Simó Endre: Advent és remény

Élelmiszerosztással egybekötött adventi ünnepségen vettem részt szombaton a Kereszténydemokrata Néppárt XII. kerületi helyiségében. Megvallom, nem a KDNP politikája iránti rokonszenvből mentem oda, hanem azért, mert látni akartam a keresztényi könyörületesség idehaza oly ritka megnyilvánulását.

 

Vendéglátóm, Egyed István ügyvéd, a KDNP kerületi titkára 75 csomagot állított össze pártja rászorulóinak, és egy szociális intézetnek. Szerény vállalkozás, ha napjaink égbe kiáltó szegénységére gondolunk! Mégis példa értékű, mert emberségről tanúskodik. Zsebébe nyúlt az ügyvéd, mert bűnnek érezte a szegényekkel szembeni keresztényi kötelesség elmulasztását, és segíteni akart, akin tudott. Komolyan vette Ferenc pápát: „Isten nem fogadja el a semmittevést, nem éri be azzal, hogy felháborodjunk, ahelyett, hogy tennénk is valami jót”. De az is lehet, hogy egyszerűen csak saját lelkiismeretére hallgatott. Még a végén gyanúba keveredik ez az ember saját vezetőinek szemében – gondoltam. Hisz’ a könyörületesség nemigen tartozik honi főpapjaink erényei közé. A „keresztény Magyarországra és Európára” oly gyakran hivatkozó politikusaink sem éppen arról híresek, hogy elesett embertársaink hóna alá nyúlnának! Sokkal inkább arról, hogyan vélekednek a szegényekről, és ítélik meg az elesetteket. Mélységes emberszeretetről tanúskodó szavaik kitörölhetetlenül élnek emlékezetünkben: „Akinek nincs semmije, az annyit is ér”, továbbá „Azok élnek az utcán, akik ott akarnak élni”. Reménykedtem, hogy találkozhatok az élelmiszerosztáson KDNP-vezetővel, netán’ főpappal is, de egyet sem láttam, pedig kerestem. Találkoztam viszont egy roma fiatallal, aki fedél híján, sok-sok télen át maga is bokorban aludt. Most kapott egy csomagot, de ő úgy gondolta, nem neki jár, mert hiszen ő már nem éhezik. Megköszönte szépen az ajándékot, majd elsétált a Déli-pályaudvar aluljárójába, és odaadta egy fiatal párnak, aki éppen nyugovóra tért. Huszonévesek lehettek, egy matrac a sok közül, melyet ez a fénykép ábrázol. Köszönöm neked, fiatal barátom, hogy sanyarú életed dacára sem kerített hatalmába az önzés, hanem másokra is gondolsz, és ember maradtál! És köszönet neked is, István, aki a megmaradt csomagokat személyesen osztottad szét az aluljáró jobb sorsra méltó lakói között.

Magyarország, 2017. december 9.

fotó a Facebookon: https://www.facebook.com/notes/sim%C3%B3-endre/advent-%C3%A9s-rem%C3%A9ny/1555970421106838/?pnref=story


 



 

 

 

 

 

 

 

Látogatottság

046451
Mai napon
Tegnap
Ezen a héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
1226
3229
35399
0
46451
0
46451

Your IP: 54.224.91.246
2018-06-24 08:43