1095 NAP UTÁN MEGÁLL AZ ÉLET?
A munkaerő piaci képet torzítja a közfoglalkoztatás, illetve a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása is. A csökkentett munkaidőben „fél pénzért dolgozók” megélhetési válságba sodródnak. A kavargó örvényben, egyre lejjebb csúsznak. Munka csak ideig-óráig jut a megváltozott munkaképességűek számára. Az ő esetük még speciálisabb, mint az egészséges embereké. Az egészségkárosodott személyek gyakran kiesnek a munkából, komoly betegségekkel küszködnek. Ők a munkáltatók által sem szívesen foglalkoztatottak. Aki nem bírja a munkatempót, az villámgyorsan az utcán találja magát.
A 2011.évi CXCI. törvény lehetetlen helyzetbe sodorja a rokkantakat. Az Európai Uniós pénzforrással támogatott új foglalkoztatási program is csúszik. Talán majd 2013. évtől beindulhat? A hazai rokkantak mindössze 10%-os foglalkoztatási aránya messze elmaradt a 40%-os EU átlagétól. A helyzetet súlyosbítja, hogy a vállalkozások nem tolongnak a rehabilitációs munkahely teremtési pályázatok elnyeréséért. A szigorú feltételrendszer elriassza őket. A munkáltatók többsége inkább megfizeti a magas rehabilitációs hozzájárulást.
Sohasem lett volna szabad ilyen körülmények között törvénybe iktatni azt, hogy aki nem rendelkezik az utolsó 5 éven belül 3 év = 1095 nap biztosítási jogviszonnyal, az semmilyen ellátásra nem válik jogosulttá, ha előtte 30-40 évet dolgozott, akkor sem! Ez halálos csapás a rokkantakra nézve. Ők ugyanis nem versenyezhetnek az egészséges munkaerővel szemben a munkaerő kínálati palettán. A sok tízezer kiadott rehabilitációs kártya ott lapul a rokkantak kezében úgy, hogy semmit sem tudnak kezdeni vele. Mégis szélsebesen kerülnek vészhelyzetbe, az ellátórendszerből kipenderített rokkantak. Mi lesz velük? Amennyiben nem találnak munkát – márpedig nem találnak – akkor a jövőjüknek befellegzett! Életbe lép a szabály, amit könyörtelenül alkalmaznak rájuk, miszerint az 1096.-ik naptól már végük van, mert ellátatlanokká válnak. Súlyos betegen, pénz nélkül, hogyan is élhetné túl ezt a helyzetet egy rokkant? Ilyen törvényt hozni, több mint embertelenség!
Íme, egy példa a sok közül:
„Egy hónapja megözvegyült, rokkant asszony kiszolgáltatott helyzete”:
Én, egy 58. éves özvegyasszony vagyok.
A súlyos beteg édesanyám hosszú évekig tartó ápolása miatt a munkaviszonyomat is meg kellett szüntetni. Ápolási díjban részesültem utána. Mire a hosszú szenvedés után elhunyt, már eltelt több mint 8 esztendő. Munkát próbáltam keresni, de nem találtam. Közben a férjem is súlyos beteg lett, aki 1 hónapja hunyt el. Én belerokkantam édesanyám ápolásába és komoly betegségeket szereztem. Az orvos szakértői felülvizsgálatokon megváltozott munkaképességű személlyé nyilvánítottak. Azonban munkát nem találtam édesanyám 8 évig tartó ápolása után, így nem volt meg a törvényi előírás szerinti 5 éven belül a 3 év = 1095 nap biztosítási jogviszonyom. Emiatt, semmilyen pénzbeli ellátásra nem vagyok jogosult. Most vesztettem el a nagybeteg férjem is, akinek a nyugdíjából éltünk, rendkívül szűkösen. Most már, se férjem, se pénzem nincs! Tudom, hogy 1 évig jár az ideiglenes özvegyi nyugdíj, de mi lesz azután? Azután egyetlen fillért sem kapok, mert nincs meg az a fránya 1095 napos biztosítási jogviszonyom, ezért nem kaphatok megváltozott munkaképességű személyként egyetlen forintot sem! Sőt, mivel nem vagyok jogosult ellátásra (40% mértékű) megváltozott munkaképességűként - az 1095 nap biztosítási jogviszony hiánya miatt - így ezen okok miatt, az állandó özvegyi nyugdíj sem jár. Az állandó özvegyi nyugdíj ugyanis, csak 50% mértékű egészségkárosodás után jár! A sors pikantériája, hogy édesanyám ápolása miatt kellett otthagyni a munkahelyem. Közel 40 éves nyugdíjjogosító idővel rendelkezem. A több mint 8 évi ápolás viszont, nem számít be a nők 40 éves munkaviszonyába sem. Így, most azt kell várnom rettegve, hogy beteg özvegyként, megérem-e a folyton emelkedő öregségi nyugdíjkorhatárt élve, jövedelem nélkül! Milyen törvények ezek? Kinek az agyában születhettek meg ilyen embertelenségek? Miért nem szólal fel ezek ellen senki? Hogyan lehet ennyire kiszolgáltatott egy törvénynek az ember? Nem bírom felfogni, nem tudom elhinni, hogy emberek, emberek ellen, hogyan hozhatnak ilyen törvényeket? Egyre többet foglalkoztat az öngyilkosság gondolata. Amikor megtudtam az orvosoktól, hogy a férjemet elveszíthetem, akkor döbbentem rá, hogy egyedül, pénz nélkül meghalok én is. Megfagyok, vagy éhen halok. Ezt a sorsot szánják nekem a törvénykezők!
VÉGSZÓ:
Sajnos, ez a példa nem egyedi. Ebben az embertelen világban, sok hasonló esetről kapunk panaszlevelet. Bármely életkorban előfordulhat, hogy 3 évig sem kap munkát valaki, hiába követ el mindent, hogy találjon. Van olyan betegesetünk is, hogy balesetet szenvedett utasként egy középkorú nő, akinek ripityára törtek a csontjai. Korrekciós műtétek sorozata után is maradandó károsodása van. Testileg-lelkileg összeroppant! Az NRSZH felülvizsgálat rokkantsági állapotot vélelmezett nála, de egyetlen Ft ellátásra sem vált jogosulttá az 1095 nap biztosítási jogviszony hiányában! Dolgozni nem tud, az állapota miatt még közmunkát sem tud vállalni, hogy segélyre jogosulttá válhasson. Ezekkel az emberekkel mi lesz? Az ő életük, egy súlyos törvényi hiba miatt örökre megpecsételődött?
A döntéshozóknak sürgősen felül kellene vizsgálni ezeknek az élethelyzeteknek a tükrében azt, hogy, fel sem mérték a törvényalkotáskor, hogy mit tesznek az ilyen emberekkel szemben! Legalább utólag ismerjék el, hogy „halálos tévedéseket követtek el a 2011.évi CXCI. törvény és a 7/2012.II.14-i NEFMI rendelet megalkotásakor ”. Kérjük, hogy azonnal vonják azokat vissza!
Magyarország, 2012.11.22.
MSZF Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoport