Tisztelt Magyar Emberek!

Mi a véleményetek a társadalmi összefogásról? Magyarországon 2012. január 1. hatállyal egy embertelen törvényt vezettek be az aktív életkorú rokkantak ellen. Azóta 4,5 év telt el, de ez az ország elfogadta azt, hogy itt kb. 200 ezer súlyos beteg ember pusztulásra ítéltetett? Alig tiltakozott ez ellen valaki? A társadalmi összefogás hiánya megdöbbentő hazánkban, de itt a példája annak, hogy miért? Ha kisebb társadalmi csoportokban nincs meg az összetartás, hogyan álmodoztok egy nagy országos összefogásról? Számos érdekvédő csoporttal állok kapcsolatban, mindenki a saját területén hasonló széthúzásról panaszkodik, ami eleve meghiúsítja az összefogást. Én most csak a rokkantak elmúlt 5 évének a reménytelen összefogására hívnám fel a társadalmi csoportok figyelmét. A bejegyzett nagy érdekvédők képviselői hallgatnak. A sajtó-médiában szinte meg sem szólalnak. Lehet, hogy a nagy állami támogatások elvesztésétől félve hallgatnak? A kis, vagy a bejegyzetlen érdekvédő szervezetek képviselőinek hangját viszont nem akarja meghallani senki. A Korhatár Alatti Rokkantak Országos Szervezte (KAROSZ) szakmai képviselőjeként az alábbi tapasztalataimat szeretném megosztani mindenkivel, de elsősorban az enyéimhez, az aktív életkorú rokkantakhoz szólva. Ezen a példán bemutatva láthatja mindenki, miért nincs ma Magyarországon egy valódi, nagy társadalmi összefogás. Azért nincs, mert mindig van valaki, aki el akarja gáncsolni a másikat, a nagy összefogásra való igyekezetében. Így sohasem valósulhat meg az álom, hogy a jövőnk biztonságos és kiszámítható legyen. A társadalom legkiszolgáltatottabb láncszemei az aktív életkorú rokkantak. Rajtuk próbálja ki az állam elsőként, hogy meddig lehet elmenni a megszorításokban. Több ezer kétségbeesett ember segélykiáltására figyeltem fel és igyekeztem nekik az elmúlt 5 évben a jogorvoslatukat segíteni. Oly sokszor megtapasztaltam az érdekvédő munkám során, hogyan válik rokkant ember rokkantnak a farkasává. Ebben a harcban elfáradtam, mert nagyon sokan oktalanul támadtak az elmúlt évek során. Most nekik üzenek elsősorban, de mindenki okulására: Tisztelt Aktív Életkorú Rokkantak! Az elmúlt napok történései a Korhatár Alatti Rokkantak Országos Szervezete (KAROSZ) becsületes tagjainál kiverték a biztosítékot! Olyan szintet ütött meg a volt technikai szerkesztőnk etikátlan magatartása, mely már sajnos kimeríti a BTK és PTK egyes rendelkezéseit. Ha nem hagyja abba a továbbiakban a KAROSZ becsületes képviselői és tagjai ellen indított internetes lejárató hadjáratát, akkor kénytelenek leszünk megtenni a szükséges jogi lépéseket nemcsak ellene, hanem azok ellen is, akik csatlakoznak az ő aknamunkájához. Egyetlen sorstársunk se csodálkozzon azon, ha ezek után bármit megtehetnek velünk a döntéshozók, mert maguk, egyes rokkantak dolgoznak azon évek óta, hogy minél hamarabb felszámolják az érdekvédelmi csoportokkal együtt a rokkantak még megmaradt ellátásait. Úgy vélem az elmúlt 5 éves küzdelmünk és az összefogás reménye is megsemmisülni látszik. Egymásután számolták fel magukat a rokkant érdekvédő csoportok az elmúlt 5 év alatt. Én 5 éven át talpon maradtam az eddigi viharokban is. Az én szakmai anyagaimból sokan dolgoztak. A szakpolitikusoktól kezdve a dilettáns rokkantakig bezárólag, mindenki. Azért tettem nyilvános közkinccsé a publikációimat, hogy mindenki számára elérhető legyen a jogorvoslati út megközelítése az érintett betegek számára is, mert képtelenség lett volna a sok tízezer interneten jelenlévő beteg számára egyenként a hozzám fordulóknak ingyenes segítséget nyújtanom, kizárólagosan a saját pénzemből. Az elmúlt öt évben emberileg igyekeztem mindent megtenni a hiteles érdekvédelmi munkámmal, hogy felhívjam a társadalom figyelmét arra, hogy az aktív életkorú rokkantak mekkora nagy bajban vannak önhibájukon kívül, sorstalanságba taszítva. Sok ilyen sorstalan sorstárs helyzetét mentettem meg, amiért köszönetet sosem vártam. Természetes volt számomra az, hogy kiszolgáltatott sorsú, kétségbeesett embereken segíteni kell! A legriasztóbb az, hogy akiken segítettem azok is belém rúgtak. Ne sajnáljon senki. A rokkant érdekvédelem az nem érzelmeken múlik, hanem racionális tényeken. Nálam a szakmai magabiztosságomat a nagyképűséggel keverték össze a laikus betegek. Mindig is alázattal közelítettem meg az érintettek helyzetét, hiszen magam is nagyon súlyos beteg vagyok, ezért vagyok ennyire empatikus a sorstársak helyzetével. A jövőben, az egyéneknek nyújtott jogorvoslati lehetőségeket nem tudom már biztosítani önzetlenül, mint ahogyan azt a hozzám segítségért fordulóknak az elmúlt 5 évben az tettem. Eddig a saját pénzemből finanszíroztam mindent, de elfogyott az anyagi tartalékom és az erőm is. A kormány Széll Kálmán terve számomra 2011. januárban világossá tette azt, ha 349 milliárd forintból 217 milliárdot meg kívánnak takarítani úgy cél előirányozottan, hogy azt sem tudták ezekről a nagy beteg emberekről, hogy a 196 ezer fő soros felülvizsgálatra kötelezett milyen állapotban van, akkor itt a betegek ellátórendszerből történő eltávolítása lehetett csak az elsődleges cél? Én igazán össze akartam mindenkivel fogni ennek a 196 ezer soros felülvizsgálandó ember életben maradásának az érdekében! Ebben a törekvésemben őszinte partnerre eddig nem találtam. Sem a betegek részéről, akiket súlyt ez a 2011.évi CXCI. (XII.29.) törvény, sem a 2014.évi választások óta egyetlen ellenzéki párt részéről sem, de a civil mozgalmak, és más egyéb szervezetek részéről sem, így szembesülnöm kellett azzal, hogy rajtam kívül sokan belenyugodtak abba, hogy az aktív életkorú magyarországi rokkantak "halálra vannak ítélve"? Magyarországon az aktív életkorú korhatár alatti rokkantakat hagyja ez az ország meghalni? Azokat: akik a legkiszolgáltatottabbak, azokat, akik ezt az országot évtizedeken át építették a megrokkanásuk előtt, és azokat, akik mindenhol helyt álltak, amíg súlyos betegekké nem váltak? Egyetlen tüntetésen nem lehetünk felszólalók, ha azt igényelnénk és jelezzük különböző civil rendezvényeken? Minket eleve kirekeszt magából a társadalom? A filléres ellátásainkból mi nem tudunk önálló tüntetéseket szervezni súlyos betegen! Egészséges ember miért olyan gyarló, hogy nem áll ki az elesettekért? Az elmúlt 5 évben mindent megpróbáltam, hogy az aktív életkorú rokkantak alapvető emberi jogaiért kiálljak. Nem rajtam múlott az, hogy csupán néhányan maradtunk ebben az országban, akik a végsőkig kitartva küzdöttünk a mai napig az aktív életkorú rokkantak érdekeiért. Nem tudom felfogni, hogy összefogás helyett miért a széthúzásra voksolnak az emberek? A jövőben a KAROSZ érdekvédelmi munkáját kizárólag szakmai szinten kívánom folytatni úgy, hogy a portfóliómba az egyéni jogorvoslati ügyek személyre szabottan sajnos már nem férnek bele.

2016.06. 04. Demeter Éva

Látogatottság

432375
Mai napon
Tegnap
Ezen a héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
5054
4600
31944
368349
100907
120202
432375

Your IP: 54.162.239.233
2018-09-23 18:22