NEM TÁRGYAL A KORMÁNY A KORHATÁR ALATTI ROKKANTAKKAL

(MI A BAJ AZ ELLÁTÓRENDSZERREL)?

A Magyar Szociális Fórum 2014.05.28.-án megkereste Balog Zoltán miniszter urat (EMMI) azzal a kéréssel, hogy a korhatár alatti rokkantakat érintő problémákról tárgyalást szeretnénk kérni. A megkeresésünkre a mai napig nem jött válasz, még úgy sem, hogy 10 nappal ezelőtt rákérdeztünk arra, hogy levelünket megkapták-e, és, ha igen, mikor remélhetünk választ arra, hogy tudnának-e fogadni minket?

Miről szeretnénk tárgyalni?

Az alábbi problémákról, melyeket 13 vázlatpontban fogalmaztunk meg számunkra.

Nagy általánosságban, ezek a legfőbb gondjai a korhatár alatti rokkantaknak:

Nagy átalakításon ment keresztül a korhatár alatti rokkantak ellátórendszere. Minden átmenet nélkül szűnt meg 2011.12.31.-én a rokkantsági nyugdíjrendszer. A 2012.01.01.-től hatályos CXCI. (XII.29.) törvény és az új komplex minősítés szabályairól szóló 7/2012.II.14. NEFMI rendelet szigora ok nélkül bünteti az érintetteket. Az ugyanis kiderült, hogy az agyon felülvizsgált betegek nem csalók, mint ahogyan azt a kormány állította, hanem vétlen áldozatok. A rokkantsági nyugdíj-jogfosztást 305.323 fő volt rokkantsági nyugdíjas szenvedte meg. A 2014.évben végleg kifutó rehabilitációs járadékot 24.597 fő kapta, és 100 ezer fő feletti szociális és átmeneti járadékost érintett a változás. Az ellátórendszer átalakításával már csak kétféle ellátás létezik, rehabilitációs és rokkant ellátás. A rendkívül megszigorított új komplex minősítéssel az új igénylőknek nehéz bejutni az ellátórendszerbe, az ott már bent lévőket pedig folyamatosan rostálják kifelé, a visszaminősítésekkel. A nyugdíjkorhatárt elérők száma évente kb. 40-50 ezer fő, így jelenleg már a késleltetett nyugdíjkorhatárral is, csak kb. 350 ezer fő van az ellátórendszerben. A pénzellátásokat viszont nagyon megnyirbálták. Ezek a felére, a harmadára, a negyedére estek vissza, amiből csak éhen halni lehet.

A szolgálati időre és társadalombiztosítási kockázatra épülő rokkantsági nyugdíjat a biztosítási jogviszonyhoz kötött ellátások váltották fel, ami komoly problémát okoz.  Ugyanis a gyes és gyet, és az ápolási díj időtartama nem számít be a biztosítási időbe. A fiatalok 28%-a pályakezdőként munkanélküli, de az idősebb korosztálynál még komolyabb a gond, mert az 50 év felett egészséges emberek sem találnak munkát. Miért pont a megrokkant, részidős munkaerővel bíbelődnének a cégek?  Hiába hoztak 2014.01.01.-től törvénymódosítást a biztosítási idők kiszélesítésére is, még mindig sokan kimaradnak az ellátórendszerből, önhibájukon kívül. Ugyanis, a több gyermekes anyák, vagy ápolási díjban részesülők, a munkanélküliek, pillanatok alatt szembesülhetnek azzal, ha megrokkannak, nem lesznek jogosultak pénzellátásra a biztosítási idők hiánya miatt. Amikor a gyermekeiket vállalták, fogalmuk sem volt arról, hogy majd utólag hoznak egy olyan törvényt, ami az egész életüket tönkreteszi, ha megrokkannak.

A betegek életkor szerinti diszkriminációja a fiatalabb rokkantakat sújtja, miközben a rokkantság nem életkorfüggő állapot. Mégis nagy részüket súlyos egészségkárosodással is rehabilitálhatóvá minősítik vissza. Sajnos a rossz egészségügyi ellátórendszerben nem kapnak egészségügyi rehabilitációt. Ez által súlyos betegeket kényszerítenék munkára, miközben a csökkent munkaképességűek számára alig van munkahely. A foglalkoztatási szempontrendszerekkel is komoly gondok vannak. A hosszú munkatapasztalattal és a magasabb végzettséggel rendelkezőket távolítják el hamarabb az ellátórendszerből, akkor is, ha ők a betegebbek, mint alulképzett, vagy aluliskolázott társaik. A többséggel szemben, a nemzeti kisebbséghez tartozókat részesítik előnyben a törvény szerint. Ez a diszkrimináció terheli a szociális szempontrendszereket is. Ott sem az egészségromlás megítélése a fő szempont, hanem az érintett családjának a szociális háttere. Az említettek okán a betegségeknek kevés köze van a valós elbíráláshoz, holott a rokkantságnak az egészségromlásról kellene szólnia, nem a képzettségről, vagy a szociális helyzetről, vagy a többséggel szembe állított, előnyöket élvező nemzeti kisebbségről.

Az egészségi állapotfelmérés nem a beteg valós állapotát tükrözi a felülvizsgálatoknál. Az orvos-szakértők meghozott döntései köszönő viszonyban sincsenek az új komplex minősítő táblázatban foglalt funkciókárosodási mértékékek meghatározásával. Az össz- szervezeti károsodás mértékét meghatározó (ÖEK) számítási képlet alapján, akinek többfajta súlyos betegsége van, annak 5-6 féle betegség felett már nem engedi a számítási képlet figyelembe venni a többi betegséget. Így, ha az érintettnek 10-15 fajta diagnózisa szerepel a dokumentációs leletező leírásában, annak csak a felét veszik figyelembe, mert a kiszámítási módszer nem engedi mindnek a beszámítását. Ráadásul, egy adott betegségnél összevissza sakkoznak a referencia tartományon belül, általában enyhe, vagy középsúlyos állapotot vélelmeznek akkor is, ha a beteg állapota már súlyos. Gyakran ellentétes szakvélemény születik a szakhatósági orvos-szakértői minősítések és a munka alkalmassági igazolást kiállító szakorvosok véleménye között. A NRSZH orvos-szakértői rehabilitálhatónak minősítik a betegek nagy részét, miközben a betegek zömének nem állítanak ki munka-alkalmassági igazolást a szakorvosok. Emiatt sok beteg kénytelen a jogorvoslati utat választani.

A korhatár alatti rokkant özvegyek az új komplex minősítés szerint 50%, vagy afeletti mértékű össz- szervezeti károsodás esetén kaphatnak állandó özvegyi nyugdíjat. Sokan közülük egyre betegebben is elveszítik az özvegyi nyugdíj-jogosultságot a visszaminősítések miatt.

Komoly gondot okoz a megváltozott munkaképességű személyek utazási kedvezményének a megvonása is. Nem jutnak el a gyógykezelésekre, vagy a nagy távolságra lévő kórházakba csak úgy, hogy a saját segélyes pénzeikből kell megfinanszírozni az utazást. Az útiköltség térítéseket pedig utólag kapják vissza 30 nap elteltével az OEP-től. Az I. fokú határozat megfellebbezése után az érintettek akár több száz km-t is kénytelenek utazni a számukra kijelölt II. fokú felülvizsgálatra. Az érintettek elmondása alapján csak az odafelé utat térítik meg, a visszafelé utat, azt nem. Sokan arról panaszkodnak, hiába van a lakóhelyükön II. fokú (regionális NRSZH) felülvizsgáló központ, mégis máshová utaztatják őket felülvizsgálatra, ha fellebbezési jogukkal élnek. A segélyes pénzellátásaikból veszélyeztetve van a megélhetésük, elveszíthetik az otthonaikat, mert képtelenek a rezsit, az élelmet és a gyógyszer költséget fedezni az átlag 27-60 ezer Ft/fő/hó ellátásokból. Súlyos betegen hajléktalan élet vár rájuk, mert képtelenek megfizetni az idős otthoni térítési díjakat is, ami sokszorosa a segélyes havi pénzellátásuknak.

Diszkriminációval sújtják a megváltozott munkaképességűeket amiatt, hogy ők nem jogosultak álláskeresési támogatásra sem, ha dolgoznak, akkor sem. Elkülönítetten, csak a regionális rehabilitációs szakigazgatási szervek (RSZSZ) munkaügyi központjainál jelentkezhetnek kötelező álláskeresőként nyilvántartásba vételhez. Megszabott időközönként itt kötelező megjelenniük és bejelenteniük, hogy találtak-e munkát. Sőt, ha dolgoznak, de táppénzre mennek, mert ők eleve súlyos betegként kénytelenek dolgozni, a táppénz időtartama alatt szüneteltetik a segélyes rehabilitációs ellátásukat. Ekkor, csak a napi 4 óra, vagy heti 20 óra utáni munkabér kb.60%-át kaphatják táppénzként, ami sokuknál egy havi táppénz esetén kb. 20 ezer Ft/fő/hó juttatást jelent mindössze. Ebből kell egész hónapban élniük, sőt, teljes áru bérletet venni, hogy eljuthassanak az orvosi kontrollokra, a gyógyszertárba, vagy bárhová. A pénzintézeti hitelképességük is megszűnt a betegeknek azzal, hogy szociális pénzellátásnak számít a segélyes rehabilitációs és rokkant ellátás, így nem hitelképesek.

A legfájóbb pont az életkor szerinti diszkrimináció. Visszahatóan vették el az érintettektől a nyugdíj-jogosító jogfolytonosságát a rokkant évek időtartamának. Viszont a 195 ezer fő „kiválasztott” felülvizsgálandó rokkanttal kegyetlenül elbánnak, mert őket teljesen ártatlanul büntetik a rendelkezésekkel. Azok, akik 2011.12.31.-ig betöltötték a nők az 59.életévüket, a férfiak a 61.életévüket, ők korhatár alatti rokkantként is elmehettek teljes jogú öregségi nyugdíjba úgy, hogy nyugdíj-jogosító jogfenntartó éveknek számítottak a rokkant évek is. A többi korhatár alatti rokkantnak, már nem számítanak egyetlen percet sem a rokkant évek, de még visszamenőleg sem! Azok, akik életkoruk és a felülvizsgálatok kapcsán súlyos diszkriminációs csapdába kerülnek, ők a legnagyobb vesztesei az új rokkant-törvénynek és a hozzákapcsolt új komplex minősítésnek.  Ugyanis, a rendelkezések csakis a célból születtek, hogy ennek a 195 ezer embernek nagy részét ellehetetlenítsék, akár visszaható törvénykezéssel is. Mindezek az intézkedések a költségvetési megtakarítási célok által vezéreltek, semmi közük a betegek valós állapotához, gyakran halljuk ezt a kijelentést, még az elképedő háziorvosoktól és a betegeket kezelő szakorvosoktól is. Igazságügyi orvos szakértők is nyilatkoztak nekünk, hogy belefulladnak a rengeteg visszaminősített beteg jogorvoslati ügyébe, ami szerintük sem véletlenszerűen történik, hanem valószínű, hogy nagyüzemileg vannak a betegek leminősítve.

A korhatár alatti ellátásban részesülők közül (2011.12.31.-én) az 57 év alatti rokkantaknak kell számolni azzal, ha elérik az öregségi nyugdíjkorhatárt, akkor újra számítják a nyugdíjuk összegét. Sőt, azoknak is, akik az öregségi korhatár betöltése előtt még visszaminősítetté váltak a felülvizsgálatokon, ha 1954. évben, vagy azt megelőzően születettek, mert ilyen személyekről is van tudomásunk. Az ő helyzetük is teljesen kilátástalan.

A korhatár alatti rokkantak a kritikus élethelyzetük miatt fordultak a jelenlegi és a jogelőd ombudsmanhoz is. A sajnálkozáson kívül semmi sem történt. A köztársasági elnöki hivatalba 2 civil érdekvédő szervezet (a SZOLIFÉT és a MSZF „Összefogás”csoport) képviselői személyesen vitték 2014.01.20.-án a nyílt levelüket a rokkantak nehéz helyzetére fókuszálva, de reagálás nem történt arra sem. Nem kaptunk Balog Zoltán miniszter úr hivatalától sem visszajelzést, mellyel a rokkantak tarthatatlan helyzete miatt párbeszéd kezdeményezését sürgettük. A rokkantak foglalkoztatási tervéről szóló (2012.05.02.-i) párbeszédet szerettük volna folytatni velük, más területeket és problémákat is érintve. A fent említettek gondjaink bőven adnának témát egy esetleges párbeszédhez, de a remény egyre fogy, ha visszajelzést sem kaptunk eddig a tárgyalási hajlandóságra. Az elmúlt 2,5 évben a betegesetek tükrében folyamatosan feltártuk a törvény hibáit. Jeleztük az új komplex minősítő rendszerrel szembeni kifogásokat. Ezeken jó szándékkal és empatikus hozzáállással, véleményünk szerint lehetne javítani. Pozitív szándékú törvény-módosítókkal fékezni lehetne a humán katasztrófa felé sodródását az érintetteknek.

Az MSZF „Összefogás” rokkant-érdekvédő csoportunk nem adja fel a reményt, hogy apró eredményeket is elérve, de mégis csak haladjunk előre. Az elmúlt években aktívak voltunk ez ügyben, és továbbra is ez a célunk. A rokkant-érdekvédelem területén megkezdett munkát folytatni szándékozunk, a jövőben is, de új vezetéssel. Az eddigi érdekvédelmi képviselőnk Demeter Éva megromlott egészségi állapota miatt már nem tudja folytatni a munkát. Helyette Juhászné Papp Laura vállalta az érdekképviseletünk vezetését. Demeter Éva a továbbiakban már csak a kommunikációs képviseletet látja el, még egy rövid ideig, átmenetileg. Bízzunk benne, hogy további sikereket érhetünk el, mint eddig, kritikus véleményünknek is hangot adva, mert a létünk a tét.

MSZF „Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért” csoport

Látogatottság

740236
Mai napon
Tegnap
Ezen a héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
1357
1288
2645
729204
13541
104119
740236

Your IP: 54.84.236.168
2018-12-11 23:12