SZÉLLELBÉLELT ROKKANT-TÖRVÉNY:  ERŐLTETETT MENET

Az átgondolatlanul megalkotott rokkant-törvény szélnek ereszti a súlyos betegeket az ellátórendszerből úgy, hogy a nem létező munkahelyekre küldené őket. Az új foglalkoztatási program számukra, csak 2013.01.01.-től indul. A rokkantakat viszont addig is könyörtelenül kipenderítik az ellátórendszerből.

A megváltozott munkaképességűek ellátásáról szóló 2012.01.01.-től hatályos 2011.évi CXCI. törvény úgy született meg, hogy annak következményeit végig sem gondolták a döntéshozók. Ennek ékes bizonyítékai, a gomba módra szaporodó, mindennapos betegtörténetek. Egyre több beteg vállalkozik arra, akár nevét, arcát is felvállalva, hogy nem hallgat tovább. A betegek visszaminősítése már évek óta zajlik. Ez a folyamat felgyorsulni látszik ezzel a törvénnyel és a hozzárendelt „új komplex”minősítő rendszerrel. A hosszú évek, évtizedek óta folyamatos állapotú rokkantakat, az „önkéntes-kötelező” felülvizsgálattal, a rendkívül megszigorított komplex minősítő rendszerrel terelgetnék ki a munkaerőpiacra. A betegek azt is kérdezik: hogyan lehet „új igénylő” az, aki már 15-20 éve folyamatosan rokkant? Róluk ugyanúgy orvos szakértők állapították meg az elmúlt 15-20 évben is, hogy rokkantak. Hogyan lehet az, hogy miközben egyre betegebbek lettek, „papíron” egyre egészségesebbekké váltak? Most, „hirtelen” munkára alkalmasnak találják őket? Az ellátórendszerből eltávolított betegek egy része viszont nem kap munka alkalmassági igazolást, mert a munkaalkalmasságot elbíráló szakorvos szerint, nem alkalmas munkavégzésre. Hogyan lehetséges ez az ellentét, ugyanannak a betegnek az állapotfelmérésénél? Ez a törvény, csak arra született, hogy a betegek pénzbeli ellátásának összegeit megkurtítva, a kb. 200 milliárd Ft költségvetési megtakarítási cél teljesüljön?

A törvény megalkotói elhatározták, hogy szociális segélyszerű ellátást adnak csak a rokkantaknak a társadalombiztosítási kockázatra és járulékfizetésre épülő rokkant-nyugdíjuk helyett, ha bármennyit dolgoztak, akkor is. Az eddigi ellátásaik helyett, annak csak a felét, vagy a harmadát kapják. Az „üres pusztába” szétkergetett betegek sorsa, pedig oly mértékben bizonytalanná vált, hogy emellett szó nélkül elmenni nem lehet. Mindenre van ebben az országban pénz, két kézzel szórva, csak az átlag 30 évnyi munkában megrokkantakra nincs?

Felelőtlen kijelentések hangzanak el felelős politikusok szájából, miszerint a legnagyobb körültekintéssel jártak el a törvény megalkotásánál, hogy az, a betegeknek „jó” legyen.  Elképesztő cinizmus és embertelenség, amit a korhatár alatti rokkantakkal művelnek a törvényhozók és végrehajtók. Könyörtelenül zajlik a „megálmodott rokkant-program” megvalósítása. A betegek esetei hűen tükrözik azt, hogy az emberek egészsége és élete számít legkevésbé ebben a reménytelen küzdelemben.

Betegek esetei:

1. beteg esete:

Felháborító, hogy az idős, agyondolgozott, beteg emberek, ilyen sorsot kapnak a törvények által, egy élet munkája után, mert az éhhalál, vagy fagyhalál vár rájuk.

Én 16 éves korom óta, 35 éven át dolgoztam, fizettem a járulékokat. Az eddigi rokkant nyugdíjam havi 43.800.- Ft, és még van egy iskolás fiam. Iszonyatos, hogy mennyit nyomorgunk, éhezünk. Én is megkaptam a kötelező "önkéntes" felülvizsgálatra a levelet. Vérlázító, amit felülvizsgálat címen emlegetnek. Kiöregedett szemész, ortopéd orvos, stb. állapítja meg szakorvosok által évek óta kezelt, bizonyíthatóan nem gyógyítható, munkaképtelenséget okozó betegségekről, hogy azok nem is betegségek? Esetemben pl.: véletlenül tudtam meg, hogy egy több mint 20 éve nyugdíjban lévő, érsebész, aki engem nem is látott, de ő írta alá szakértőként a papíromat. Súlyos depressziós és pánikbeteg is vagyok. Azt kellene elérni, hogy, ha a szakértők szerint nem vagyok munkaképtelen beteg, akkor adjanak egy nyilatkozatot, hogy ha bármilyen tragédia történik a betegségem miatt, gyilkosság, öngyilkosság, az illető "szakértőt" terhel minden erkölcsi, anyagi, jogi felelősség!

Egyébként azt sem tudom, hogyan képzelik el, hogy majd eljárok dolgozni, mikor orvoshoz is csak kísérővel - néha még azzal sem - tudok, merek utcára menni? Ki fogja fizetni azt az embert, aki engem naponta kísérget a munkahelyemre, és ott marad velem, mert egyedül félek? Ez is egy érdekes téma!
A betegségeimre szedett gyógyszerek miatt sem tudok utcára menni, ezek a gyógyszerek erős nyugtatók. Ezeknek a mellékhatásaival lehetetlen dolgozni, annyira le vagyok kábítva. A munkahelyen baleset is érhetne emiatt. Ez még senkinek nem jutott eszébe? A fent említett felülvizsgálók, ha csak egyszer is bevennének ilyen gyógyszert, rögtön más lenne a véleményük.

Az utóbbi időben nem egy ismerősöm lett öngyilkos. Azért, mert visszaminősítették őket! Az egyiknél, az eddigi 67% egészségkárosodását (szívműtétek, + többször műtött gerincsérv, ízületi betegségek, stb. mindez egyetlen embernél) levették 32%-ra.  Így neki sem járt semennyi pénzbeli ellátás. Az éhenhalás elől az öngyilkosságba menekült! Normális esetben ez évben nyugdíjba mehetnék, amit egész életemben vártam, mert tudtam, hogy 2012-ben betöltöm az 55. életévemet. Ilyen idősen, még egészségesen sem lehet munkát találni. Sokszor olyan rosszul vagyok, hogy az ágyból nem tudok felkelni. A pánikbetegségem miatt nem merek, nem tudok utcára, emberek közé menni. Hogyan járnék így zsúfolt tömegközlekedési járművekkel dolgozni? Hónapok óta rettegek, hogy mikor veszik el a rokkant ellátásomat? Biztos vagyok benne, a magam körül látott példák nyomán, hogy elveszik. Pedig ez nem könyöradomány, én ezért a pénzért megdolgoztam. A járulékokat becsülettel befizettem. A mindenkori kormányoknak kötelessége lenne valamit visszafizetni abból a rengeteg pénzből, amit befizettünk járulékként. Mi még szombaton is jártunk iskolába, dolgoztunk.

Ráadásul az én életem végig tragédia volt, 6 évesen, miután az anyám az öcsémre gyújtotta a házunkat, cselédnek kellett állnom, a nagymamám testvéréhez. Akit 30 éven át ápoltam, mert mindig "haldoklott", minden házimunkát nekem kellett csinálnom. Mellette 16 évesen elhelyezkedtem a Ganz-MÁVAG Vállalati Szakszervezeti Bizottságában. 1971-ben Egerben végeztem a gyors- és gépíró iskolát. Leérettségiztem, kitanultam még egy szakmát. Apámat 11 évig ápoltam. Felneveltem 2 gyermeket is. Koldusbotra juttat az állam egy élet munkája után? Öngyilkosságba akarnak mindenkit kergetni? Azzal, hogy átnevezték a rokkant-nyugdíjat, megfosztanak az orvosi ellátástól is, mert ezen túl nem vehetek nyugdíjas BKV bérletet. Így nem tudok eljutni orvoshoz. A havi 43.800.-Ft ellátásból nem telik 10.000.- Ft a teljes áru bérletre. Most, még ezt a 43.000.- Ft-ot is el fogják venni az újabb felülvizsgálatnál? A panellakásom havi rezsije többe kerül, mint az ellátásnak nevezett alamizsna. Ennünk is kellene valamit, a gyerek iskolába jár még. A rengeteg gyógyszerről már nem is beszélek. Mindentől megfosztanak a harácsolók Szűnjön meg a beteg, idős, munkaképtelen emberek felülvizsgálatnak álcázott megalázása! Fizessenek megélhetést biztosító nyugdíjat! Megdolgoztunk érte! Nevezzék újra nyugdíjnak, ami az is, hogy továbbra is kaphassuk a nyugdíjasoknak járó kedvezményeket! A 65 évet meg úgysem érjük meg, azért találták ki, hogy ne kelljen visszaadni semmit abból a pénzből, amit évtizedeken át azért fizetünk, hogy majd nyugdíjként visszakapjuk. Nem elég, hogy a magánnyugdíjakat is elvették? Európában nem is sejtik, hogy mi folyik itt Magyarországon, hogy így ölik meg majd az embereket?

2. beteg esete:

49 éves vagyok. 2009-től 2012.03.31-ig rehabilitációs járadékos voltam, 50%-os munkaképesség csökkenéssel. Nagyon sokféle betegséggel küzdöm. 2011-ben jelentkeztem felülvizsgálatra állapotromlás miatt. A felülvizsgálaton azt mondták, lehetek akármilyen beteg, 48 évesen nem fognak nyugdíjazni, főleg azért, mert a kormány kiadta a parancsot, hogy, akit csak lehet, mindenkit ki kell tenni a rokkant nyugdíjból. Nem tudom, mit lehet állapotromlásnak minősíteni, de szerintem, ha egy inzulinos cukorbetegnek már szövődményei vannak/ polyneurophatia/ vagy gyógyszerrel kezelt csontritkulás értékei megduplázódnak, akkor annak romlott az állapota. A törvény szerint, 2012. március 31-ig határidős „önkéntes és kötelező” felülvizsgálatra jelentkeztem. A tortúrát nem írom le csak annyit, hogy maradtam 50%-on. Három hónapig nem kaptam ellátást, miközben az ügyintézési idő 22 munkanap. Ide-oda küldözgették a határozatot egymás között, én meg lógtam a levegőben.

Közben pedig a behajtó cégek és a bankok zaklattak,  megaláztak 1 hónapnyi késedelem miatt. Annak ellenére, hogy 2011.12.31-én rehabilitációs járadékos voltam, a pénzemet 77.700.-Ft-ról 37.665.- Ft-ra csökkentették! Állapotomban javulás nem volt, sőt. Akkor miért vették el több mint a felét? Mi az oka? Azért, mert „kitalálták”, hogy a betegektől mindenáron el kell szedni a pénzüket? Ebből sem megélni, sem gyógyszert kiváltani nem lehet. Cukorbetegként, ha nem tartom a diétát, akkor a gyógyszer kedvezményt is elveszik. A szigorú diéta köztudott, hogy jóval költségesebb, mint az egészséges ember élelmezése. Ilyen idegállapot és körülmények miatt a cukorszintemet tartani nem tudom. Egy szónak is száz a vége! A felülvizsgálók nem vesznek figyelembe minden betegséget, csak annyit, amennyit akarnak. A szakhatósági határozataimon mindig mások a rehabilitációs feltételek és javaslatok. A 3 év rehabilitációs járadék alatt együttműködtem a munkaügyi központtal, de munkát sem én, sem ők nem találtak. Most a maximum 3 év rehabilitációs ellátást állapították meg részemre. Nem tudom mennyi az esélyem öregebben, betegebben a munkára?

A másik elgondolkoztató tény, hogy a rokkant-ellátásban részesülők, akiknek kicsit magasabb az ellátásuk összege, azok dolgozhatnak az ellátásuk mellett, ha bírnak. Mi pedig, akik csak „zsebpénzt” kapunk, elveszítenénk még ezt a vacak segélyszerű ellátást is,  ha dolgozni mennénk! A súlyos beteg így is, úgy is, csak csökkentett időben dolgozhatna. Csaló pedig nem vagyok! Több mint 30 év szolgálati idővel rendelkeztem, amikor leszázalékoltak. Még egy dolog, amit mérlegelni kellene, hogy nem minden ember alkalmas arra, hogy új szakmát tanuljon. Én 35 éve jöttem ki az iskolapadból, már azzal is gondom volt, hogy a gyerekeimnek segítsek. Most, súlyos betegen, megfáradtan, mit tanulhatnék, dolgozhatnák, amikor mindig tele vagyok stresszel, feszültséggel, szorongással és teljesítmény kényszerrel! Ezek oly mértékben gátolnak, hogy az otthoni háztartással kapcsolatos teendőim is alig tudom végezni. Ez a tény, a speciális diéta, a stressz, szorongás okozta kimerültség, így is megvisel és kimerültté tesz. Úgy érzem ezek mellett még a munkahelyi megfelelés, az nem menne már nekem!

3. beteg esete:

Nekem még az új törvények előtti időből van felülvizsgálati időpontom 2012. májusra. Azonban a mai napig nem hívtak még be, rehabilitációs járadékot kapok. 20 évig  volt munkaviszonyom, utána lettem rokkant. Visszaküldtem tavaly a papírt is, amit kellett. Felemás helyzetben vagyok, mivel ez év márciusában lettem 57 éves. Bementem a Fiumei útra, de csak ilyeneket mondtak, hogy gondolkozzak, mit szeretnék csinálni, mert ha megszűnik a rokkant ellátásom, köteles a munkaügyi hivatal elhelyezni, oda ahova én szeretnék menni? Nem is értem, hogy normális ember, hogy mondhat ilyet? Egyébként én, azóta is dolgoztam, amikor bírtam, mert eddig sem lehetett megélni és gyereket felnevelni ebből a pénzből. Hova forduljak? Borzasztó az állapotom: 2 db csípőprotézis műtét, lassanként a térdemet is műteni kellene. Pajzsmirigy daganatom van, rossz a májam (nem ittam), súlyosan asztmás vagyok, nem tudom várjak e még, vagy mit tegyek? Lehet, hogy a 3 évre játszanak? Ennyi súlyos bajjal is majd rehabilitálható leszek? Utána meg úgyis kikerülök a rendszerből? Ilyen betegen összerogyásig robotoljak? Húzzam-vonjam magam mindhalálig, amíg fel nem bukok végleg? Mindent velünk akarnak megfizettetni? Azt is, ha nem mi tettük tönkre a nyugdíjkasszát, hanem akik a régebben leszázalékoltakat a munkanélküliség elöl a végleges nyugdíjba menekítették? Akik már régen betöltötték az öregségi nyugdíjkorhatárt? Miért a korhatár alatti rokkantakat büntetik mások bűneiért? Elképesztő!

4. beteg esete:

32 éves munkaviszonyomat kellett a betegségem miatt ott hagyni, gerinc stabilizációs műtétre váró listás vagyok, gerinc műtétemen kívül négy egyéb betegség miatt műtöttek. Asztmás vagyok és pajzsmirigy, szív és tüdőbetegségem is van. Múlt év áprilisában még 50%-os voltam. Augusztusban elvették az ellátásom, amit megfellebbeztem. Novembertől egy fillért sem kaptam. Márciusban újra be kellett adni a papírjaimat. Az új vizsgálat megállapította, hogy 46 % az egészségkárosodásom, és mivel a fellebbezés ideje alatt nem álltam munkaviszonyban, ezért a minimálbér 40 %-a vagyis 37.200.- Ft, ami jár nekem. A 32 évem nem számít semmit, sehol nincs, a magánynyugdíjamat 4 éve visszautaltatták velem a közösbe, így az is elveszett! Minimális ellátást kapok, amiből nem lehet megélni. Mi vár rám? Sajnos tudom, hogy mi vár rám! Nélkülözés és nyomor! Megfagyok, vagy éhen halok! Melyiket válasszam?  Hát, 55 évesen hova menjek dolgozni, falun, betegen, ahol még közmunka sincs? A 37 ezer Ft/hó ellátás a gyógyszerekre és ennivalóra sem elég. Miből fizessem a rezsit? Kész őrület! Ezt hogyan bírja ki ép ésszel az ember? Megmondanák a választ erre a törvényhozók, hogy ők hogyan bírnák kifizetni a rengeteg gyógyszert, a rezsit, és mit ennének naponta ennyi pénzből havonta? Mert ehhez, nem kell matematikusnak lenni, hogy ez képtelenség! Ők nem voltak ott a matek órán, amikor az alapműveleteket tanították? Ha 32 évet robotoltam a megrokkanásom előtt, akkor miért nem vesznek emberszámba súlyos betegen? Le vagyok írva? Selejt lettem? Akik ezt a törvényt hozták milyen emberek? El tudnak számolni a lelkiismeretükkel?

5. beteg esete:

Mindennapjaimat az ukrán határ közelében élem. Lakásomat már csak ritkán hagyom el, havonta egy alkalommal. Ezt is csak a fontos anyagi ügyek intézése miatt. Tisztességes szakmám szerint kohász vagyok, de a kohászattal együtt én is tönkre mentem. Hét és fél éve élek műbillentyűvel a szívemben, azóta vérhígító kezelés alatt állok. Az 56. életévemet töltöttem be, tehát az új szabályok rám is vonatkoznak. A legutóbbi 2010. évi felülvizsgálaton össz-szervezeti egészségkárosodásom a kombinációs táblázat alapján 72 % volt. Jelen állapotomban a felülvizsgálatom nem lenne indokolt. Ennek ellenére, a kormányhivatal megkísérelt májusban kidobni a rendszerből. Olvasok, tájékozódom, gondolkodom és igyekszem megérteni a dolgokat. Mi is folyik itt? Ami itt folyik, arra egy gondolkodni még tudó ember nemigen talál szavakat. Nem is folytatom tovább, mert azon elmerengni is borzasztó, miért kerülhettünk mi súlyos betegek ebbe a kiszolgáltatott élethelyzetbe, amibe a rokkantakat önhibájukon kívül belekényszerítették? Miért tették ezt velünk?

6. beteg esete:

Az agyvérzés határán vagyok! Most hívtam fel az NRSZH irodáját, hogy érdeklődjek hogyan áll az ügyem. Az ügyintéző az alábbiakat közölte velem:

1./ Hiába volt június 13-án a felülvizsgálatom, nem azt a dátumot veszik figyelembe a határozat meghozatalánál, hanem a június 27-ét, amikor, immár másodszor nyilatkoznom kellett, hogy nem állok munkaviszonyban. Tehát a 2 hónapos határidő innen számít a határozat meghozatalához. Ez azt jelenti, hogy mire ebből pénz lesz, az a határozattól számított 15 nap. Akkor, most hónapokig várhatok a pénzre.

2./ Én vagyok a hibás, hogy csak március végén adtam be a kérelmemet a soros felülvizsgálatra. Hozzáteszem, hogy áprilisban lett volna a soros felülvizsgálati időpontom, és nem február 1-én, mivel január 31-én megszűnt a munkaviszonyom.

3./ Én vagyok a hibás azért is, hogy mertem igénybe venni február 13-án a 22.800.- Ft-os önkormányzati "aktív korúak támogatása" címen futó segélyt, mert tudnom kellett volna, hogy júniusban majd jogosult leszek a rokkantsági ellátásra, és akkor nem lehet semmilyen rendszeres jövedelmem.

4./ Én vagyok a hibás abban is, hogy előre nem mondtam le ezt a lehetőséget, mert, ha lemondtam volna, akkor már a szakhatóság döntése alapján már február 1-én jogosult lettem volna a rokkantsági ellátásra?

5./ Továbbiakban én vagyok a hibás, hogy zavarom őket, hiszen mindent megtesznek azért, hogy mihamarabb elküldjék számomra a határozatot, amit viszont a mai napig sem láttam! Egy levelet kaptam, hogy igazoljam le, hogy tényleg nem dolgozom és határozatilag visszamondtam az önkormányzati ellátást! A határozat másolatát mellékeltem, mert ha tényleg minden így van, akkor, esetleg jogosult lehetek a rokkantsági ellátásra? Még azért is én vagyok a hibás, hogy beteg merek lenni önhibámon kívül? Talán azért is én vagyok a hibás, hogy még itt vagyok a Földön és még élek?

7. beteg esete:

Dióhéjban leírom a történetemet.

2007. szept. 13. I. fok Veszprém 50 % Indoklás: „Teljes látóteret és térlátást igénylő munkát, nehéz fizikai munkát, érzelmi megterhelést igénylő munkát nem végezhet. Egyéb munkakörben teljes munkaidőben foglalkoztatható.”  Kérdem én: hol van ez a munkahely? Van ilyen munkahely? Talán a mesében létezik, de ebben az országban biztos nincs!

Fellebbeztem.
2007. okt. 11. II. fok Tatabánya 67 % (III. csoportos rokkant).

2009. nov. 11. soros felülvizsgálat egészségkárosodás 52 %, rehabilitálható (2010.02.01. naptól 2 évig) Indoklás:” Életkora miatt, rehabilitációs járadék”. Ekkor 38 éves voltam.

2012. márc. 28. soros felülvizsgálat egészségkárosodás 54 %, Nem rehabilitálható, felülvizsgálat 3 év múlva. Most legutóbb már rokkantsági ellátást írtak a határozatra. Azt gondolná az ember: na, ennek a betegnek meg mi a kifogása, ha őt felülsorolták, nem pedig vissza? Hát, csak az ezzel a probléma, hogy a beteget, akár visszaminősítik, akár felülsorolják, úgy alkották meg a törvényt a betegek ellen, hogy azok, még a felülminősítésnél is „új belépőként szerepelve” elveszítsék az addig pénzbeli ellátásaik jó részét! Így, ezzel az eljárással csökkenthető a beteg pénzbeli ellátásának összege. Ezzel az „új belépős” módszerrel teljesíthető a költségvetési megtakarítási cél, a súlyos betegek kontójára!

Mivel új igénylőnek számítok, az ellátás összege az eddig kapott összegnek kb. a fele 55.800.- Ft. Miért számítok új igénylőnek, ha régi beteg vagyok? Én 2007. óta folyamatosan beteg voltam, beteg vagyok most is. Javulás egyáltalán nincs az állapotomban, sőt rosszabbodás van! Ez embertelen eljárás! Felfoghatatlan, mit meg nem tesznek a beteg, rokkant emberekkel? Még valami, ami rendkívül érzékenyen érintett nemcsak lelkileg, de anyagilag is. 2012. január 31. napján járt le a rehabilitációs járadékom. Időben beadtam a kérelmet a felülvizsgálatra. Március végén be is hívtak, és kb. május végén kaptam meg a határozatot. Januártól május végéig egy huncut vasat sem kaptam, még előleget sem! Mondtam a nyugdíjfolyósítónál, hogy egyedül nevelem a gyermekemet. Miből adok neki enni, és akkor a csekkekről, OTP kölcsönről meg a gyógyszerekről még nem is beszéltem? Azt mondták, hogy ők nagyon sajnálják, de ki van adva rendeletbe, hogy senkinek sem folyósíthatnak előleget! El sem tudják képzelni ott fent a kormányban, hogy vannak olyan emberek, akik hónapról hónapra élnek és nincs megtakarításuk? Fel sem tudják fogni, hogy közel 5 hónapot ellátás nélkül, hogyan tudnak kihúzni a rokkantak? Hozzáteszem, az egyedülálló nyugdíjas édesanyám segített ki ez idő alatt, hogy éhen ne haljunk! Szégyen és gyalázat! Az meg egyenesen felháborító, amikor azt nyilatkozzák, hogy „fogják minden egyes beteg kezét”. Hát, könyörgöm, mondja már meg valaki, hogy milyen „kézfogás” ez?

VÉGSZÓ:

A rokkantak foglalkoztatási feltételrendszere nincs kiépítve. A program megbukott. Az ellátórendszerből a „vakvilágba” zavarják ki a rokkantakat. Útravalóként üres tarisznyát és koldusbotot kapnak. Ezt érdemlik súlyos betegen, kiszolgáltatottan egy élet munkája után? Teszik mindezt velük olyan döntéshozó politikusok, akik havi 1-2 millió Ft fizetés mellett hoznak olyan embertelen törvényeket, mellyel nyomorra, hajléktalanságra, éhezésre, vagy fagyhalálra ítélik a rokkantakat? Netán öngyilkosságba kergetik a kilátástalanság miatt a betegeket? Ki lesz ezért a felelős?  Mindenki lelkiismerete tiszta?

A diplomás rokkantaknak is ugyanaz a büntetés jár, mint az alul iskolázottnak. Az sem számít, hogy életedben mennyit tanultál, dolgoztál? Válogatás nélkül repülnek ki az ellátórendszerből azok is, akiknek hosszú szolgálati idejük, vagy a diplomájuk már fabatkát sem ér? A rokkantaknak, még az önbecsülését is lenullázzák a döntéshozók és a végrehajtók? El akarják hitetni velük, hogy értéktelenek?

Mennyit ér az életet, ha rokkant vagy? Semmit, mert az állam azt sulykolja beléd folyamatosan, hogy te, csak egy „nulla vagy”? A mai 50-60 éves rokkantak, már esélyt sem kaphatnak az életben maradásra? Úgy szüntették meg a rokkant-nyugdíj ellátórendszert, mintha a betegek háta mögött állva, hirtelen kirántanák alóluk a széket! Esélyük sem lesz öngondoskodásra! A hosszú évek óta fennálló rokkantsággal, minden anyagi tartalékot feléltek. A családok nincsenek abban a helyzetben, hogy ők gondoskodjanak ezekről a súlyos beteg hozzátartozókról, mert fiatalok élete is reménytelen ebben az országban. A kiszámítható biztonság, a jövő fel lett számolva, az elmúlt két évben végleg. A rokkant-nyugdíj rendszert vissza kell állítani! Az embertelen új komplex felülvizsgálatot fel kell függeszteni! Meg kell állítani az erőltetett menetet, mert az úton, csak halálraítéltek fognak vánszorogni! Húzzuk meg a vészféket! Álljon meg az erőltetett menet!

Magyarország, 2012.08.12.

MSZF Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoport