Budapest, 2019. szeptember 15. vasárnap (MSZF)

 

     Az ápolási díjakkal kapcsolatos legutóbbi kormányzati döntés szerint csak a tartós ápolásra szoruló gyermekek utáni ápolási díjat emelték meg havi 100 ezer Ft/hó összegre, de a felnőttek után differenciáltan járó ápolási díjak összegei továbbra is rendkívül alacsonyak. Az 50 ezer Ft/hó nyugdíj-kiegészítés is csak annak a szülőnek jár, aki a súlyos beteg gyermekét legalább 20 éven át otthon ápolta.

     A Magyar Szociális Fórum álláspontja szerint a felnőtteket évtizedeken át otthon ápolók is megérdemelnék ezeket a jogosultságokat, mivel egy felnőtt, magatehetetlen ember évtizedekig tartó ápolása rendkívül megerőltető lelkileg és fizikálisan egyaránt. A kormány a felnőttek otthon ápolásának valós problémáiról nem akar tudomást venni, miközben ezek a személyek triplán károsulttá válhatnak.

     Egyrészt, csak segélyszerű pénzellátásban részesülnek a felnőttek ápolása esetén járó ápolási díjjal, miközben a beteg hozzátartozó ápolása akár évtizedeken át is tarthat. Másrészt, a felnőtt hozzátartozót otthon ápolóknak nem jár az 50 ezer Ft/hó összegű öregségi nyugdíj-kiegészítés. Harmadrészt, az ilyen otthon ápolók az öregségi nyugdíjkorhatár előtti megrokkanásuk esetén egyetlen Ft pénzellátásra sem lesznek jogosultak.

     Egy Dunántúlon élő asszony arról panaszkodott a Magyar Szociális Fórumnak, hogy milyen kiszolgáltatott helyzetbe került az otthon ápolás miatt. Először az idős édesanyja szorult ápolásra, aki agyvérzést kapott és pár éves szenvedés után elhunyt. Az idős édesanyja ápolásába a nyugdíj előtt álló asszony belerokkant. A panaszos elmondta, hogy nyugdíj előtt 5-6 évvel már lehetetlen volt betegen újra munkát találnia. A betegségei súlyosbodtak, az orvos-bizottsági vélemény alapján megváltozott munkaképességű személynek véleményezték. A rokkantsági ellátás iránti igényét viszont azzal az indokkal utasították el, hogy nincs meg a szükséges biztosítási ideje, mivel az ápolási díj folyósításának időtartama nem számít be a biztosítási jogviszonyba. Az asszony férje is beteg volt, de mivel veszélyes munkakörben dolgozott, és megvoltak a feltételek a nyugdíjazásához, őt már korkedvezménnyel előnyugdíjazták. Anyagi nehézségeik ellenére mindkettőjüknek a férj előnyugdíjából kellett megélniük. A beteg férfi otthonában rosszul lett - egyensúlyát vesztve elesett - kórházba került. A hétvégi ügyeleten a rosszullétének diagnosztikai kivizsgálásait a következő hétfőre halasztották, de azt már nem érte meg. A rokkant feleség magára maradt egyetlen fillér nélkül. Állapotrosszabbodása miatt újabb orvos-bizottsági felülvizsgálatát kérte, melyen 54 százalékos egészségkárosodást állapítottak meg nála. A jogszabályok alapján ezzel, az özvegyi nyugdíjra való jogosultság már megillette őt. Így tudta csak átvészelni az öregségi nyugdíj igényléséig még hátralévő éveket, az özvegyi nyugdíj igénybevételéhez menekülve. A ma már öregségi nyugdíjas Dunántúli asszony szerint: „még belegondolni is szörnyű abba, ha a felnőtteket otthon ápolók bele rokkannak az ápolásba, egyetlen fillér nélkül maradnak, amíg el nem érik az öregségi nyugdíjkorhatárt”.

     Egy másik példa is arra világít rá, hogy micsoda kiszolgáltatottságban élik a hétköznapokat azok, akik felnőtt hozzátartozójuk ápolását emberségből végzik, de akár évtizedeken át, csak segélyszerű ápolási díjból vegetálnak. Nemcsak a nélkülözés, de a belerokkanás veszélye is fenyegeti ezeket az otthon ápolókat. „Ha ez bekövetkezik, akkor mindennek vége”- ezzel a mondattal hívta fel a Magyar Szociális Fórum figyelmét a probléma súlyára egy Dél-Nyugaton élő kerekes székes férfi.

     A beteg, nemcsak az agyvérzéssel, de a tumorral szemben is felvette a harcot az életben maradásért. A 87 százalékos egészségkárosodott férfi már több mint tíz éve a felesége ápolására szorul. Az asszonynak fel kellett adni az állását, hogy férjét ápolni tudja. A gondozásra szoruló férfi elmondta, hogy az életüket mennyire megnehezíti a mindennapos kiszolgáltatottság, az anyagi nehézségek, és a feleségére ránehezedő lelki és fizikális teher. Naponta hálával gondol a párjára, hogy ezt a küldetést önként vállalta, mely rengeteg lemondással jár. A férfi méltatlannak és megalázónak tartja azt a fajta diszkriminációt, mely különbséget tesz a súlyos beteg gyermeküket és a felnőtt családtagjukat otthon ápolók között. Kinyilvánította azt a véleményét is, hogy: „Nem a súlyos betegek gyermekeket otthonápolóktól irigylem a magasabb gondozási díjat, vagy a havi 50 ezer forintos nyugdíj-kiegészítést. Csupán azt nem értem, hogy a súlyos beteg felnőtteket évtizedeken át otthon ápolók miért nem lehetnek egyenrangúak a gyermeküket otthon ápolókkal? Ők miért nem lehetnek jogosultak a napi 24 órás helytállást igénylő munkájuk elismeréseként a havi 100 ezer Ft-os ápolási díjra, illetve 20 év utáni ápolás esetén a havi 50 ezer Ft-os nyugdíj-kiegészítésre? Ebbe a munkába bele is lehet rokkanni, és akkor mindennek vége.

     Miért nem ismeri el a kormány munkaviszonyként az otthon ápolási munkát, és miért nem díjazza azt egységesen legalább a minimálbérrel? Nem „szórakozásból”, hanem kényszerből és emberségből kell meghozni a döntést, hogy az állásukat feladva a súlyos beteg családtagjukat ápolják az asszonyok. Mindegy, hogy a súlyos beteg gyermeküket, a férjüket, vagy a szüleiket ápolják, pont ezért, egységesen kellene kezelni a helyzetüket. Mivel az otthon ápolási feladatokat többségében nők végzik, így a nemek közötti diszkrimináció és a jövedelembeli különbségek tovább nehezítik a nők helyzetét, egész életüket végigkísérve.

     Bele gondoltak-e abba a döntéshozók, hogy a rendkívül alacsony ápolási díjakból milyen összegű nyugdíja lesz a súlyos beteg felnőtteket otthon ápoló asszonyoknak, akiknek még a havi 50 ezer Ft nyugdíj-kiegészítés sem jár? Katasztrofális időskor vár rájuk. Ezt a súlyosan diszkriminatív és méltatlan helyzetet mihamarabb meg kellene szüntetni. „Az otthon ápolás díjazást ne árnyékolja be diszkrimináció! ” - hangsúlyozta véleményében a kerekes székes férfi.

     A Magyar Szociális Fórum szolidáris az otthon ápolást végzőkkel. Ezeknek a személyeknek, illetve családoknak a megélhetési gondjait átérzi. Ezt a hatalmas munkát, munkaviszonyként elismerve kellene kezelni és legalább a minimálbérrel díjazni. A Magyar Szociális Fórum arra kéri a kormányt, hogy szüntesse meg a felnőtteket otthon ápolók díjazásának hátrányos megkülönböztetését!+++

 

Látogatottság

1650702
Mai napon
Tegnap
Ezen a héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
233
979
6050
1639026
14350
21147
1650702

Your IP: 34.231.21.123
2019-11-18 05:55