Fiam, Attila történetével kívánom megismertetni az olvasót, akit az oly sokak által joggal vitatott elfogadott, de a betegek részéről elfogadhatatlan komplex felülvizsgálati törvény következménye valóban nem hagyott az út szélén, csupán egy labdarúgó láblendítésével lökött rajta egyet, hogy minél előbb a gödörbe kerülhessen. Szeretném hangsúlyozni írásom legelején, hogy ismerem a NEFMI Rendeletben foglaltakat, melyek egy-egy megbetegedés osztályozását, pontozását szolgálják, de tisztában vagyok a 2012. évi komplex felülvizsgálatra vonatkozó alábbi rendelkezéssel is. „Annak a rehabilitációs ellátásban részesülő betegnek, aki a felülvizsgálat napján, időpontjában kereső tevékenységet folytat ellátását meg kell szüntetni”! Nos nincs itt semmi probléma, hisz 27 ezer forintos rehabilitációs ellátásból könnyedén meg lehet élni, legfőképp egy különleges, szigorú diétára szoruló, napi ötszöri insulin beadással létét fenntartó cukorbetegnek. Kívánom a törvény felelőtlen elfogadóinak, hogy saját magukon tapasztalják meg ezen oly sok lemondással, korláttal járó életre szóló megbetegedés mindennemű következményét, legyenek szenvedő alanyai az emberi felelőtlenség határtalanságának – mert Attila története erről is szól, mindaddig, amíg egy másik polgári perben ennek ellenkezője be nem igazolódik – s vállalják magukra az esetünkben halmozottan elkövetett hibák nemcsak testi, de mindennemű egyéb következményét is. Amikor ezen extra magas ellátás megállapításának alapjául szolgáló 2009. évi I. és II.fokú szakértői véleményekben foglalt Attila megbetegedései diagnózisait felsoroló adatokkal szembesülök és azt összevetem a komplex felülvizsgálat során készült szakvélemények diagnózisok adataival csupán az alábbi kérdés kívánkozik ki belőlem. Ha elfogadunk egy törvényt, akkor miért nem alkalmazzuk annak rendelkezéseit a valóság tükrében, mert biztos vagyok benne Attila ellátásának megszüntetése fő okául egy tény szolgálhatott, mégpedig az, hogy ha 4 órában is, de kereső tevékenységet folytatott, de ha ez így van, akkor miért is nem lehet felvállalni az erre vonatkozó törvényi rendelkezést, miért kell egy önhibáján kívül életre szólóan megbetegedett embert azzal hitegetni, hogy már-már meggyógyult, hisz egészségkárosodása sincsen, miért kell a felülvizsgálat során rendelkezésre bocsátott orvosi dokumentációkkal igazolt, hosszú évek óta gyógykezelést igénylő megbetegedések vonatkozásában a dokumentációkban foglaltakkal ellentmondásba keveredő megállapításokat tenni. Nem azért talán, mert a valós ok közlése sérti az esélyegyenlőség elvét???
Azt hiszem nem állok messze az igazságtól, amikor le merem írni, hogy fiam sorsa már a felülvizsgálat megtörténte előtt eldőlt, mert miután a felülvizsgálatot megelőzően egy nyomtatványban nyilatkozni kellett, hogy keresőtevékenységet folytat-e, vagy sem, mi pedig a nyilatkozatot visszaküldtük a Hivatalnak, így előre tudhatták, hogy elfogadhatatlan törvényük rendelkezései az ellátás megszüntetésének alapjául szolgálnak. Mi ugyan annak rendje és módja szerint végigbohóckodtuk az I. és II. fokot, sem rehabilitációs, sem szociális szakértőnél nem járt Attila, minket nem ért meglepetés, amikor Attila – annak ellenére, hogy betegsége 1988. óta fennáll – oly rövid ideig tartó kevéske kis ellátása megszüntetésre került. Azon jogunkkal pedig, hogy jogorvoslati kérelemmel a Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz fordulhassunk azért éltünk, mert igenis elvárjuk, hogy az ellátás megszüntetése okául az igazat, csakis az igazat közölje az erre hivatott szerv és meg se próbálja elhitetni egy 27 éve gyermekkori, napi ötszöri intenzifikált analóg insulin kezelésre, valamint egyéb megbetegedései kapcsán hosszú évek óta napi öt fajta gyógyszer rendszeres szedésére szoruló fiatalemberrel, hogy egészségi állapotában olyan fantasztikus javulás következett be, hogy már-már egészségkárosodása sincsen. Egy birtokomban lévő évekkel korábban előterjesztett Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága szakvéleményéből idézek „a diabetes NEM JAVULÓ ÁLLAPOT”! Sajnos! Esetünkben azonban nagyot kellett javulnia. Fiamat először 1993-ban vizsgálta először az OOSZI és I. fokon 67 %-os rokkantságot véleményezett 1990. április 1-től. 1996-ban I. fokon ismét 67 %-ot kapott. Ennek okán emelt összegű családi pótlékban és édesapja fiatalon bekövetkezett halálát követően árvaellátásban részesült 1997-ig. Ekkor 50 %.os MKCS-t véleményeztek nála, így korábbi két ellátását „tartós betegsége már nem áll fenn” indokkal szüntették meg. Egészségkárosodása okán saját jogú ellátásban 2009. március 1-ig nem részesült.
Ekkor állapítottak meg részére rehabilitációs ellátást BNO kódjai: E 1080 Insulin-dependens cukorbetegség k.m.n. szövődményekkel, F 4120 Kevert szorongásos és depressziós zavar, H 3600 Retinopathia diabetica (E-10,E-14) a 3-as negyedik karakterrel) I 3400 a kéthegyű billentyű elégtelensége, I  10HO Magasvérnyomás-betegség.
Ezen megbetegedései a 2012. évi felülvizsgálat idején, az általa rendelkezésre bocsátott orvosi dokumentációiban foglaltak értelmében is igazolódtak. Orvosi dokumentációval lett igazolva az I. fok idején arcának bőrére korlátozódó krónikus dermatitise, mely a felülvizsgálat idején gyógykezelés alatt állt.
Miután 2012-ben a II. fokú felülvizsgálat helyben hagyta az I. fok hibák tömkelegétől hemzsegő, hiányos, a NEFMI rendelet számításait még értelmezni sem tudó  döntését, állampolgári jogunknál fogva éltünk a bírói jogorvoslat lehetőségével, no nem mintha sokat remélhetnénk az immár harmadik éve húzódó munkaügyi pertől, ha jól számoljuk a nyolcadik tárgyalás van kitűzve, a Budapesti Orvosszakértői Intézet szakértőjét pedig harmadszor kéri fel a Bíróság 2013. évi szakvéleménye ismételt kiegészítésére. Nem egyszer fordult elő, hogy a szakvélemény kiegészítése a legközelebbi tárgyalási időpontra sem érkezett meg. No de a pénz mit számít, hisz jogi képviselőt fogadtunk bőven futja havi 50 ezerből, amit Attila keres, amiből közlekedik, amiből gyógyszereinek nem kevés kiadását is fedezi.
De mit is értékelt Attila esetében 2012-ben az I. és II. fok, nos az intenzifikált insulin kezelést indokló diabetesére a 9.8. táblázat 4. oszlopa szerint kapott 14 %-ot, a táblázat alján szereplő csillaggal jelölt értelmezés figyelmen kívül hagyásával szemészeti szövődményére, melyre a méreg drága Doxiumot szedi minimum 10éve SEMMIT, kétfajta gyógyszer rendszeres szedését indokló kevert szorongásos depr.zavar okán 5 %-ot, komplex gyógykezelést igénylő magasvérnyomás megbetegedésére szintén 5 %-ot, összességében 22 %-ot, többi megbetegedéséből feltehetően kigyógyult, csak az a baj, hogy ennek pont az ellenkezőjét igazolják az évek óta kapott orvosi dokumentációk, diab  amb. lapok, kardiológiai leletek, bőrgyógyászati amb. lap stb.
De térjünk vissza ezen az idő húzására fókuszáló munkaügyi perre. Az az igazságügyi orvosszakértő, aki korábban 2010-ben Attila egészségkárosodása okaként akkori szakvéleményében a kéthegyű szivbillentyű betegségét is vélelmezi 2013. évi szakvéleményében már teljes mértékben figyelmen kívül hagyja azt, mint ahogy figyelmen kívül hagyja a NEFMI Rendelet 9.8. táblázat alján csillaggal jelölt alábbi megállapítást „retinopathia esetén fenti értékek 10 %-kal emelendők”, figyelmen kívül hagyja azt is, hogy Attila bőrgyógyászati megbetegedésének gyógykezelését a 2012.07.11-i I.fokú felülvizsgálat szakvéleménye első oldalának utolsó sorában dokumentálják is, pedig hogy is mondta a szakértőnek az I.és II. fok idején érvényes iratokban foglaltakat kell vizsgálnia, nem kapunk a szakértőtől választ azon felperesi kérdésre sem, hogy a több mint egy évtizede a diabetológiai ambuláns lapok, kardiológiai amb. lapokon szereplő E 1080 megjelölésű BNO kód mit takar (szövődményekkel), hisz a többes szám az többes szám, és nem veszi figyelembe azt a tényt sem, hogy a vizsgált személy friss 24 órás vérnyomás monitorozása eredménye csupán elfogadható értékelést kapott két fajta gyógyszer rendszeres szedése, káros szenvedélyektől mentes életet élő beteg esetében. De hogy a szakértő emlékezetét felfrissítsük írjuk le ismét, hogyan is fogadta Attilát 2013-ban „micsoda maga 22 %-ot kapott, ilyen keveset, ilyet még nem hallottam, no azért ez több lesz”,  lett is, maradt 22 %, csak a szemészeti szövődménnyel is több 30-nál. (az édesanya megjegyzése)
Egy tény Attila az orvosi szakvélemények szerint 15 éves korától 22 éves koráig III.csoportú rokkantnak minősült és ugyan a diabetes nem egy javuló állapot, mi lennénk a legboldogabbak, ha az lenne, a mi esetünkben fantasztikus javulás következett be, no persze ha figyelembe sem veszünk egy-két gyógykezelést is igénylő megbetegedést.  Esetünkben pedig ez történt a valós ok felvállalása helyett. Mert ha nem is jár ellátás akkor is elvárható egy perben felkért igazságügyi orvosszakértőtől, hogy a rendelkezésére bocsátott összes orvosi dokumentáció adatai ismeretében hozza meg döntését úgy, hogy bármikor elszámolni tudjon lelkiismeretével. Adjon választ az alábbi jogos kérdésekre.
-       Véleménye szerint bekövetkezett volna-e Attila esetében ez a nagy fokú pozitív javulás, ha a felülvizsgálat időpontjában nem folytatott volna, még ha napi 4 órában is kereső tevékenységet?
Elfogadható egy szakértői vélemény, mely még ma is orvosi dokumentációk hiányán alapul? (1988. évi korábbi fertőzés tisztázását célzó vérvizsgálat, mely írásos orvosi tájékoztatás szerint (Dr.T.T.) szerepet kapott Attila életre szóló megbetegedése kialakulásában.)

Mint a fent leírtak is igazolják a mi esetünkben így lett a 18 éves kora előtt még rokkantból a komplex felülvizsgálatnak köszönhetően már-már gyógyult beteg, aki egyébként szervi fogyatékossága révén adókedvezményre jogosult, ellátásra azonban e téren sem.
Ellátást pedig fizessen az, aki annak idején nem vett időben észre egy fertőzést, akár Attilánál, akár az édesanyánál és ez közrejátszott orvosi tájékoztatás szerint (levél birtokunkban) Attila életre szóló megbetegedése kialakulásában.

A Fővárosi Munkaügyi Bíróságon a legközelebbi tárgyalás (8.) f. év szeptember 24-én 13 órakor lesz (II.Tölgyfa u., felperes Nagy Attila), melyre szeretettel várjuk a sajtó vállalkozó képviselőit.

A történet közzétételéhez hozzájárulunk.
Budapest, 2015.07.12.                                            Tisztelettel:Nagy Attila, Nagy Istvánné

Látogatottság

433478
Mai napon
Tegnap
Ezen a héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
6157
4600
33047
368349
102010
120202
433478

Your IP: 54.92.190.11
2018-09-23 22:16