Tanítónő írása cigányságról Bogdán László halála kapcsán

     Nem tudok magamhoz térni. Meghalt Cserdi polgármestere, Bogdán László. Fantasztikus embernek tartom őt. Nagyon sokat tett a cigányságért, és a magyarokért.  Azt vallotta, hogy az előítéletek és a gyűlölet nem vezet sehova. Remélem lesz, aki majd folytatja azt, amit ez a csodálatos ember elkezdett.

     Én a munkám során sok cigány emberrel, főleg gyerekekkel találkozom. 

Tanító vagyok, közel 40 éve. Ebből 30 éve mindig tanítottam roma gyerekeket is. 

Pedagógusi hitvallásom, meggyőződésem, hogy a gyermek nem tehet arról, hogy hol született, kik  a szülei, milyen körülmények között él. Ezért minden gyereknek a maximum jár. Mindegyiket teljes szívvel lélekkel kell tanítani.

     Szerintem a roma gyerekek felzárkóztatását, „integrálását” az oktatáson keresztül lehet megvalósítani.

     Bár pont Bogdán László mondta, nem roma, hanem cigány és a tanítványaim is így fogalmaznak.

     Német nyelvet tanítok. Sokan azt mondhatnák, és mondják is, hogy minek nekik a nyelvtudás?

     De igenis, kell. Minden tudás,  ami esélyt adhat a jobb életre szükséges. 

A faluban ahol dolgozom a lakosok elég nagy százaléka roma. Tapasztalatom szerint békésen élnek együtt. Az iskolában korábban igen sok gyerek járt, és ma is látom, hogy a régi osztálytársak előítéletek nélkül tudják egymást köszönteni.

Ma már csak kevés gyerek jár hozzánk, nagyobb részt roma gyerekek. De jó kapcsolatban vannak egymással. Az ovisoknál is látom, ahogy együtt verselnek, szerepelnek a falu ünnepein, nekik nem gond megfogni egymás kezét, együtt játszani, az iskolában együtt dolgozni a feladatokon, segíteni egymásnak, ha kell.

     A gyerekekben nincs előítélet. A felnőttek felelőssége, hogy ez kialakul. Tőlük tanulják el, hogy különbséget tegyenek. 

Nekem is voltak cigány osztálytársaim. soha  nem okozott gondot. Ezt nyilván a szüleimtől tanultam. 

     A fiaimnak is voltak roma osztálytársai, barátai, és nem okozott gondot, ha eljöttek játszani, sőt a fiamat is elengedtem hozzájuk játszani. Nekem ez természetes volt, ahogy nekik is.

Mikor a jelenlegi munkahelyemre kerültem, volt aki riadozott, hogy hű, ott sok a cigány és zűrösek.

     A főnököm viszont azt mondta, ha a gyerekek megszeretnek, akkor a szülők is elfogadnak.

Őszintén mondom, nagyon lehet szeretni a cigány gyerekeket is, és a szeretet sokszorosát kapom vissza tőlük. Semmihez nem lehet hasonlítani  tanítás közben, vagy akár a szünetben a csillogó szép szemeket, a lelkesedést, az örömüket amikor egy feladat jól sikerül amikor ötöst  kapnak egy feladatra. És valóban, a szülőkkel is mindent meg lehet normális hangon beszélni. Nekem még nem volt itt gondom egyikkel sem. 

Vannak rendes roma emberek, sokan! És vannak nem romák akik lopnak csalnak, becsapnak másokat.

     Ki kellene lépni abból a szemléletből, hogy ha valaki cigány, csak tolvaj lehet.

Ismerni kellene a cigányság kultúráját. Pl hányan olvasták Lakatos Menyhért könyveit, Choli Daróczi József verseit? Ismer valaki cigány meséket? Nagyon szépek! Írók költők, muzsikusok, képzőművészek vannak közöttük.

     Türelemmel, odafigyeléssel kellene egymás felé fordulni, előítéletek nélkül.   Szebb lenne a világ!

Deák Eta