egyéni vagy a csoportos jogorvoslás lehetőségével. Tette ezt anélkül, hogy bárkit is arra biztatott volna, hogy pereskedjen, vagy lebeszélt volna arról, hogy pereskedjen. Hálót adott Önöknek és ügyvédeiknek, hogy halászhassanak! Az Önök visszajelzéseiből következtethetően többen éltek a jogi megoldás lehetőségével, és pert indítottak. Mások viszont azért nem tudtak perbe fogni, mert nincs pénzük ügyvédre. Nekik olyan ügyvédi kör kialakításával igyekeztünk segíteni, amely nem rendeli alá a társadalmi érdeket egyéni anyagi szempontjának. Talán nem kell mondanom, hogy nincs nagy tolongás! Kevés az olyan önzetlen ember, aki nemes szolgálatnak tekinti az Önök ügyének képviseletét. De mit várjunk tőlük, ha a politika ugyanezt műveli?! Mit várjunk akkor, amikor egyes szakmai vezetőik lebeszélik őket az Önök ügyének vállalásáról, sőt még fenyegetik is őket, mert fontosabbnak tartják a bankok kellő anyagi erővel alátámasztott érdekképviseletét az Önökével szemben!? Olyan esetekről is tudunk, hogy az ügyvéd – nyomás hatására – elállt a már vállalt ügytől.
2. Ilyen körülmények között magunknak kell cselekednünk saját érdekünkben, és egymás érdekében! A hitelkarosultakert.hu honlapunkon szerveződő társadalmi összefogás pontosan ezt a célt szolgálja. Saját magunknak kell felhajtanunk olyan ügyvédeket, akik készek vállalni ügyeinket! Minél többet, annál jobb, hiszen egy-egy ügyvéd nem képes felelősen 20-30 ügynél többet vállalni! Keressék meg őket, és mondják meg nekik, hogy szakértőink készek segíteni nekik a pénzügyekkel kapcsolatos felkészítésükben, eligazításukban! E nélkül nem tudunk előre lépni, mert a rendelkezésünkre álló szakmai kapacitás olyannyira leterhelt, hogy nem tud többet vállalni! Világosan meg kell mondanunk: a Szociális Kerekasztal nem arra vállalkozott, hogy egyénileg kezelje a bajba jutottak gondját, és „ügyvédi irodának” csapjon fel, hanem arra, hogy társadalmi megoldást kényszerítsen ki a kormánytól, és az igazságügyi szervektől az össztársadalmi probléma, ezáltal pedig az Önök egyéni helyzetének átfogó rendezéséért. Küldetésünket elsősorban és legfőbbképpen társadalmi rendeltetésűnek tartjuk. A Szociális Kerekasztalnak nincs apparátusa, vagy személyzete! Emberekből áll, akik úgy döntöttek, hogy önzetlenül segítenek, amiben tudnak. Ezt azoknak mondom, akik már-már olyan megoldásokat várnak tőlünk, amilyenre legfeljebb az állam képes a rendelkezésére álló közigazgatási és jogi apparátussal! Írom továbbá azoknak is, akik úgy gondolják, hogy elég előhozakodniuk a panaszukkal ahhoz, hogy a vonal túlsó végéről kész recepthez jussanak, és csak azt kelljen még tisztázniuk, „mi a garancia arra, hogy megnyerik a pert”? Írom ezt tudván, mit jelent a kétségbeesés, és a mindennapi küszködés, és a kiútkeresés kényszere! De írom ezt annak tudatában is, hogy az Önök állapotát a politika és a bankérdek kiegyezése és szövetsége idézte elő, ezen pedig szakemberek csoportja – akármilyen jóindulatú és önzetlen legyen is – nem tud egymaga változtatni! Ezen Önök tudnak változtatni szakembereinkkel, és más azonos vagy hasonló érdekű társadalmi rétegekkel, mindenekelőtt a megélhetésükért küszködőkkel összefogva. Úgy ahogyan tették azok (azok a kevesek), akik Önök közül ott voltak a Kossuth téren, majd felvonultak a Clark Ádám térre október 1-én a szakszervezetekkel közösen az „Együtt jogainkért!” megmozdulás keretében. Az ilyen kiállások valóban előre viszik az ügyet, és aki nem ismeri fel jelentőségüket, az saját helyzetén sem segít! Segítséget kérni mindenki tud, de kiállni magáért – a jelek szerint – még mindig csak kevesen! Vegyék tudomásul, Tisztelt Sorstársak, hogy Önöket, az Önök kiállását saját magukért és egymásért nem tudjuk és nem is akarjuk pótolni! Folytatniuk kell a társadalmi harcot, máskülönben nem fog átfogó megoldás születni, ezáltal pedig egyéni sorsuk is megpecsételődhetik! Téved, aki kishitűen lemond az eredményről, hiszen még azt a keveset is az Önök kiállásával sikerült elérni, amit a kormány engedett! Eddigi ellenállásukkal rést ütöttek a kormány bankokkal kötött júniusi kiegyezésének falán. Így született meg a végtörlesztési törvény, mely azonban csak keveseknek biztosít menekülést az adósságcsapdából, hiszen a Hitelkárosultak túlnyomó többsége nem tud élni vele. Úgy hírlik, a hó végéig újabb lépésekre készül a kormány, bár távolról sem átfogó megoldásra. Önöknek központi állami intézkedéseket kell kikényszeríteniük azért, hogy semmissé váljanak azok a hitelszerződések, amelyek tisztességtelen, egyoldalú és jogalap nélküli banki feltételekkel születtek! Ki kell kényszeríteniük az eredeti állapot helyreállítását, hogy pontosan annyit kelljen visszafizetniük, amennyit ténylegesen felvettek, a bankoknak járó tisztességes kamat mellett! Ezt csak harccal tudják elérni! Társadalmi ellenállással, közös akarattal, hangerővel, gyűlésekkel, tüntetéssel, akciókkal alátámasztott követeléssel tudják kikényszeríteni! A hatalom ugyanis nem az Önök oldalán áll, hanem a bankokén. Önöknek pedig olyan hatalomra van szükségük, amely megoldja a problémájukat! Nincs más választásunk, mint politikai változást kicsikarni a jelenlegi hatalom letéteményeseitől, vagy félreállítani azt a hatalmat, amely nem hajlandó a mi oldalunkra állni a bankokkal szemben. A kormánynak el kell döntenie, hogy ki mellett áll! Önöknek pedig tudniuk kell, hogy igazságos ügyért küzdenek, és a Magyar Szociális Fórum ezért áll Önök mellett! Erélyes fellépésünkkel jogainkért kiharcolhatjuk a közérdekű keresetek befogadását, ezzel pedig az egyéni jogorvoslást is elősegíthetjük!
3. Mint tudják, eredeti célunk Pertársaság megalakítása volt. Úgy gondoltuk, ez az útja a kollektív megoldásnak. Magam sokáig nem tudtam belenyugodni abba, hogy szakembereink szerint a pertársasági út nem követhető. Végül meggyőztek arról, hogy azért nem jó, mert ha egyetlen ügy bedől, az összes többi vele együtt bukik, a felperes pedig fizet. A bírónak az is jogában áll, hogy egyéni ügyekre szabdalja szét a pertársasági keresetet. (Damm Andrea erre vonatkozó érveit olvashatják a Szakértőink mondják c. rovatban.) Meghajoltam jogászaink szakmai érvei előtt, de nem mondtam le a kollektív megoldásról. Véleményem szerint ugyanis egyéni perek sokaságával nem lehet megoldani 3 millió ember gondját! Úgy látom, hogy a közös jogi megoldás elsősorban politikai akaraton múlik, törvénykezéssel érhető el, továbbá a közérdekű perekkel. További jogszabályokat kell alkotni a Hitelkárosultak érdekében! Ezért kapcsolódtunk be a parlament Fogyasztóvédelmi Bizottságának abba az újonnan létesült szakértői csoportjába, amely erre vett irányt. A közérdekű keresetek vonatkozásában új lehetőségeket tár fel a Legfelsőbb Bíróság ítélete a szegedi üggyel kapcsolatban, ill. a Fővárosi Ügyészség válasza a Magyar Szociális Fórum megkeresésére közérdekű per indításának ügyében. Ha a szegedi ügyészség megfelel az LB elvárásainak, azaz megvizsgálja az okokat is, olyan ítélet születhet, amely messze túlnő a Partiscum szövetkezettel kapcsolatos konkrét ügyön, és „precedens értékűsége” miatt kihatással lehet minden egyéni perre is, mely a tisztességtelen feltételek miatt indíttatott, vagy indul a jövőben. Ami pedig a Fővárosi Ügyészség nekünk írt válaszát illeti (lásd a Szakértőink mondják rovatban!) szintén szerepel benne, milyen konkrét szempontok szerint tudna helyt adni a megkeresésnek. Véleményem szerint Önökön, Hitelkárosultakon kívül senki sem képes arra, hogy közérdekűvé tegye azt, amit saját maguk átélnek, és sérelmeznek! Azt akarom mondani, hogy önszerveződéssel, összefogással, együtt gondolkodással, összedolgozással e téren is előre léphetnének fontos eredmények reményében! Természetesen szakember segítségével. De előtte jussanak el maguk arra a szintre, hogy felismerjék, mi áll az Önök érdekében, hogy a bankokkal, vagy akár csak egy bankkal szemben közérdekű keresetet nyújtsanak be, ill. megjelöljék az ügyészségnek, minek alapján kérik tőle, hogy közérdekű keresetet indítson a bank, vagy a bankok ellen. Jöjjenek össze, beszéljék meg a teendőket! Hisz’ ez a kiállás része!
4. Persze, hogy mindez időt igényel, az idő pedig kevés! Mégis az a véleményem, hogy aki nem cselekszik, az még több időt veszít, és még kevesebb marad neki belőle. Legyenek hát türelmetlenek saját magukkal szemben, saját érdekükben! És legyünk következetesek abban a harcban, amelyet a politikai változás kikényszerítéséért  folytatunk a megoldásért!

Ne felejtsék, amit együtt vállaltak: „Kiállok magamért, másokért, emberi jogaimért!”

Soha, senkinek a kedvéért se mondjanak le emberi jogaikról!

Tisztelettel sorsuk, biztatóan küzdelmük iránt,

Simó Endre