Minden év október 1.- én ünnepeljük az „Idősek Világnapját”.

A Magyar Szociális Fórum szakértői szerint az idén szomorúra sikeredik az ünneplés, ha a nyugdíjasok hozzánk eljuttatott panaszáradatára fókuszálunk. A panaszkodók többsége a saját bőrén érzi az idősek megbecsülésének hiányát.

Az idősek, szinte kivétel nélkül az egyre romló életkilátásaikat említik: „Rettegünk, hogy miből fogjuk kifizetni a fűtés, vagy a villanyszámlát, miből fogunk tudni élelmet vásárolni, miből tudjuk kiváltania gyógyszereinket, ha a nyugdíjunkból mindezekre nem futja, mivel már a megtakarításunk is elfogyott”.

A vágtató inflációt már nem is követő nyugdíjemelések - évente több lépcsőben - csak csepegtetve érkeznek, emiatt minden évben a nyugdíjasok hiteleznek az államnak, miközben ők a legkiszolgáltatottabbak, mivel az átlagnyugdíjak összege, csak az átlagkereset feléhez közelít, így az időseket sújtja leginkább a megélhetési válság.

A mintegy 2, 5 millió nyugdíjszerű ellátásban részesülő személy kb. fele, csupán átlagnyugdíj alatti pénzellátást kap. Közülük kb. 650 ezren egyedülállóként, egyszemélyes háztartásban élnek, így az ő helyzetük még rosszabb.

Az egyre növekvő anyagi terheken túl, az egészségügyi ellátórendszer hiányosságait is legfőképpen az idősek tapasztalhatják meg, mivel a nyugdíjasok kétharmada valamilyen krónikus betegségtől szenved. Közülük sokan arról panaszkodnak, hogy nem férhetnek hozzá időben az ellátáshoz, emiatt tovább romlik az állapotuk. Főleg akkor, ha nem bírják megfizetni az egyre dráguló magán-orvosi ellátásokat. Az állami rehabilitációs ellátások, valamint a házi szakápolási rendszer beszűkülése miatt a krónikus betegek ápolása is egyre nagyobb anyagi terhet ró az idősekre, illetve az állami felelősségvállalás helyett, az időseket segítő családtagokra. Sőt, az idősotthonok lakói is egyre több térítési díjat kell, hogy fizessenek az egyre növekvő rezsiszámlák miatt, így az idős emberek sorsa egyre gyorsabb ütemben növekedve, egyre kiszolgáltatottabbá válik.

A Magyar Szociális Fórum idősügyi szakértője arra szólítja fel a kormányt, hogy üres szlogenek helyett - miszerint „senkit sem hagyunk az út szélén” - ne hagyja az időseket magukra!