Nem a járványon múlik  az ellátórendszerek leépítése

A Magyar Szociális Fórum szakértőinek jelentése gazdaságról, egészségügyről,oktatásról és nyugdíjról

Budapest, 2020. szeptember 10. csütörtök (MSZF)

     Világszerte 30 millió felé közelít a vírus fertőzöttek száma, az elhunytak száma pedig de hamarosan elérheti az egymilliót. A járvány gazdasági életre mért pusztító hatása nem kímélte hazánkat sem. A magyar gazdaság a második negyedévben 13,6% mértékű visszaesést mutatott. A tavaszi leállás után elmaradt a visszakapaszkodás. Most, hogy nyakunkon a járvány második hulláma, félő, hogy a gazdasági visszaesésből egyre nehezebb lesz a kilábalás. A kormányzati intézkedések összevisszasága rávilágított arra is, hogy a nagy ellátórendszerek hiányosságai milyen mértékben érintik negatívan a lakosság mindennapi életét.  

     A beígért kormányzati intézkedésekkel ellentétben a gazdaságvédelmi akciótervből nem sokat érzékelnek még a bajbajutottak, pedig segítségre szorulnának. Százezrek veszítették el a munkájukat a járvány kezdete óta. A statisztikai adatok szerint, a kb. 400  ezer munkanélküli fele, mintegy 200 ezer ember él ma is a „semmiből”. A maximum 90 napig folyósítható álláskeresési támogatás világ-, és Európai Uniós viszonylatban is hazánkban a legrövidebb. Az ellátás összege a bruttó bér 60%-a, de legfeljebb a minimálbér összegét kaphatja meg egy-egy igénylő. A kormányhivatalok, létszámhiány miatt, nem tudják mindenhol tartani a 60 napos hivatali ügyintézési határidőt. Van, ahol az igénylők átlag 3 hónap alatt sem jutnak hozzá az ellátáshoz. A közszférában dolgozók elmúlt években folyamatosan elrendelt létszámstopja tovább nehezíti a helyzetet. A visszasorvadó közmunkaprogram nem képes felszívni az összes munkanélkülit. Az igazi vesztesek azok, akik jövedelem hiányában nem tudják megfizetni a TAJ kártya érvényességéhez szükséges havi 7.710,- Ft fix összegű egészségügyi hozzájárulást. A legújabb rendelkezések szerint ugyanis, akinek 6 hónapon túli tartozása van, annak még a sürgősségi betegellátás költségeit is meg kellene fizetnie. Félő, hogy a legszegényebbek emiatt nem is fogják igénybe venni az egészségügyi ellátást.

     Az oktatási rendszerünk is problémás. A munkavállalók kiöregedése miatt, pár éven belül komoly létszámgondokkal fog küzdeni ez a terület is, ha 5 éven belül kb. 40-50 ezer pedagógus éri el életkora szerinti öregségi nyugdíjkorhatárt. Ez a tanév is már úgy kezdődött el, hogy több mint ezer pedagógus hiányzik a rendszerből. A járvány okozta nehézségek pedig, még tovább nehezíthetik a helyzetet, ha a tanulók legalább egynegyedének nem biztosított a távoktatás feltételrendszere. A szegény családok nem tudják önerőből finanszírozni a számítástechnikai eszközök beszerzését, azok működtetését, valamint a távoktatás miatti otthoni rezsinövekedést sem tudják anyagilag finanszírozni. A kisgyermekes anyák éves szabadsága a járvány miatt már elfogyott, részben a tavaszi 3 hónapos leállás és részben a nyári szünet ideje alatt. A járvány második hulláma idején egy-egy óvoda, vagy iskola időszakos bezárása számukra akár a munkahelyük elvesztésével is járhat.    

     A járvány leginkább az idősek és a betegek életét veszélyezteti. Milliók nem jutottak hozzá az általános egészségügyi ellátás igénybevételéhez, mivel a veszélyhelyzet feloldása után is akadozik az állami egészségügyi intézményekben a betegek fogadása. Sokan inkább fizetnek az egyre emelkedő magán-orvosi szolgáltatásokért, csakhogy időben orvoshoz juthassanak végre. A legszegényebbek viszont nem tudják megfizetni a magánorvost.

     A betegek közül sokan fel sem fogják, hogy a koronavírus-járványra hivatkozás mögé bújva, a háttérben komoly egészségügyi átszervezések és „reformok” zajlanak. Mindez a betegek kárára történhet.  A kormány nem akarja finanszírozni a kórházak adósság-állományát sem, miközben - az akadozó egészségügyi ellátás mellett is - a 2020. júliusi adatok szerint, már 37 milliárd forintra rúg a kórházak adóssága.  A kórházakban a koronavírusra hivatkozással kiürített ágyak felére mostanáig sem engedtek vissza és nem fogadnak betegeket. Szegeden a diagnosztikai vizsgálatoknál, a pszichiátriai fekvőbeteg ellátásnál, valamint az orr-fül gégészeti ellátásnál mutatkoztak fennakadások. A debreceni rákbetegek kezelésénél órákat kellett a súlyos betegeknek a tűző napon, az utcán várni, hogy a kemoterápiás kezelést megkaphassák. A győri betegek is panaszkodtak, mivel ott is az utcán álltak sorban, hogy állami egészségügyi ellátáshoz juthassanak.

      Az idősgondozás területén is komoly ellátási gondok keletkeztek, amikor a kórházi ágyak felszabadítása miatt elbocsátották az intézményekből a krónikus betegeket, akik gondozását a családok, csak rendkívül nehezen, vagy egyáltalán nem tudják megoldani. Az idősotthonok lakói ismét nem fogadhatnak látogatókat. Az idősotthonokban felvételi zárlatra hivatkozással, komoly fennakadásokra számíthatnak az új jelentkezők. Az idősgondozás rendszere akadozik, mivel a házi szakápolás rendszere is egyre szűkítettebb kör számára elérhető.

      A rokkantak és fogyatékkal élők orvos-bizottsági felülvizsgálatára is panaszkodnak a súlyos betegek, valamint az akadály-mentesítések hiánya is nehezíti az érintettek mindennapi életét.  A fogyatékkal élő felnőtteket ápoló családtagok ápolási díja megalázóan alacsony, összegén emelni kellene - hangsúlyozzák az MSZF szakértői. A nagy ellátórendszerek munkaerőhiánya is komoly gondot jelent. Az elmúlt hónapokban az egészségügyi ellátórendszerből 6,5 ezer szakdolgozó távozott, a szociális ellátás területétől 13 ezer munkatárs vett búcsút. Ők azok, akik nem tudták vállalni tovább a hivatásukat a járvány okán foganatosított korlátozó intézkedések miatt. Részben azért, mert 65 év feletti orvosok és ápolók voltak, vagy azért, mert a járvány miatt tiltottá vált számukra a másod és mellékállás végzése is. Emiatt, ezen a területen dolgozók anyagilag rosszul jártak, mert kb. 30%-os jövedelem kiesést szenvedtek el amiatt, hogy a járványveszély miatt számukra tiltottá vált a mellékállás. 

     A nyugdíjasok gondjait, nemcsak az egészségügyi ellátórendszer hiányosságai okozzák, hanem az őket érintő mindennapos megélhetési problémákkal is szembesülniük kell. Az egekbe szökő élelmiszerárakat, a szolgáltatások költségnövekedését, az idősgondozásuk önfinanszírozását, vagy a gyógyszerek árának folyamatos emelkedését nem kompenzálja az infláció mértékét el sem érő évenkénti nyugdíjemelés mértéke. Az időseknek juttatott megalázóan alacsony évenkénti 2-3%-os nyugdíjemelés, a méltatlanul alacsony színvonalú ellátások, melyekben részesülnek, arról tanúskodnak, hogy az országot egykoron építőket, a kormány részéről sem minimális megbecsülés, sem a sok évtizedes munkájuk elismerése nem övezi. Az idősek számára elfogadhatatlan, hogy 10 hónapon keresztül ők hitelezzenek az államnak, ha a januári nyugdíjemelések mértéke jóval alacsonyabb a valós inflációnál.

Az MSZF szakértői a kormány politikai akaratára apellálnak: Leépítés és rombolás helyett építkezni kellene! A nagy ellátórendszerek kapjanak megfelelő anyagi és erkölcsi támogatást a kormánytól - írják.