R OK K A N T – M E N Ü :  Ü R E S  T Á N Y É R O N   K E S E R Ű  P I R U L A !

A kormány a korhatár alatti rokkantak ellen hozott kegyetlen törvénykezéssel, az előző vezetést akarja kikiáltani fő gonosznak. Visszafelé mutogatással próbálja „megetetni” a széles társadalmi rétegeket.  A rokkantak torkán pedig egészben szeretnék lenyomni a gombócokat, „utolsó vacsoraként"? Az ellátórendszerből kipenderített, vagy a rehabilitációra ítélt betegek meg sem tudják „kóstolni” a munkát, mert számukra munka, az nincs. Mégis úgy van ez a törvény „kicsomagolva és felszolgálva”, mintha a rokkantak közönséges csalók, naplopók, munkakerülők lennének. Nekik az üres tányérokon egy-egy keserű pirulát szolgálnak fel? Ennél, még egy köztörvényes bűnöző élete is jobb sorsot takar, mint a volt rokkantnyugdíjasoké. Utóbbiak, a segélyes havi ellátásaikból, nem tudnak naponta 3-szor étkezni, nincs fűtött „cellájuk”, mint a raboknak. A reményvesztett rokkantak még a lakásaikat is elveszítik, hajléktalanok lesznek hamarosan! Mi lesz, ha jön a tél? A rokkantak jégemberré válnak, és a Mennyekbe szállnak? A rokkantak úgy vannak bemutatva a kormánypropaganda által, mint akik, az adófizetők forintjain élősködnek, akikkel alaposan el kell bánni, meg kell büntetni őket,”mert megérdemlik”? Miféle gonosz szemlélet ez? Hogyan lehet ekkora hazugságokat bárkivel „megetetni”? Senki sem veszi észre, hogy itt a „hazugság van főmenüként tálalva”?

 

A rokkantak megdolgoztak azért, hogy a tányérjukra egészséges ételek kerüljenek, hogy a gyógyszereiket ki tudják váltani, hogy a rezsi költséget ki tudják fizetni abból a járandóságból, ami megilletné őket. Még, mielőtt a törvénykezők felhorkannának jóllakottan a havi 1- 2 milliós fizetéseikből, szeretnénk őket figyelmeztetni arra, hogy nem ingyenélők, nem naplopók vagyunk! Mi nem az adófizetők forintjain élősködünk! Azon inkább azok élősködnek, akik ellenünk ezt a kegyetlen törvényt meghozták! Ők, kb. 80-100 szorosát keresik meg annak, amit havi segélyes ellátásként kap egy megrokkant diplomás. A sors fintora, ha mindketten diplomások? A diplomás képviselő pezsgőn és kaviáron is élhet, míg a diplomás rokkant, jó, ha lát a havi segélyes ellátásból egy szelet zsíros kenyeret és ihat egy-két pohár csapvizet naponta, mert neki, csak annyi marad beosztva? Mivel „a puding próbája az evés”, miért nem próbálnak a kormányképviselők, a kb. 27-47 ezer Ft/fő/hó ellátásból megélni néhány hónapig? Még azt is hangoztatták egyes kormánypárti képviselők, hogy havi 47 ezer Ft-ból, igenis meg lehet élni! Egy igazán elhivatott országgyűlési képviselő, aki azt hangoztatja, hogy a nép javát szolgálja, miért nem mond le a havi képviselői díjazásáról, úgy, mint ahogyan tették (Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon volt Miniszterelnökök, vagy Simor András Jegybank Elnök). A törvénykezőknek, az országgyűlési képviselőknek a díjazása, az adófizetők pénzéből történik.  Ez a díjazás, arcátlanul sok ahhoz képest, mint amennyi munkát végeznek! Egyesek, ki vannak szolgálva tucatnyi tanácsadóval, miközben, a diplomás rokkant rabszolgaként, a közmunkából éhen hal? Valószínű, hogy azért kapott gellert, ez a tisztességtelen rokkant-törvény is, mely vakvágányra tolta a rokkantakat szállító vonatot. Vaktában tüzelve alkották és szavazták meg, teljesen átgondolatlanul, a 2011.évi CXCI. törvényt és az új komplex minősítő rendszert is. Ezeket embertelenség volt bevezetni. „Úgy alkották meg a törvényt, a legnagyobb körültekintéssel, hogy az, a rokkantaknak jó legyen”! Ezt, a tárca államtitkára mondta. Ha ez így van, a szándékosság még nagyobb bűnt takar. A sokat emlegetett külföldi modell, a magyar komplex minősítő rendszerhez képest, szanatóriumba küldi pihenni, hatalmas összegű rokkantsági nyugdíjjal, a mindössze 25-33%-os egészségkárosodottakat az EU tagállamokban, mit Hollandia, Svédország, vagy Spanyolország. Szinte minden EU tagállamban, 50% egészségkárosodási mérték mellett, biztos megélhetést nyújtó, rokkantsági nyugdíjat kapnak a rokkantak. Mindezt együtt, csodálatos egészségügyi és munkahelyi rehabilitációval. Itt nálunk, ezt a „rokkantakat kirabló törvényt”, túl gyorsan kellett megalkotni, mert sürgősen kellett a pénz a képviselők díjazásának a felemelésére a rokkant nyugdíjakból? Azok az országgyűlési képviselők, akik ezt a törvényt megszavazták, vajon nyugodt lelkiismerettel tették? Mert, ha igen, az még szomorúbb, mintha elismernék, hogy fogalmuk sem volt, hogy egy népirtó törvényre voksoltak, amit azonnal vissza kellene vonni! Vissza kellene vonni, annál is inkább, mert az országgyűlési képviselői eskü arról szól, hogy a képviselők, a legjobb tudásuk és szándékuk szerint segítik a választópolgárok boldogulását! Itt pedig nem a választópolgár boldogulása volt a törvényalkotással a fő cél, hanem az ellehetetlenítése! A „fülkeforradalmárok” ezt nem veszik észre? Ez döbbenetes!

Miféle boldogulást kínálnak a rokkantaknak, amikor a képviselői esküjükkel és a keresztényi értékrendekkel, szó szerint, kifosztották őket? Igen, nem kell rácsodálkozni azon, hogy szókimondók vagyunk. Nem kell rácsodálkozni az életükért küzdő rokkantak bátor kiállására! Mi védtelenül is bátrak vagyunk, mert kimondjuk, hogy jogtalanul fosztottak meg minket a nyugdíjainktól! Ráadásul ezt bármennyire tagadják, visszahatóan nullázták le az öregségi nyugdíjhoz haladó rokkant éveinket, de csak és kizárólag a korhatár alatti rokkantaktól vették el a nyugdíjukat! Minden más, korhatár előtti nyugdíjasét meghagyták, az összegét tekintve! A rokkantak esetében, mi ez az életkor szerinti, brutális diszkrimináció? Megfosztottak minket, attól a rokkantsági nyugdíjtól, amely átlag 30 évnyi járulékfizetéssel megalapozottan és a társadalombiztosítási kockázat alapján megilletne minket! Melyik nyugdíjassal mernék ezt megtenni? Miért nem erről szól a kormánypropaganda, hogy jogtalanul fosztottak meg minket, súlyos betegen, egy élet munkája után járó rokkantsági nyugdíjainktól? Mit szólnának az országgyűlési képviselők, ha a nép visszahívná őket és a kb. 2 milliós apanázsaikat egy tollvonással elvenné tőlük? Mit szólnának hozzá, ha 27 ezer Ft/fő/hó összegért kellene ülniük a Parlamentben 4 éven keresztül? Ingyen és társadalmi munkában, mint ahogyan a rokkantakat akarják dolgoztatni, és a közmunkásokat! Akkor, már biztosan nem lenne ennyire kapós a képviselői munka?

Íme, a rokkantak aktuális helyzetjelentése:

A társadalom, elképesztően közönyös a rokkantak iránt. Nem fogják fel az emberek, hogy a rokkant számára a segélyszerű ellátásokból, a lét a tét! Aki még nem rokkant, az örülhet, hogy mennyire szerencsés. Azonban jobb, ha mindenki szembesül vele, mi vár rá, ha majd bekövetkezik nála is ez az állapot?

Hogyan viseli a rokkant a sorsát? Rábiggyesztenek egy nevet, ő a „hisztis rokkant”lehet? Vele mindent meglehet csinálni? Lehet őt gúnyolni, kifosztani, a hivatalban „kiosztani”? Lehet őt csalónak nevezni, a becsületébe gázolni? Lehet az emberi méltóságát a porig alázni? Lehet őt bábuként rángatni, vagy futball labdának álcázni, játékszernek használni? Lehet félholtat egészségessé nyilvánítani, munkaképtelent munkába irányítani? Velük mindent meg lehet csinálni, hogy a Széll Kálmán tervet ki lehessen pipálni? A 190 milliárd költségvetési megtakarítási cél érdekében nem számít semmi? Hát, mindössze ennyi, egy statisztikai szám csupán egy rokkant? Ha meghal a nélkülözés miatt, senki sem kérdezi, hol van? Nem mondta még ezt senki, hogy ilyet nem szabadna tenni?

Hol volt a sok képviselő, míg mások iskolába jártak?

Akarnak erkölcstant, vagy hittant bevezetni, közben a sok rémséggel mindenkit megetetni? Erre kellett a „fülkeforradalom”, hogy átmossák az agyunk? Nem győzzük kapkodni a fejünk, hogy mi történt velünk? Talán ez egy futballmeccs? Mi vagyunk a labda? Jókat lehet rúgni rajta? Talán észbe kellene kapni, míg nem késő! Nem kell ide kalapács meg véső, hogy lebontsuk a falakat. Nem kell ide semmi más, csak jóakarat, ami meggyőzi a „nagy halakat”? Vissza kell vonni a törvényt, hogy elkerüljük az örvényt! Legyen ez a harc a végső, addig mondjuk, míg nem késő! Különben oly sorsra jutunk, hogy visszaköszön a múltunk. „Balsors, akit régen tép”, ez ma is aktuális, változás kellene, azon nyomban, már is!

Jó lenne, ha szeptember 24.-én ez a rossz álom véget érne, a kormány is kimenne a Kossuth térre. Vinnének magukkal „képviselő fánkot”, amivel megvendégelnék a rokkant-társaságot. Visszavont törvény lapulna a Miniszterelnök zsebében, odanyomná a tüntetők kezébe? Ennél szebbet álmodni sem lehet, ha miénk lenne újra a „nyugdíjkeret”? Emberhez méltón tudnánk újra élni, már csak a betegségtől kellene félni.

A törvényt és az új komplex minősítőt vissza kell vonni, mert a rokkant, gyorsan el fog fogyni. Tudjuk, az utóbbit akarja a kormány minél hamarabb beteljesülve látni, de ígérjük, arra még sokat kell nekik várni! Mindenki vegye kezébe sorsát, tegye a dolgát! Fogja meg a másik ember kezét, mert közös akarás kell, itt most összefogás kell! Küzdjön mindenki, „ki szóval, ki tollal” a törvények ellen, hogy a végén letegyük a fegyvert, ha eljött a győzelem, mert összefogásban az életed, az életem! Az ad nekünk reményt, az ad nekünk biztatást, hogy visszakapjuk a juttatást! Harcoljunk magunkért, harcoljunk másokért, a közös célokért, egy emberibb életért!

Magyarország, 2012.09.22.

MSZF  Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoport

Látogatottság

1605998
Mai napon
Tegnap
Ezen a héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
438
1069
3595
1593029
22899
71429
1605998

Your IP: 35.175.191.150
2019-09-19 10:50