A rokkant törvényről és hatásairól

Megjelent: 2012. augusztus 28. kedd, 15:08 | Nyomtatás | Találatok: 3430

A ROKKANT-TÖRVÉNY ÉS HATÁSAI: MIKOR DURRAN KI A LUFI?

Óriási elánnal lett beharangozva a kormány részéről, hogy a rokkantaknak lesz végre munka. Vajon a terv még az asztalfiók mélyén lapul? Talán, majd jövőre elkezdődhet a program? Az előzetes hatástanulmány nélküli, villámgyorsan összetákolt rokkant-törvény nagyon rosszul vizsgázott eddig. Nem túlzás, ha azt mondjuk, megbukott! Az elgondolkodtató tények sorozatban bizonyítják, a rendszer megálmodói bakot lőttek, vagy netán egészen más volt a céljuk ezzel a törvénnyel, mint, amit hirdettek? Mára már az lett a fő kérdés, hogy kinek is akart ezzel a törvénnyel munkát biztosítani a kormány? Mennyire lett hatékony és mennyire vált be a rendszer? Semennyire! Igen, semennyire, mert a 2011. évi CXCI. törvény hatályba lépése óta eltelt fél év alatt kiderült, hogy munkahely nincs! Az EU pénzforrásokkal megtámogatott rendszer nem működik a meghirdetett kezdési időponttól, 2012.07.01-től. A késlekedés okára nem ad a kormány magyarázatot. Mindössze annyi történt, hogy legutóbb, 2013.01.01-től hirdették meg ennek a programnak az indulását. A törvény hatályba lépése után egy évvel, vajon reménykedhetnek-e majd a rokkantak, hogy napi 4-6 órás munkát kaphatnak valahol? Ez ma még talány.

Amennyiben lesz munka, a rokkantak éppen csak annyi pénzt keresnek majd, a napi 4-6 órás csökkentett munkaidős foglalkoztatással, hogy a gyógyszereiket ki tudják váltani? A napi egyszeri étkezésre futja még talán a keresetükből? Miből fogják fizetni a fűtést, a lakásrezsit, stb.? Gondolni sem merünk arra, hogy a kormány eredeti szándéka az volt a rokkant-törvénnyel, hogy hajléktalanok legyenek a súlyos betegek? Egy élet munkája után, a segélyszerű havi ellátásokból ugyanis, ez a távolba mutató rémkép. Ma még talány, hogy a 195 ezer fő felülvizsgálandó közül az ellátórendszerből kitessékelt, súlyos betegek számára lesz-e, vagy egyáltalán meddig lesz „biztos” munka? Munkavégzési tilalom van elrendelve a segélyszerű rehabilitációs ellátás mellett, miközben annak a betegnek, aki pl. 10-20 éve kiesett a munkatapasztalatból, annak most, „hirtelen gyógyultan”, vissza kellene szokni a munka világába. Tesztelni kellene azt, hogy mennyire bírja egészségileg is a munkavégzést az érintett? A rehabilitálható betegek ugyanis, ha az ellátásuk megszűnése után 5 éven belül nem rendelkeznek 3 évi biztosítási jogviszonnyal, akkor soha többé nem kaphatnak ellátást, ha előtte 30-40 éven át voltak járulékfizetők, akkor sem! Az első félévben, a kb. 28-30 ezer fő soros felülvizsgált közül, kb. fele-fele arányban vannak a rendszerben maradhatók és az onnan kitettek, vagy rehabilitálhatók. A nagyobb fele (kb.60%), akik a rendszerben maradhatnak, azok ellátása is csökken. A rehabilitálhatókat hatalmas terhek sújtják. A munkavégzési tilalom mellett nekik is, csak maximum 3 évig kegyelmeznek meg. Egyszer, ha kikerülnek, akkor visszaút nincs a rendszerbe! Hogyan lehetett ennyire embertelen törvényt megalkotni? Becsületes, munkában megrokkant embereket, miért kellene halálra ítélni? A makkegészséges, profi munkaerő sem talál 50-60 évesen semmilyen munkahelyet az országban. A megváltozott munkaképességű személyeket melyik munkahely várja tárt karokkal? A rehabilitációs foglalkoztatási programot kinek is hozták létre? A rokkantaknak, vagy az ő munka-alkalmasságukat elbíráló, rehabilitációs szempontrendszer végrehajtóinak?

A megváltozott munkaképességűek rehabilitálhatósági szempontjai 3 részből állnak:

1./ Orvos-szakértői felülvizsgálati szempont (orvos-szakértők elbírálása alapján),

2./ Foglalkoztatási szempont (foglalkoztatási szakértők elbírálása alapján),

3./ Szociális szempont (szociális szakértők elbírálása alapján).

Szorosan idetartozik még a jogorvoslati lehetőségek igénybevétele. Vitás kérdésekben a munkaügyi bíróságok döntenek. Ez 2-3 évig is elhúzódó folyamat. Napjainkban az öntudatos betegek tömegesen vennék igénybe a jogorvoslati utat, igazukat keresve. Sajnos azt kevesen tudják, hogy a per ideje alatt az ellátás folyósítása szünetel, így a beteg, akár 3 éven keresztül is teljesen ellátatlan marad, a bírósági végzésig. Miből él addig a rokkant, amíg az igazát keresi? A betegtapasztalatok alapján a pernyertes beteg is rosszul járhat, mert „új belépőnek minősülve”, csak drasztikusan lecsökkentett ellátást kap. Amennyiben, a rehabilitálhatósági szempontokat és a hozzá kapcsolódó jogorvoslati utat nézzük, megállapítható, hogy a rendszer hatalmas apparátussal dolgozik. Vajon ezeknek a költségvonzatát kiszámolták-e a döntéshozók? A megnövekedett létszámú felülvizsgáló főorvosok, a foglakoztatási és szociális szakértők, valamint a munkaügyi bírók fizetése és a bíróságokra kirendelt igazságügyi orvos-szakértők díjazása, a (rokkant lakhelyére) kirendelt foglalkoztatási és szociális szakértők eseti megbízási díjai, hatalmas anyagi terheket jelentenek.

Emellett, a munkáltatóknak is komoly fejtörést okoz, hogy egyáltalán megéri-e foglalkoztatniuk a megváltozott munkaképességű személyeket? Ugyanis, a kötelezően előírt foglakoztatási feltételrendszer olyan szigorú, hogy a szakemberek elmondása szerint nem is éri meg rokkantakat alkalmazni. A cégek inkább kifizetik a 964.500.-Ft „büntetést”, rehabilitációs hozzájárulás címén, mintsem a rendkívül szigorú feltételeket teljesítve ráfizessenek a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására. Arról nem is beszélve, hogy ezeknek a súlyos betegeknek nem hatékony a teljesítménye, illetve többet vannak orvosi kontrollokon, mint a munkahelyen. Ráadásul, aki megváltozott munkaképességű személyt alkalmaz, annak mentort is alkalmaznia kellene. Elképesztő ellentétek feszülnek egymásnak akkor is, ha a komplex minősítésnél a beteg kikerül az ellátórendszerből, miközben a munkahelykeresésnél szembesül azzal, hogy nem kap munka alkalmassági igazolást. Ismerünk olyan beteget, aki a munka alkalmassági igazolás hiányában képtelen a 30 napos közmunkát is teljesíteni, így önkormányzati szociális segélyre sem jogosult 3 évig, önhibáján kívül, miközben agyi infarktuson esett át és több más komoly betegsége is van. Ezekkel a betegségekkel, mindössze 32% egészségkárosodási mértékű minősítést kapott, amivel nem számít megváltozott munkaképességű személynek. Az ő esete, az csak egy, a sok közül. (Már többször elmondta, hogy a 6. emeleti lakása ablakából gyakran néz lefelé, miközben arra gondol, ha majd már nem bírja tovább „cérnával”, le fogja vetni magát a magasból a mélybe. Mi folyton megpróbáljuk lebeszélni erről a szándékáról). Akár a munkáltatók költségterheit vizsgálva, akár a megváltozott munkaképességűek rehabilitációs programjában résztvevő állami alkalmazottak munkabér terheit figyelembe véve megállapítható, hogy itt hatalmasra duzzadó kiadások vannak. Kiszámolták-e a döntéshozók, hogy az anyagi haszon, mennyivel haladja meg a ráfordított költséget, a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása esetén?

A sors furcsa fintora, ami a betegekkel az új komplex minősítés szerint történik. A súlyos betegek többsége az orvos szakértők véleménye alapján hosszú évekig, vagy évtizedeken át, a sokszori felülvizsgálatok alkalmával is rokkantnak lett minősítve. Az „új komplex” felülvizsgálat szerint pedig „papíron” gyógyultakká váltak. Hogyan lehetséges ez? Hogyan lehetséges az, hogy akit már 5-10 alkalommal felülvizsgálva, folyamatosan rokkantnak vélelmeztek eddig, annak most hirtelen, „papíron” megjavult az állapota, miközben egyre betegebb lett? Hogyan lehetnének ezek a betegek csalók, ha többszörös felülvizsgálat alkalmával is rokkantnak bizonyultak? A kormány vádjai szerint, a médiában elhangzó hírek gyakran arról szóltak, hogy a korhatár alatti rokkantak többsége csaló. Ezeknek a betegeknek az állapotát mindig más-más orvos szakértők vélelmezték. Ha ezek a betegek eddig, hosszú éveken keresztül csalók voltak, hol vannak azok az orvosok, akik őket rokkanttá nyilvánították? Ezeket az orvosokat is csalóknak tartja a kormány? Az orvostársadalom ez ellen, miért nem tiltakozik? Vagy most, az új komplex minősítés szerint csalók az orvosok, akik olyan szakvéleményeket adnak ki a rokkantaknak, hogy azok, hirtelen a „papíron” egyre egészségesebbé és munkaképessé válnak? Az orvosok miért nem szólalnak meg ebben az ügyben? Miért hallgatnak? Miért nem tisztázzák a szerepüket ebben a kormányzati vádaskodásban, ami a rokkantak felülvizsgálata körül zajlik, hiszen ők is gyanúsítottak? Most ugyanis a kormány szerint, az a cél a szigorú, új komplex minősítővel, hogy a csalókat kiszűrjék. Az orvosok a kormánytisztviselői jogállású munkaköreiket féltve, még a „Hippokratészi” esküszegést is megkockáztatják?

Hogyan lehet az, ha az érintett, folyamatosan 10-20 éve rokkant, akár felminősítés, akár visszaminősítés következik be állapotában a szakhatósági vélemény szerint, a folyamatos rokkant „új belépőnek számít” az ellátórendszerben? A logika szerint, aki 20 éve rokkant, az hogyan lehet „új belépő” a rendszerben, amikor 20 éve folyamatosan benne van? Ezt, csak azért találták ki a törvényhozók, hogy a pénzbeli ellátását a betegnek csökkentsék? Az ellátását, mindenáron felezzék, vagy harmadolják, ha ellátott marad továbbra, akkor is? Az „önkéntes-kötelező”felülvizsgálat is a jogfolytonosság megszakítását célzó intézkedésként lett kitalálva? Ez embertelen rendelkezés. Az előre meghatározott, kb. 200 milliárd Ft költségvetési megtakarítási cél „dönti el” az ellátórendszerben maradhatók létszámát? A rehabilitálásnak azt a célt kellene szolgálnia, hogy a betegeket a maximális 3 éves ellátási időtartam alatt átképezzék, vagy utóképzésben részesítve, fokozatosan visszaszoktassák a munkába őket. Érthetetlen, hogy a rendkívül alacsony pénzbeli ellátás mellett, miért nem dolgozhat csökkentett, napi 4 órás munkaidőben a beteg a rehabilitációs ellátás - maximum 3 éves - időtartama alatt? Ennek kettős célja is lehetne. Egyrészt, tesztelhető lenne a betegnek a visszaszoktatása a munka világába, hogy mennyire terhelhető? Másrészt a kétféle, de rendkívül szerény pénzbeli ellátással - a napi 4 órás munkabérrel és az alacsony rehabilitációs ellátással - megmenekülhetne az éhhaláltól az érintett.

Az a tény, hogy a rokkantakat érintő negatív jogszabályi változások teljesen megalapozatlan döntésekre épültek, és az, hogy az ellátórendszerben hatalmas káosz van az egyértelmű, nemcsak a szakemberek, hanem a betegek számára is! A súlyos betegek nem értik, hogy hiába hívták fel a döntéshozók figyelmét a sorozatos emberi tragédiák veszélyére, eddig semmi sem történt. Minek kell még történnie ahhoz, hogy észhez térjen végre a kormány? A Parlament őszi ülésszakának megnyitásakor soron kívül tárgyalni kellene erről a kérdésről, mert elfogyott a türelem! Kilenc hónapja senki sem hallja meg a vészcsengőt? Eddig, hiába kérték a kormányt a rokkantak érdekvédelmi szervezetei, hogy vegye komolyan a megváltozott munkaképességűket érintő jogszabályi kifogásokat. Számtalan példával bizonyította az élet, hogy ez a súlyos problémakör nem megkerülhető, foglalkozni kell vele. Annyi történt mindössze – ami örvendetes – hogy talán a bányászok, a jogtalanul megkurtított ellátásukat visszakapják? Bár erre is, csak ígéret hangzott el a média hírforrások szerint. A bányászokat ért jogtalanságok talán véget érnek azzal, hogy a kormány, majd igyekszik kiküszöbölni a csorbát és visszaállítja az eredeti állapotot, így a bányászok visszakaphatják a jogos járandóságaikat. Ennek őszintén örülünk. A kormánynak ugyanígy, felül kellene vizsgálnia a többi rokkant problémáit is.

Az elmúlt hetekben nagy vihart kavart a 2011.12.31.-én még „szociális járadékban” részesülő - azóta „rokkantsági ellátottnak” átkeresztelt özvegyek ügye, mely az óta, szerencsére megnyugtatóan lázárult. A volt szociális járadékban részesülő özvegyek, akiknek a megfelelő szolgálati idő hiányában, nem volt jogosultságuk a rokkantsági nyugdíjra, ők a szociális járadék mellé 60% özvegyi nyugdíjat is kapnak. Nagy „kalamajkát” okozott egy őket érintő, állítólag „téves intézkedés” miszerint, írásbeli határozattal ki lettek értesítve az özvegyi nyugdíjaik lefelezéséről. Utólag a kormány technikai hibára hivatkozott. A felelős politikai vezetőknek az lett volna a minimum, hogy ezért a baklövésért azonnal lemondjanak. Tiltakozásul volt olyan özvegy, aki öngyilkossággal fenyegetőzött. Pedig ők, sokkal jobb helyzetben lettek volna, még a csökkentett összegű, lefelezett özvegyi nyugdíjukkal is, mint azok az egyedülálló rokkantak, akiket a súlyos betegségeik miatt elhagyott a házastársuk, vagy nőtlenek, hajadonok, mert ők, a felülvizsgálatok során elszenvedett visszaminősítésekkel, sokkal nehezebb helyzetbe kerülnek, mint az özvegyek. Az egyedülállóknak ugyanis, csak a segélyszerű, gyakran csak a 27 ezer Ft/fő/hó összegű ellátásból kell a gyógyszerek, az élelmezés és a lakásrezsi költségeket fedezni. Mindenki tudja, hogy ebből ezeket a kiadásokat fedezni képtelenség! A döntéshozók mégis megalkották az embertelen új komplex felülvizsgálati rendszert és a 2011.évi CXCI. törvényt, ami csak arra született, hogy a rokkantakat ellehetetlenítse?

Naponta érkeznek kétségbeesett levelek tucatszám hozzánk arról, hogy a reménytelen élethelyzetből nincs kiút. Arról írnak a betegek, hogy önkezükkel fognak véget vetni az életüknek. Nem győzzük arra kérni őket, hogy tartsanak ki. Mi már a T/5000. törvény-tervezet óta ontjuk a leveleket, a tiltakozásokat mindenüvé. A figyelemfelhívásunkat minden országgyűlési képviselőnek egyenként megküldtük, hogy lelkiismeretük szerint nyomják meg a szavazógombot. Nem tudjuk elképzelni, hogy a rokkant-törvényt megszavazóknak fogalmuk sem volt arról, hogy mire is nyomták meg a szavazógombot? A volt Köztársasági Elnök milyen lelkiismerettel írta alá ezt a törvényt? Ez a törvény ugyanis, minden jóérzésű ember gondolata szerint, népirtásra született. A 27 ezer Ft/fő/hó összegből éhen fognak halni a betegek, megfagynak, hajléktalanok lesznek, sokan még a gyógyszereiket sem tudják kiváltani. Egy folyamatos rokkant állapotban lévő betegnek óriási kiadásai merülnek fel, az állandó gyógyszerezés és a speciális élethelyzete miatt. Egy súlyos beteg nem élhet fűtetlen lakásban sem. Ő hamarabb megfagy, mint egy egészséges ember, aki el tudja hagyni az otthonát, melegedőre tud menni, nem úgy, mint egy rokkant, akitől még a kedvezményes bérletvásárlás lehetőségét is elvonták. Belegondolni is szörnyű, mi lesz, ha jön a tél? A döntéshozóknak és a végrehajtóknak is, ezzel tisztában kellene lenniük.

A járulékfizetéssel megalapozott, szolgálati jogviszonyra és a társadalombiztosítási kockázatra épülő rokkantsági nyugdíjakat, törvénysértő módon változtatták át segélyszerű szociális ellátásokra. Embertelen az a törvénykezés, mely éhezésre, nyomorra ítéli a súlyos betegeket. Márpedig a 2011.évi CXCI. törvény és a hozzákapcsolódó „új komplex” minősítő rendszer, a szakpolitikusok által is elismerten, ezt teszi a súlyos betegekkel! Mindezek okán, sürgősen vissza kell vonni a 2011. évi CXCI. törvényt és az új komplex minősítő rendszert! Átlag 30 évnyi járulékfizetéssel megalapozott rokkantnyugdíjakat, nem lehet egyetlen tollvonással, úgy elvenni megrokkant emberektől, hogy az életben maradásra sem kaphassanak esélyt! Egyre gyakrabban tiltakoznak a demokratikus ellenzéki pártok is ez ellen. A törvény 2012.01.01.-i hatályba lépése óta 8 hónap eltelt. Miért nem hajlandó a kormány „észrevenni” az S. O. S. vészjeleket a rokkantak érdekvédő szervezeteitől, mint a MEOSZ, vagy a rengeteg figyelemfelhívást útjára bocsájtó „Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért”csoporttól? Miért nem áll szóba velük a kormány? Miért nem ül le a képviselőikkel tárgyalni? Volna pedig miről beszélgetni.

A kormány azt állítja, hogy a legnagyobb körültekintéssel járt el a megváltozott munkaképességűek ellátásáról szóló 2011.évi CXCI. törvény megalkotásánál, a betegek érdekeit figyelembe véve. Ha ők ezt komolyan, felelősen így gondolják az általuk megalkotott törvényről, akkor ez, még nagyobb szégyen! Szégyen azért is, mert egy köztörvényes bűnöző jobb ellátásban részesül, több pénzt fordít a napi ellátására az állam, mint az átlag 30 évig járulékfizető, munkába megrokkant becsületes betegnek! (lásd, mellékelt linkek: Milyen pénzbeli ellátást kap a „kulcsi családirtó”, vagy mennyit egy Sclerosis Multiplex-es beteg, stb.)? Miért nem ismerik be a döntéshozók, hogy ez a törvény rendkívül rossz tartalommal megtöltött és sürgősen vissza kellene vonni? A végsőkig elkeseredett betegek, így nemcsak hatalmas anyagi károkat szenvednek el, hanem az erkölcsi károk is felbecsülhetetlen rombolást végeznek a lelkükben és önbecsülésükben. Miért veszélyezteti a kormány a súlyos betegek szociális és a létbiztonságát? Micsoda szégyene ennek az országnak, hogy a védtelen, csalóknak tartott rokkantak ellen bevetett pszichikai hadviselés miatt, senki sem emeli fel a szavát? Ilyen embertelen törvénykezés és bánásmód mellett, mikor mondja már ki ennek az országnak a népe, hogy ebből most már elég! Mikor durran már ki ez a lufi? Mikor figyel már fel végre a társadalom, mi is folyik itt valójában a rokkantak ellen? Mennyi rokkantnak kell még meghalnia, hogy odafigyeljenek a sorsukra?

A döntéshozók embertelen törvénykezései súlyosan sértik az alapvető emberi jogokat. Azonnal fel kell függeszteni az új komplex minősítő rendszert, és vissza kell vonni a rokkantak ellen meghozott intézkedéseket, addig, amíg nem késő! Vissza kell vonni a 2011. évi CXCI. törvényt, mert az embertelen és népirtásra született! Szégyen hazánkra nézve, hogy a kormány az EU értékrendekre hivatkozva hozta meg a rokkantak elleni törvényt, miközben mi vagyunk az egyetlenek egész Európában, akiknél megszűnt a járulékfizetéssel megalapozott és a társadalombiztosítási kockázatra épülő rokkantsági nyugdíj intézménye! Morális szégyene az országnak, hogy ez a törvény megszületett és az, hogy még mindig életben van! Minden magyar állampolgárnak szembesülnie kell azzal, hogy ő is bármikor megrokkanhat. Minden felelősen gondolkodó állampolgárt kérünk, hogy fogjunk össze egy szebb és igazságosabb jövő reményében az emberek boldogulásáért! Együtt, egymásért! Harcoljunk együtt az alapvető emberi jogainkért!

Magyarország, 2012.08.26.

MSZF „Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért”csoport

Kapcsolódó cikkek:

Kormány

http://www.stop.hu/belfold/a-kormany-a-rokkantsagi-ellatasokrol-szerintuk-a-legnagyobb-korultekintessel-jartak-el/1070281/

MSZP

http://atv.hu/cikk/20120824_felreertes_volt_megse_csokkenti_az_ozvegyi_nyugdijakat_a_kormany?source=hirkereso

http://atv.hu/videotar/20120823_a_nemzeti_eszkozkezelo_fiktiv_szervezet

http://atv.hu/cikk/20120712_korozs_lajos

http://hvg.hu/itthon/20120806_mszp_rokkantellatasok_szoftverhiba

http://nol.hu/belfold/mszp__nyugdijvedelmet_a_rokkantaknak_

LMP