Mi legyen azokkal az embermilliókkal, akik kiszorulnak a termelésből, nincs munkájuk és jövedelmük, nem tudnak miből megélni? Ez a kérdés állt annak a vitának a homlokterében, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézete rendezett telt ház mellett, csütörtökön Budapesten „Szociális piacgazdaság és jóléti állam az Európai Unióban” címmel.

A kérdésre a bevezető előadást tartó Kőrösi István közgazdász a szociális piacgazdaság megújításában jelölte meg a megoldást, ugyanakkor elismerte, hogy a szociális piacgazdaság és a jóléti rendszer különvált egymástól. A 70-es évek óta megszűnt az összefüggés fejlesztés és munkahelyteremtés között, hiszen számtalan beruházás úgy valósult meg, hogy közben csökkent a foglalkoztatás. Ennek oka az automatizálásban rejlik, hiszen a korszerű technológiák kiszorítják a munkaerőt a termelésből.

De vajon nincs joguk az emberhez méltó léthez azoknak is, akik kiszorulnak a termelésből, és nincs miből megélniük? - tette fel a kérdést Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum szervezője a vitában. Az ő létszámuk ugyanis Magyarországon, az EU-ban és a világ többi fejlett országában látványosan nő, nem beszélve a harmadik világról – érvelt. Hogyan biztosítható jövő nekik is a fennálló gazdasági rendszerben? Ne volna szükség más társadalmi viszonyokra, hogy az emberiség termelésből kiszoruló része is meg tudjon élni? – vetette fel a kérdést. Simó annak a véleményének adott hangot, hogy megkerülhetetlen kérdés a társadalmi termelés-egyéni kisajátítás klasszikus ellentmondásának a feloldása. Azaz választ kell adni arra a kérdésre, hogy fennmaradhat-e egy olyan rendszer, amelyben a magántulajdon maga alá rendelheti a társadalmakat, kétségbe vonva az ember jogát a megélhetéshez.

Rácz Margit kutató rendszerválságról tett említést. Farkas Péter kutató szerint illúzió szociális piacgazdaságot hirdetni a jelenlegi piaci szabályok és társadalmi viszonyok között. Recseg-ropog az egész rendszer – mondta. Artner Annamária közgazdász annak a véleményének adott hangot, hogy azért várat magára egy átfogó megoldást kínáló közgazdasági elmélet, mert a rendszer uralkodó csoportjai nem érdekeltek egy ilyennek a kidolgozásában.

Kőrösi István nyitottnak nevezte a szociális piacgazdaságot más megoldásokra is. Társadalmi és politikai szabadság kölcsönösen feltételezi egymást – mondta. Röpke gazdaságfilozófiája nyomán korunk társadalmi válságából kivezető „harmadik útról” beszélt, a társadalom humanizálásának, és minél szélesebb tulajdonviszonyoknak a követelményéről. Növelni kell az önálló foglalkoztatásúak arányát. „Szociális felelősségvállalással működő rendet” tartott célszerűnek, Hayek nyomán viszont arra intett, hogy illúzió az olyan állam, amely a bölcsőtől sírig gondoskodik az emberről.+++