Budapest, 2022. január 14. péntek (MSZF)

    A Magyar Szociális Fórumot (MSZF) arról kérdezik, kinek a pártján áll az április 3-ra kiírt országgyűlési választás előtt. Válaszunk: nem fogjuk sem a jelenlegi kormánytöbbség, sem ellenzékének pártját. Az MSZF önálló utat követ, a munkából, a nyugdíjból élő és a nélkülöző többség érdekeinek szószólója volt és maradt. Nem veszünk részt a választási kampányban, de nem rejtjük véka alá véleményünket a két tábor társadalompolitikájáról.

   Az MSZF úgy látja, hogy a magyar nép igazságtalanságban és bizonytalanságban él a mélyülő társadalmi egyenlőtlenség, és kiszolgáltatottsága miatt a gazdasági-politikai hatalomnak. Az egyenlőtlenséget az egymás ellen feszülő két nagy politikai erő egyike sem akarja felszámolni. 2017-ben készült tanulmányunkban kimutattuk, hogy Magyarországon 600 gazdag akkora vagyonnal rendelkezik, amekkora az ország egy évi bruttó nemzeti termékének (GDP) egynegyede: legszerényebb számítás szerint 70 milliárd 231 millió dollárnyi vagyonnal. Ugyanakkor a népesség fele, 4 millió 899 ezer ember vagyontalannak számít. Míg a lakosság 5 százaléka dúskál a javakban, 40 százaléka a létminimum alatt tengődik, 12 százaléka pedig embertelen nyomorban él napi 2 dollárból. A társadalmi egyenlőtlenség legszélsőségesebb megnyilvánulásaként egy hatszáz fős réteg 16 ezer 25-ször magasabb jövedelemmel rendelkezik, mint a szegénységi küszöb alatt élő egymillió 200 ezer ember.

     A társadalmi egyenlőtlenséget szentesíti a jogrend, mely elsőbbséget biztosít a magántulajdonnak a közösségi, társadalmi érdekekkel szemben azzal, hogy a megtermelt nyereséget a termelőeszközöket birtokló réteghez összpontosítja, elvonva azoktól, akik megtermelik. Az alkotmány helyett 2011-ben bevezetett Alaptörvényből száműzték a szociális biztonsághoz, így a lakhatáshoz való alapjogot, továbbá a társadalombiztosításhoz és a munkához való jogot is. Ennek következtében nélkülözhetetlen szociális biztonsági garanciák szűntek meg, a bérből és fizetésből élőket, a nyugdíjasokat többé nem védte törvény. A rendszer megszabadult a „szociális nyűgtől”, és a maga javára rendezte át a részesedési viszonyokat.

     A tőkéből származó jövedelmek súlya a GDP-ben 38 százalékos, a munkából és a nyugdíjból származó jövedelmeké 27,34 százalékos. Ez együttesen a GDP 65,34 százalékát képviseli.

     A maradék 34,66 százalék, összegszerűen 98 milliárd 534 millió 703 ezer 385 dollár a tőkés érdekeltségek nyereségként és más címeken elhagyja az országot, jóllehet hazánkban termelték meg.

    Az országgyűlésben képviselt jelenlegi pártok közül egyik sem tűzte programjára az anyagi erőforrások átcsoportosítását a tőkejövedelmektől a munkából származó jövedelmek javára. A rendszerváltás óta minden kormány olyan gazdaságpolitikát folytatott, amely alacsonyan tartotta a munkabéreket, számtalan esetben a munkaerő egyszerű újratermelésére is elégtelen szinteken, mert így akarta minél nagyobb haszonhoz juttatni a tőkét.

    Noha mind a konzervatív, mind a liberális vonulat tisztában van az elosztás eltorzulásával, egyikük sem mutat hajlandóságot arra, hogy legalább mérsékelje a kirívó egyenlőtlenséget, mely a megélhetésre és az anyagi lét minőségére gyakorolt hatásán kívül befolyásolja közösségi együttélésünk egészét. Ez megnyilvánul a bűnözés elburjánzásában, a kábítószer fogyasztás növekedésében, az emberek megosztottságában és szembeállításában egymással, a szolidaritást háttérbe szorító versengésben, a mindennapi emberi viszonyokban. Az egyenlőtlenség megosztja és szembeállítja egymással az embereket, és ezzel rombolja társadalmunk erkölcsi állapotát. A fennálló rendszerben a pénz az úr, és a pénznek rendelődik alá minden más szempont, beleértve az emberi jogokat is.

   Az elosztási viszonyokat a 2010-ig kormányzó szocialista-liberális vonulat a tőke javára módosította privatizációival. 2010 óta a konzervatív tömb tovább mélyítette a szakadékot gazdagság és szegénység között a multinacionális cégekkel kötött preferenciális szerződéseivel, az úgynevezett „stratégiai megállapodásokkal”.

   Pár hónappal a választás előtt, 2022-ben azt látjuk, hogy a voksszerzést is szolgáló kormányzati adakozás nem párosul arra irányuló tervvel, hogy érdemlegesen javítsanak a bérből és fizetésből, illetve a nyugdíjból élők életszínvonalán. Az infláció máris felemésztette a juttatások egy részét. A többség szükségleteinek jobb kielégítése helyett propagandának és demagógiának lehetünk a tanúi. Minthogy az ellenzék sem mutat fel erre irányuló társadalompolitikai programot, hanem, ellenkezőleg, folytatni szeretné a 2010 előtti neoliberális, egészségügy-privatizációs kurzust, és a piacosítást, magatartásával nem képes megnyerni azoknak a rétegeknek a nagy részét, amelyek elpártoltak tőle, s ezzel lehetővé tették a konzervatív tömb kétharmados többségét, pedig élethelyzetüknél fogva a tényleges változáshoz fűződik objektív érdekük.

     Az emberek kiszolgáltatva érzik magukat a fennálló állapotokkal szemben. Úgy élik meg, hogy bizonytalanságban akarják tartani őket, és félteniük kell az egzisztenciájukat, versengeniük kell egymással, hogy a felszínen maradhassanak.  Önszerveződésük megakadályozásának, az emberek közötti szolidaritás féken tartásának eszköze a társadalom eladósítása is, a hitelcsapda. A regnáló hatalom célja, hogy az emberek magukkal és egymással legyenek elfoglalva, ne pedig a közügyekkel, és élethelyzetük megváltoztatásával. A félelemgerjesztés eszköze a másság elleni hangulatkeltés. A más kultúrákkal, vallásokkal, bőrszínekkel, a bevándorlókkal, az idegenekkel szembeni fóbia. Kiegészítik ezt a hivatalos rangra emelt nemi előítéletek, a homoszexualitás szándékos összekeverése a pedofíliával. A társadalom félelemben tartása kedvez a képmutatásnak, és a jövővel való nem törődés, a carpe diem magatartásnak. A társadalmi igazságérzet és a közösségi szálak gyengülése kedvez a tekintélyuralomnak. Annak, hogy egy hatalmi csoport, vagy egyén a nemzet védelmezőjének és megmentőjének színeiben tetszeleghessen.

     Magyarország zárt rendszer korszakában él. Az esélyes nagy politikai erők egyike sem akar változtatni az uralkodó társadalmi rendszeren, hanem kormányozni akarja azt.

     Tekintettel arra, hogy 2010 óta a konzervatív tömb vezeti az országot, a következőkben véleményt mondunk néhány olyan intézkedésükről, amelyet az elmúlt 12 évben hoztak.

   - Első intézkedései között a kormány megfosztotta rokkantsági nyugdíjuktól a rokkantakat. Helyette csak jövedelempótló ellátásban részesítette őket úgy, hogy az érintetteknek nem volt jövedelme, csupán szociális jellegű - rokkantsági, vagy rehabilitációs - ellátás maradt számukra a rokkantsági nyugdíjuk helyett. A jogtalanul visszaminősített rokkantak kárpótlása máig nem teljesült. A kárpótlási folyamat 2023 végéig is elhúzódhat. Az időközben elhunyt, de jogtalanul visszaminősített rokkantak családtagjainak kárpótlásáról nem született döntés, pedig több tízezer érintettről lehet szó.

-  A hajléktalanság felszámolása helyett a hajléktalanokkal szemben hoztak rendeletet. Megtiltották nekik, hogy életvitelszerűen közterületen tartózkodjanak. A hajléktalanság ma is az évről-évre ismétlődő tömeges fagyhalál egyik fő oka. Hazánkban a rendszerváltás óta több mint 8 ezren vesztették életüket fagyhalál következtében.

 - A szociális segélyezési rendszeren úgy változtattak, hogy a 2010 előtti segélyeket megfelezték, és a méltányossági ellátásokat is kivezették az ellátórendszerből.

- A közmunkások eddig szinte segélyért dolgoztak. 2022-től ugyan felemelték a bérüket havi 100 ezer forintra, de ez is mindössze fele a minimálbérnek.

- A minimálbért 2022-től emelték fel havi 200 ezer forintra, és még mindig jóval alacsonyabb az Európai Unió más országaiénál.  

- Az álláskeresési támogatás időtartamát 90 napra csökkentették.

- Megszüntették a korhatár előtti nyugdíjazás lehetőségét nemcsak a rokkantak, a baleseti rokkantak, hanem a fegyveres- és rendvédelmi dolgozók, valamint a veszélyes munkakörben dolgozók esetében is.

- Az évenkénti nyugdíjemelések mértéke 2013 óta csupán követi az inflációt. Ez, azért is sérelmes az érintetteknek, mert a kormány 2010. évi választási kampányában a nyugdíjak vásárlóerejének megőrzését ígérte. Azóta a nyugdíjak rendkívüli mértékben leszakadtak a bérektől, mert a kormány megszüntette a „svájci indexálású” nyugdíjemelést, amely jelenleg is kétszámjegyű nyugdíjemelést jelentene. Az átlagnyugdíj összege az átlagkeresetnek kb. a felét éri. Hazánk az uniós átlagnál sokkal kevesebbet költ a nyugdíjasokra. Az egyszeri juttatások, mint a rezsiutalvány, a nyugdíjprémium, vagy a 13. havi nyugdíj nem számít a havonként rendszeresen folyósított nyugdíjak összegébe. A 2010. évi választási kampányban ígért 13. havi nyugdíjat - csak 12 évvel később - a 2022. évi országgyűlési választások előtt adja vissza a kormány, a nyugdíjasoknak megígért 14. havi nyugdíjról azonban szó sem esik többé.

- A nagytőke fokozott megadóztatása helyett többek között hitelből finanszírozott osztogatás miatt 80 százalék fölé emelkedett az államháztartási hiány, a Forint pedig fokozatosan veszít értékéből az Euróval szemben. Az infláció meghaladja a 6 százalékot.

- A közszolgálati média egyoldalú, torz tájékoztatása miatt meggyengült a magyar társadalom önismerete. Az adófizetők pénzén fenntartott állami média hamis képet fest a fennálló társadalmi állapotokról, kiragadja belőlük, ami jó fényt vet a kormányra, s elhallgatja, vagy elferdíti azokat a tényeket, amelyek nem kedvére valók. Száműzték a médiából a társadalom hangját.

- A végrehajtó hatalom maga alá rendelte az ügyészséget és az igazságszolgáltatás rendszerét. Ha a hatalomhoz kötődő egyes személyek büntető ügyeit, így korrupciós ügyeit az ügyészség nem tusolja el, és bíróság elé kerülnek, a bírónak

tartania kell attól, hogy pozíciója veszélybe kerülhet, ha az illetőt elítéli. A fellebbviteli fórumokon, a törvényszékeken, különösen pedig a Kúria szintjén nemcsak a korrupció gyanújába keveredett, és első fokon elítélt személyek felmentése figyelhető meg, hanem kevésbé súlyos ügyekben is tapasztalható a részrehajlás. A korrupció és a jogszerűnek feltüntetett csalás szövevényes rendszere a hatalom megőrzésének egyik fő módszerévé lett. A félelem egzisztenciális sakkban tartja a tisztakezűséget. 

 - Az oktatásból pár éven belül több tízezer pedagógus távozik nyugdíjazás miatt, de utánpótlásukra nincs sok remény, hiszen a pedagógusok illetményalapja alacsony, és mindössze10 százalékos béremelésre kaptak ígéretet 2022-től.  Helyettesítésekkel, végzős tanár szakos hallgatók, valamint pedagógiai asszisztensek bevonásával igyekeznek pótolni a növekvő pedagógus hiányt.

- Ami az egészségügyet illeti, a szocialista-liberális kormány 2010-ben többek között annak köszönhette bukását, hogy vizitdíjat és kórházi napidíjat akart bevezetni, és lépéseket tett az egészségügy és a társadalombiztosítás privatizálása felé. A konzervatív tömb ennek akkor ellenállt. Most azt látni, hogy mind a konzervatív kormány, mind a liberális ellenzék erősíteni akarja az egészségügyi magánszektort, hogy mérsékelje a társadalombiztosítási kiadásokat. Mi ezt veszélyesnek tartjuk a társadalomra nézve, mert tudjuk, hogy az egészségügy piacosítása következtében sok millióan kirekesztődhetnek az ellátásból. Hiszen nem tudják megfizetni a magán orvosi ellátást. Aki egy életen át fizette a társadalombiztosítási hozzájárulást, joggal várhatja el, hogy idős korára megfelelő ellátásban legyen része abban a rendszerben, amelyet befizetéseivel fenntartott.

- Az egészségügyi dolgozók anyagi megbecsülésének hiánya, és túlterheltségük miatt évtizedek óta csökken a létszámuk. Sokan külföldre távoztak, sokan a magán praxisokba menekültek, pályát módosítottak, vagy nyugdíjba vonultak. A koronavírus járvány tovább nehezítette az egészségügyi ellátórendszer helyzetét. Feszültség mutatkozik az alapellátás területén is, különösen leterheltté váltak a sürgősségi osztályok. Egyre növekszik a megüresedett háziorvosi praxisok száma. Ez az állapot egyenesen vezet a betegek ellátatlanságához, és a magánpraxisok felé tereli azokat, akik azt meg tudják fizetni. Ma a beteg 30 ezer Forintot kénytelen fizetni egy-egy magán rendelésért, ha nem tudja kivárni sorát az akadozó állami rendelésen. Betegeket hagynak sorsukra a kórházak és a szakrendelők leterheltségére hivatkozva, az orvosok és az ápolók ide-oda vezénylése miatt. A több mint 40 ezer életbe került koronavírus-járvány csak részben oka ennek az állapotnak. Az orvosok és az ápoló személyzet túlterheltségét nem lehet megszüntetni kizárólag fizetésemeléssel, bármennyire szükséges is az.

- A babaváró támogatást, a gyermekes családok otthon-felújítási támogatását jobbára a tehetősebb családok tudják igénybe venni. A lakásvásárlási és otthon-felújítási kedvezményekből kimaradnak azok az elvált szülők is, akiknek, ha gyermekük van, gyermektartást fizetnek, rendszeresen gondoskodnak a gyermekek szükségleteiről és jólétéről, mégsem részesülhetnek a gyermekek utáni adó visszatérítésében, s otthonuk felújításához sem jár támogatás. Ők semmilyen kedvezményben sem részesülhetnek. Az otthon-felújítási támogatásból kihagyták a nyugdíjasokat is. Pedig egy kazáncsere vagy tetőcsere, a ház szigetelése több millió forintos kiadással jár.

- Diszkriminatív az a kormányzati rendelkezés is, mely a különböző fogyatékossággal élők ápolását végző közeli hozzátartozókat érinti úgy, hogy a gyermeküket ápolók ápolási díja már eléri a minimálbért, és havi 50 ezer forintos nyugdíj kiegészítés is jár azoknak, akik legalább 20 éven keresztül ápolják beteg gyermeküket, de annak nem jár 50 ezer forintos nyugdíj kiegészítés, és ápolási díjként is a töredékét, 40-50 ezer forintot kaphat az, aki évtizedeken át agyvérzéses, vagy balesetben fogyatékossá váló felnőttet ápol, közeli hozzátartozóként.  Pedig a magatehetetlen felnőtt ápolása sokkal nagyobb fizikai megterhelést jelent, mint egy fogyatékkal élő kisgyermeké.  

- A kormány rezsi csökkentését, és a legújabban néhány alapvető élelmiszerre elrendelt árstoppot az MSZF támogatja, még ha messzemenően elégtelennek tartja is a tényleges megélhetési gondok orvoslása szempontjából. Az a véleményünk róla, hogy az Orbán-kormány sokkal többet tehetett volna a lakossági terhek enyhítéséért, ha a társadalmi igazságosság követelményéből indult volna ki. Akár ötven százalékkal is mérsékelhette volna a villamos áram, a gáz, a vízszolgáltatási, és a szemétszállítási díjat, ha a leginkább rászorult rétegeket részesítette volna előnyben, és nem akart volna azoknak a kedvében járni, akiknek nem gond a jelenlegi díjszabás. A rezsicsökkentést differenciáltan kellett volna végrehajtani, ki kellett volna zárni belőle a jómódúakat, s helyettük nagyobb terhet kellett volna levenni annak a 6 millió embernek a válláról, aki rászorul.

 A differenciáltabb politikán kívül politikai akaratra is szükség volna, ám ez nem tapasztalható. Az ellenzék pedig olyan piacosítást hirdet, amely még a létező viszonylagos könnyítéseket is felszámolná.

Végül néhány szót Magyarország nemzetközi helyzetéről.

-A bevándorlókkal szembeni falépítés kedvezőtlenül befolyásolta hazánk nemzetközi megítélését, különösen az Európai Unióban. Az MSZF tényként tudomásul veszi a falat, de semmi esetre sem tartja véglegesnek. A falat előbb-utóbb le kell bontani! Nem értünk egyet sem a bevándorlás teljes elutasításával, sem a migráció liberalizálásával. Álláspontunk szerint hazánknak, kényszerítő kvóták nélkül, teherbírásunkhoz mérten, be kell fogadnia a bevándorlóknak egy részét. Ezt a demográfiai követelményeken kívül a szakember- és munkaerőhiány is indokolja. Tudatos, átgondolt pragmatikus megközelítésre van szükség, világnézeti és kulturális előítéletek helyett.

-A Magyar Szociális Fórum egyetért és támogatja a konzervatív kormány keletinyitás-politikáját. Ez a politika hasznosnak bizonyult hazánk energiaellátási biztonsága, kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatainak bővítése, fejlődésünk szempontjából. Nélkülözhetetlen az országok és népek közötti normális kapcsolatok fenntartásához. Lehetőséget kínál Magyarország mozgásterének kibővítésére a nyugati szövetségi rendszerben játszott alárendeltségünkkel, egyoldalú elkötelezettségünkkel szemben. A Nyugattal szemben kritikátlan, a nyugati érdekeknek lefekvő politika nem szolgálja országunk gazdasági érdekét, sem biztonságát. Magyarországnak jó kapcsolatot kell ápolnia Kelettel és Nyugattal egyaránt.+++