Alább közreadjuk egy kelet-magyarországi nyugdíjas Magyar Szociális Fórumhoz írt levelét

 

A SENKIK ORSZÁGA LETTÜNK

 

 

Tisztelt Magyar Szociális Fórum!

 

Olvastam az Önök Emberi Jogok Napjára írt összefoglalóját, ami engem is gondolkodásra késztetett. Főleg azért is, mert az 1956-os események idején és azt követő években már kisgyermekként megtapasztaltam, hogy az ország újjáépítése alatt mit jelentett szerény körülmények között élni és felnőni. Felnőttként viszont, a szociális biztonsághoz való jog érvényesülését tapasztalhattam meg abban a sokat szidott Kádár-rendszerben, ahol mindenkinek megvolt a tanuláshoz és a munkához való joga.

Sőt, aki nem dolgozott, azt közveszélyes munkakerülőnek bélyegezték meg. A fiatal családok saját otthonukba költözhettek, főleg, ha gyermeket is vállaltak, ezáltal az önálló lakhatáshoz való jog is érvényesíthető volt. A hajléktalanság teljesen ismeretlen fogalom volt, viszont az ország vezetői sem éltek luxusban. A dolgozókat kedvezményesen üdültették a nyári szabadságok ideje alatt, sőt, szinte ingyenes gyermektáborokba üdülhettek a nyári szünetben az iskolások. A betegjogokkal sem volt gond, mindenki számára ingyenes orvosi ellátás járt, és a hálapénzt akkor még alig ismertük. Az egypártrendszert viszont sokan nem tartották jónak - pont a szigorú központosítás elve miatt - mert minden a párt politikájának volt alárendelve, ellentmondást nem tűrően.

 

Nem nosztalgiázok, csak egy kis időutazást tettem a múltba mielőtt rátérnék a jelenre, hogy a mai fiatalok is el tudják képzelni azt, hogy általánosságban milyen lehetett a szüleik élete gyermekként vagy fiatalként, egy emberöltővel ezelőtt. Illetve azt, hogy mekkorát változott azóta a világ, kinek jó, vagy kinek rossz értelemben.

 

Ha visszagondolunk a Kádár-rendszer utolsó éveire, már benne volt a levegőben a változás szele. A jelenlegi Miniszterelnök a Fiatal Demokraták Szövetségének (FIDESZ) vezéralakja lett. A pártjának alapítói között barátai is felsorakoztak, akikkel az egyetemi évei alatt alakított ki szoros baráti kapcsolatot. A FIDESZ stabil kormányzati szerepe 2010 óta töretlen. A FIDESZ-KDNP szövetség összeforrásával és a 2/3-os kormányzati többséggel minden álmuk megvalósítható. A „merjünk nagyokat álmodni” szlogen beteljesüléséhez a 2010. évi országgyűlési választásokon a „fülke-forradalmároktól” kaptak felhatalmazást a kormányzásra.

 

A 2010. évi választási győzelem mámorában Orbán Viktor „szerény és alázatos kormányzásra tett ígéretet, megköszönve a választópolgárok bizalmát”. Később már azt mondta: „Ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok!” A kormány intézkedéseit megtapasztalva, bizonyára sok millióan csalódtak, köztük én is. Miért mondom ezt? Azért, mert a bizalommal ilyen csúnyán nem szokás visszaélni, mint, ahogyan tette azt a kormány. Az emberekből az a remény és az a bizalom veszett el, amiért pont őket választották meg, hogy az ország népe boldoguljon végre. A képviselői eskü régebben még arról szólt, hogy „az országgyűlési képviselők a legjobb akaratukkal és tudásukkal szolgálják a választópolgárok boldogulását”. Azonban a kormány intézkedései köszönő viszonyban sincsenek ezzel. 

 

A hamis sikerpropaganda szerint: „Magyarország egyre jobban teljesít”, a „magyar egészségügyi ellátás világszínvonalú”, „színvonalassá tesszük az oktatást” is, „senkit sem hagyunk az út szélén”, „a kormány megbecsüli a nyugdíjasokat”, stb. Sőt, a kormány állandóan azt hangoztatja, hogy „állítsuk meg Brüsszelt” és „a kormány megvédi a magyar emberek érdekeit”.

 

Ezek helyett a hangzatos szlogenek helyett mit tapasztalunk a saját bőrünkön?

 

- Hiába teljesít jól a gazdaság, ebből az emberek vajmi keveset éreznek, mert a pénzek felhasználása nem arra megy el, amire fontos lenne, hogy fordítsák. Egészségügyi és oktatási fejlesztések, -nyugdíjak tisztességes emelése helyett stadionokra költenek. 

 

- Az egészségügyi ellátás lélegeztető gépre van kapcsolva, hiszen egyre kevesebbet költ az állam erre a fontos területre, kb. a felét annak, ami az uniós átlag. Az emberek egy része az ellátatlanságba hal bele, és a szakdolgozók is inkább külföldön keresik a boldogulást.

 

- Az oktatásunk nemzetközi viszonylatban is rosszul teljesít, de a pedagógusok helyzete is siralmas. Az egyházi iskolákat előnyben részesítik, sokkal több anyagi támogatást kapnak, mint az állami intézmények. A szakoktatók közalkalmazotti státusát megszüntetik. A pedagógusok létszámhiánya sem érdekli a kormányt. Az oktatási intézmények után már a kulturális intézmények felett is a kormány akar diszponálni.  

 

- A nyugdíjasok megbecsülése helyett a nyugdíjasok megalázása folyik, az alacsony mértékű nyugdíj-emelésekkel és a rossz egészségügyi ellátásukkal.

 

- A „senkit sem hagyunk az út szélén” szlogen helyett „az út szélén hagyják” a fogyatékkal élőket, a rokkantakat, a felnőtteket otthonápoló közeli hozzátartozókat, a betegeket, az időseket, ha nincs elég állami intézmény az ellátásra szorulók gondozására, sőt a házi-gondozó szolgálat is leépítés alatt van. A szegények segélyezése is sokat romlott, mert 2015. márciustól a segélyezési rendszer fokozatos leépítését tűzte zászlajára a kormány. A hajléktalanokat a közterületeken nem engedik életvitelszerűen tartózkodni. A devizahitelben fuldoklók jelentős része elvesztette otthonát. 

 

- Brüsszelt viszont lehet, hogy a kormány azért szeretné „megállítani”, hogy hunyjon szemet a magyarországi korrupció felett, és Brüsszel ne szólítsa fel hazánkat a jogállamiság betartására?

 

Én, csak „egy senki vagyok” a politika-csinálókhoz képest, viszont azért, hogy idős vagyok, még nem vagyok vak, és a véleményem sem rejtem véka alá. Naponta látom, sőt hallom is az emberek jajkiáltásait, hogy hogyan lehetne megszabadulni ettől az átoktól, ami az ország nyakára ült. A hazugság, a gyűlölködés, az arrogancia, az ellenségképek megformálása, a despotizmus, mely a kormányzást jellemzi az egykor ígért „szerénység és alázat helyett”. Olyan ez az egész rémálom, mintha a kormány a nép ellensége lenne. Olyan, mintha visszarepültünk volna az időben legalább 60-70 évet, amikor az egypártrendszer akaratát mindenkinek követni kellett. Akkor viszont még volt szociális biztonság, de ma már az sincs. Több millió ember nyomorog, és még az emberi jogainkat is elvették.

 

Látogatottság

1798159
Mai napon
Tegnap
Ezen a héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
136
710
3555
1789248
18427
109947
1798159

Your IP: 3.214.184.250
2020-01-24 05:59