Warning: "continue" targeting switch is equivalent to "break". Did you mean to use "continue 2"? in /home/mszfkhu1/public_html/templates/mszfszk/functions.php on line 188
A magyar Honvédség volt vezérkari főnöke szerint Oroszország nem fenyegeti sem Magyarországot, sem Európát. Szenes Zoltán vezérezredes a Magyar Békekörben csütörtök este tartott előadásán közölte: „nem tartozik azok közé, akik azt gondolják, hogy Oroszország meg akarja támadni Európát, Magyarországon nem érzünk ilyen szándékot, nem érezzük veszélyeztetve magunkat”.
A magyar kormány igyekszik mérséklően hatni azokra a NATO-szövetségesekre, akik orosz támadástól tartanak, és a térség fokozott védelmét sürgetik az Egyesült Államoktól. Figyelembe kell venni a lengyel, az észt, a lett és a litván félelmeket, de tisztában kell lenni azzal, hogy sem Oroszország, sem a NATO nem akar háborúzni egymással. Ezért a NATO július 8-9. között tartandó varsói csúcsértekezletén nem várható radikális döntés dacára annak, hogy hullámvölgybe került a NATO és Oroszország viszonya – mondta a vezérezredes, aki a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Biztonsági Tanulmányok Tanszékének tanszékvezető tanára.
Kelet és Nyugat viszonyára egyszerre jellemző a haderőfejlesztés, és a rendszeres kapcsolat nukleáris-technikai kérdésekben. Miközben a Krímet visszacsatolták Oroszországhoz, és emiatt szankciókat léptettek életbe Oroszországgal szemben, a Boeing nagy üzletet készül kötni az oroszokkal. Korábban a bizalomépítés jegyében amerikaiak és oroszok megmutatták egymásnak még a nukleáris támaszpontjaikat is. Együtt van jelen szankció és gazdasági együttműködés, a kölcsönös függőség. A NATO, benne a Visegrádi Négyek megosztottak az Oroszországhoz fűződő viszony tekintetében. „Ne osszuk ketté Európát” – mondja Steinmeyer német külügyminiszter nemrégen, miközben Lettország hadikikötőt ajánl fel a NATO-nak. A 600 ezer lelket számláló Montenegrót ugyan felveszik az Észak-atlanti Szövetségbe, de Grúziát nem fogják, pedig megígérték neki, mert nem akarnak ujjat húzni az oroszokkal. Ukrajnába újabb 1,7 milliárd dollárt pumpáltak ugyan, bár tudják, hogy az ukrán gazdaság a padlón, mégis tartózkodnak attól, hogy nyíltan támogassák katonailag a kijevi vezetést. „Milyen alapon kéri számon Porosenko az oroszokon a minszki megállapodást, amikor ő maga sem teljesíti?” – kérdezte Szenes, majd elmondta, hogy Orbán és Tusk a konfliktus kirobbanása óta azért nem tud szót érteni Ukrajnával kapcsolatban, mert „Tusk biztonsági kérdést csinál a politikaiból”.
Magyarország nem tud nagyobb anyagi terhet vállalni a NATO kiadásaiból olyan körülmények között, amikor saját védelméről is alig-alig tud gondoskodni. „Elvitte a pénzt a bevándorlókkal szembeni határvédelem. A egy magyar század két hónapos „balti túrája” egymaga 420 millió Forintba került – hozta fel érvként a lengyel javaslattal szemben, hogy minden országban állomásozzon egy NATO-dandár. Hazánk 2026-ra fokozatosan a GDP 1,87 százalékára emeli a jelenleg 0,85 százalékos katonai költségvetést. A kormány „önkéntes tartalék erőket” akar létrehozni járási szintig. Magyarország - a pápai légibázis, egy híradó század, és egy egészségügyi központ mellett - negyedik "NATO"-elemként befogadott egy vezetési pontot Székesfehérváron, amely Szczecinben működő szövetséges parancsnokság alatt fog működni. A magyar kormány ezen kívül egy századot fog biztosítani a Lengyelországban és a Baltikumon létrehozandó 4 ezer fős, rotációs NATO-haderőbe. Magyarország továbbra is segíti Ukrajnát: 300 ezer euróval támogatja az ukrán kibervédelmet, egy főt küldött Kijevbe a NATO-val való kapcsolat erősítésére, és ukrán katonákat ápol a Honvédkórházban.
„Mérsékelten atlantisták vagyunk, egyensúlypolitikát folytatunk” – jellemezte a magyar kormány NATO-politikáját. Szenes Zoltán szerint ez azt jelenti, hogy „elmegyünk a határig, de nem vonjuk ki magunkat a kötelmek alól”, s csatlakozunk a többséghez, „mert különben a NATO szétesik”. Magyarország egymaga, utánpótlás híján képtelen volna helytállni egy konfliktusban – mondta.
Megkezdődött az amerikai rakéták telepítése a romániai rakétavédelmi bázisra, megkezdődött a lengyel bázis építése. Eredeti elképzelés szerint mindkettőre 10-10 rakétát telepítenek – adta elő.
Az előadást követő beszélgetésben a hallgatóság elsősorban a béke kilátásairól érdeklődött, és megkérdezte, miért utasítja vissza a Nyugat Moszkva készségét az egyenjogú együttműködésre. Idézték Putyin elnököt, aki néhány napja Szentpéterváron kijelentette: „Kölcsönösen elfogadható megoldások kellenek ahhoz, hogy elejét vegyék a hidegháború kiújulásának. Ha az egyoldalú akciók folytatódnak, ha a nemzetközi közösségre nézve érzékeny lépéseket nem egyeztetik a nemzetközi fórumokon, a negatív következmények elkerülhetetlenné válnak. Ha viszont hajlandóak vagyunk hallgatni egymásra, ha érdekegyensúlyra törekszünk, a negatív fejlemény nem fog bekövetkezni. Együttműködés esetén senki sem fog többé hidegháborúról beszélni”. Szenes Zoltán válasza: „ne higgyünk a politikai beszédeknek!”
A tanácskozás végén Simó Endre, a Békekör alapítója emlékeztetett a Helsinki-szellemre, amikor Magyarország a Varsói Szerződés tagjaként tárgyalóasztalhoz ültette a szembenálló feleket, és utat nyitott az európai együttműködés előtt. Miért ne lehetne ezt most is megtenni, a NATO tagjaként - vetette fel -, hiszen nem az a kérdés, hogy ki kit győz le, hanem az, hogy hogyan tudunk együtt élni.+++
A magyar kormány igyekszik mérséklően hatni azokra a NATO-szövetségesekre, akik orosz támadástól tartanak, és a térség fokozott védelmét sürgetik az Egyesült Államoktól. Figyelembe kell venni a lengyel, az észt, a lett és a litván félelmeket, de tisztában kell lenni azzal, hogy sem Oroszország, sem a NATO nem akar háborúzni egymással. Ezért a NATO július 8-9. között tartandó varsói csúcsértekezletén nem várható radikális döntés dacára annak, hogy hullámvölgybe került a NATO és Oroszország viszonya – mondta a vezérezredes, aki a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Biztonsági Tanulmányok Tanszékének tanszékvezető tanára.
Kelet és Nyugat viszonyára egyszerre jellemző a haderőfejlesztés, és a rendszeres kapcsolat nukleáris-technikai kérdésekben. Miközben a Krímet visszacsatolták Oroszországhoz, és emiatt szankciókat léptettek életbe Oroszországgal szemben, a Boeing nagy üzletet készül kötni az oroszokkal. Korábban a bizalomépítés jegyében amerikaiak és oroszok megmutatták egymásnak még a nukleáris támaszpontjaikat is. Együtt van jelen szankció és gazdasági együttműködés, a kölcsönös függőség. A NATO, benne a Visegrádi Négyek megosztottak az Oroszországhoz fűződő viszony tekintetében. „Ne osszuk ketté Európát” – mondja Steinmeyer német külügyminiszter nemrégen, miközben Lettország hadikikötőt ajánl fel a NATO-nak. A 600 ezer lelket számláló Montenegrót ugyan felveszik az Észak-atlanti Szövetségbe, de Grúziát nem fogják, pedig megígérték neki, mert nem akarnak ujjat húzni az oroszokkal. Ukrajnába újabb 1,7 milliárd dollárt pumpáltak ugyan, bár tudják, hogy az ukrán gazdaság a padlón, mégis tartózkodnak attól, hogy nyíltan támogassák katonailag a kijevi vezetést. „Milyen alapon kéri számon Porosenko az oroszokon a minszki megállapodást, amikor ő maga sem teljesíti?” – kérdezte Szenes, majd elmondta, hogy Orbán és Tusk a konfliktus kirobbanása óta azért nem tud szót érteni Ukrajnával kapcsolatban, mert „Tusk biztonsági kérdést csinál a politikaiból”.
Magyarország nem tud nagyobb anyagi terhet vállalni a NATO kiadásaiból olyan körülmények között, amikor saját védelméről is alig-alig tud gondoskodni. „Elvitte a pénzt a bevándorlókkal szembeni határvédelem. A egy magyar század két hónapos „balti túrája” egymaga 420 millió Forintba került – hozta fel érvként a lengyel javaslattal szemben, hogy minden országban állomásozzon egy NATO-dandár. Hazánk 2026-ra fokozatosan a GDP 1,87 százalékára emeli a jelenleg 0,85 százalékos katonai költségvetést. A kormány „önkéntes tartalék erőket” akar létrehozni járási szintig. Magyarország - a pápai légibázis, egy híradó század, és egy egészségügyi központ mellett - negyedik "NATO"-elemként befogadott egy vezetési pontot Székesfehérváron, amely Szczecinben működő szövetséges parancsnokság alatt fog működni. A magyar kormány ezen kívül egy századot fog biztosítani a Lengyelországban és a Baltikumon létrehozandó 4 ezer fős, rotációs NATO-haderőbe. Magyarország továbbra is segíti Ukrajnát: 300 ezer euróval támogatja az ukrán kibervédelmet, egy főt küldött Kijevbe a NATO-val való kapcsolat erősítésére, és ukrán katonákat ápol a Honvédkórházban.
„Mérsékelten atlantisták vagyunk, egyensúlypolitikát folytatunk” – jellemezte a magyar kormány NATO-politikáját. Szenes Zoltán szerint ez azt jelenti, hogy „elmegyünk a határig, de nem vonjuk ki magunkat a kötelmek alól”, s csatlakozunk a többséghez, „mert különben a NATO szétesik”. Magyarország egymaga, utánpótlás híján képtelen volna helytállni egy konfliktusban – mondta.
Megkezdődött az amerikai rakéták telepítése a romániai rakétavédelmi bázisra, megkezdődött a lengyel bázis építése. Eredeti elképzelés szerint mindkettőre 10-10 rakétát telepítenek – adta elő.
Az előadást követő beszélgetésben a hallgatóság elsősorban a béke kilátásairól érdeklődött, és megkérdezte, miért utasítja vissza a Nyugat Moszkva készségét az egyenjogú együttműködésre. Idézték Putyin elnököt, aki néhány napja Szentpéterváron kijelentette: „Kölcsönösen elfogadható megoldások kellenek ahhoz, hogy elejét vegyék a hidegháború kiújulásának. Ha az egyoldalú akciók folytatódnak, ha a nemzetközi közösségre nézve érzékeny lépéseket nem egyeztetik a nemzetközi fórumokon, a negatív következmények elkerülhetetlenné válnak. Ha viszont hajlandóak vagyunk hallgatni egymásra, ha érdekegyensúlyra törekszünk, a negatív fejlemény nem fog bekövetkezni. Együttműködés esetén senki sem fog többé hidegháborúról beszélni”. Szenes Zoltán válasza: „ne higgyünk a politikai beszédeknek!”
A tanácskozás végén Simó Endre, a Békekör alapítója emlékeztetett a Helsinki-szellemre, amikor Magyarország a Varsói Szerződés tagjaként tárgyalóasztalhoz ültette a szembenálló feleket, és utat nyitott az európai együttműködés előtt. Miért ne lehetne ezt most is megtenni, a NATO tagjaként - vetette fel -, hiszen nem az a kérdés, hogy ki kit győz le, hanem az, hogy hogyan tudunk együtt élni.+++