Székely László Úr                                        üsz: AJB-340 2017

Alapvető Jogok Biztosa

1387 Budapest

Pf: 40.

Tisztelt Székely Úr!

2017. január 16-án megkaptam levelét Hüvelyes Lajos ügyében.

Ebben felsorolta az üggyel kapcsolatban megfogalmazott „panaszaimat”, a nélkül, hogy emberjogi szempontból, melyek megkeresésem tárgyát képezték, alaposan megvizsgálta volna őket, és levonta volna belőlük a tennivalókra vonatkozó szükséges következtetést.

Egyebek között nem kaptunk választ a lakás kiürítésével kapcsolatos emberjogi kérdésekre. Nevezetesen arra, milyen jogon hurcolták el Hüvelyes Lajost az otthonából. Milyen jogon verték bilincsbe a bal oldalára és karjára béna, 81 százalékos rokkant 71 éves férfit? Milyen jogon szállították őt zárt osztályra, jóllehet – szakvélemény szerint – nem volt és ma sem pszichiátriai eset. Ki a felelős a történtekért?

Hogyan fordulhatott elő, hogy Tatárszentgyörgyön történt elhelyezésekor figyelmen kívül hagyták állapotát, és a megfelelő gondoskodás híján a földön feküdt csaknem egy napon át, míg nem a szomszéd által a kerítésen át bejuttatott kisgyerek állapította meg, milyen állapotban fekszik a földön, és hívtak segítséget.

Ön minden további nélkül akceptálta a VI. kerületi önkormányzat állítását arról, hogy ők gondoskodtak róla, pedig nem lett volna kötelességük! Miért ne volna kötelessége a kilakoltatónak gondoskodni a jelzett állapotú embertársunkról? Miért nem gondoskodnak róla máig sem, hanem hagyják elfekvőből-elfekvőbe vinni, sorsára hagyva, a legminimálisabb törődésben sem részesítve őt?

Nem kaptunk választ arra a „panaszunkra” sem, hogy Hüvelyes Lajos immár fél éve miért nem kap egyetlen fillért sem a nyugdíjából! Morvay Kálmán nevű gondnoka szerint semmi sem jár neki a levonások miatt! (Ezt nekem mondta 4 hónappal ezelőtt telefonon. Azóta elérhetetlen, hívásaimra nem reagál.) Tudomásom szerint ez a teljes nyugdíjvisszatartás törvényellenes! Mi mostunk rá, amíg volt mit, mi borotváltatjuk, mi látogatjuk hetente és viszünk neki enni, inni. Tesszük ezt saját pénzünkön, zokszó nélkül, pedig sem rokona, sem hozzátartozója, sem barátja nem vagyunk. Emberként segítünk neki. Miközben gondnoka nem számol el a nyugdíjával! Ön pedig mind e fölött átsiklik, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy kilakoltatnak egy ilyen állapotú embert, kiforgatják mindenéből, és sorsára hagyják. Tudja Ön, hogy Hüvelyes Lajosnak még az a holmija is eltűnt, amivel a Szent István kórházba szállításakor még rendelkezett? (Mobil telefon, egy zsák ruha.)

Nem tudom, milyen szociális érzékenység mondathatta Önnel, hogy „nem tartja indokoltnak további intézkedések kezdeményezését alapjogvédelmi hatáskörében”! De azt tudom, hogy az általam felvetett, és a Hüvelyes Lajos által igényelt panaszorvoslás nem csak elmaradt, hanem hozzájárult ahhoz, hogy Hüvelyes Lajos állapota ne csak fizikai, hanem lelki értelemben is megrendüljön, és elveszítse reményét is arra, hogy emberhez méltó bánásmódban részesüljön, és élve kerüljön ki az elfekvőből.

Van még egy lehetősége, hogy a helyrehozhatatlant el lehessen kerülni! Az életvédelemre gondolok, mint emberi jogra! Ebben kérem az intézkedését, ragaszkodva a kért vizsgálat korrekt lefolytatásához, legfőképpen pedig ahhoz, hogy ezt az embert ne elfekvőbe süllyesszék, hanem gondoskodjanak a felépüléséről, és helyezzék el az állapotának megfelelő otthonfeltételek közé!

2017. január 26.                                Dr. Simó Endre