KEGYELEMDÖFÉS A ROKKANTAKNAK
Nagyon sok megrokkant sorstársunk még ma sem érti: hogyan lehet az, ha állapotuk egyre rosszabb, egyre kevesebb pénzbeli ellátást kapnak? Újra és újra kavarognak a gondolataikban a NRSZH által hangoztatottak, miszerint: „Senkit sem hagyunk cserben. Mindenkinek fogjuk a kezét. Mindenkinek egyénre szabottan ajánlunk és segítünk munkát keresni, vagy, ha olyan a szociális helyzete, hogy az támogatást igénylő, akkor sem hagyjuk ellátatlanul”. Ez nagyon szépen hangzik, de sajnos nem ez a valóság. Ez a tájékoztatás, csak a nyilvánosság félrevezetését szolgálja.
Ugyanis sem a rehabilitálhatók foglalkoztatási rendszere, sem az ellátórendszer nem működik rendesen. Az új, beígért foglalkoztatási rendszer, csak 2013.01.01-től indul be majd. Eközben, a rokkantak foglalkoztatásán és ellátórendszerén spórol legtöbbet a kormány. A súlyos betegeket teljesen magukra hagyják, munka és pénzbeli ellátás nélkül, vagy legjobb esetben is segélyszerű ellátást adnak nekik.
A betegek sorra kerülnek így olyan élethelyzetekbe, ami tarthatatlan számukra. Súlyos betegen, ellátás nélkül, vagy kb. 30 ezer Ft körüli ellátással, az életük ellehetetlenült. Pénz nélkül nem tudják a gyógyszereiket kiváltani. Választaniuk kell, a gyógyszer, az élelem és a fűtés közül. Sajnos, csak egyet lehet választani, többre ebből a pénzből nem futja. Itt vagyunk a tél a küszöbén. Ismét százával fognak megfagyni az emberek, mint tavaly. A tavalyi éves létszámot túl fogjuk szárnyalni, szinte biztosan. Még igazi hideg sem volt, de az elmúlt három nap alatt mégis öten fagytak meg. A 2012.01.01-től hatályos rokkant-törvény bevezetése óta és az embertelen új komplex minősítő rendszerrel a rokkantak tízezreit távolítják el hamarosan az ellátórendszerből. Aki marad, annak sincs már sokáig kegyelem. Ugyanis, maximum 3 évre adható a rehabilitációs ellátás és utána jön a következő rostálás. Azonban a betegek közül sokan, csak 1-2 évig kapnak már ellátást. Egy újabb soros felülvizsgálaton már egyre egészségesebbekké lesznek majd „papíron”nyilvánítva. Ezzel a módszerrel, hamar elfogynak az ellátórendszerből a legsúlyosabb betegek is. Így, teljesülhet a költségvetési megtakarítási cél a rokkantakon történő spórolással.
Hogyan is történik ez? A valóság parányi szeletével egy kis ízelítőt adnak az újabb betegesetek:
1. beteg: „Dolgos múltam után nem hittem, hogy súlyos betegen is az utcára kerülhetek”.
Nagyon sok embert és szervezetet kerestem már meg gondjaimmal, de mind a mai napig senki nem segített nekünk semmivel. Mára már teljesen reményvesztett lettem. Lassan kezdem feladni. Egyre többet azon gondolkodom, hogy az elkövetkező időkben, hogy fogjuk átvészelni a téli időszakot? A helyi Önkormányzat adósságai miatt segíteni nem tud, más helybéli szervezetek szintén nem állnak olyan szinten, hogy érdemben segíteni tudjanak. Az új komplex felülvizsgálati rendszer miatt ezrével kerülnek ilyen helyzetbe a betegek. Na, nem azért, mert a rokkantak egészségesebbek lettek, hanem azért, mert embertelen módon szabályozták le a felülvizsgálati rendszert. A betegségekre adható % mértékét olyan mértékben csökkentették, hogy csak a félholtak maradnak bent az ellátórendszerben, illetve az alul iskolázottak, szakmával nem rendelkezők, rossz szociális helyzetben lévők, akiket nehéz lenne visszavezetni a munka világába. Ebben a rokkant ellátórendszerben, aminek kellene, hogy a legjobban számítson, az nem számít? A betegség súlyossága már alig számít, minden más szempont fontosabb?
Én 2009-ben lettem beteg. Ezt már a főnököm is megunta, és azt mondta, menjek és rakjam magam rendbe egészségügyileg, mert a romlás szemmel látható volt, 76 kg-ról lefogytam 50 kg-ra. Kivizsgáltak, megműtöttek. Elkezdtem újra dolgozni. A javulás csak időleges volt, mert újra előjöttek azok a gondok, mint a műtét előtt. Újra megműtöttek hasnyálmirigy daganat és nyombélszűkület problémával.
A súlyos betegségem miatt leszázalékoltak. 2011.01.01-től 80 % egészség károsodást állapítottak meg, a havi nyugdíjam 73.015,- Ft lett (ezt megelőző fizetésem 120.000,- Ft volt).
De az igazi problémám ez év februárjában kezdődött. Az orvosi felülvizsgálaton azt állapították meg, hogy az egészségi állapotom romlása most már csak 45 % mértékű. Ebből kifolyólag az ellátásom 25.000,- Ft lett! Annak ellenére, hogy ez évben volt egy agyi infarktusom is. Hiába romlott az egészségi állapotom, „papíron”sokkal egészségesebbé minősítettek.
A feleségem minimálbéres, de törleszteni valónk is van. Az én havi gyógyszerköltségem 23.000,- Ft, tehát nem nehéz kiszámolni, hogy a megélhetésre mennyi marad havonta. A villanyt már kikapcsolták. A gázt is ki fogják kapcsolni, mert oda is tartozunk, és nem is kevéssel. Sajnos ennyi pénzből nem lehet megélni betegen. Itt a fűtési idény és mi valószínűleg megfagyunk.
Munkát a környéken sehol nem lehet találni, reménytelen a helyzet. Miért teszi ezt a kormány a betegekkel? Velünk akarják megmenteni az országot? Mi már felépítettük az országot, nem volt még elég? Miért nem a fiatal, életerős munkaerővel akarják tovább építeni az országot? Bár, tőlük is elvették a magánnyugdíj pénztári megtakarításukat, így ők elhagyják inkább ezt az országot. Mi betegen nem mehetünk sehová, csak a temetőbe. A kormány felgyorsítja ezt a folyamatot azzal, hogy sokakat ellátás nélkül hagy, vagy olyan minimális pénzbeli ellátást nyújt, amiből megélni nem lehet. Ez a cél? Senki nem tesz ellene, senki nem emeli fel a szavát ez ellen?
Mindezek a problémák mellett már a lakásunk is veszélyben van, mert egy 6 milliós tartozás halmozódott már fel, és várható árverés, vagy egyéb végrehajtási eljárás megkezdése is. Utcára kerülünk. Több milliót fizettünk már érte, az nem számít. Ilyen betegen ezt nem lehet túlélni. Ezért dolgoztam hosszú éveken keresztül, ezért fizettem a sok-sok járulékot, hogy betegen halálraítélt legyek?
2./ beteg: „Romló egészségi állapothoz, csökkentett pénzbeli ellátás tartozik”?
Én 51 éves múltam, és 35 év munkaviszonyom van jelenleg. 2008-tól 2010-ig III. csoportú rokkant nyugdíjas voltam, majd 2 évre rehabilitációs járulékot állapítottak meg. 2012 augusztusában voltam az ötödik felül vizsgálaton, ahol C2 fokozatú egészségi állapot alapján, rokkantsági ellátást ítéltek meg, nem rehabilitálható megjegyzéssel. Eddig még sosem kellett fellebbeznem, mindig első fokon megkaptam az állapotomnak megfelelő % mértéket.
Gyakorlatilag az utolsó vizsgálaton súlyosabbra minősítették az állapotom, mint eddig. Ennek ellenére ma már a rokkantsági nyugdíjam töredékét kapom, a minimálbér 60%-át.
Csodálkoztam, hogyan lehet ez 35 évnyi munka után? Kérdéseimre, azt mondták, hogy nem számít a 35 éves leigazolt munkaidő, se a volt átlagkeresetem. Ennyit ért 35 év munkája? Ennyit ér a befizetett nyugdíjjárulék? Ennyit ér az egészségkárosodás romlása?
Mozgáskorlátozott vagyok, de még több egészségügyi problémám is van. A gyógyszereim
havonta több mint tízezer forintba kerülnek. Kocsival tudok csak közlekedni. Anyagilag, erkölcsileg tönkretettek. Ennyit ér egy beteg ember? Engem nem minősítettek vissza, mégis elvették a pénzem 70%-át! Miért? Talán erről többet kellene a nyilvánosságnak tudni, hogy akiket nem minősítenek vissza, azoknak a betegeknek is az a jutalma, hogy elveszik becsületüket {35 év munka után} és pénzüket. Az meg elképesztő, hogy ugyanannyi pénzbeli ellátást kap az is, aki csak 3-4 évet dolgozott, meg az is, aki 30-40 évet? Hol van a járulékbefizetéssel arányos pénzbeli ellátás?
A munkában megrokkantakat is csalóknak tartják, ezért veszik el a pénzüket, vagy azért, hogy azt odaadják másoknak? A NRSZH úgy nyilatkozott, nem változik semmi, csak a rokkantsági nyugdíj megnevezés helyett, rehabilitációs-, vagy rokkantsági ellátás lesz a megnevezés, minden más marad. A betegek elmondása és a valós helyzetkép azonban egészen mást mutat. Lefelezik, harmadolják a betegek pénzbeli ellátását a felülvizsgálatok után. Tehát, az anyagi megrövidítés szándékos? Egy rokkant sokkal több pénzből tud csak létezni, mint az egészséges. Gyógyszerköltség, költséges diéta, gyógyászati segédeszközök, közlekedés magas költsége miatt. Szégyen és gyalázat, hogy így likvidálják a támogatásra szorulókat. Egy demokratikus társadalomban hogyan lehet ezt megtenni kiszolgáltatott és súlyos betegekkel? Európában, csak minket fosztottak meg a rokkantsági nyugdíjunktól. Egy civilizált társadalomban nem tehetnek ilyet, hogy halálra ítélik a betegeket.
3. beteg: „A súlyosbodó állapothoz drasztikus mértékű visszaminősítés tartozik”?
A férjem rokkantnyugdíjas volt, aki most 52 éves. Ez évben a 60%-ról 46%-ra visszaminősítették. Nem vette figyelembe sem az elsőfokú, sem a másod fokú bizottság, hogy férjemnek az állapota nem javult, hanem rosszabbodott. 2010-ben kapott egy szívinfarktust, akkor elhalt a fél szívizomzata. Beültettek neki stentet, és IC-t, ami arra szolgál, ha esetleg leállna a szíve, akkor újraélessze őt. Később inzulinos cukorbeteg lett. 2012. augusztusban volt először az új komplex felülvizsgálaton, ahol visszaminősítette őt a felülvizsgáló orvos. Ezt nem fogadta el, ezért fellebbezett. A másodfokú felülvizsgálaton az orvos azzal fogadta, hogy miért nem akar dolgozni? Ő boldogan dolgozna, ha bírna. Annyira gyenge, hogy egész nap kel-fekszik, mert a legkisebb fizikai terhelésre is rosszul van. Fullad, levegőért kapkod, nyomást, szorítást érez a mellkasában, és fájdalmai is vannak. El sem bírna menni egy munkahelyre, nem hogy dolgozni tudna.
Időközben kiderült, hogy 3 ér el van halva a szívben, amit sürgősen műteni kell. Időpontot is kapott október hónapra. A műtétre már sor került, és még mindig kórházban van. A műtét során jött a meglepetés az orvosok számára. Az orvos elmondta, hogy a férjem maximum még egy hónapig élt volna, ha nem műtik meg, mert a szíve - és ez nem túlzás - már alig vert. Így életmentő műtét lett ebből. Az orvos elmondta, hogy ezzel a szívvel nem lehet dolgozni, soha nem is fog tudni semmilyen munkát végezni.
Ma kaptuk meg, hogy mennyi lett az új járandósága, ami közel a fele annak, amit eddig kapott.
Milyen világban élünk? Hogy tehetnek ilyet a súlyos betegekkel? Miért őket szeretnék visszazavarni a munkába, még a félholtakat is? Azért veszik el a pénzüket, hogy mégis munkára kötelezzék, ha a gyógyszereit is ki szeretné váltani, enni is szeretne, és még a közműveket se szeretné kikapcsoltatni? Azt szeretnék, hogy a munkavégzés közben essen össze holtan? Ez már nem csak emberkínzás, ez attól sokkal több! Ezt a betegek nem élik túl! Azok az orvosok nem éreznek lelkiismeret furdalást, akik a súlyos betegeket visszaminősítik, ezzel segítenek pénzük elvételében? Nem gondolnak a Hippokratészi esküjükre? Egyes foglakoztatási, vagy szociális szakértők is büntetlenül hozzásegíthetik a véleményükkel ahhoz a beteget, hogy az repüljön az ellátórendszerből? Nincs lelkiismeret furdalása azoknak sem, akik ezt a gyilkos törvényt létrehozták, megszavazták, vagy aláírták? Milyen világban élünk?
4. eset: „Megtörtént a tragédia”!
Van egy nagyon szomorú esetünk, mely most a napokban történt. Egyik sorstársunk közvetlen környezetében történt meg a tragédia. Az apa súlyos szívbeteg, rokkant volt. Az új komplex felülvizsgálatát a nyáron végezték el. Egészségesnek minősítették és visszaküldték a nyílt munkaerőpiacra. Mindössze néhány hónapig élt még, annyira gyenge és annyira beteg volt. Micsoda véleményezés ez? Melyik orvos fogja vállalni a felelősséget azért, hogy egészségesnek minősítette és dolgozni zavarta a halálos beteget? Ki fizet a családnak kártérítést? Hogyan egyeztethető ez a tevékenység össze így, a Hippokratészi esküvel? Nem szégyellik magukat az ilyen orvosok, hogy segédkeznek a népirtásban? Mikor lesz már ennek az ámokfutásnak vége? A büntetőjogi felelősség rájuk nem vonatkozik, azt hiszik? Tévednek! A rokkantakra ráfogja a kormány, hogy csalók. Az olyan orvosok nem azok, akik halálos betegeket egészségessé nyilvánítanak a szakvéleményekben? Megálljt kell ennek a gyakorlatnak parancsolni, de azonnal, amíg nem késő! A betegek egyre öntudatosabbak és sorra jelentik fel az ilyen orvosokat, akik meg is érdemlik, hogy a törvény előtt feleljenek a tetteikért. El kell érni azt, hogy ne csak százezres pénzbírságokkal, hanem kőkemény börtönbüntetéssel feleljenek az ilyen tetteikért! Az emberélet nem játékszer, vegyék ők is tudomásul, vagy hagyják el a pályát, és a többi becsületes orvos renoméját ne kockáztassák!
Kegyeleti okok miatt a történetet most nem részletezzük, hisz a hozzátartozók fájdalmát nem szabad fokozni. Az, hogy egyre gyakoribbak az ehhez hasonló esetek, az felfoghatatlan, de ez bűnelkövetés, amit nem lehet szó nélkül hagyni! Annál is inkább, mert egyre növekvő tendenciát mutatnak a hasonló esetek.
VÉGSZÓ:
Nagyon sok panaszos betegesettel találkozunk a 2011.évi CXCI. törvény és az új komplex felülvizsgálat bevezetése óta. Nem győzzük feldolgozni őket.
Az új komplex minősítésnél olyan szempontrendszerek lettek kialakítva, melyekkel a betegek ellátatlanul maradnak, vagy minimális ellátással - 3 éven belül - kiesnek a rendszerből, ahova nincs visszaút. Az 5 éven belüli 3 éves biztosítási jogviszony hiánya, örökre ellehetetleníti a legsúlyosabb rokkantak életét is, hiszen ők semmilyen ellátásra nem lesznek jogosultak a jövőben! Súlyos betegként pedig nem lesz esélyük az életben maradásra sem a pénzbeli ellátás hiányában!
A betegek szerint az önkéntes kötelező felülvizsgálat egyetlen célja, hogy a költségvetési megtakarítási cél teljesüljön. Ez a Széll Kálmán tervben 217 milliárd Ft megtakarítást jelentene, a 340 milliárd Ft-os rokkantsági ellátórendszeri pénzekből. Látható, hogy ez az elvonás hatalmas, mintegy kb. 70% körüli! Ezeket a törekvéseket az alábbi módszerekkel lehet elérni:
Rehabilitációs járadék letelte után, hiába volt sikertelen a rehabilitáció, hiába nem javult a beteg állapota, új belépőként minimális segélyes ellátás kaphat csak. A „végleges állapotú” 57 év alattiaktól, a soros felülvizsgálatos 57 év felettiektől, legkönnyebben úgy veszik el az ellátást, hogy rehabilitálhatóvá minősítik őket. Ettől kezdve egy minimális segélyszerű ellátás jár, még ha két hónap múlva állapotrosszabbodást ad be a beteg, akkor is, már csak új belépőként kaphat egy minimális ellátást. Manipulatív sakkozással lehet a beteget kiléptetni az ellátórendszerből azzal a módszerrel is, ha a komplex minősítő táblázatban szereplő funkciókárosodási mértékek közül a súlyosabb állapot meglétekor is az alacsonyabb % mértéket írják be a szakvéleménybe. Sejtelmes már önmagában a szakvélemény összegzése is, mert a vélelmezés a beteg állapotáról, azért ad csak „vélelmezést”, hogy utólag lehessen mosakodni, ha a beteg a jogorvoslatot igénybe veszi. Sőt, ha a beteg a nem megfelelő minősítés után, az ellátatlansággal párosulva elhalálozik, az orvosok mossák kezeiket, a hozzátartozók által indított kártérítési perekben? A végítélet már a károsult rokkantat nem pótolhatja, mert ő az életével fizet, mások etikátlan viselkedése miatt? Morális szégyene ez a döntéshozóknak és a végrehajtóknak.
Nem maradhat, csak az, az egyetlen megoldás, hogy a 2011.évi CXCI. törvényt és a hozzákapcsolódó embertelen új komplex felülvizsgálatot azonnal vissza kell vonni!
Magyarország, 2012.11.04.
MSZF Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoport